Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-28 / 298. szám, szerda
8 Kultúra UJSZO 2011. DECEMBER 28. www.ujszo.com Vegyes fogadtatásban részesült a Jolie-film „Arcot ad a háborúnak” Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak - Gábriel Garda Márquez rövid írásaiban is remekel Az álmatlan kézműves zsenije Gabriel García Márquez Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak MTl-TUDÓSÍTÁS New York. „Erős”, „lenyűgöző” vagy épp „brutális” és „felkavaró” - ilyen és ehhez hasonló szavakkal lelt vegyes fogadtatásra Angelina Jolié első rendezése, az In the Land of Blood and Honey című boszniai háborús dráma. A máris Golden Globe-díjra jelölt alkotást december 23-án mutatták be az Egyesült Államokban. Angelina Jolié munkája például a Los Angeles Times című lap szerint „lenyűgöző és váratlan”, mások - egyebek közt a The Hollywood Reporter - viszont túlságosan is brutálisnak találták a háború, az erőszak és a hatalom ábrázolását, és azt jósolták, hogy csak kevesen lesznek kíváncsiak „a szerbek által elkövetett háborús szörnyűségekre”. A legtöbb kritikus egyetértett abban, hogy rendezőként Angelina Jolié „erős és nyomasztó” légkört tudott teremteni filmjében, amelyet viszont nem tartanak esélyesnek arra, hogy kasszasiker legyen. A film az 1992 és 1995 között dúló délszláv háborúban játszódik. Középpontjában egy szerb nő, Ajla (Zana Marjano- vic) és a boszniai katona, Danijel (Goran Kostíc) áll. A férfi megvédi a lányt attól, hogy a többi katona megerőszakolja, cserébe Ajtónak viszont az ő „rendelkezésére kell állnia”. ,Angelina Jolié arcot és lelket ad a háborúnak” - írta a New York Daily News kritikusa. A Los Angeles Times dicsérte a színésznőt, mert szerinte „hiteles” ábrázolást nyújt filmjével, noha a cselekménynek vannak gyenge pontjai. A Times magazin szerint Jolié filmje „mélyen szívből jövő”, ugyanakkor „kegyetlen és sötét”. A filmvilágban nagy port vert fel, hogy a filmet már az amerikai premier előtt Golden Globe-díjra jelölték, és a legjobb idegen nyelvű alkotás kategóriájában kínai, belga, iráni, illetve spanyol művekkel versenyben van a díjért. A háborús drámát már kitüntették a Stanley Kramer produceri díjjal. Az In the Land of Blood and Honey már a forgatást megelőzően és a munkálatok idején is nagy figyelmet vívott ki magának, Jolié összetűzésbe került a bosnyákokkal, tiltakozások és plágiumvádak kísérték a forgatást, amelynek nagy része Budapesten zajlott. Két dolgot fogadott meg egykor Gabriel García Márquez, Kolumbia No- bel-díjas írója: soha semmilyen díjat nem fog átvenni és beszédet mondani. SZABÓ G. LÁSZLÓ Fogadalmát nem tarthatta be. írói nagyságát több rangos elismeréssel jutalmazták, amelyeket természetesen személyesen vett át, szövegeit, pár oldalas irodalmi remekeit pedig ő maga olvasta fel. Ezekből válogatott össze huszonegyet Cristobal Pera, a spanyol kiadó szerkesztője, s a Magvető gondozásában Székács Vera (Márquez állandó „magyar hangja”) és Gajdos Zsuzsa fordításában a karácsonyi könyvpiacra jelentette meg. Ezek a szövegek „nyilvános felolvasás céljából készültek - írja Pera -, és gyakorlatilag Gabriel García Márquez egész életét felölelik, attól kezdve, amit tizenhét éves korában írt Zipaquirában 1944-ben, hogy elbúcsúztassa az egy osztállyal feljebb járó iskolatársait, egészen addig, amit 2007-ben olvasott fel a cartagenai Kongresszusi Központban többek között a spanyol királyi pár előtt. Legfontosabb beszédét, a La- tin-Amerika magányát 1982-ben, a Nobel-díj átvétele