Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-28 / 298. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 28. Régió-szülőföld 13 A városi kórház jövője miatt éleződött ki a konfliktus a polgármester és a városatyák között Megfélemlítésről beszélnek az aranyosmaróti képviselők Felmérés készül az önkormányzati iskolákról Versenyképes a magyar alapiskola Aranyosmarót. Akisvá­rosnak nincs szerencséje a polgármesterekkel - a botrányai révén orszá­gos ismertségre szert tett Serafína Ostrihoňová után már utódjával, Pe­ter Lednárral sem érte­nek szót a képviselők. VRABEC AAÁR1A Lednárt tavaly a Smer, a KDH és a HZDS támogatásá­val választották meg, de mos­tanra a városi kórház miatt minden párt kihátrált mögüle, ő pedig függetlennek kiáltotta ki magát. Az intézményért vagy az ingatlanért folyik a harc? A konfliktus oka az, hogy a kórház városi alapítású kft.-ként működjön-e tovább, ahogy a polgármester szeret­né, vagy nonprofit szervezet legyen, mint a képviselők szorgalmazzák. Hogy kinek milyen érdeke fűződik az egyik vagy a másik változat­hoz, azt csak sejteni lehet, de valószínű, hogy inkább az ér­tékes ingatlanról, mint a július óta csupán három osztállyal - sebészet, belgyógyászat és el­fekvő - agonizáló kórház megmentéséről van szó. A helyi közgyűlés tagjai no­vemberben már megszavazták a nonprofit szervezetté való átalakítást, de ezt a határoza­tot a polgármester nem írta alá, és több városatya szerint példátlan megfélemlítéssel próbálta véleményük megvál­toztatására bírni őket. A városi szervezetekben leváltotta a Smer által jelölt vezetőket az­zal az indoklással, hogy nem jól végezték a munkájukat, az egyik képviselőnek a boltjában a városi rendőrség tartott raz­ziát, a másiknak a feleségét bocsátották el a helyi kórház­ból. Az elbocsátott laboránst a kórház igazgatója, a polgár- mester által kinevezett Michal Grujbár hajlandó volt ugyan visszavenni, de állítólag jelez­te neki, hogy csak a december 15-i szavazást követően. Led- nár szerint a képviselők üldö­zési mániában szenvednek, mert a történteknek nincs kö­zük a szavazáshoz, de a város­atyák már hidegháborús álla­potokról beszélnek. Megtörték a polgármesteri vétót „Ezt még Serafína sem en­gedte meg magának, pedig ő aztán tényleg nem adott a lát­szatra. Aid emlékszik az 1989 előtti időkre, tudja, hogy Ara- nyosmaróton most pont olyan megfélemlítés folyik, mint a kommunizmusban” - mondta a legutóbbi testületi ülésen Mi­lan Chládek képviselő, akinek szavai szerint azért mondtak fel a munkahelyén, mert a szembeszegülése a polgármes­terrel káros következmények­kel járt a cég számára. „Nyíl­tan megmondták, hogy vagy hallgatni fogok, és úgy szava­zok, ahogy Lednár akarja, vagy mennem kell. Most mun­kanélküli vagyok, mert a kép­viselői esküm nem arról szólt, hogy a polgármester érdekeit védem, hanem, hogy a város polgárait szolgálom” - mondta felszólalásában Chládek, majd újra felolvasta a képviselői es­küt. Társai - talán ennek hatá­sára is - megtörték a polgár- mesteri vétót és újra megsza­vazták, hogy a kórház április­tól nonprofit szervezetként működjön. A határozat szerint Grujbámak távoznia kell a kórház éléről. Helyére a képvi­selők már meg is választották a saját emberüket, Ľubor Košútot, akit a nyáron épp Grujbár váltott le a helyettesi posztról. A polgármester jobb­kezének tartott igazgató azonban nem adja fel, a kór­házban aláírásgyűjtésbe kez­dett az alkalmazottak között azért, hogy az intézmény to­vábbra is a város költségvetési szervezete maradjon. A másik megoldás szerinte egyenes út ahhoz, hogy a nonprofit szer­vezet csődbe vigye a kórházat, majd a megfelelő személyek­nek megfelelő áron adja el az ingatlant. A polgármester a vé­tó megtörése óta nem nyilat­kozik a sajtónak, csak annyit üzent, továbbra is mindent meg fog tenni azért, hogy a kórház a városé maradjon. Túladna a megye a tavaly szerzett kórházakon Míg az aranyosmaróti ma­gisztrátuson a végsőkig ra­gaszkodnak a kórházukhoz, Nyitra-megye vezetői már szí­vesen megszabadulnának a lé­vai és nagytapolcsányi kórház­tól. A két intézményt tavaly március óta megyei alapítású nonprofit szervezet irányítja, de a várakozásokkal ellentét­ben az adósságuk azóta sem csökkent. Az idei évet a nagy­tapolcsányi kórház 220 ezer, a lévai 500 ezer eurós veszte­séggel zárja, a megyének pe­dig összesen 2,7 millió euróval tartoznak, ezért az önkor­mányzat befektetőt keres, aki a továbbiakban finanszírozná a két intézmény működését. Milan Belica megyeelnök azt állítja, senkivel sem tárgyalt még, de elvileg nem zárkózik el a lehetőségtől, csak ahhoz ragaszkodik, hogy a két kór­ház vagyona a megyéé marad­jon. Hivatalvezetője, Peter Nagy azonban megerősítette, hogy a megyei közgyűlés frak­cióinak kezdeményezésére „speciális bizottság alakult, amely az optimális megoldást keresi”. Lapunk több képvise­lőtől is úgy értesült, hogy a két kórház iránt a Penta, az Uni- farma és az Agel befektetői csoport is érdeklődik. Marta Eckhardtová, a kórházakat működtető nonprofit szerve­zet igazgatója a lehető leg­rosszabb megoldásnak tartja a kórházak eladását, véleménye szerint a gazdaságos működtetés ára az lesz, hogy az üzleti szempontból nem ki­fizetődő ellátást egyszerűen megszüntetik. Eckhardtová egyébként korábban az ara­nyosmaróti kórház igazgatója volt, és az ottani képviselők a most jóváhagyott nonprofit szervezet igazgatótanácsába is beválasztották. SZÁZ ILDIKÓ Vágsellye. Az önkormányzati alapiskolákat az utóbbi években egyre több tanuló látogatja a Vágsellyei járás más települései­ről - derült ki az iskolaügyi hiva­tal évzáró értékeléséből. A jelentésből kiderült, hogy a vágsellyei alapiskolákat 2049 tanuló látogatj a,ésösszesen363 tanuló a környékbeli 27 telepü­lésről utazik be a járási székhely­re. A legtöbben Vágkirályfáról (81), Vágtomócról (68), továb­bá Deákiból (63) és Vághosszú- faluból (40) ingáznak a városba. A Pázmány Péter Alapiskolába és Óvodába - a város egyetlen magyar tannyelvű intézményé­be - a jelentés szerint 71 tanuló utazik vidékről. A2011/2012-es tanévben a város hat óvodáját összesen 733, a magyar óvodát 21 gyerek látogatta. Helena Pso- tová képviselő elmondta: az is­kolaügyi szakbizottság tagjai nagyra értékelik a pedagógusok munkáját, akik évről évre nehe­zebb feladatok és kihívások elé vannak állítva. A jelentésből a városatyák megtudták továbbá, hogy az elmúlt hét évben lassan, de észrevehetően csökkent az alapiskolát látogató gyerekek száma. A 2004/2005-ös, vala­mint a 2011/2012-es tanévet összehasonlítva, 860 fővel csök­kent a városi alapiskolák lét­száma. Az előző tanévhez viszo­nyítva, idén 67-tel kevesebb ta­nulót írattak be a vágsellyei alapiskolákba. Kedvező változás érezhető az iskolakezdőknél: a szeptemberben beíratott első­sök száma 27-tel több mint ta­valy volt. Négy évvel ezelőtt a városatyák emlegetni kezdték az önkormányzati iskolák működése hatékonyabbá téte­lének szükségességét, ám akko­riban ez a javaslat nem talált kedvező fogadtatásra a testület­ben. A statisztikai adatokból to­vábbá az is kiderült, hogy az elő­ző tanévben a diákok 98,14 szá­zaléka felelt meg, 38 tanuló bu­kott, a legnagyobb erőpróbát a 6. és 9. évfolyam jelenti a gyen­gébb előmenetelűek számára. A legtöbb bukott tanulót a Bemo- lák és a Hollého utcai szlovák alapiskolában tartják nyilván, a Pázmány Péter Alapiskola az egyetlen oktatási intézmény, ahol minden tanuló megfelelt és felsőbb évfolyamba léphetett. Psotová elmondta, a városi alapiskolák munkáját dicséri, hogy évről évre több régióbeli te­lepülésről érkeznek tanulók Vágsellyére. Továbbra is van ér­deklődés a művészeti alapiskola iránt, az intézményt 712-en lá­togatják, köztük 44 felnőtt. A legnagyobb érdeklődés a képzőművészeti tagozat iránt mutatkozik. A vidékiek mentik meg a helyzetet Az iskolaügyi szakbizottság a nevelési és oktatási intézmé­nyek optimalizálására irányuló átfogó tanulmány kidolgo­zását tervezi. A képviselők úgy gondolják, nem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy az utóbbi években csökken a tanulók létszáma a városban, és nemegyszer a vidékről érkezők men­tik meg a helyzetet, (száz) Számos olyan tárgy akad a gyűjteményben, amely a ma embere számára ismeretlen, de valaha a polgári és a falusi élet nélkülözhetetlen kelléke volt Vörös János kezében egy praktikus nokedliszaggató (A szerző felvétele) A régi tárgyaknak ezer titkuk van M1R1ÁK FERENC Dunaradvány. A régi törté­nelmi korok, letűnt életformák használati eszközei, bútorai, dísztárgyai általában érdeklik az embereket. A régiséggyűjtés ma is rendkívül népszerű hobbi szerte a világon, hazánkban is reneszánszát éli. Hozzáértők szerint ma is lenne felkutatni va­ló, ám a gyűjtéshez sokkal több pénz kell, mint 10-15 évvel ez­előtt. A Dunaradványon élő Vörös János közel harminc éve foglal­kozik a régi tárgyak megmenté­sével. Gyermekkorában pénz­érméket gyűjtött, később már minden érdekelte, amit régen készítettek, használtak az embe­rek. Számos olyan tárgy is akad, amely ama embere számára már ismeretlen, de valaha a polgári és a falusi élet nélkülözhetetlen kelléke volt. „Vannak szőlőpré­seim, a hozzájuk való felszere­léssel, az egyik több mint 200 éves, a másikat 1936-ban Du- namocson készítette Rácz János mester. Számát se tudom, hány munkaeszköz, háztartásban használt edény, egyéb tárgy gyűlt össze az évek során. Van itt jégvágó fűrész, praktikus noked­liszaggató, különböző mérle­gek, halászatnál használt eszkö­zök, darálók, napraforgómag­zúzó, órák, dohánygalymó a felfűzött dohány szárítására” - kezd büszkén birodalma bemu­tatásához Vörös János. A magángyűjtemény értékes részét képezik a szolgálati ke­rékpárok, amelyeket még a csendőrök használtak a faluban. A kerékpárokat tulajdonosuk felújította, ma is használható műszaki állapotban vannak. Húsvétkor ezeken járt locsolni a lányokat. Vörös János maga hozza rendbe a hozzá került tárgyakat. Ezeket előbb tisztára kell dörzsölni, majd fényesíteni. Ekkor válnak igazán látványos­sá a csodálatos eszközök. A dunaradványi régiséggyűjtő a magyaros motívumokkal díszí­tett tárgyaira a legbüszkébb. A műhelyben öntöttvas tárgyból is akad bőven: vasaló, mester­jeggyel ellátott mérleg, súly és számos kisebb-nagyobb mo­zsár. A „legek” sorába tartozik egy nagyméretű gramofon, en­nek tölcsére kb. másfél méter átmérőjű, osztrák-magyar mo­narchiabeli szerkezete pedig ma is működőképes, és persze ko­rabeli bakelitlemez is akad hoz­zá. Ugyancsak különleges gaz­dag óragyűjteménye, melyben az egyszerű órák mellett számos mesterien díszített, kastélyba való óracsoda is megtalálható. Természetesen ezek is felújítás­ra szorulnak, mivel rendszerint rozsdásan kerülnek elő, és ese­tenként egy-két alkatrészük is hiányzik. Akad a gyűjteményben ke- lengyés láda az 1800-as évek­ből, hintólámpa, bronzmozsár, konyhai darálók az 1700-as évekből, patikai gyógyvizes pa­lackok, szódás szifon, hajsütő vas, kovácsolt olló, festett tá­nyér, a vasútállomásokon hasz­nált óra, amely mindkét oldalán mutatja az időt stb. Az ódon da­rabokat elnézve az embernek eszébe jut: ha ezek a tárgyak mesélni tudnának... „Mindegyik tárgynak meg­van a maga története, a régi bú­toroknak, eszközöknek ezer tit­kuk van. Van itt egy kóróíz. Ezt azért őrzöm, mert a faluban az apámnak voltak utoljára birkái. Télen ezt ették, apám emlékére eltettem egy darabot belőle. Hát hogyne lennének kedvesek az ehhez hasonló tárgyak...” - mondja a gyújtó. Vörös János korábban azt tervezte, tájházat rendez be, Dunaradványon, de a faluban nem maradt a célnak megfelelő régi építésű parasztház. A több száz értékes tárgy égy részét az alagsorban őrzi, zsúfoltan, a másik része pedig a családi ház egyes helyiségeit díszíti. „Mára letettem erről a tervemről. Ön­erőből nem is lehetne se létre­hozni, se fenntartani egy tájhá­zat. Magyarország határ menti falvaiban nem egy ilyen van. Kár, hogy nálunk alig tesznek azért, hogy helyben is legyen ér­tékes látnivaló. Pedig lenne mit megmutatni - mondta Vörös János. Nem kereskedik a régi tár­gyakkal, pedig már nagyon sok érdeklődő járt nála. Ragaszko­dik a birtokában lévő régisé­gekhez. Vérbeli gyűjtő és ezer­mester, 66 évesen is aktív. Ter­vét is elárulta: szeretne kiállítást szervezni a dunaradványi mal­mokról és a molnárok életéről.

Next

/
Thumbnails
Contents