Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-03 / 279. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 3. www.ujszo.com 130 DO R ADAM Verhovina madarai ' M ' /V ‘ ’ G . /'"v ■ K ‘ f' O KÖNYV A SZALONBAN Alusznak, ez-az VERES ISTVÁN Mitől kékül meg a termálvíz­be esett vadmalac? Milyenek a sárga szőrű állatok szokásai? És ki a franc az az Eronim Mox, hogy mindenki az ő mesés törté­netekkel és jövendölésekkel át­szőtt szakácskönyvét bújja, mint valami szentírást? Ha valaki azt hiszi, Bodor Ádám új regényé­nek elolvasásával megkapja a választ ezekre a kérdésekre, az téved. De az is lehet, hogy nem. A Verhovina madarai a maga 250 oldalnyi szövegével Bodor eddigi legterjedelmesebb mű­ve, és ugyanúgy novellafüzér- regény, mint a Sinistra körzet. A korábbi Bodor-művek után- nyomatának annak ellenére sem nevezhető, hogy nagyrészt ugyanazzal a mesélői techni­kával, környezettel és párbe­szédnyelvvel találkozunk ben­ne, mint Bodor 1999-es regé­nyében, Az érsek látogatásában vagy a korábbi Sinistrában. És éppen ez az oka annak is, hogy bár a Verhovina teljesen új vilá­got tár elénk, ez a világ még­sem képes „leteríteni” az olva­sót akkora erővel, mint annak idején a Sinistra. A korábbi ala­kok tetteinél elemibb erővel sokkol viszont a Verhovina sze­replőinek plasztikusan szenv­telen hozzáállása saját maguk­hoz, és a világhoz. A Verhovina helyszíne ugyanaz a beazonosíthatatlan ukrán-román határvidék, ahol a magyarokat már csak mesék­ből ismerik, és ahol mindenféle gyanús (motorbicikli-külsőből varrott bocskort viselő) idege­nek utaznak át, persze csak szökőévente. Vannak mogorva szereplők, van csendretorika, motívumismétlés, animalitás, na meg egy mellékszereplőként aposztrofált mesélő, aki (a Si­nistra körzet Andrej Bodorjához hasonlóan) időnként a minden­tudó író-elbeszélő szerepét is átveszi (vagy fordítva). Az egyik legmeglepőbb lépés, hogy az író (eddigi szövegeivel ellentétben) az egyik szereplő­vel nyíltan elmondatja, hogy a történet a huszonegyedik szá­zadban játszódik, mi több, a sír­keresztekre valaki a 2011-es év­számot festi. Ennél már csak a nemiség helyenkénti nyers és spontán felbukkanása a megle­pőbb a szövegben. Érdemes kitérni a szöveg fűszerezésére, ami a szereplők által készített és elfogyasztott ételek aprólékos és megkapó bemutatásában érhető tetten. A támicsgyökér-pálinka, a ka­kukkfüves sült pisztráng, a ha- ramiatokány módjára elkészí­tett berbécs és a túróval meg­kent meleg kukoricalepény. Ezek után mi sem természete­sebb, mint hogy Ed Pochoriles fogadós elhatározza: miután lassanként megiszza a pincéjé­ben raktározott borokat, bezár­ja a vendéglőt, összekulcsolja mellén az ujjait, és meghal. Az író, szokása szerint, a regény végére „kitakarítja” a teret, a szereplők fokozatosan átke­rülnek a másvilágra. Verhovina lakói nem akarnak semmit. Csupán annyit, hogy hagyják békén őket. „Nemigen mutatkoznak, nem szokásuk. Alusznak, ez-az” - magyarázza Adam, a mesélő a Nikon-táskás fényképező jövevénynek, aki nem sokkal később a megkékült malac mellé kerül a kettes számú termálvízforrásba. Az olvasó sem tehet mást. Elolvassa a könyvet, aztán megy a dolgára. (Bodor Ádám: Verhovina ma­darai. Budapest, Magvető, 2011, 256old.) CD-AJANLO Rutkai Bori és a Specko Jedno: Whatevergreens - édesmindegy szerenádok PUHA JÓZSEF Középiskolásként volt egy Bo­ri nevű barátnőm. A nevével vett le a lábamról, amit Önök bizto­san megmosolyognak. Hát igen, szeretem ezt a nevet. Sőt az utóbbi években - ha lehet ilyet egy névvel - egyenesen rajongok érte. Két énekesnő hatására. Pé- terfy Bori után most egy másik Borit hallgatok hetek óta, Rutka- it, és nem tudok betelni vele. A széles nyilvánosság nagyjá­ból egy időben ismerte mega két előadót - Péterfy Bori 2007-ben jelentette meg a Love Banddel készített első nagylemezét, és ebben az évben került forgalom­ba a Budapest Bár bemutatkozó CD-je, rajta a Rutkai Bori énekel­te Este fess a pesti nő című dallal. A sokarcú Rutkai zenei pályafu­tása, akárcsak Péterfyé, koráb­ban elkezdődött már. Még a Ma­gyar Iparművészeti Egyetem hallgatójaként (2001-ben diplo­mázott) alapította a Karajoké együttest, majd jött a Special Gizda, amit a mostani Specko Jedno követett - Bori mellett Bujdosó János gitáros, Szerető Dániel basszusgitáros, Darvas Kristóf billentyűs és Dudás Zsombor dobos alkotja. A festő­művész, illusztrátor, költő, éne­kesnő viszi a vállán a formációt, mint egy hiperaktív gyermek. 2004-ben a zenekar egy más felállásban (Rutkai mellett a mostaniak közül csak Darvas szerepelt benne, a harmadik tag Vozár János volt) vendégművé­szekkel készítette el (köztük Du­dás Zsomborral) A Szerelem kí­sérő tünetei című hangjátékot, amelyet az MRl-Kossuth Rádió sugárzott, és élőben is bemutat­ták a Jónás Tamás narrálta stí­lusgazdag zenei történetet. Az átdolgozott változata CD-n 2006-ban látott napvilágot a Rutkai Bori és a Specko Jedno el­ső albumaként. Akkor már Buj­dosó János is velük volt, aki ko­rábban is zenélt Borival és Kris­tóffal a Special Gizda trióban. Bori egyéniségének és elő­adásmódjának köszönhetően az együttes Whatevergreens - édesmindegy szerenádok című második nagylemezén is rokon­ná, egységgé válnak egymástól távoli stílusok. A magyar under- groundból jócskán merítő CD-n a pop, rock, dzsessz, blues, disz­kó, sanzon, kupié, tangó és nép­zene egyaránt jelen van. Az új szerzemények mellett átdolgo­zott és korábban nem publikált zeneszámokat vonultat fel. A zenekar ritmus- és fúvósszekci­óval egészül ki, orgona és konga is színesíti a hangzást. Az éne­kesnő dalszövegeit keserédes boldogság, humorral feloldott gyötrődés jellemzi, amiket a festményei egészítenek ki az al­bum borítóján és kísérőfüzeté­ben. A lemezen helyet kapott két felvétel az előzőről, a Világbéke és a Kóstoló című. „Naponta el­szívok tíz-húsz imát, s a füstöt a szívemen engedem át. Kávésö- tét-mély az alagút, ahol majd egyszer visszamegyek, hogy fe­kete tüdődre hajtsam le végleg a fejemet” - énekli Bori az utóbbi­ban. Szintén az elsőn szereplő Bácsi a biciklin újragondolt, ki­bővített változatban csendül fel Bácsi vs Néni címmel. Szívbe- markoló a lét pihekönnyű elvise­léséről és az elmúlás feletti gyengéd szomorkodásról szóló Mazda. „Öreg Mazda, ó mondd, hova haladsz!? A halálba visz­lek, vissza nem jössz soha, így vá­laszolt az öreg Mazda.” Az al­bumot nyitó Combino témája a magyarkodás. „Én akkor vagyok igazán hazafias, ha azt gondo­lom, hogy én vagyok a 6-os vil­lamos, s bennem utazik haza a nép, a villamos mélye az anya­méh, minden megálló egy születés.” Kiemelhetjük még a kedvesen morbid Szex a jégen, a karácsonyi témájú, melankoli­kus Égősor vagy a Kossuth Lajos azt üzente verbunkos dallamára épülő Szakszervezetis fiú című dalt. A CD úgy érint meg, hogy közben mindvégig elvont ma­rad. Fogyaszthatóbb, mint az előző, de továbbra is rétegzene ez a javából, amely élőben nyil­ván kis teremben, kis közönség előtt érvényesül a legjobban. S ha ennyi még nem volt elég, Borinak van egy következő arca is. Az Abbas Muráddal kiegészü­lő együttese jegyzi Rutkai Bori és a Hébe-Hóba Banda néven az MRl-Kossuth Rádió-s Vacka Rá­dió című mesejáték-sorozat kí­sérőzenéjét, a legkisebbeket is kiszolgálva. F0LY0IRAT-AJANL0 Opus 15. BOROSS AMBRUS Az írótársaság lapja idei utol­só számának hat fejezete sze­rencsésen váltogatja művészet és irodalom, szöveg és látvány, próza és líra élményét; a rovatok ezúttal ugyanis nemcsak váltják egymást, hanem finoman egy­másba is vándorolnak. Rögtönazelső, aVégjátékoka műfaji határokat is lebontja, amennyiben verset, esszét és novellát társít meglepő minősé­gi többlettel, túl a rovatban he­lyet kapó szövegek kvalitásán. Csehy Zoltán öt verse, Géczi Já­nos esszéje, Kulcsár Ferenc há­rom verse és Szirmai Péter no­vellája olvasható itt. Két beszélgetés következik, melyekhez a jubileum csak ap­ropóként szolgál: Keserű József Kovács Magdát faggatja, Sánta Szüárd pedig Alabán Ferencet. A Horizontok mögött most a hagyománytörés, a meglepetés célja látszik kiolvasódni: csupa olyan szöveggel van dolgunk, melyeket nem vártunk volna - noha természetesen az SF-mo- nológ ritmusképző ereje, Opus­beli fel-felbukkanása inkább a lap hagyománytörténéseként, semmint -töréseként értelmez­hető. Fehér László novellája és Baka L. Patrik regényrészlete képezi ennek a blokknak a ge­rincét, s ha gerinc, akkor a próza­író Veres István itt szereplő há­romverse a velő. Az Eredet Nagy Alexandra dolgozatából nyeri címét, ennek Ch. Nolan azonos című filmje a tárgya, s ugyanezt vizsgálja más szempontok szerint N. Juhász Tamás esszéje, valamint H. Nagy Péter tanulmánya is: a blokk vizuálisan is megjeleníti a film szerkezetét. A Palimpszesztet András Csa­ba tanulmánya kezdi (Az önref- lexivitás alakzatai Jorge Luis Borges prózájában), ezt két kri­tika követi; az első Füep Tamás Gusztávnak a Tóth Lászlóról szóló monográfiáját recenzeál- ja, a második György Norbert prózakötetét. AlapotaVizualitás blokk zár­ja; benne: Heszky András Banksy-tanulmánya, Sütő Csa­ba András tanulmánya Deleuze Bacon-könyvéről, végül Hushe- gyi Gábor mutatja be a számot il­lusztráló Pál Ildikó életművét. A mellékletben: az írószövet­séghírei, eseményei. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents