Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-31 / 301. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 31. Szalon 19 Szomorú vers a házasságrú meg főleg a vacsorámrú Taríj Pistának üzenemm, hogy nem nem tudnák számóni csak így divatosab ha nincs ritmus! (ja meg hogy hozza vissza a kapámat!) Rózsikámtú e-váltomban busz-jegyemet meg vátottam s a diszkótíka irányában vettem az irányt körbeníztem s mingyárt egykít kisjányt láttam szőkít hetykít s meg fogattam fogíkonyab leszek a modernság irányt Rózsikámtú otthagytomban a kredenccen hevert szóttlan könnyeinek a közepette' hevert ő arríblöktem mír vót útban pedig mint asztán meg tuttam nem miattam sírt csak odakozmátt a tepertű Rózsikámtú Pestre mentem de a rossz irányban vettem a buszjegyet juszt megyek ín vissza hozzád csak ha csinyász aszalt káposztát Rózsikámhu' vissza írek csókos számon nípi ínek de ő meg már nincs othon megyek a konyhába hát ha beli botlom' titok hogy de föl ádoznám a friggyet de mi lessz a káposztámmá Szívíjjes baráti idvezelet gyanánt Megittunk mán Lacikám eggyütt annyi sereket, hogy bélehet rúgatni ennyivel eggy sereget, de mivel az idő szűk, ín eggyetlen jó komám, mondom, hát ne időzzünk, kezgyünk inni jó korán! Na is hogy most le tuttuk a kedíjes sorokat (, van míg amúgy ijenbű egy szekírnyi sorozat), tírjünk rá a pízre mer úgy szántottam mútkor, hogy nem kellű arányba’ osztosztunk a borból. ís akkor a serrű míg hej, nem is beszíttem, úgy vót hogy majd felezzük a számlát, aszittem. Az eggyik felit te, a másikat majd ín, ídestestvírekkínt osztozunk a szalyrín: kissebbik felit ín, nagyobbikat meg te - a pincír mígis fif ti-fiftinek vette! Na, mennem is kell, így soraimat zárom, a tartozást erre a címemre várom: Petrence Sándor Úr Kispocsolyságfalu Kecskerakás ucca 3., 2-es kapu. kínyszerü megóddások, í'ssíg esetírre szür-realizmuss #7 ín ettem vóna sztrapacskát ettem vón' sztrapacskát csak az a sok szőr közös hátnak lovas a túrójja ín egy nagyon szíp kel-káposzta vagyok jobb napjaimon’számszeríj felzselízett lótaríj nyelvin tajtík mikroba beteszem a mikroba a jobb kezem ís lesütöm bő zsírban a jobb szemem ínnyé höjj ínnyé höjj magam-ítel gyorsan főjj kopogó kis í'ssígem bekapva kapok a kíssígen az udvarrú egy fii macskát pedig ha lett vón pedig ha lett vón szőr ide szőr oda ín ettem vóna sztrapacskát Trágya a pitymallat alatt ( nípi zájánsz vikzsün’) i. Eccer mikor, ípp a trágyát hortam ki a házbú’ arra gyűn a Jóska. Mondok níki:- Há’ te biz’ tílleg erre gyüssz, te Jóska.- Hö - mongya ő, erre de minnyár tuttam ín hogy, nem úgy írcse ő asztat.- Nem-e úgy látnád, mintha de? - kírdöm tűle, de ő csak ingattya a harcsabajszát. Jóska nem vót az a beszídes fajta legíny.- Úgy is van jó’ is van úgy kő’, asztat mondok oszt, tovább viszöm a trágyát. Hát eccercsak éktelennagy gúr- gyantást hallnák a hátam megette, mondok is:-Há’hö’?! -erreelűttemterem a Jóska, jó tenyerestalpas legíny vót az. Úgy nőtt a fű akkortájt a mi falunkban vagy, ahogy mink mondtuk a mi falunkbannak benne, hogy ászt lehetett hinni, máskor is úgy nő az, holott nagy trífadolog tárgya ez mindig mifelínk, hiszen hát mán’ hugy az atyaúristen rízfánfityegűs szencsígínek nőhetne úgy akkoron, mikoron akkoron mostan nem is mostan van. n. No, élig az hozzá, hogy másnap elindútam, megkeresni a mutatóujjamat, hátha az asz- szony vissza-e ragasztni tuggya. Eccercsak ahogy megyek- mendegílek, elím ódáig egy tehín oszt mondja:-Mú.- Há, mondok, nem úgy van az te tehín, mert adok ín neked olyan náspánygot hogy az isten is megemlegesse. - níz erre a tehín, níz nagyon, ollyan szemei vannak ennek a jószágnak, hogy mondok magamban benne, hogy hát ennek biz’ a fele, de míg a felinek a fele sem trífa ám! Mondok is níki:- Ej, hogy húzná össze a gercs a lábadat pinkesdnek napján. Korán sötítedett az ívszakhoz kípest. III. Három ívre annak a nagy repcetermísnek rája eccercsak, menník ki a trágyáír, hogy az mán’ megabálódott elíggí, mosmán’ visszahozom belije a házba bele. No. Hát, ahogy így megyek eccercsak nem gyün a Jóska. Mondok is neki:- Jóska, te eccercsak nem gyüssz.- Há’ nem ín - mongya az ís níz rám azokkal a tehín szemeivel. Valami nem stimmöl itt, mondok magamnak. rv. Há eccer ahogy így indúnák ki a csűrbe megfejni a lót, vagy ahogy felínk mongyák, a lótot, látom, hogy valami irdatlan nagy fínyessíg ereszkeggyen alá az ígbű’. Há hogy a hinnye no fityfene. El is felejtkezek a lórú’ mintha sose nem is lett volna, holott nagy trífa mifelínk asztat mondogatni, hogy: „égisz ollyan mintha nem is leszne az a ló, pedig holott mindazokbúláltal de”. Hát ahogy így elmískedek magamban nagy nyírgelísek- nyargalások közepette’ benne, látom, hogy a nagy fínyessíg leereckedett az ígnek alábul a fődre rája. Há’ amit ekkoron láttam, ollyan fenenagy dolog vót biza’ hogyha nem ín nem láttam vón’, tán’ e’ se hisztem vón’ biza’. V.- Mit láttá’ te Gyúdás sekkenűcse - kírdi tűlem az asz- szony másnap.- Há nem fogod elhinni asztat, mondok, láttam egy nagy fínyes szekeret, aminek elűtte ott állott Csaba kiráfyfi, údalán a Gyízusgrizduzzsal ís megettek ott soijadoztanak a Gyízuzsnak minden baráttyai, az összes kis szentek meg Zűzmárgyákuk, a Zengyúzsef meg az Allakakbár. Kis zűd emberkík vagy tán’ kis manók állanak ódalvást tűlük, de ezek ollyan csúfok vótának, hogy menten magam alá eresztöttem a búcsúban ivott cefrít. így tőt el tán’ tíz-tizeneggy óra, míg eggyik ámúlatbú a másikba esve bele belűle rája bámúttuk csak egymást, mikoron a Gyízusgrizduzs szólalt meg elűszörön meg.- Há’ mi gyáraiban vagy te hé’. - mongya nekem, de illyen nagy marha paraszti szólást meg nem írcsek ín, há’ mondok neki, beszíjj emberű’ me’ kapsz egy nagyot, hinnye hejehuja no. V. (megeggy?) Hót, ahogy így telinek a napok, eccercsak azon kapom magam engemet, hogy épp megyník ki a pusztába XCZWORF-4015-tel, kis ződ barátommá’, mikor arra gyün a Jóska.- Mit má’ ne te hö?! - támaggyaknekije.- Há’ no. - mongya Jóska, de erre már XCZWORF-4015 sem bírta türtőztetni tenmagát, mert mint mondgyotta, hát ő a 789/ ZTGQXC3H84 ganajzisbú gyütt, de illyen nagy mütatlanságra szemtanút, míg ő se tapasztalt meg bizonyságot látott benne.-Bpz... zzzz... drzzz... czz... tz... há’ hö’ no?! - mondá is a legvadabb hívvel velíje, amit valaha ín eddig míg ilyen kis zűd línytű tapasztótam.- Nye’ me’ annok nem lesz jó vígé. - fejezi be Jóska a kakaskodást rövidre folytva meg. vn. Mán’ majdnem minden hordó bijourándízöl megvót mán’ a qwargonoknak, mikoron ípp XCZWORF-4015-tel kóbászoj- junk az utóssóír’ ki a fődre de, ám mígis hirtelen a tehín.- Há’ te itt hogy?! - mongyuk szentisten szinte eccerre XCZWORF-4015-tel.- Mú. - mongya a tehín, de mi nem hiszjünk ám neki. XCZWORF-4015 elővette a lízerkarabüyát oszt... Vé í í í Istentelen nagy ásztérojda- vihórba kerűtünk a qwar- gonokkal, de Csaba királyfi aszonta, Ezsvány király máj’ megsegít minket. Serínyen imára borútunk is, várva a vígitíletet, mikoron azomban Ezsvány tínyleg főtűnt, ódalán Szídzsínyi Ezsvánnya’ ís úgy áltak neki lűni az ásztérojdát mintha nem is ásztérojda, pusztán pár kappan lenne-e az udvarbú, holott, mifelínk az az igen elmís csavarinytású trífa járta-kelte szerte-szít, hogy há’ má’ hogy lehetne úgy lűni az ásztérojdát mintha kappan lenne, holott bár máskülönbözűen nem is az voltakíppen habár. Mikoron befejeztík, nagyot pedrett a bajszán Szídzsínyi, ís így szólott. IX. Egy hitre erre rája az irtásba’ íbrettem átcsatakosottan, szűröm megtípázva. Gondolok is íllyíílíkre hazafelí menet a tanyára: „Ej’ no’, ej’, no’...” Plorógius Há’ így esett meg talákozásom a qwargonokkal, meg oszť ís a Csaba királyfi nagy baráttyáva’, a jó Gyízuzsgrizduzzsa’ (jó legíny- szagú tenyeres-talpas marha embör sok loboncos hajakkal, meg a fejín mindenfile szir-sző- rökke’ ), hatszázhatvankít nappal az után, hogy a pityóka kikőt. Ezeken kívű’ má’ nem sok izgalmatosság zajlott az ín szeríny, eccerű éltömben bele, pusztán annyi, hogy három ívre erre rája neki ecer gyün velem szembe a tehín. Há’, mondok neki:- Há, te tehín, há’ te gyüssz velem szembe’ neki hozzá. - níz, níz, hosszan níz a tehín azzal a tehín szemeivel nekik vele átal oszt nagy hallgatások (kít-három óra is tán’ tellett neki belije rája) közepette aszongya.- Ugye tudod, hogy biz’ ín vagyok ám a Jóska.
