Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-11 / 8. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 11. Vélemény És háttér 5 A párt a nagytőke és a politikából kiábrándult állampolgárok aszimmetrikus közösségének tűnik 99%-ban eltérő A napokban célzott saj­tóközleményben jelezte a 99% nevű új politikai szereplő, hogy a Polis közvéleménykutató-in- tézet legújabb mérését, mely szerint a párt 2,3 százalékon van, jelen­téktelennek tartja. RAVASZ ÁBEL Az írásos reakció, amely a HZDS és az SNS sajtóosztályá­nak legszebb hagyományait idézi, kiemeli, hogy a Gorilla­ügy és a megkérdezettek ala­csony szavazókedve miatt a mért számok eltérőek a majda­ni márciusi eredményektől, melyek jelentős változást hoz­nak az országos politikában. Bár a 2,3 százalék elsőre nem rossz - a 99% ugyanis most jelent meg először kuta­tási eredményben-, a formáció mögött állók idegessége érthe­tő. A mozgalom ugyanis ugyanazzal az Ivan Weiss vál­lalkozóval és körével hozható kapcsolatba, aki pár éve az SDĽ körül mozgott, és ez utóbbi párt akkor pont a 2-3 százalék magasságában akadt meg az előretörésben. A rossz közvé­lemény-kutatási eredmények akkor sokat ártottak a pártnak: pont a Polis volt az, amely be­mutatta, hogy ha a parlamenti küszöb 3 százaléknál lenne, akkor a szavazók akár 7 száza­léka is hajlandó lett volna az SDE-t választani. Paradox mó­don ez a jelenlegi, 5 százalékos küszöbnél is elég lett volna a bejutásra: mivel azonban a szavazók nem bíztak a párt életképességében, önbeteljesí­tő jóslatként fordultak el a fia­tal baloldaliaktól. Míg az SDĽ egy modem, zöld baloldali párt képét sze­rette volna kelteni, a 99% egyértelműen a Nyugaton le­zajlott tiltakozási hullámok szlogenjeire és ideológiájára épít - legalábbis a külsőségek­kel. Míg azonban például a New York-i Occupy Wall Street (OWS) mozgalom civil moz­galmak szövetségeként jött lét­re, a nagytőke és a nagypolitika visszaélései ellen tiltakozva, addig a 99% politikai vállalko­zásnak tűnik, ha úgy tetszik: újracsomagolt SDL-nek. Bár a mozgalom honlapján mintegy 2000 támogató nevét és foglal­kozását tüntetik fel, az első ezen a listán pedig egy munka­A sajtó szerint a 99% rekord drága kampány­ra készül - ez egyértel­mű az óriásplakátok számából. nélküli, miközben Weiss csak valahol a végtelen névsor kö­zepén rejtőzik, ez sem változtat azon a tényen, hogy ő és köre például - energetikai, egyesek szerint hadiipari hátterével - kifejezetten a New York-i érte­lemben vett 1% képviselőjének tűnik. Ez utóbbi sejtelmet erő­síti meg az is, hogy bár a moz­galom kifejezetten cáfolta eze­ket az értesüléseket, a sajtó szerint a 99% rekord drága kampányra készül - ez egyéb­ként egyértelmű az óriásplaká­tok számából, vagy a televíziós reklámok tömegéből (utóbbiak jogszerűségét egyébként máris vizsgálja a frekvenciatanács). Miközben az OWS ereje el­sősorban az (alsó- és felső-) középosztálybeli tömegek, va­lamint a nem-mainstream ér­telmiség szövetségében állt, céljaik pedig idealisták voltak, a New York által inspirált nevű 99% inkább a nagytőke és a politikából kiábrándult ál­lampolgárok aszimmetrikus közösségének tűnik, melynek céljai nagyon is evilágiak és materiálisak. A 99% eddig nem állt elő po­litikai programjával, csupán néhány látványos kezdemé­nyezéssel - ha elkészül az anyag, többet tudhatunk meg a mozgalom ideológiai hátteré­ről és céljairól. A bombasztikus kampány és a fent idézett saj­tóközlemény mindenesetre egyelőre nem adnak okot a bi­zakodásra. Szöveg nélkül (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Barátságos VERES ISTVÁN Szeretjük a ba­rátságos fut- I ballmérkőzése- ket? Nem sze- I retjük. Nincs I tét, nincs min- I dent bele, a klasszisok gyakran a cserep­adon. Szeretjük a barátságos választási kampányt? Szeret­jük. Nyugalom van, a politi­kusok őszinte jókívánságok­kal fárasztják egymást, a vé­gén pedig a győztes koalíció­ba hívó szavát illedelmesen utasítgatják vissza: megtisz­telő, hogy ránk gondoltak, köszönjük, de nem fogadhat­juk el. Mivel a márciusi előrehozott választásnak nincs tétje (mindenképpen a Smer alakít kormányt), azt is gondolhat­nánk, hogy barátságos kam­pány elé nézünk, mert hiszen nagyjából minden párt tudja, mire számíthat. Kivéve per­sze a parlamenti küszöb körül settenkedőket, ők a bejutá­sért harcolnak, viszont lapot nem osztanak nekik, ha be­jutnak sem. Ezért most senki ne várjon a 2010. június 12-i izgalmakhoz hasonlót. Robert Fico kétpárti kor­mányt akar, így az egyetlen nyitott kérdés, hogy Smer-KDH (ez lenne a papír­forma), vagy Smer-KDH-Híd kormány alakul-e. Meglepe­tést okozhat az MKP is egy öt százalék feletti eredménnyel, ugyanis szavazótábora szá­mottevő részét alkotja az idő­sebb korosztály és a déli régi­ók vidéki polgárai, így az ő esélyeinél a közvélemény-ku­tató ügynökségek havonta közölt preferenciái sokkal ke­vésbé mérvadóak. Koalíciós potenciáljuk viszont jelen esetben nulla (nekik most a létük a tét), míg a Hídnak ta­lán van minimális esélye be­imádkozni magát a kor­mányba. Ezt az imádkozást egyébként a KDH-nál kellene kezdeniük, ugyanis ha ők is azt mondják a Smemek, hogy nem mennek egyedül part­nernek, akkor talán van esély egy hárompárti kormányra. Kérdés persze, hogy ebből ki profitálhat. Egyesek szerint a Híd, ha mást nem csinálna is, legalább fékezhetné a Smer magyarellenességét, 2016-ban viszont ezt a vá­lasztóik valószínűleg nem hinnék el nekik. Ugyanúgy a Smer sem fogja kockáztatni nacionalista szavazói bizal­mát egy hárompárti, „bugaras” koalícióval. Azért tartsuk észben, hogy a nagy meglepetések általában akkor szoktat történni, ami­kor senki nem számít rájuk, így van ez a politikában, nemkülönben a fociban: néha a barátságos meccsek is hoz­hatnak meglepő végered­ményt. KOMMENTAR Üdvözöljük Alkotmányföldön! SZOMBATHY PÁL Az 1989-es rendszerváltás politikai gyermeke­inek elege lett abból az alkotmányos rend­szerből, amelynek maguk is alapítói voltak. Részben talán azért, mert annak a magyar köztársaságnak húsz életévéből ők mindössze négyet töltöttek hatalomban, tizenhatot vi­szont (kétszer nyolcat az elején meg a végén) ellenzékben. Nehéz megreformálni, átalakítani, avagy le­cserélni egy rendszert úgy, hogy magunk is tevékeny része­sei, alapítói, működtetői-voltaképp haszonélvezői voltunk/vagyunk. Illene bölcsnek, megengedőnek, türel­mesnek lenni, különben a frusztrációk kerülnek túlsúlyba. Ez a kint is vagyok/bent is vagyok esete: csapda, melybe könnyű beleesni. Nem tetszett a rendszer? A képükre formálták. Ez azonban nem rendszercsere, nem rendszerváltás; ez a rendszer átala­kítása úgy, hogy annak korábbi hibáit, hatalmi lehetőségeit ezentúl csakis ők tudják elkövetni és kihasználni. Rendszer­frissítés, csak innentől már egyedül ők ismerik a kódokat. Ezt próbálja a kétharmadosok vezetője forradalomnak lefesteni. (Tényleg: festetni is szeret.) Nem gonoszságból: egyszerűen a hirtelen kapott erőhöz (kétharmad) nem járt türelem, belátás. Stílust, civilizációt, kultúrát, viselkedésmódot nem ad a kormányzati többség, a választói felhatalmazás - azt meg kell szerezni, el kell sajátítani. Például: Schmitt Pál ugyan államfő, de már (még?) nem köz- társasági elnök. Göncz-Mádl-Sólyom rikítóan különböző tri­ója egyként mutatja így. Ők egy másik szakma művelői voltak. Hasonlóképpen van az ésszel-verejtékkel kikalapált kontra izomból összerakott alkotmányokkal is. Nem asztal kell alá­juk: szellemi-kulturális-közösségi alap. Hiába van bál az ope­raházban, ha csak az ernyő van fenn, s nincsen kas. Czeslaw Milosz lengyel költő észrevétele: az államgépezet nyomása semmi a meggyőző érvelés nyomásához képest. Az érvek pedig egyre sorakoznak; lassan, türelmesen, mint a par­tot alámosó víz szelíd hullámai. Alkotmányföldet ilyesfajta áradás viszi majd el. Nem lesz vízálló az alaptörvénye sem. És hagyjuk a nyugati sajtó nevetséges túlzásait (mert vannak olyanok is), a nácizó ócska kritikákat. Nyitottnakkell lennünk, deelszámolnivalónkmagunkkal van. Aszabadságharc mára véget ért, ideje hazamenni dolgozni, egyezkedni, javítani. Sal­ler utca-Koki körút, végállomás, tessenek lejjebb szállni. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST A The Washington Post napilap szerkesztőségi kom­mentárja szerint a figyelmét az olasz és görög adósságvál­ságára összpontosító Európai Uniónak egy potenciálisan nagyobb kihívással is szembe kell néznie az EU- és NATO- tag Magyarországon. A saját valutát használó Magyaror­szág a fizetésképtelenséggel „kacérkodik”, de van egy má­sik problémája is: .jobboldali nacionalista kormánya tá­madást indított a demokrati­kus kormányzati rendszer ellen”. A kétharmados több­ségét kihasználva a kormány új alkotmányt, valamint számos olyan sarkalatos tör­vényt fogadtatott el, amely messzemenő hatáskört bizto­sít a kormánypártnak az igazságszolgáltatás, a média, az egyházak felett - vélte a cikk. Orbán Viktor kormánya ezzel már Jobban hasonlít az Oroszország vagy Fehér­oroszország autokratikus re­zsinkéhez, mint a többi EU- tagállam demokráciájához”. Orbán Viktor figyelmen kívül hagyta az európai kormá­nyok és az Obama-kormány növekvő bírálatait. Az év vé­gén ehelyett még több tör­vényt hajtott keresztül a par­lamenten, köztük olyat is, amely megnyirbálja a köz­ponti bank függetlenségét, il­letve olyat, amely megnehe­zíti az eljövendő kormányok számára az egykulcsos adó megváltoztatását - írta a lap. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EU egyértelművé tette, hogy addig nem segít, amíg e törvényeket nem vál­toztatják meg. A lap szerint az EU-nak „nem csak a pénz­ügyi területen kellene fellép­nie Orbán Viktor hatalom­összpontosításának vissza­szorítására”. „Az új igazság­ügyi, médiaügyi és egyház­ügyi törvény összeegyeztet­hetetlen az alapvető emberi jogok biztosításával és a fé­kek és ellensúlyok demokra­tikus rendszerével. Ha az EU ezt eltűri egy tagállamában, az a közösség alapvető lé­nyegét sértené meg” - zárta szerkesztőségi kommentárját a Washington Post. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents