Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-07 / 5. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 7. Vélemény és háttér 5 Hogy a Szlovák Köztársaság lényegét tekintve inkább korrupt, mint szlovák, egyáltalán nem titok A Gorilla üvöltése A politikusok és a média kétéves hallgatása ellenére a Gorilla ügyirat megtalálta az utat a nyilvánosság felé. Hogy sikeresen, az vitán felül áll - néhány nappal azután, hogy felbukkant az interneten, nemcsak a hivatalos szerveket, hanem a politikusokat és a médiumokat is cselekvésre kényszerítette, amelyek eddig nem vették észre vagy nem vették figyelembe. JURAJ HRABKO Noha nincs szó különösebb újdonságról, sem a tartalmát, sem az időbeliségét tekintve. Az, hogy a Szlovák Köztársaság lényegét tekintve inkább korrupt, mint szlovák, egyáltalán nem titok. Persze, látszólag különdíjat érdemelne a tisztaságért; de kitüntetést érdemelnek önök is, ha gyorsan, fejből képesek megnevezni legalább három politikust, aki felett ítéletet mondtak korrupcióért, klientelizmusért vagy saját érdekeik hasonló, üzleti szellemű érvényesítéséért. Az ügyirat időbeliségét tekintve a 2005-2006-os időszakról van szó, de ez a lényegen mit sem változtat. A megnevezett személyek közül egyesek tovább „működnek”, mások a feledés homályába merültek (az ún. jutalékokkal együtt), és mások léptek a helyükre. A korrupción alapuló rendszer - kis változásokkal, kis kiigazításokkal - máig működik, és évekig működni fog. Ilyen a Gorillák rendszere. Természetesen az ügyiratban megnevezett személyek ma döglött bogarat játszanak - úgy tesznek, mintha ez az egész egyáltalán, de egyáltalán nem érintené őket. Mint mondják, a dokumentum nem hiteles, csak afféle öregasszonyos találgatás. Egy normális államban a vizsgálati szervek és a bíróságok alaposan megforgatnák őket, nem azt játszanák, hogy, úgymond, foglalkoznak az aktával. Ugyanis, ha négy vizsgálati csoport is feláll - három rendőrségi, egy ügyészi -, A megnevezettek ma döglött bogarat játszanak - úgy tesznek, mintha ez az egész nem érintené őket. és a titkosszolgálat főnöke állítólag fel kívánja menteni a titkosszolgákat titoktartási kötelezettségük alól, az nézetem szerint leginkább arra utal, hogy a Gorillák üvöltése sem hallatszik az égig, hanem egy- szercsak feledésbe merül. Mint sok más ügy ennek előtte. Például az a több mint 7 millió korona készpénzben, amelyet egy garzonlakásban élő rokkantnyugdíjas kuporga- tott össze, hogy aztán a HZDS- nek ajándékozza. Vagy az SD- KÚ pénzügyi manőverei, amelyek miatt Mikuláš Dzurinda két évvel ezelőtt inkább háttérbe húzódott a választásokon. Vagy az a felvétel, amelyen egy Robert Ficóéra megszólalásig hasonlító hang emlegeti a saját maga által szerzett pénzeket és a párhuzamos pártkönyvelést. Ahhoz, hogy a Gorilla más sorsra jusson, mint ahogy azt a bevett szokások diktálják, a nyilvánosság nyomására lenne szükség. Az pedig nincs meg. Más azonban nem kezdheti ki a politikusok, a pártok és a vállalkozói csoportok összefonódásán alapuló rendszert. Ugyanis, röviden: az van, hogy a politikusok bevették az államot, a pénzügyi csoportok meg a politikusokat. Bingó, csak nem nekünk.- Nagy szerencse, hogy minél idősebbek leszünk, annál rosszabb a látásunk meg a hallásunk. Ennyivel is kevésbé érzékeljük az áremelkedést... (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Az élet iskolája JUHÁSZ KATALIN Képzelje el a kedves olvasó, hogy a munkahelyén kimegy a folyosóra váltani pár szót a kollégájával, és miközben beszélgetnek, jön az osztályvezető és rábök egy földön heverő papírgalacsin- ra: azonnal vegye fel és dobja a kukába! Ettől ön kissé felháborodik, ugyanis egy ilyen felszólítás bántja az igazságérzetét: nem is én dobtam le, miért én vegyem fel? Miért nem veszi fel az osztályvezető? Ettől az osztályvezetőt elönti az epe, és jól pofon vágja önt. Mit érezne? Pedig az ilyen eljárás napi rutinnak számít iskoláinkban. Holott ott is teljes jogú állampolgárok dolgoznak együtt, csak az állampolgárok zöme kiskorú. Rövid időn belül a harmadik olyan esetről hallok, hogy egy pedagógus az oktatási intézményben, munkaidőben megütött egy gyereket. Az iskolán belüli erőszak összetett dolog, hiszen folyhat a gyerekek között, folyhat tanár-diák irányban, de történhet fordítva is: a diák-tanár erőszak nálunk körülbelül a „postás harapta kutya” esetéhez hasonlítható hírérték szempontjából. Az utóbbi években ilyen hírek kezdtek el sűrűn megjelenni a sajtóban. Verik a diákok a tanárokat, borzalmas! Persze fordítva is az, de ötven, sőt még húsz évvel ezelőtt is természetes dolognak számított az ilyesmi. Az iskola a szocializáció igen fontos terepe. Itt sajátítja el a gyerek, hogyan viselkedjen a társas kapcsolatokban, hogyan kezelje a konfliktusokat. Régen, amikor a legbonyolultabb eszközünk a pattintott kőbalta volt, remekül működhetett az erőszakra épülő társadalmi modell, de mára a kőbaltát felváltotta az iPad, és a társadalmi normák is igazodtak ehhez: például azzal, hogy manapság nem illik egy konfliktust pofonnal rendezni. A tanárnak van egy értékrendje, például szeretné, ha az iskola tiszta lenne, és a tisztaság helyet kapna a gyerekek értékrendjében is. Esetünkben megtehette volna azt is, hogy egyszerűen felveszi az eldobott szemetet, és ő dobja a kukába, pár barátságos szóval elmagyarázva, hogy mennyivel szebb egy tiszta iskola. Azaz a személyes példát alkalmazva irányította volna a gyerek figyelmét a normára, ami nagyobb valószínűséggel hozott volna eredményt, mint a tettlegesség. Önök közül most vélhetően többen azt mondják: jelentéktelen apróság, szóra sem érdemes. De képzelje el a kedves olvasó, hogy a munkahelyén kimegy a folyosóra... KOMMENTAR Valami egészen más KISS TIBOR NOÉ ■ n Január másodikán civil szervezetek kezdemé- • nyezésére tömegtüntetés zajlott Budapesten. A 1 helyszín az Operaház előtti tér volt, a demonstrálok oszlopa az Oktogonig kígyózott, a Reuters “ harmincezer, a Népszabadság százezer tüntető- í rőlírt.Ademonstrációapropója: akormányaz- I nap este ünnepelte az Operaházban az új alkotmány hivatalba lépését. Ä tüntetés hangulatát több résztvevő „1989-esnek” nevezte, s még ha van is ebben némi forradalmi nosztalgia, tény, hogy ez volt az eddigi legkomolyabb ellenzéki megmozdulás a 2010-es kormányváltás óta. Az Orbán-kormány tevékenységéről nehéz bármi jót elmondani, a nemzeti kurzus önmaga paródiájává silányult. A valódi jogállamiság felszámolására irányuló döntések, a közszolgálati médiumok amatőr és sunyi eljárásai, a gazdasági szabadságharc lózungja és a 323 forintos euró - unásig ismételt panelek, a kormányzat kudarcainak újabb és újabb állomásai. Nem túlzás: a Fidesz kormányzásának eddigi színvonala még azok várakozásait is alulmúlta, akik Orbán Viktor személyében a sátánt látják. Csakhogy-és ez 