Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-30 / 300. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2011. DECEMBER 30. Vélemény És háttér 7 Ha minden igaz, válság van, s valahogy nem tudjuk, merre vezet az a bizonyos „kiút" A gondolkodás éve jön el Ha felállítanánk 2011 legtöbbet ragozott médiakifejezéseit, akkor a „válság” garantáltan a dobogós szavak közé tartozna. Jogos. LOVÁSZ ATTILA Válság van. Minden válságban van. Az erkölcscsőszök szerint az erkölcsök, a társadalomtudósok szerint a társadalom, a közgazdák szerint a gazdaság, a langy- meleg kommunista semmi nyugalmának visszasírni szerint a kapitalizmus, a libertariánusok szerint a szociális állam. Aszerint, ki mit tart fontosnak, mindenki írogatja a maga receptjeit vagy a borúlátó világban a civilizációnk hanyatlásánakjeleit. Ha minden igaz, válság van, s valahogy nem tudjuk, merre vezet az a bizonyos „kiút”. Persze, ahhoz, hogy megoldásokat keressünk, először jól kell diagnosztizálni a dolgokat. Rossz diagnózis alapján született terápia ugyanis páciensek tömegét ölte már meg az orvos- tudomány történetében. Hát még a társadaloméban. A válság egyik legláthatóbb (emiatt lázító) jele az, hogy a világ gazdagságának 90 százaléka a világ lakossága 5 százalékának kezében összpontosul. Még mielőtt nemzetmentő sionozóink és zsidózóink mindenre megoldást találó receptjeit vennénk sorra, gondoljunk bele, miért van ez így. Nagyon egyszerű: a tőke koncentrációja természetes folyamat a magántulajdont alapjognak tartó kapitalista rendszerben. A természetes folyamat egyik természetes folyománya a globalizált világban a termelők és pénzelőkfúziója, a globális nagyvállalatok által bekebelezett kicsik térvesztése. Az eredmény pedig az, hogy az az 5 százaléknyi roppant gazdag - jobbára anonim - tulajdonos képtelen elverni azt a rengeteg anyagi értéket, amit felhalmozott, nem fogyaszt (nem vesz hatodik jachtot, új vállalatot, hiszen már mindet megvette), ha nincs fogyasztás, megszűnnek a munkahelyek, a munkahelyek megszűnésével megszűnik a komolyan fogyasztók rétege, ami újabb fogyasztáscsökkenést idéz elő, emiatt az államoknak kevesebb a bevételük, de több a kiadásuk, eladósodnak, s ha el vannak adósodva, még jobban eladósodnak... a kör bezárult. Leegyszerűsítve itt tartunk, és lehet most a mocskos kapitalizmus bukásáról vagy válságáról értekezni, csak akkor nem lesz megoldás. Ez a válság ugyanis - akár tetszik, akár nem - az állam válsága. Azé az államé, amely nem volt képes megakadályozni (katonai, rendőri, bírói és törvényhozó erejével) a gazdagság és így a hatalom koncentrációját. Amit tehát újra kell gondolni, az nem a filozofikus mélységeket szántó társadalmi berendezkedésről szóló vita, hanem a magunk által választott, jobbára a kicsi hatékonyságáról ismert állam funkcióinak sora. Pl. lehet jókat vitatkozni arról, vajon most, amikor a csőd közepén vagyunk, szétlőheti-e az állam (a maga katonai, rendőri, bírói és törvényhozó erejével) a koncet- rált gazdagságot, a monopóliumokat vagy a domináns játéko- sokkartelljeit. Persze, ezt elsősorban az erős, nagy államoknak kell megcselekedniük. Egy kicsi országban három hónappal egy újabb választás előtt csak azt kérdezhetjük: van-e egyáltalán államférfi a gáton, van-e politikai erő, amelyik e kérdéseken legalább gondolkodik? Van-e ember, akinek nemcsak a szavazatmaximálás, hanem az elvi megoldás is eszébe jut, annak praktikus megvalósításának re- ceptúráival együtt? Mert a 2012-es, válságos és mezsgyét jelentő évben ez az első és igazi nagy kérdés. A szilvesztert követő kijózanodás után azonnal. KOMMENTAR Az utolsó rúgások MOLNÁR IVÁN Nagy nap lehet a mai Magyarország számára, a törvényhozás az előzetes várakozások szerint ma is rúg egy hatalmasat a halálos görcsökben rángatózó magyar gazdaságba, amely jó esetben akár a rég várt kegyelemrúgás is lehet. A parlament ugyanis, miután az Európai Bizottság fenntartásai ellenére már a múlt héten megszavazta a pénzügyi stabilitási törvényt, ma szavaz a jegybanktörvényről, amelynek jelenlegi formája sem veszi figyelembe az Európai Központi Bank valamennyi kritikáját. Emiatt egyre nagyobb az esélye annak, hogy a kormánynak nem sikerül ké- szenlétihitel-megállapodást kötnie a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), hiszen a Budapesten tárgyaló EU-IMF-de- legáció december közepén épp azért utazott haza idő előtt, mert már akkor komoly nézeteltérés alakult ki az említett jogszabályok miatt. Az IMF-hitelprogram nélkül ugyanakkor - bármivel is áltatja Orbán a szavazóit - Magyarországra a biztos pénzügyi összeomlás vár. Lázár János még az IMF-delegáció hazautazása után is megpróbálta lazán venni a dolgot. „Bennem semmiféle kétség nincs, hogy vissza fognak térni a pénzük behajtása érdekében” - mondta a Fidesz frakcióvezetője, a 2008-as őszi, 20 milliárd eurós hitel-megállapodásra utalva, amit az IMF-nek jövőre kezd törleszteni az ország. Lázár azonban összetévesztette a washingtoni székhelyű intézményt a hódmezővásárhelyi uzsorások szakmai szervezetével. Hogy ez utóbbitól az IMF azért kicsit különbözik, azt Christoph Rosenberg, a Valutaalap magyar misszióvezetőjének e heti nyilatkozata is alátámasztja. Eszerint, ha a kormányt valóban érdekli, hogy folytatódjanak a megbeszélések a programról, ki kellene nyilvánítania hajlandóságát, hogy olyan kérdésekről is tárgyaljon, amelyek fontosak a makrogazdaság stabilitása szempontjából. Ebben, a tárgyalások részeként, benne foglaltatik a szoros konzultáció a javasolt jegybanktörvényről és a pénzügyi stabilitási törvényről is. Elemzők szerint a szerdai nyilatkozatban Rosenberg arra utalt, Magyarországot a leginkább szigorú gazdaságpolitikai felülvizsgálatot jelentő készenléti hitelprogramra szeretnék rávenni. Orbán már korábban jelezte, ha az IMF jön, ő megy, sokkal nagyobb a valószínűsége azonban annak, hogy inkább hagyják kivé- rezni a magyar gazdaságot, mint hogy Orbán szabadság- harcos becsületén csorba essék. Bárhogy végződjön is Magyarország vergődése, egy dolog már ma biztos: az idei év egyik legnagyobb teljesítményének minden kétséget kizáróan az a merészen felfelé ívelő fejlődési pálya nevezhető, amit Orbán és az őt körülvevő fideszes csúcsvezetők a gazdaságpolitika terén megtettek. A magukat gazdasági agytrösztöknek álmodó politikusok, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel az élen, akik a tavalyi választásokat követően egy kisebb bicskával kezdték el farigcsálni a magyar gazdaság alatt egyébként is veszélyesen imbolygó korhadt ágat, mára a legnagyobb teljesítményű motorfűrészeket vetették be azért, hogy Magyarország minél hamarabb a mélybe zuhanjon. A Smer hiába zárta ki elvi síkon a Szlovák Nemzeti Párttal kötendő koalíciót, bármikor Slota után nyúlhat, aki hűségesen beáll mögé Nyilatkozatok és a realitás MÓZES SZABOLCS Robert Fico utóbbi napokban tett nyilatkozatait látva úgy érezhetjük, kezd világossá válni, ki alakít kormányt márciusban. A Smer elnöke ugyanis szűkíti a mozgásteret. Látszólag. Fico előbb azt mondta - és ebben eddig még semmi újdonság nem volt -, hogy két vagy három pártnak kellene alkotnia a jövendő koalíciót. Majd - szakítva korábbi bevett szokásával - kijelentette, csak pártja, az SDKÚ, a KDH és a Híd alkothat kormányt, a többiek bóvli kategóriájúak. Ebben az az újdonság, hogy de facto a potenciális bejutó pártok egy részét előre kizárta az együttműködésből. Fico a múltban mindig kínosan ügyelt arra, hogy senki előtt se vágja be az ajtót. Akármennyire ostorozta is Dzurindát, egyszer sem mondta, hogy az SDKÚ-val nem lépne koalícióra, bármennyire is a szlovák állam ellenségének titulálta az MKP-s politikusokat, egyszer sem zárta ki, hogy együtt kormányozhatnának. 2011-re mindez megváltozott. De hogy sorra vegyük kijelentéseit: a napokban elmondta, ha több mint 75 mandátumot szereznének is, egyedül semmiképpen sem vállalják a kormányzást. S hogy még teljesebb legyen a kép, Fico hozzátette: nem jó, ha egy koalíció alkotmányos többséggel bír, mert aztán úgy járhat, mint Magyarország a Fidesz kétharmadával. Mely nem egyeztet az ellenzékkel - nem mintha Fico egyeztetett volna itt 2006 és 2010 között bármilyen ügyben. Nos, mit kezdjünk ezzel a nyilatkozatcsokorral? Semmit. Fico úgyis azzal lép koaA jobboldal egyféle módon mehet biztosra, ha az SNS kibukik a parlamentből és a Smer nem szerez 7 5 mandátumot. lícióra márciusban, akivel akar és aki őt akarja. A hangsúly a mondat második felén van. A jobboldali pártok irányában nyitó nyilatkozataival ugyanis azt akarja elérni, hogy még véletlenül se egyezzen ki a jobbközép. Ha ugyanis kizárja az SNS-t a választások utáni együttműködésből, s mindehhez még azt is hozzáteszi, hogy mindenképpen társat fog keresni, a jobboldalon úgy érezhetik, Fico nélkülük nem fog tudni kormányozni. Pedig de. A Smer elnöke már öt éve is megmutatta, hogy elsőosztályú politikai technokrata, aki a politikai haszonszerzés maximalizálása és a rövid távon megszerezhető előnyök besöprése érdekében akárkivel hajlandó összeállni. Igen, Slotával is. Mert mennyivel zűrösebb a jelenlegi SNS, mint a 2006-os? Szélsőségesek, gyűlölködnek, s mellette ott lopnak, ahol tudnak? Ez már öt éve sem volt újdonság. Ami új, az a nemzetközi környezet. 2006-ban még „megengedhette” magának a Nyugat, hogy ejnye-bejnyéz- zen egy kicsit a Mečiarral és Slotával létrehozott koalíció láttán, ám most sokkal nagyobb problémákkal küzd az EU ahhoz, hogy ebből az irányból lényeges kritika érje Ficót. És ezt ő is tudja. Mint ahogy azt is, hogy hiába ostorozták egymást nyilatkozataikban az elmúlt másfél évben a smeres és SNS-es vezetők, ha Fico úgy akarja, Slota akármikor hűségesen beáll mögé, mert tudja, ki biztosítja számára a zsákmányt. A jobboldal így csak egyféle módon mehet biztosra, ha az SNS kibukik a parlamentből - és a Smer 75-nél kevesebb mandátumot szerez. Ebben az esetben viszont a választások után nyomban felmerülne a kérdés: nem vétek, hogy nem tud megegyezni a százfelé húzó jobbközép? Ezt a kérdést pedig leginkább majd azon párt illetékeseinek kell feltenniük, akiknek a legnagyobb esélyük lesz a Smerrel kötendő koalíció aláírására. Fico ugyanis csak csendestársat keres: olyat, aki a morzsákkal is megelégszik, s mindemellett jókat lehet belerúgni. Az a párt, amely ilyen szoros jobboldali versenyhelyzetben aláír - Egyedül! - a Smernek, valószínűleg saját halálos ítéletét írja alá.- Nyugi, Buksi, holnap kölcsönzőm a fülvédőmet’
