Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-23 / 296. szám, péntek
PRESSZÓ ■ 2011. DECEMBER 23. www.ujszo.com Hogyan ünnepelünk? Általában mindenki szereti a karácsonyt. Örülünk a fának, az ajándékoknak, az együttlétnek, meghitt beszélgetéseknek. Jólesik megpihenni, bekapni egy-két mákos bejglit. Megnézzük - ki tudja, hányadszor - a kedvenc mesefilmet, meglátogatjuk a nagyszülőket, barátokat. De van, aki kirándul, utazik, síel, fittyet hány a hagyományra. Hogyan ünnepelünk? Megkérdeztünk néhány magyar művészt, ők miképp töltik az év legszebb ünnepét. Hűvösvölgy Ildikó színművésznő Szülőktől örökölt szokások „Családunkban a karácsony nagy ünnep: a szokásokat pedig a szüléinktől örököltük. Ma is megvan a készülődés, a várakozás, a gyertyagyújtás és az ajándékozás izgalma, és remélem, hogy ezeket a rituálékat majd a lányaink is tovább viszik. Az előkészületek persze mindig az utolsó pillanatban kezdődnek, tekintve, hogy én rendszerint vidéken játszom. A nagy piaci bevásárlást a férjem intézi (Kisfaludy András doku- mentumfilm-rendező - a szerző megjegyzése), ő a főszakács az ünnepeken, s mindig fantasztikus ételeket készít. Mi, lányok addig takarítunk, lakást díszítünk és sütünk. Nóra lányom specialitása a kókuszos-csokoládés piskóta, én pogácsát csinálok, de a kisebbik lány, Zsófi is bejelentkezett már egy finom gyümölcsös sütivel. Az ünnepek szertartásai szorosan összefonódnak a sógornőm családjával. Ott is 2 »gyerek« van, 23 és 27 évesek. Az egyik évben nálunk, a másikban őnáluk ünnepeljük a szentestét. A vacsora káposztalevessel kezdődik és valamilyen sütött, rántott vagy párolt hallal folytatódik. A sort az elmaradhatatlan mákos guba zárja. Idén nálunk lesz az ajándékosztás - a fa alatt nem fér el a sok ajándék, még a székekre és az asztalra is kerülnek csomagok, kis dobozok. Késő éjjelig örülünk az ajándékainknak, felpróbáljuk az új holmikat, és végre beszélgethetünk, ehetünk-ihatunk gondtalanul. Az első ünnepen mindig a másik család adja az ebédet - ez rendszerint pulyka, sütve, töltve aszalt szilvával, sült zöldséggel, előtte templomba megyünk, utána pedig délután a szeretteiinkhez a temetőbe. A második ünnepen a lányokkal elmegyünk a nagyihoz, már csak az én édesanyám maradt meg nekünk, és a finomságok mellett elmeséljük a sok élményt. Együtt imádkozunk. Édesanyám egyébként Somor- ján született: 18 éves koromig én is majdnem minden nyarat ott töltöttem a nagymamámnál és a nagynénémnél. így külön öröm, hogy ezúttal innen is kívánhatok boldog karácsonyt a szlovákiai magyaroknak.” Várkonyi András színész Már csak a halászlé hiányzott... „Hú, hamarosan nyakunkon a karácsony! - feleségem eme augusztusi előrejelzése jelenti nálunk a karácsony közeledtét. Erre hisztérikusan szoktam reagálni, de a kereskedelem se kíméletesebb az októberi karácsonyi akciókkal. Számomra a karácsony a nyugalmat, együtdétet, kikapcsolódást és a család találkozását jelenti. Sajnos mivel a családunkban többen is a szórakoztatóiparban dolgoznak, így az összejöveteleket nagyon nehéz egyeztetni. Ezért a karácsonyi ünnepekre mi különösen nagy hangsúlyt helyezünk. Hatalmas fejfájást tud okozni az ajándékok beszerzése. Feleségemnek köszönhetően ezt a procedúrát már augusztusban elkezdjük. Párom a legszívesebben már ilyenkor megvenné a szaloncukrot is. A fenyőfavásárlással öt éve nincs dolgunk, ugyanis akkoriban vettünk egy nagyon formás, közel két méter magas műfenyőt. Tavaly meg is tréfáltam vele a páromat. Augusztusban, amikor utalt a karácsony közeledtére, megjegyeztem, hogy hamarabb lesz, mint azt gondolná. Estére, amire a munkából hazaérkezett, a dobozából elővettem a műfenyőt, és az étkezőben megszokott helyére felállítottam. Már csak a halászlé hiányzott...” Zsadon Andrea operetténekesnő Nagyon fontos számunkra a fenyőfa „Már nem vásárolok karácsonyi ajándékot. Ez azért alakult így, mert nem szeretek senkinek sem esetleges kellemetlenséget okozni azzal, hogy nem találtam el vágyainak tárgyát. És szerintem a karácsonynak nem kimondottan az ajándékozásról kellene szólnia. Sajnos az áruházak és a rengeteg karácsonyi reklám az embereket szinte belehajszolja a hatalmas költekezésbe. Persze azért én is megtervezem a karácsonyt. De azon van a fő hangsúly, hogy az ünnepet minél szebben és meghittebben tudjuk családi körben eltölteni. Nagyon fontos számunkra a fenyőfa - imádom az illatát - és az is, hogy a lakásunkat karácsonyi díszbe öltöztessük. Szeretek játszani a színekkel, és ezzel is mintha minden karácsonyunk más lenne. Már ez évre is kigondoltam, és ennek megfelelően vásároltam a díszeket, szaloncukrot - idén a KARÁCSONY 17 fehér szín fog dominálni. Mintha minden havas lenne. Férjemmel, Szolnoki Tiborral mi már a karácsonyt megelőző napon elkezdjük az ajándékozást. Az általunk készített finom süteményekből aranyos kis csomagokat készítünk, amelyeket Tibor autóval elszállít a számunkra oly fontos családtagoknak és a legkedvesebb ismerőseinknek. A főzéssel voltak már kisebb- nagyobb nehézségeim. Érdekes módon, ez csak a karácsonyi főzőcskéknél történik meg. Ilyenkor szinte évről évre a kocsonyával szenvedek. Főzöm, főzöm, de nem akar megdermedni. Zselatint pedig nem szeretek beletenni. Marad a reménykedés, hogy legalább egy picit legyen olyan, mint az igazi kocsonya. Imádom a fenyőfát és a virágot, függetlenül attól, hogy éppen milyen évszak is van, és ezt a színésztársaim és a hódolóim is tudják. Amikor pályakezdő kóromban Kecskeméten és Szegeden játszottam, sokszor kaptam tőlük ajándékba fenyőt és virágot. így megy ez ma is. Éppen ezért nem meglepő az sem, hogy a kertünkben már hat darab olyan »tüskés fa« van, amelyek korábban ajándékok voltak, de mostanra már alaposan kinőtték magukat. Az ünnepi asztalra a hagyományos karácsonyi ételek kerülnek. Borleves, gesztenyével töltött pulyka, pisztráng vagy egyéb halféle. Mindig azt veszem észre, hogy a karácsonyi ételek főzésére mintha jobban figyelnék. Gondolom azért, mert ilyenkor az ételekbe még több szeretetet főzünk. Karácsonykor még a finomságoknak is teljesen más, jobb ízük van. Az ünnepi asztalnál is minden más, érezni lehet az egymás iránti szeretetet és az év közben elhanyagolt találkozások örömét. Békés boldog karácsonyt kívánok a kedves olvasóknak.” Éles István humorista Kontyalávaló mellé jókívánság ,A karácsony természetesen nálunk is kiemelt ünnep. Mondhatnám viccesen - történelmileg alakult ki így. Számomra a legkedvesebb karácsonyok azok voltak, amikor vagy mi utaztunk szüleimmel a nagyszüleimhez, vagy ők látogattak meg minket. Az ősi, magyaros életforma tört be hozzánk általuk. Ha ők jöttek, hozták a disznóvágásból a friss kóstolót. Egy hízott liba is elfért a bőröndben. Volt, hogy »csak« pár tyúkot hoztak. Ezek persze igen finom ételek lettek az ünnepi héten, míg itt voltak, de szívmelengető az együttlét volt. A család megvitatat- ta a múló év eseményeit: milyen lesz a féléves bizonyítvány, milyen volt az éves termés, elég lesz-e a kukorica a padláson? Meg effélék. A reggeli pálinka vagy kontyalávaló után jöttek a karácsonyi jókívánságok. A fát közösen díszítettük, mert nem voltam már annyira kisgyerek Ma - felnőtt fejjel, felnőtt gyerekekkel, unoka nem lévén, kicsit epikusabbak az ünnepek. Humor, jókedv, kacagás, persze most is van. Az előkészületek és a titkolózások a legjobbak. Ki hogy tudja az ajándékát jobban elrejteni, nehogy feltűnjön a másiknak, hogy abban a gyógyszeres dobozban, müzlitartóban vagy éppen a sportcipőben karácsonyi ajándék lapul. De, hát kitanultuk mi már ezt a »szakmát« akkoriban, amikor még a Bécshez közeli bevásárlóközpontba jártunk karácsonyi ajándékokat venni. Emlékszem, volt egy kétoldalú tükröm borotválkozáshoz - az egyik oldal normál, a másik nagyítós -, a kettő közé befért egy kis tartalék schilling, ha még valami megtetszett volna a vásárban. Szerencsére nem találkoztam vámossal, aki megkérdezte volna, hogy minek a tükör. Lám, az ünnep öröméért még néha kis huncutságokra is képes az ember. Csak egy dogot nem tudok elérni, hogy helyettem már előre a ponty köpje ki a szálkát magából, s ezzel már ne nekem kelljen foglalatoskodnom. Mégis a pontyhalászlé a nyerő, kicsit csípősen, áttörve, sok belsőséggel, tésztával, felőlem még nokedli is lehet benne.” Albert József
