Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-29 / 299. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 29. Közélet 3 Nehéz olyan hónapot mondani, amikor ne lett volna kisebb-nagyobb válság; Radičová jelszava a tisztesség volt, másfél évig hagyták kormányozni 2011 fő eseménye a kormány bukása volt Megbuktatva (Vladimír Šimíček felvétele) A 2011 -es év mozgalmas volt a belpolitikában: már majdnem az év elején meg­bukott a kormány, az egész esztendőt végigvitatkozta a koalíció, majd október­ben bekövetkezett, ami mindezek ellenére valószínűtlennek tűnt. Megbukott a Radičová- kormány. Az év belpolitikai eseményeit tekintjük át. MÓZES SZABOLCS Az év úgy kezdődött, ahogy a 2010-es zárult, s amiről szinte az egész idei év szólt: a kormány belső problémáival. Tavasszal a főügyészválasztás miatt került ismételten a szakadék szélére a kabinet - 2010 decemberében ugyanis emiatt egy voks híján már majdnem megbukott a kormány -, ám a koalíciós kép­viselők ezúttal már nem támo­gatták Dobroslav Trnkát, a Smer jelöltjét. Állampolgársági patthelyzet A február is zűrös volt a koa­líció számára, miután az Egyszerű Emberek és Radoslav Procházka KDH-s politikus nem szavazta meg a Fico-féle állam­polgársági ellentörvény eltörlé­sét - a koalíciós frakciók terve­zetét. Híd akkor azzal fenyege­tőzött, hogy amíg nem oldják meg ezt a konkrét problémát, nem támogatnak semmilyen koalíciós javaslatot, ám néhány napon belül rendeződött a helyzet. Az ellentörvény ha­tályban maradt, a koalíció foly­tatta munkáját azzal, hogy to­vább tárgyalnak az állampol­gársági törvényről. A vita ter­méketlen maradt, mert időköz­ben a három szlovák kormány­párt véleménye is részben meg­változott, így a februárihoz ha­sonló tervezet már nem került a parlament elé. Matovičot a fél- reszavazás miatt kizárták az SaS-frakciójából, az Egyszerű Emberek vezetőjét ezután még nehezebben lehetett kezelni. Ezzel a koalíciónak hivatalosan csak 77 képviselője lett, Matovié a KDH frakciójából Januárban kiebrudalt Andrej Ďurkovský- hoz csatlakozott a független képviselők padsorában. Ez a „lista” később még két névvel bővült, Anna Belousovová és Rudolf Púčik az ellenzéki SNS frakcióját hagyta el. Feszültség az SDKÚ-ban Nem sokkal azután, hogy normalizálódott a helyzet a koalícióban, áprilisban az SDKÚ-ban állt a bál. A kassai adóhivatal épületének bérlé­sére kiírt versenypályázatot ugyanis az SDKÚ nyitrai regi­onális főnökének cége nyerte. A legnagyobb kormánypárt vezetői ebben semmi kivetni­valót nem találtak. Pár napig Iveta Radičová kormányfő is hallgatott, majd kijelentette: új tendert kell kiírni, az adó- igazgatóság vezetőjének pe­dig távoznia kell. Emiatt majdnem kenyértö­résre került sor közte és Ivan Miklós pénzügyminiszter kö­zött, mivel az adóhatóság fő­nöke az ő bizalmi embere volt. Miklós nem akarta visszahívni a vezérigazgatót, Radičová lemondással fenye­getőzött. A kormányfő utólag több interjúban is kifejtette, mi­niszterelnöksége során két komoly nézeteltérése volt sa­ját pártjával: az adóhivatal épületbérlésének ügyében és a főügyészválasztás ügyében. Radičová végül maradt, Miklós is, az adóhivatal főnö­ke távozott. A bérleti szerző­dést végül az SDKÜ-s kisfőnök nyerte el, az adóigazgatóság önként távozó vezetőjének pedig Miklós talált egy jó posztot. Berényi megerősítve Áprilisban tisztújító kong­resszust tartott az MKP, me­lyen megerősítette pozícióját Berényi József pártelnök - új­raválasztották-, és a hozzá kö­zel álló vezetők. Visszatért a vezetésbe Csáky Pál exelnök, aki Pozsony megye jelöltjeként lett elnökségi tag. Á párt a kö­vetkező hónapokban új erőre kapott, nyáron a Focus közvé­lemény-kutató ügynökség 5 százalék feletti eredmény mért az MKP-nak - három hónapon keresztül, egyedüli ügynök­ségként -, ám ősszel ismét a be­jutási küszöb alá esett a támo­gatottsága. Nyelvi nehézségek Május a kisebbségi fronton tartogatott izgalmakat. A ki­sebbségi nyelvek használatáról szóló törvény ügye hónapok óta húzódott, eredetileg már év ele­jén meg kellett volna szavazni, ám a szintén halasztgatott ál­lampolgársági törvény miatt késett a beterjesztése. A jogszabály miatt hónapo­kon keresztül vitázott a Híd és a KDH, az alkudozásba az utolsó hetekben Igor Matovič is be­szállt. Az „egyszerű ember” jól időzített, és az ügy szlovák fő­szereplőjévé vált, amivel a ma­gyaroknál és a „szlovák nemze­ti érdekeket” védő kormány- párti képviselőknél is kihúzta a gyufát. A KDH több ponton nem értett egyet a törvénnyel - néhány pontban miattuk vál­tozott a tervezet -, ám végül besorakoztak a jogszabály mö­gé. A nacionalista választók szemében viszont az utolsó pil­lanatig konokul követelődző Matovič tűnt következetesnek és kitartónak. A törvényt május végén fo­gadta el a parlament, az államfő megvétózta, ám a honatyák is­mét jóváhagyták, így most ja­nuárban - egy része júliusban - hatályba lép. A jogszabály az addigi helyzethez képest több ponton előrelépést jelent, van, ahol visszalépést. Az MKP és a Szlovákiai Magyarok Kerékasz­tala szerint a tervezet nem volt elég ambiciózus és a koalíciós egyezkedések során több lé­nyeges pont is kimaradt belőle. A Híd szerint viszont ez volt a maximum, amit el lehetett érni, az MKP sem ért el többet, míg kormányon volt. A pártnak nem volt egyszerű a törvényt kiegé­szítő kormányrendeletet sem elfogadtatni, ám hosszas huza­vona után sikerült. Tavasszal és nyáron több magyar civil szerveződés matri- cázós akcióba kezdett, a kétnyelvűség betartását köve­telve. Közülük a Kétnyelvű Dél- Szlovákia aktivistái ősszel is folytatták akcióikat, például kétnyelvű közlekedési táblát helyeztek ki a Pozsonyt Duna- szerdahellyel összekötő főút mellé, melyet az útkarbantar­tók két napon belül leszereltek. Van és mégsincs főügyész Ahogy már fentebb írtuk, az év első felében nagyrészt a főügyészválasztás traumati- zálta a koalíciót. Júniusban végre sikerült megválasztani Tmka utódját, ám az államfő keresztülhúzta a kormány- többség számítását, hiszen azóta sem nevezte ki Jozef Čentéšt. A főügyészséget az­óta is Tmka egykori beosztott­ja és jobbkeze, Ladislav Tichý vezeti, Tmka jelenleg az ő he­lyettese. Szeptemberben korrupciós botrány árnyéka vetült a kor­mányhivatalra. Iveta Radičová miniszterelnök egyik tanács­adója csúszópénz fejében ál­lami támogatást intézett az Osrbliében megrendezendő 2012-es sílövő Eb létesítmé­nyeinek megépítésére. Martin Novotnýt leleplezték, a dotá­ciót leállították. Fejjel az eurófalnak Nyáron kezdődött a szlová­kul eurófalnak nevezett euró- mentőöv bővítésének történe­te, mely végül a kormány bu­kásához vezetett: igaz, csak szeptemberben lehetett látni, hogy kezd komolyabb lenni a tét. Az SaS mindvégig elutasí­totta a mentőöv bővítését, a koalíción belüli viszony foko­zatosan fagypontra jutott. Miután az eurózóna-tagál- lamok nagy része már megsza­vazta a bővítést, októberben Pozsonyban is programra kel­lett tűzni a voksolást. Mivel az SDKÚ, a KDH és a Híd nem tudta meggyőzni Sulíkékat, Iveta Radičová összekötötte a mentőöv bővítéséről való sza­vazást a kormánnyal szembeni bizalmi voksolással. Az SaS így sem szavazta meg a mentő­övet, a kabinet ezzel megbu­kott. A Radičová-kormány ak­kor másfél éve sem volt hiva­talban. A szavazás után az SaS elnökét, Sulíkot is leváltották a parlament elnöki posztjáról. Azzal kapcsolatban, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért, miért éleződött ki ennyire a helyzet, a mai napig eltérnek a vélemények. A három jobbol­dali párt és az SaS egymást hi- báztatja. Egy biztos: a kor­mány bukása miatt előrehozott választások lesznek március­ban. Erről egy nappal a bukás után megegyezett a három ko­alíciós párt és a Smer. Felmondtak az orvosok Szeptemberben kezdték ak­ciójukat a kórházi orvosok. Hasonlóan az eurómentőöwel kapcsolatos válsághoz, kez­detben ez az ügy sem tűnt olyan súlyosnak, mint amilyen végül lett. Elsősorban azért, mert Szlovákiában az elmúlt 20 évben gyakorlatilag nem volt sikeres sztrájk. A magasabb bérért és a kór­házak részvénytársaságokká történő átalakítása ellen küz­dő kórházi orvosok október 1-jén beadták felmondásukat. Összesen 241 l en december 1-jével távoztak volna, végül nagyjából az orvosok fele tar­tott lti végig. Ám ez is elég volt ahhoz, hogy a kormány de­cemberben teljesítse szinte az összes - közte számos irreális - követelésüket. Ezt november végén szük­ségállapot kihirdetése előzte meg, ám ez sem segített, a tá­vozni kívánó orvosok ugyanis tömegesen beteget jelentettek. A rendszert elsősorban nem azért fenyegette összeomlás, mert sokan akartak elmenni, hanem azért, mert egyes kór­házi osztályokon szinte min­denki felmondott - altatóorvos alig maradt, nélkülük pedig nem lehet operálni. A közvé­lemény nagy része december elején a hajthatatlan orvosok ellen fordult, de a kormány mégis teljes mértékben meg­hátrált az orvosszakszervezet vezetőinek követelései előtt. Bukott miniszter Az orvossztrájk miatt többen Ivan Uhliarik egészségügyi tár­cavezető felelősségét firtatták, ám végül nem ő, hanem Ľubo­mír Gaiko védelmi miniszter lett az első - és eddig az utolsó - távozó miniszter. Galko a tárcá­ja irányítása alá tartozó katonai hírszerzés és elhárítás lehallga­tási botrányába bukott bele, mivel nem tudta hitelesen el­magyarázni - sokak szerint ezt nem is lehet -, miért hallgattak le újságírókat. A botrány kirob­banása után a parlament illeté­kes bizottsága vizsgálódni kez­dett az ügyben, a pártok pedig felvetették, meg kellene változ­tatni a lehallgatásokkal kapcso­latos jogszabályokat. Mint az ilyen esetekben lenni szokott, az ügyben azóta sem lehet tisz­tábban látni, a lehallgatásokat szabályozó törvényeket pedig nem változtatták meg. Igor Matovič, aki egyszerűen tudja, mit akar hallani a nép. Marián Kollár, az orvosszakszervezet vezetője tudja, mennyit akarnak keresni az orvosok. És Robert Fico, aki mindent tud. (Fotók: Tomáš Benedikovič)

Next

/
Thumbnails
Contents