2011/2012 fordulóján újra egyértelműen kiderült - olyan alternatíva, amelyhez a Magyar Szocialista Pártnak, illetőleg Gyurcsány Ferencnek bármilyen köze van, nem létezik és nem is létezhet. A szocialisták már december 23-án is kitettek magukért. Az utolsó parlamenti ülésnapot a parlamentben kezdték, és csak azután jelentek meg a magukat a parkoló előtt leláncoló LMP-s képviselők mellett, amikor látták, hogy a legkisebb ellenzéki párt akciója átütő sikert aratott. Lendvai, Gyurcsány és a többiek hiénaként tűntek fel a színen, s így tettek a civilek által szervezett tüntetéssel is. A politikusok közül egyedül Gyurcsány Ferenc érezte szükségét annak, hogy felszólaljon a rendezvényen - amelyre őt a civilek, érthető okokból, el sem hívták. A politikusi beszédek szerencsére elmaradtak január másodikán, de a szocialisták itt is megmutatták, mit várhatunk tőlük. Mindehhez tettestársként járult hozzá az ATV műsora is, amely a kormánypárti sajtót megszégyenítő szervilizmusról tett tanúbizonyságot. A tüntetés „élő közvetítése” során többnyire a stúdiót láthattuk, ahol Kéri László elemezte a kormány politikáját, miközben a szónokok beszédeket mondtak. Az ATV szerkesztőinek eszébe sem jutott civil szervezőket vagy demonstrálókat megszólaltatni, az LMP-s Jávor Benedek mellett viszont szót kapott Mesterházi Attila, Gyurcsány Ferenc és Újhelyi István. Utóbbi akciója volt az est mélypontja: Újhelyi a kamerák előtt, teátrálisan elégette operaházi meghívóját. „Kijöttem a tüntetésre, aztán megláttam Lendvai Ildikót meg egy SZDSZ-zászlót, és már megyekis haza” - írta valaki a Fa- cebookon. Ennél találóbban nem lehet összefoglalni azok érzéseit, akiknek minden porcikája ellenkezik a Fidesz által megtestesített politikával, és aldk számára világos, hogy a bukott kormány képviselői (azaz az MSZP és a Gyurcsány-párt) ugyanezt a paradigmát jelentik. A politikai giccset, a stílustalan pátoszt, a hamisságot, a kicsinyességet, az arroganciát. Nem véletlen, hogy az Operaháznál az „Orbán, takarodj!” mellett gyakran felhangzott a „Gyurcsány, takarodj!” is. A magyarországi politikai helyzetre inkább a Monthy Python- epizódok előtt elhangzó mondat passzol: „És most következzen valami egészen más!”. Az Operaház előtt tüntető harminc- vagy százezer ember mellett száz- meg százezrek várnak erre, hosszú évek óta. FIGYELŐ Hiányos demokráciák Norvégia a legtökéletesebb demokrácia a világon, Szlovákia és Magyarország is a demokratikus közösség tagja, de abban a népes országcsoportban van, amelyben a demokráciát hiányosságok jellemzik - ez derül ki az Economist Intelligence Unit (EIU) csütörtök este Londonban ismertetett éves világfelméréséből, amely szerint a jelenlegi gazdaságipénzügyi válsághelyzetben általánosságban is jellemző a demokrácia és a sajtószabadság eróziója. A világ legnagyobb gazdasági-politikai előrejelző intézete 167 országra és területre dolgozta ki demokráciaindexét. Idén is a legkisebb létszámú a „teljes demokrácia” meghatározással jelölt országok köre, amelyben 25 állam szerepel. A „hiányos demokrácia” meghatározás alá csoportosított országok mezőnyében 53 ország szerepel, köztük több euróövezeti tagország is, például Franciaország, Olaszország, Portugáliá, Görögország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. A kö- zép-kelet-európai EU-tagál- lamok közül egyedül Csehország került a „teljes demokráciák” közé. (MTI)
