Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-28 / 298. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 28. Vélemény És háttér 5 A nehéz 2011-es év után az erősebb motorral újrainduló Európa magára találhat A helyzet nem jó, de nem tragikus A rövid szünet után újra tomboló válság 2012-ben is döntő mó­don befolyásolja Szlová­kia és lakossága moz­gásterét. RAVASZ ÁBEL Az ország gazdasági növe­kedése tovább lassulhat, első­sorban az exportlehetőségek szűkülése miatt - a választások után kialakuló új politikai kör­nyezet lehetséges negatív hatá­sairól nem is beszélve. A hely­zet nem jó, azonban közel sem tragikus. Bár ebben nem lehetünk biz­tosak, jelenleg úgy tűnik, az euró túléli a jövő évet is, a belső és külső válságok elől szokás szerint a szorosabb integráció­ba menekülő EU-ról nem is be­szélve, az utóbbi években gaz­daságilag viszonylag jól teljesí­tő Szlovákia pedig a gyors sáv­ban haladó országok között maradhat egy esetleges „két- sebességes” unióban. Jövőre sem várható a demokrácia le­épülése, államcsőd, a gazdaság összeroskadása és ez régiónk­ban nagy szó. Az ország euró­pai politikai irányultságát csak a spektrum széléről érik táma­dások, és egyelőre úgy tűnik, az év eleji kampányban a ké­sőbbi kormányzást megbénító ígéretcunami is elmaradhat, ami sokat javíthat a következő ciklus szakpolitikáinak minő­ségén. Ha hirtelen sokkra nem kell is számítanunk, a tisztességes megélhetés sokaknak jelenthet a korábbiaknál is nagyobb problémát. Az országban min­den nyolcadik ember munka- nélküli, minden ötödik relatív szegénységben él, a válság pe­dig olyan korábban jövedelme­ző ágazatokat is térdre kény- szerített, mint az építőipar, a textilipar, a szolgáltatások. Az államnak nehézséget okoz a tanárok és az orvosok méltó életszínvonalának biztosítása, egyesek nyugdíjának megalázó szintjéről nem is beszélve. A pénz forgása lelassult, mivel még azok is tartalékolnak, akiknek lenne mit elkölteniük. Az előrejelzések azonban okot adnak a reménykedésre. A nagy gazdaságelemzők azt vár­ják, hogy a nehéz 2011-es év után az erősebb motorral újra­induló Európa magára találhat, és a viszonylag szilárd alapo­kon álló szlovák gazdaság a be­induló növekedés élbolyában lehet. Az EU sikere nélkül a kis súlyú, nyitott gazdasággal ren­delkező Szlovákia sikere jelen­leg elképzelhetetlen - éppen ezért a március után felálló új kormánynak a gazdaságpoliti­ka terén nem szabad, nem le­het másra gondolnia, mint a közös európai érdek minél ha­tékonyabb előrevitelére. Ez egyébként szerencsés módon esetünkben nem jelenti a la­kosság megnyomorítását: pont az elmúlt évek - Dzurinda, Fi- co, Radičová - sikeresnek mondható gazdasági teljesít­ménye teszi lehetővé, hogy el­sősorban a felelőtlen ígéretek­től, és nem a szükséges ampu- tációktól kell félnünk a közel­jövőben. Ez pedig nem kevés: bár so­vány vigasznak tűnhet, hogy legalább arra elég jó az esély, hogy jövőre nem fogunk rosszabbul élni, mint idén, még ez az állítás is több annál, mint amit a környező országok leg­nagyobb része elmondhat ma­gáról. Az a remény pedig, hogy „a kanyaron túl” már ott van a válság vége, erőt adhat ahhoz, hogy a lakosság márciusban új­ra elzarándokoljon a szavazó­helyiségekbe, és kiválassza azt a pártot, amely szerinte a leg­inkább képes a felelősségteljes helytállásra ebben a nehéz helyzetben. (Peter Gossányi rajza) Képviselő urak, remélem az utódom nem lesz politikai jelölt! JEGYZET Mandarin VERES ISTVÁN Ilyenkor, kará­csony és szil­veszter között, amikor a fű sem nő (miért is nőne decem­berben?), vég­re megengedhetjük ma­gunknak, hogy Idértékeljük az elmúlt évnek azokat az eseményeit, amelyek kivétel nélkül mindenkit érintenek. Ezzel kapcsolatos az idei év legnagyobb tanulsága is. Amikor július közepén több hétig esett, mindenki azt mondta, idén nem lesz nyár, minden tönkremegy, a ga­bonától kezdve a befőttekig. Komolyan meg voltunk ijed­ve, mert a tavalyi nagy eső­zések és árvizek után már- már úgy tűnt, a nedvesség szétáztatja a földgolyót, az emberiség meg egyszerűen belesüpped a nagy sárba, az­tán lehúzhatjuk a rolót. Nem így lett. Augusztus elejétől nemcsak folyamatosan sü­tött a nap, hanem eső szinte alig esett novemberig. Ekkor aztán már senkit sem érde­kelt, kik azok a felelőtlen meteorológusok, akik július­ban pánikhangulatot keltve azt szajkózták, hogy tovább esik majd az eső, és nem lesz nyár. Senki nem indít büntetőeljárást ellenük, de még fel sem jelentik őket. Vagyis ha azt terjesztették volna, hogy augusztusban egész Európában hó fog hul­lani, akkor sem történt volna semmi. Az emberek felkap­ták volna a fejüket, és két- három napig ez is téma lett volna a buszmegállókban meg a kocsmákban, aztán ment volna minden tovább. A tanulság tehát: időjárás-je­lentést nézni vagy hallgatni teljesen felesleges. Azért van a házon ablak, hogy az em­ber reggel, miután felkelt, kinézzen, milyen idő volt, van, lesz. Persze, a délutáni zivatarból reggel még sem­mit sem látni, és ha nem vi­szünk magunkkal esernyőt, az könnyen tüdőgyulladásba kerülhet satöbbi. Pedig ez nem így van. Akinek meg kell ázni, az megázik, a be­tegség meg azt is megtá­madhatja, aki szkafander­ben indul munkába. Csak ezt senki sem hajlandó el­ismerni. Ahogy azt sem, hogy az időjárás-jelentések feleslegesek. Aki szeretne a dolog végére járni, az a leg­jobban teszi, ha a 2012-es évben, a napi időjárás-je­lentés helyett minden alka­lommal megeszik egy man­darint (az legalább na­rancssárga) . A különbség érezhető lesz. KOMMENTÁR Viszlát, Magyar Köztársaság! Szombathy Pál 2011: darabos és barátságtalan. Nagy neki­buzdulások, felesleges konfliktusok, felkorbá­csolt érzelmek. Berendezkedő válság Európá­ban, zavarban toporgó fogyasztói kapitaliz­mus. Megbukott a szlovák kormány; kéthar­madát feszegette a kormányzó magyar jobb­oldal feje, ki befelé ravaszul szavalt, kifelé cin- céresen hősködött. A stílus maga volt egy ember: a miniszterelnök. A többi má­solt, figyelt, félreállt vagy félhangosan dohogott. Vérmérsék­let, önállóság, ízlés dolga a részvétel a nemzeti együttműkö­désre keresztelt valamiben. Na de miben? Ha ugyanis ez rendszer, akkor bizony rendszerváltás után kiált. De nem az: terveknek becézett rögtönzések magyartalanságokkal teli papírhalmaza. Jó volt 2011-ben, hogy a kormányfő merészebben nyúlt ügyekhez, mint elődei: bankok, pénzvilág, multik, Brüsszel - voltak bátor megállapításai. Inkább a lépéseket, a következ­tetéseket látszik egyelőre eltéveszteni. Kapott ezért számos túlzó nyugati kritikát (rasszizmus, Jobbik-összejátszás, anti­szemitizmus) és adresszáltak rengeteg igaz demokrácia-ész­revételt (hatalmi ágak megszállása). Baj, ha legyint rá 2012-ben is. Jó, hogy igyekezett segíteni Magyarország nehéz helyzetbe csúszott devizahiteleseinek, szegényeinek, kilátást vesztett csoportjainak. Baj, hogy tettei (egykulcsos adó, munka tör­vénykönyve) éppen ellenkezőjére fordultak. Ne fejtsük meg őt, inkább higgyük: javul a teljesítménye 2012-ben - nyitot­tabbá válik, belátja néhány hibás lépését. És csökkenti a rög­eszméi számát. Jó a kettős állampolgárság. Tisztességes kiállás, ered­ménnyel: a lelkekben mindenképpen. Nem jó viszont, ha belpolitikára használják (választójog). Okosan érdemes e külső-európai terepen közlekedni, megfontolva John Lukacs definícióját:, A nacionalizmus a hazafiság illegitim házassá­ga egy megrögzött kisebbrendűségi érzéssel”. Utóbbit kére­tik Szlovákia és Magyarország rosszabbik (remélhetően: ki­sebbik) felére hagyni. 2011 nem hozta el a békét, a megnyugvást Magyarországra: sem belül, sem nemzet és a világ között. Sajnos Hamvas Béla keserű megállapítása időszerű:, A magyar nép életének irá­nyítója történetének legnagyobb részében, kifelé is, de főkép­pen befelé, démoni gyűlölködés volt”. Hadd ne így legyen végre. Magyarságot ide a magyarkodás helyett: jobb magyar esztendőt minden hazafinak. Viszlát, Magyar Köztársaság! A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Újabb leminősítés A három minősítőcég együtt mozog, így a Moody's és az S &P leminősítését a Fitch Ratings is követi - derül ki Lázár János Fidesz-frakcióvezető hvg.hu- -nak adott interjújából. Az or­szág hitelminősítése átértéke­lésének több oka van. Egyrészt folyamatosan zajlik Európa leminősítése, mert a hitelmi­nősítők az országokat külön- külön és együtt is figyelik. Másrészt az intézményi hitele­zők a hitel-visszafizetés fölté­teleinek kialakítását akarják így befolyásolni. Tehát ez a hi­telezők nyomásának része. Harmadrészt gondokvannaka magyar gazdaság növekedé­sével - mondta Lázár, hozzá­téve, hogy a jegybank intenzív közreműködése nélkül nem lesz érdemi gazdasági növe­kedés Magyarországon. Az EU/IMF-hitelmegállapodás- nál a cél egy jó megállapodás, ahol ők elmondják, mit akar­nak és Magyarország is el­mondja, mihez ragaszkodik. „Hitem szerint hasznos megál­lapodást fogunk kötni” - tette hozzá a frakcióvezető. Ma­gyarország nem tartozik azon ldvételes országok csoportjá­ba, amelyek változtatás nélkül végig tudják vinni a 2012-es költségvetésüket - de kevés ilyen ország létezik. A lakossá­got tovább nem lehet terhelni, de az államot mindig, mert itt bőven van spórolási lehetőség. A hatékonyság mindig növel­hető. A bürokrácia ellen sokat tett a kormány, de van még mozgástér. Lázár sokat vár az önkormányzat átszervezésé­től. Itt van példaként a főváros - mondta. Egy 700 milliárdos költségvetésben el kell tudni érni 10%-os megtakarítást - ez a BKV-gondokkal össze­függésben van. Az energia- és a távközlési szektorban is vannak tartalékok, de ezzel óvatosan kell bánni, mert ha túladóztatják, kivonhatják a tőkét. A jegybanktörvényről Lázár megjegyezte, hogy az ECB észrevételeit beépítették ajogszabályba. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents