Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-27 / 297. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 27. Vélemény És háttér 5 Ahogy minden évben, idén is zoknit és epeömlést kaptam karácsonyra. (Peter Gossányi rajza) A kezdetben a tengerentúlon jelentkező jelzálogválság mára európai strukturális krízissé alakult át 2012 - örülünk, ha megállunk Az előző három év prognózisai mély válságot vetítettek előre. Igazuk volt, hiszen 2011 is nehéz év volt, a gazdasági bajokhoz immár politikai bonyodalmak is társultak. HORBULÁK ZSOLT Mivel 2009 óta alig van javulás, úgy tűnik, hogy a válság ellen eddig alkalmazott intézkedések szinte teljesen hatástalanok. Sőt, jelenleg az a helyzet, hogy maga a gyógymód - a legfejlettebb államok gazdaságösztönzési célú eladósodása - okozza a legnagyobb problémát. Tavaly ilyenkor mintha már látszott volna a fény az alagút végén. A gazdasági növekedés megindult, a munka- nélküliség kicsit csökkent, ellenben ma mégis úgy tűnik, hogy még a 2011-es esztendő teljesítményét sem tudjuk megismételni. A fő gond az, hogy az eurózóna mint intézmény nem képes megbirkózni a kihívásokkal, túl sok és túl jelentős tagországa került nehéz helyzetbe. Pedig globális szinten azért nincs ok panaszra. Noha az USA adósságkockázata nőtt, még mindig ez a világ legjelentősebb gazdasága, és Dél-Amerika, valamint Ázsia fejlett államai továbbra is lendületesen gyarapodnak. Mindez azt mutatja, hogy a kezdetben a tengerentúlon jelentkező jelzálogválság ma már tipikusan európai strukturális krízissé alakult át. Tekintettel arra, hogy Szlovákia a közép-európai államok közül egyedüliként használja az eurót, még inkább ki van téve az európai intézményrendszer formálódása nyomán fellépő hatásoknak. Sajnos túlságosan is, mivel egy tisztán brüsszeli szintű politikai kérdés a kormány bukását okozhatta. Az említett átalakulás egyelőre inkább kínlódásnak tűnik, és mind többen beszélnek az eurózóna felbomlásáról is. Habár a helyzet valóban súlyos, távolról sem megoldhatatlan - az európai integráció története a megoldott válságokról is szól. Jelenleg valamennyi szakember azon a véleményen van, hogy az általános gazdasági helyzet súlyosbodni fog. Már két hónappal ezelőtt megindult a negatív irányú licit, hogy mennyi lesz Szlovákia jövő évi gazdasági növekedése. A leggyakoribb érték 1,5% körül van, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez az optimista forgató- könyv. Talán recessziótól mégsem kell félni, ellenben tudni kell, hogy az 1 százalék körüli növekedés nem szokott együtt járni a munkahelyek bővülésével és bérnövekedéssel. Sokak Már két hónapja megindult a negatív irányú licit, hogy mennyi lesz Szlovákia jövő évi gazdasági növekedése. számára az is eredmény lesz, ha sikerül megtartaniuk az állásukat. Ez azért lesz nehéz, mivel az ősz folyamán több nagy cég bejelentette, hogy a jövő évben várható értékesítési problémák miatt már az idén visszafogja a termelést. De még ez is jobb eset, ugyanis előfordul az is, hogy a termelést viszik ki az országból. A szlovák gazdaság egyik legnagyobb gondja, hogy alig diverzifikált, túl kevés iparág van képviselve túl nagy arányban, és ezek is az úgynevezett ciklikus ágazatokba, vagyis a gazdasági konjunktúrától leginkább függő szektorokba tartoznak. Az autóipart és az elektronikai vállalatokat leginkább az tarthatja itt - a jól képzett munkaerő és a megfelelő gazdasági környezett mellett -, hogy immár túl sokat fektettek be, és nem kívánják mindezt veszni hagyni. 2012 várható eseményeit tárgyalva nem szabad figyelmen kívül hagyni a politikai aspektusokat sem. Márciusban választások lesznek, így a jelenleg még hatalmon levő kormánykoalíció gyakorlatilag már tehetetlen, a megalakuló új kormány pedig csak tavasz végén áll fel. Érdemi döntések így csak ősztől várhatók, ennélfogva a gazdaságpolitika csak jelentős késéssel tudja majd követni a reálgazdasági eseményeket. További kockázati tényező, hogy minden előrejelzés szerint az előzőnél sokkal kevésbé reformelkötelezett kormány alakul, tehát átfogó átalakításokra jövőre aligha lehet számítani. Itt kell elmondani, hogy a közelebbi jövő borús kilátásainak egyik fő oka a jelenlegi kormány. A Szlovákia legjobb korszakát idéző jobboldali-liberális koalíció egyáltalán nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A menedzserek, sok egyéb mellett, leginkább az elmaradt járulékreformot vetik a szemére. Iveta Radičová kormányát az elszalasztott lehetőségek kormányaként fogják értékelni. A gazdasági tevékenység legfontosabb mozgatója a gazdasági hangulat. A 2012-re való készülődés közben nem csak a termelő vállalatok pesszimisták, hanem a gazdaság és a társadalom egyéb szereplői is. Az ingatlanszektor önmagában is jelentős konjunktúramérő. Az elmúló év második felében az ingatlanfejlesztés stagnált, az irodák kihasználtsága 10%-kal csökkent, a lakásárak pedig mintegy 15%-kal estek vissza. A trendek ebben a szektorban változnak a leglassabban, ezért valószínű, hogy e mutatók jövőre sejavulnak. A megszorítás talán csak egy helyen jelentkezik pozitívan. A lakosság megtakarítási hajlandósága tovább nő, ami segít abban is, hogy a pénzügyi szektor egészségesen vészelje át a nehéz időszakot. A pangás legfontosabb hozadéka talán mégis az, hogy az árak is stabilak maradnak, jelentősebb emelkedés csak bizonyos szabályozott árú termékek és szolgáltatások esetében valószínű. Szlovákiánál sokkal rosz- szabb helyzetben lesz Magyar- ország. A számos sebből vérző országot az élénkülő válság csak tovább tépázta, és sajnos a kormány ténykedései sem javítottak a helyzeten. Hiába az Európa legversenyképesebb országáról szóló dicshimnusz, európai elsőséget egyelőre csak a 27%-os áfával ér el. Az állam valószínűleg elkerüli a csődöt, de csak a lakosságot sújtó további jelentős megszorítások árán. Egészében véve, jobb esetben lesz vagy fél százalékos gazdasági növekedés, amely elmarad a szomszédokétól, így Magyarország még inkább elmarad visegrádi versenytársai mögött. Az Európai Unió már több válságot átvészelt, az igazi kihívás a valutaunió előtt áll. A nagy kérdés az, képes lesz-e a politikai szervezet a tőkepiacok elvárásainak megfelelően egy biztosabb lábakon álló gazdasági egységet kialakítani, és miként tudja elejét venni a tagországok további eladósodottságának. Ezen intézkedések egyik negatív velejárója az, hogy a gazdasági növekedés elmarad a potenciálistól. Mint minden válság, ez is nagy átrendeződést hoz magával. Az EU-n belül 2012-ben Németország súlya tovább nő, globálisan nézve viszont Európa részesedése a világgazdaságban tovább csökken Kína, India és Brazília javára. KOMMENTÁR Kossuth tér visszatér NAGYANDRÁS Karácsony előestéjén újra budapesti képekjár- up, tákbe a világsajtót, ugyanis Gyurcsány Ferenc jfľl. i J volt magyar miniszterelnököt is rendőrök kísér- f? ték be a Gyorskocsi utcai épületbe, mely arról lav'* ■ vált híressé az elmúlt évek során, hogy a buda- ■Á pesti tüntetőket általában oda szállították be a Kossuth téren zajló aktuális tüntetésekről. A világsajtó természetesen túlzottan leegyszerűsítve jelenítette meg az egész eseményt, melynek egyáltalán nem Gyurcsány Ferencről kellett volna szólnia. A volt kormányfő igazából magát vitette be, a rendőrök nem akartak tőle semmit, de ördögi taktikai érzékkel pont ott volt, ahol a kamerák. A történetnek nagyjából az LMP képviselőiről kellett volna szólnia, akik a parlament parkolójának bejáratához láncolták magukat, így tiltakoztak a fideszes kormánytöbbség karácsonyi „törvénygyára” ellen. Az ellenzéki párt szerint Orbán Viktorék a karácsonyi törvénykezéssel a demokráciát ásták éppen alá, amikor egyebek mellett olyan választási reformot fogadtak el, melynek hála a legközelebbi választásokon képesek lennének a 2010-es eredményekhez hasonló parlamenti többséget elérni úgy, hogy arányaiban jóval kevesebb szavazatot gyűjtenénekbe. Míg az Országházban zakatolt a szavazógépezet, az LMP-sek a rendőrökkel „dulakodtak”, Gyurcsány Ferenc pedig éppen arra járt. Aparlamenti ellenzék jó magyar szokáshoz híven újra az utcára viszi ki a politikát, mivel a parlament falain belül képtelen megfékezni, vagy akár befolyásolni a történéseket. A Kossuth téren december 23-án újra felzendülteka jól ismert rigmusok, mint a „gyertek ki”, az „elkúrtad” vagy a „Kossuth tér visszatér”, csak az emberekcserélődtekki.Demegjelentekújrigmusokis, például a „bóvli-bóvli”,mely Magyarország leértékelésére utalt. Míg2002 és 2010 között leginkább a szélsőjobb és néha a Fidesz támogatói jelentek itt meg, idén karácsonykor már Orbán Viktor ellen gyűlt össze a nép. Valódi tömegről egyelőre még nem lehet beszélni, hiszen a magyarországi ellenzéki pártok támogatói egyelőre nincsenekhozzászokva ahhoz, hogy azut- cát elfoglalva fejezzékki nemtetszésüket. Hiába nő az elégedetlenség az emberek között, a mai ellenzéknek nincsen egy központi alakja, egy gyűjtőpártja, mint az előző kormányok idején a Fidesz. Az ellenzéki pártok közül az MSZP továbbra sem képes magára találni, még úgy sem, hogy Gyurcsány lelépett. A volt miniszterelnök Demokratikus Koalícióját maga a vezetője teszi elfogadhatatlanná a többség szemében, az LMP pedig képtelen túlnőni saját árnyékán, a szubkultúrás, öko-balos, városi pártból sosem lesz igazi tömegmozgalom, mert az egyszeri szavazó nem is érti, hogy mit akarnak. A háttérben közben kibontakozóban van egy új, alulról építkező csoport, a Szolidaritás, mely előbb-utóbb párttá növi ki magát, de valódi médiatámogatás és parlamenti jelenlét nélkül nekik is rettentően nehéz lesz eljutniuk a tömegekhez. Magyarországon 2011-2012 fordulóján úgy tűnik, nincs meg az az igazi belső erő, mely képes lenne alternatívát felmutatni Orbán Viktorékkal szemben. A Fidesz kétharmados hegemóniáját egyelőre semmi sem tudja megállítani. Igazat kell adjak Tamás Gáspár Miklós filozófusnak, aki szerint 22 évvel a magyar rendszerváltás után szégyenszemre a nemzetközi tőke, annak megtestesülése, az IMF, valamint Brüsszel az egyetlen, mely még megálljt tud parancsolni a magyar kormánynak. A kérdés az, hogy Orbánék saját hatal- mukmegtartása érdekében meddig hajlandóak elmenni. Egyelőre úgy tűnik, senkire sem hallgatnak, csak magukra. TALLÓZÓ THE GUARDIAN A The Guardian című vezető baloldali liberális brit napilap a magyar belpolitikáról közölt szerkesztőségi cikket tegnap. Az írás szerint „a Magyarországon készülő frontális ütközés jövőre akár tömegbalesetté válhat az EU- ban”. „E bizonyos Trabant volánjánál Orbán Viktor konzervatív miniszterelnök ül, aki hitet tett a valódi rendszerváltás mellett az 1989-es helyett, amely szerinte kudarcot vallott” - áll a cikkben. A lap szerint a végrehajtott személyi változások messze túlmennek azon a fordulaton, amely általában bekövetkezik, ha egy párt hatalomra kerül. Mindeközben Orbán az ország gyakorlatilag összes természetes barátját elidegenítette, ám Brüsszel úgy döntött, hogy kemény politikát folytat Magyarországgal szemben, és a helyzetet az egy hónapon belüli második le- minősítés is egyértelművé tette. Orbán válasza eddig az, hogy „tovább tapossa a gázpedált, és a kocsi határozottan az EU szembejövő teherautója felé tart”. A rémálom az lenne, ha az idegengyűlölő, jobboldali nacionalizmus általa képviselt formája válna a normává Európa perifériáján - fejeződik be a The Guardian szerkesztőségi írása. (MTI)