alkalmából írta. Az eredmény páratlan írói csoda lett, a beszéd mint műfaj pedig nagyon fontossá vált Márquez pályáján. A Nobel-díjak teljes történetének hagyományát azonban azzal is megtörte, hogy az addig kötelezően viselt frakk helyett egy tipikus karibi öltözetben jelent meg. „Mi, a mesék kitalálói, akik mindent elhiszünk - írta stockholmi beszéde végén -, úgy érezzük, jogunk van azt is hinni, még nincs túl késő ahhoz, hogy elkezdjünk megalkotni... egy új és elsöprő erejű utópiát az életről, amelyben senki se határozhatja el mások sorsát, sőt haláluk módját is, amelyben a szeretet igazi, a boldogság lehetséges, és amelyben a száz év magányra ítélt nemzetségeknek végre és mindörökre adatik meg az esély ezen a világon”. A kötelesség akadémiája, Hogy kezdtem el írni?, Miattatok, A költészetre emelem poharam, Egy elpusztíthatatlan gondolat, Nem vagyok itt, Újságírás: a világ legjobb mestersége, Tengerbe dobott palack a szavak istenének, Ábrándok a XXI. századra - beszédeinek e könyv előkészítése során maga az író adott címeket. „Ezeknek a szétszórt vagy elfelejtett szövegeknek az újraolvasása, egy olyan műfajban, amelyet mindig a »legrémületesebb emberi feladatnak« tartott - írja Cristobal Pera -, oda vezetett, hogy García Márquez megbékélt velük, és ezt mondta: Ezeket a beszédeket olvasva újra szembesültem írói változásaimmal és fejlődésemmel.” Huszonegy beszéd, amely közelebb visz egy írófenomén életéhez, és ajtót nyit alkotói műhelyébe. „Az írói mesterség talán az egyetlen, amely annál nehezebb, minél régebben gyakorolja az ember” - vélekedik ötödik könyve megjelenése után, 1970 májusában Márquez, aki legfontosabb regényén, a Száz év magányon tizenkilenc évig gondolkozott. „A történetben az a legélvezetesebb, amikor az ember kitalálja, lassan kikerekíti, ide-oda forgatja, úgyhogy amikor aztán leül, hogy megírja, már nem is érdekli igazán, engem legalábbis nem; az ötlet mozgatja tovább az egészet.” Beszédeinek egyikében - Az argentin, aki mindenkivel megszerettette magát - neves írótársát, Julio Cortázart búcsúztatta 1984-ben. Vele járt utoljára Prágában. 1968 történelmi évében. Személyiségének két végletére így emlékezik: „Intim körben, mint a prágai vonaton, ékesszólásával, eleven műveltségével, milliméteres pontosságú memóriájával, veszélyes humorával tudta elcsábítani a hallgatóit, mindazzal, amitől igazi nagy entel- lektüel lett belőle, abban a jó értelemben, ahogy más időkben értették. A nyilvánosság előtt, bár húzódozott attól, hogy látványosság váljék belőle, személye elbűvölte a hallgatóságot, és senki se vonhatta ki magát a hatása alól; volt benne valami természetfeletti, ugyanakkor megindító és különös. Mindkét esetben a legmegra- gadóbb embernek láttam mindazok közül, akiket volt szerencsém megismerni.” A kötetet záró beszéd - Egy nyitott lélek, amely arra vár, hogy spanyol nyelvű üzenetek töltsék meg - az „álmatlan kézműves”, ahogy Márquez nevezi magát, a Száz év magány megjelenésének negyvenedik, a Nobel-díj átvételének huszonötödik évfordulója alkalmából született. Ebben sem misztifikálja a regény születésének körülményeit. „Egy szoba magányában írtam az abc 28 betűjével és két ujjal.” Tizennyolc hónapon át egy napra sem hagyta abba az írást, egészen addig, amíg be nem fejezte a könyvet. Ennyi kellett hát a világirodalom egyik legcsodálatosabb regényéhez. De az ő két ujja, az ő elméje, az ő szíve. Az ő zsenije. A film az 1992 és 1995 között dúló délszláv háborúban játszódik, s már az amerikai premier előtt Golden Globe-díjra jelölték (TASR/AP-felvétel) A száznyolc évesen elhunyt művész rengeteg filmben és televíziós műsorban szerepelt, utolsó filmjét idén forgatta Johannes Heesters a világ legidősebb aktív színésze volt POSTA ÁKOS ISTVÁN Néhány nappal 108. születésnapja után elhunyt Johannes Heesters, a világ legidősebb színművésze, aki szinte az utolsó pillanatig játszott. A gyakran Jopie néven említett, holland-osztrák kettős állampolgárságú művész 1903. december 5-én született Amers- foortban és 2011. december 24-én halt meg Starnbergben, Bajorországban. Utolsó színházi szereplése 2011. október végén, Münchenben volt, és szintén idén forgatta az utolsó filmjét is. Születésnapját általában nagyszabású gálaestekkel, koncertekkel ünnepelte, az ez évre tervezett rendezvényt azonban, állapotának hirtelen rosszabbodása miatt, le kellett mondania. Pályáját az amszterdami színháznál kezdte, első szerepe egy Shakespeare-darabban volt, 1921-ben. 1935-től Bécs- ben játszott. Az Anschlusst követően Berlinbe költözött. A színházi és a filmes karrierje is gyorsan ívelt felfelé, az UFA sztárjává vált és - többek között - Rökk Marikával is együtt játszott. Legnagyobb szerepe a Víg özvegyből Danilo gróf volt; 35 éven keresztül 1600 alkalommal keltette életre színpadon. Felkerült a különböző háborús kötelezettségek alól mentesített művészek listájára, azok közé, akiket Hitler és Goebbels kedvelt, és az állami kulturális propagandatevékenységben kellett részt venniük. Heesterst Goebbels vette fel a listára mint a filmgyártásban elengedhetetlenül szükséges személyt, és a neve mellé írta még a „külföldi” megjegyzést is. A háború után a szövetségesek cenzúrája nem sorolta Heesters filmjeit a náci propaganda betütandó darabjai közé, ezért újra játszhatott színpadon és filmben egyaránt, sőt később a televízió is felfedezte. Hollandiában azonban mintegy fél évszázadon keresztül nem léphetett színpadra, és még 2008-ban is, mikor szülővárosában lépett fel, és a városházán elegáns fogadást is adtak a tiszteletére, a rendezvénnyel párhuzamosan az utcán tüntettek a „hazaáruló kollaborátor” ellen. Néhány éve nagy vihart kavart, amikor 2001 óta minden évben megkapta az egyik legrangosabb német szórakoztatóipari díjat, a Bambit (TASR/AP-felvétel) holland újságírók kérdésére válaszolva azt mondta, hogy személy szerint hozzá kedves emberként viszonyult Hitler. A nagy tiltakozást kiváltó mondatról később azt mondta, hogy az újságírói kérdés volt provokatív. Több magyar szerző, például Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Komjáti Károly darabjaiban is játszott. Rengeteg filmben és televíziós műsorban is szerepelt, utolsó filmjét idén forgatta. 2001 óta minden évben megkapta az egyik legrangosabb német szórakoztatóipari díjat, a Bambit. Utolsó napjait családjával töltötte. Állapotának hirtelen rosszabbodása miatt, a 108. születésnapjára tervezett fellépését már le kellett mondania. Tom Cruise újra az élen Könnyedén maga mögé utasította vetélytársait az észak-amerikai mozik jegypénztárainál Tom Cruise a Mission: Impossible - Fantom protokoll című filmjével, amely 46 millió dolláros bevételével újra nyerőformába lendítette az utóbbi időszakban bukásokkal küszködő akciósztárt. Tom Cruise számára jókor jött a siker: az utóbbi években inkább bukásokban, semmint sikerekben volt része. Mind a Kéjjel-nappal, mind pedig a Valkűr rossz eredményeket ért el, a Fantom protokoll révén azonban a 49 éves híresség újra a box-of- fice élére került. (MTI)
