Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-23 / 296. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 23. Vélemény És háttér 7 Bármennyi is a gond s a kín a világban, vannak most is nemes értékek, jó emberek A boldogság a lélek gazdagsága A nagy ókori görög bölcs, Szókratész egyik tanít­ványa, Antiszthenész egy helyen arról beszél, hogy az emberek gazdagsága és szegénysége nem a házukban, hanem a lel­kűkben található. Azt mondja, hogy a boldog­ság a lélek gazdagsága. HERD1CS GYÖRGY Ilyenkor, karácsony ünne­pén valamennyire mindenki átérzi az ókori bölcsesség iga­zát. Legalábbis azt, mennyire fontos lelkiekben is gazdagnak lenni. Azért vagyunk ilyenkor nagylelkűek, ajándékozóbbak, mert érezzük, tudjuk, hogy ak­kor leszünk lelkiekben gazda­gabbak, ha adakozóbbak, sze- retetteljesebbek vagyunk. Mert a lelki gazdagság fontosságára még az ókori bölcseknél is job­ban tanít karácsony ünnepe. Is­ten és az ember találkozásának az ünnepe. Isten Fia emberré lett, hogy mi Isten fiai lehes­sünk. Istennek ezt az ajándé­kozó nagylelkűségét köszönjük meg minden esztendőben ka­rácsony tájékán... Hogyan jött közénk Jézus? Hogyan élte földi életét? Nazi- anzi Szent Gergely egyházatya mondja: Isten Fia aludni akart, hogy megszentelje álmunkat. El akart fáradni, hogy meg­szentelje fáradtságunkat, küz­delmeinket. Sírni akart, hogy értéket adjon könnyeinknek. Mi az, amit a mának üzen az ő születése, élete? Az első ka­rácsonykor öröm töltötte el azokat, akik felismerték Jézus­ban Isten ajándékát. Ez az öröm ma is átélhető. Mindazok számára valóság lehet, akik tudják, bármennyire fogyasztói társadalomban élünk is, bár­mennyi is a gond s a kín a vi­lágban, vannak most is nemes értékek, vannak most is jó em­berek, ma is érdemes élni. Ér­demes alkotni. Sőt! Érdemes a másik emberért is élni... Bergsont, a kereszténység és a zsidóság határán álló filozó­fust kérdezték a múlt század elején, vajon mi az öröm? A kö­vetkező meghatározást adta: az élet térnyerése. Jézus születése azt üzeni, hogy ahogyan akkor, kétezer évvel ezelőtt teret nyert az élet - s az élet szavat akár nagybetűvel, Életnek is írhat­juk -, ma is teret nyerhet. Ma is van okunk az örömre. Akkor is, ha olykor fáj a lelkünk, akkor is, ha nyomasztanak az ilyen­olyan válságok, akkor is, ha nem minden úgy alakult és alakul az életben, ahogyan azt szeretnénk. Örömünk oka Jé­zus. Örömünk oka az, hogy megváltottak vagyunk. Az, hogy itt van legnagyobb aján­dékunk, hogy végigkísér ben­nünket örömben és bánatban az; aki azért született, hogy te­ret nyeljen a mi életünk is. Mi ajándékként látjuk a szé­pet és nemeset a világban. Ajándékként látjuk minden esésünk után az újra felkelés lehetőségét. Ez a mostani kará­csony is annyira ajándék, amennyire engedjük, hogy te­ret nyerjen ismét az élet... A karácsony előtti szeretet- akciók, a betegekre, az idősek­re, az elhagyatottakra, a szük­séget szenvedőkre való odafi­gyelés minden esztendőben ugyanazt juttatja eszünkbe: sok a seb és sok a segítő kéz. Azt, hogy ma is sokan vannak, akik lelkiekben gazdagodni akarnak, azt, hogy ma is sokan fontosnak tartják, hogy teret nyerjen az élet. Ez a karácsony is hozza meg mindnyájunk életében azt, hogy ismét felismerjük, jó ajándékozni, ajándékká válni, és jó meglátni a másikban az ajándékot. Jó törekedni a lelki gazdagságra, s jó teret engedni az életnek. Teret az örömnek... Minden kedves Olvasónak áldott, szép, békés, örömteli ünnepeket kívánok! A szerző címzetes apát, ka­nonok (TASR-felvétel) Ma gyásznap van, úgy gondoljuk, Szlovákiának is volt egy igazi jó elnöke - ma temetjük Tyúkperek helyett eszméket kérnénk szépen LOVÁSZ ATTILA Miközben Csehország egy ál­lamférfit temet, Szlovákiában újabb és újabb tyúkperek kerül­nek napvilágra. A weben olyan lehallgatási dokumentumok je­lentek meg, amelyeknek ha van is valós alapjuk, nagyjából az amerikai kémtörténetekre fo­gékony adoleszcens szürkeál­lományával készültek, feltehe­tően propaganda céljából, hi­szen választások közelednek. A 2005-ből származó dokumen­tumot ugyan miért nem szellőz­tették korábban azok, akik olyan nagyon háklisak a közélet tisztaságára. A kampány ürü­gyén bármilyen - hangsúlyoz­zuk, bármilyen! - hasonló ügy hiteltelen, tessenek ne kam­pánykor takarítani a közélet tisztaságáért harcolók. Eközben az ország egyik legfontosabb médiaszabályo­zó testületé kimondta a tutit: a lehető legnagyobb bűn szerin­te (hiszen rekord méretű az összeg) az, ha az újságíró az úgymond másik fél tudatos elmaradása és elhallgatása el­lenére elkészíti a műsort. A je­lenséget az „üres szék intéz­ményének” nevezik jobb he­lyen, és a demokratikusnak te­kinthető országokban a bíró­sági gyakorlat szerint nem el­fogadható, hogy a közszolga a maga elmaradásával megaka­dályozza a téma szellőztetését. Azt ugyanis nem lehet, hogy egy miniszter, főbíró, ügyész, számvevőszéki főnök vagy képviselő ne menjen be a té­vébe, és így megakadályozza, hogy közműsorszolgáltató fog­lalkozzék egy háklis társadal­mi témával. S e véleményünk megfogalmazásánál teljesen mindegy, hogy a Cervanová- ügyben kinek hiszünk s mit tartunk releváns információ­nak. Ha ehhez hozzátesszük, mi­lyen piszlicsáré dolgok foglal­koztatták a közvéleményt az elmúlt esztendőben, valahol nagyon, de nagyon irigyelhet­jük a cseheket. Mindegy, mit gondolunk Masarykról, hiszen a magyarság szempontjából nem éppén pozitív figura, de hogy a Masaryk-Havel kettős a maga morális, emberi ethoszá- val mekkora forrása az egész­séges nemzeti öntudatnak, a politikai nemzeti identitásnak, arra valóban nehéz példát ta­lálni Európa keleti felében az elmúlt évszázadban. Haveli nagyságú államférfi hiányát érezheti ma Szlovákia, s nem marad más hátra, mint meg­nézni, kik azok az emberek, szimbólumok, nagyságok, me­lyekből egy kicsi, talán jobb sorsa érdemes náció meríthet. Ma gyásznap van, a füstöl­gést félretéve úgy gondoljuk, hogy azért Szlovákiának is volt egy igazi jó elnöke. Ma temet­jük. Élődjének nagy mondása volt, hogy az államok és közös­ségek olyan eszméken buknak el, amelyek mentén alakultak. Ugyancsak az elődje mondta, hogy szabad létünk legegy­szerűbb megfogalmazása a „nem lopni, nem hazudni, s így nem félni”. Václav Havel tol­dotta meg ezt azzal, hogy „az igazság és a szeretet legyőzi a hazugságot és a gyűlöletet”. Ideje lenne komolyan venni őket. KOMMENTAR Őrült szabadságharc MOLNÁR IVÁN A Moody’s után a világ legnagyobb hitelminő­sítő ügynöksége, a Standard & Poor’s is bóvli, a befektetők számára nem ajánlott kategóriába minősítette le Magyarországot. Döntését a ki­számíthatatlan magyar gazdaságpolitikával, a jegybank és az Alkotmánybíróság függetlensé­ge ellen indított támadással és a magán-nyug­díjpénztári tagok pénzének az államosításával indokolja. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter azonban ezút­tal is egyedi módon reagált a hírre, azt állítva, hogy a döntés nem Magyarországról, hanem a piaci szereplők nyomásgya­korlásáról szól. Magyarra lefordítva: Matolcsy a döntést a magyar kormány által folytatott gazdasági szabadságharc egy újabb összecsapásának tartja. Egy pillanatra felejtsük el, hogy Matolcsy példaképe Don Quijote de la Mancha. Fogadjuk el, hogy a magyar kormány által hangoztatott szabadságharc nem szélmalomharc, a pénzpiacok, a mérvadó hitelminősítők és még sokan mások pedig valóban Magyarország vesztére törnek. Mindezek fé­nyében valóban helyes lenne a jelenlegi magyar gazdaságpo­litika? A válasz egyértelmű nem. Matolcsy ez esetben is leg­inkább arra az apára hasonlítana, aki sétálni viszi a gyereke­it, és amikor beléjük köt egy nála sokkal erősebb, rendkívül agresszív bajkeverő, ahelyett, hogy próbálná lecsillapítani, megfutamodik, távolból ócsárolva a bajkeverőt, miközben ez a gyerekeit félholtra rugdossa. Matolcsy ezt ugyan nevez­heti bátor tettnek és akár szabadságharcnak is, a többség azonban az ilyen embert a legjobb esetben is őrültnek tarta­ná. Míg ugyanis Matolcsy szabadságharcról beszél, a lemi- nősítés miatt a forint tovább gyengül, a devizahitelesek tör­lesztő részletei nőnek és az új hitelek is drágulnak. A befekte­tők messzire elkerülik Magyarországot, ami a munkanélküli­ség növekedésével, a bérek csökkenésével és még nagyobb szegénységgel járhat. Vagyis, ha Matolcsynak igaza lenne is, és a hitelminősítők valóban Magyarország vesztét akarnák, akkor is sokkal óvatosabban és nagyobb körültekintéssel kel­lene velük felvennie a harcot, hiszen a nyílt összecsapásra Magyarország igencsak jelentéktelen játékos. Az igazán nagy probléma azonban az, hogy Matolcsynak a hitelminősí­tőkkel kapcsolatban nincs igaza, az ország legnagyobb ellen­ségei ugyanis nem ezek, hanem a Fidesz csúcsvezetői, gaz­daságpolitikai lépéseik ugyanis csak a szakadék szélén tán­coló őrült bizonytalan tántorgásához hasonlíthatók. A mi­niszternek csak egyben adhatunk igazat: az országnak való­ban szüksége van a szabadságharcra, ez azonban egyedül a Fidesz csúcsvezetése ellen irányulhat. Ez lenne az érdeke magának a Fidesznek is, hiszen a jelenlegi vezetés nemcsak a pártot, hanem az egész magyar jobboldalt lejáratja, aminek már csak azért is rendkívül súlyosak lehetnek a következmé­nyei, mivel a baloldalon jelenleg nincs olyan mérvadó, hite­les politikai erő, amely valós alternatívát kínálhatna az or­szágnak. FIGYELŐ Az ember felé fordult az Isten A Magyarországi Evangé­likus Egyház elnök-püspöke szerint a karácsony üzenete az egymás felé fordulás. Gáncs Péter az MTI-nek adott karácsonyi interjúban Jézus születésének, életének üze­nete mellett egyháza karita­tív és oktatási tevékenységé­ről is beszélt. Az elnök-püs­pök azt mondta: kétezer év­vel ezelőtt Isten odafordult az ember felé Jézus alakjá­ban, megteremtve ezzel a le­hetőséget arra, hogy az em­ber is odaforduljon Isten felé. Meglátása szerint Jézus Földre jöttével „megtalálhat­ták egymásban a testvért a különböző embercsoportok”, és a példájukat követve ugyanezt tehetik ma is az egyes nemzedékek, a külön­böző népek és akár az eltérő politikai irányvonalak támo­gatói is. Gáncs Péter szerint az első karácsony éjszaka krí­zishelyzetben találta a vilá­got: Jézus születésekor a csa­ládja hajléktalan és menekült volt, a válságot tekintve az akkori állapot hasonlított a maihoz. Az emberek kiszol­gáltatott helyzetben voltak, miközben császári összeírást tartottak a Római Biroda­lomban az adófizetés haté­konyabbá tétele érdekében, ráadásul Jézus születésének a helyszíne megszállt provin­cia volt. Kiemelte, hogy Isten akkor mentőövet dobott a krízishelyzetben levő embe­riségnek: Jézus születésével a Megváltó, a Megtartó belé­pett az emberi történelembe, „felvállalva az emberi élet nyomorúságát”. Jézus végig­járta az emberi élet kríziseit, odáig menően, hogy igazság­talanul megvádolták, meg­kínozták, a tanítványai el­hagyták, és végül keresztha­lált halt az emberiségért - tet­te hozzá az evangélikus el­nök-püspök. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents