Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-17 / 291. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 17. www.ujszo.com N. VERS KARÁCSONYRA Házikók és manók A karácsonyfa égőiben, azokban a kis házikókban, anyu azt mondta, hogy manók Jaknak. A pirosban a piros bőrűéit, a kékben a kék manók, a sárgában a sárga manocskák, a zöld házikókban a zöld bőrű manók. Mi is ott lakunk az egyik házikóban. Néha a sárgában, néha a kékben, a pirosban vagy a zöldben, anyu vacsorát főz, apu játszik velem és Ottival, sakkozunk és tévét nézünk, de nem merünk a karácsonyfa alá nézni, mert ott az a sok ajándék, csak ülünk a pici házikóban, és átkiabálunk Ferdi bácsiékhoz, mert mi most a pirosban lakunk, ők a kékben, mert csak ritkán megyünk át hozzájuk, névnap vagy születésnap idején átmászunk az ágakon, tüskéken, vagyis a tűleveleken, vagy azokon a vékony köteleken, és sikkor már mi is kék színűek vágtunk?, vagy mi még mindig pirosak? De akkor látnám kívülről a kék házikóban azt a négy piros kis foltot: anyut, aput, Ottit és ént, ahogy" ülünk a szobában, és esszük Marika néni süteményét, és játszunk a karácsonyfa alatt... Aztán hazamegyünk, óvatosan kapaszkodunk ágról ágra, apu elöl, én vagyok a nagyfiú, én leghátul, Otti belecsimpaszkodik a kötélbe, de már otthon is vagyunk, közben a házunk kékre változott, már kékek vagyunk mi is, késő van már, jó éjt! NÉMETH ZOLTÁN Szilveszter a Szalonban ■ Évzáró ankét: a 2011-es esztendő legnagyobb könyvéfményei és csalódásai ■ Petrence Sándor (irgalmatlan nagy nípi író, kőttő, mezű-gazdaságoss válalkozó) műveiből Keresse az Új Szó ez évi utolsó számában, december 31-én! \ KORONG - 1 KÖNYV szerint Sagannak egy Keating- szerű figurára lett volna szük­sége anno, aki viszont nem iro­dalmat, hanem mondjuk fizikát oktat. De lépjünk tovább. Szkepszis és álmélkodás. Sa­gan - szóban forgó könyvében - könyörtelenül leplezi le korunk butaságait, s érvel a tudomá­nyos gondolkodás hatékonysá­ga, a tudományos eredmények varázslatossága mellett. Ugyan­akkor lépten-nyomon meggyő­zi olvasóját arról, hogy a tudo­mányban rengeteg olyan dolog van, ami lelkesítő, titokzatos és igazi intellektuális kihívást je­lent. Sagan egyébként teljes joggal ostorozza a New Age (az Új Korszak, a Vízöntő kora) ál­tudományos beállítódását, sőt kifejezetten veszélyesnek tart­ja, ha az átlagpolgár nem vesz tudomást a bizonyítékokkal alátámasztott ismeretekről (a légszennyezéstől a népesség- növekedésig). Mindez hosszan folytatható-idézhető volna itt, mert Sagan képtelen megalkot­ni egy unalmas mondatot, de térjünk még egy kicsit vissza Keatinghez. A film egyik tanórajeleneté­ben a következő hangzik el Ro­bin Williams szájából: „Az or­vostudomány, a jog, a közgaz­daságtan, ezek mind nemes dol­gok. Kellenek a létfenntartás­hoz. De a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem, ezek azok, amikért érdemes élni.” Bi­zonyosan ez a dolgok egyik olda­la. De van másik is... Tűnjön te­hát bármennyire is szűkösnek az iménti megállapítás, a film egé­szének tükrében bátran kije­lenthető, hogy a HoltKöltők Tár­sasága szerint a ténytisztelet, az igazságkeresés ösztöne és a szépségegytőrőlfakad. Sezzela néhai kiváló Carl Sagan mesz- szemenőkig egyetértene... Túlvilági hívások H. NAGY PÉTER A néhai kiváló Carl Sagan sa­játos humorról tesz tanúbi­zonyságot Korok és démonok című könyvében, amikor felso­rolja az elterjedtebb babonákat, tévhiteket és az áltudományo­kat. Amikor ugyanis az asztro­lógiától a szcientológiáig (és to­vább) tartó listán a halottak te­lefonhívásaihoz ér, közbeszúr­ja, hogy „sohasem R-beszélge- tésre”. (223) Az úgynevezett R- beszélgetésben az R betű a fran­cia réponse payée rövidítése, azt jelenti, hogy „a válasz fizetve”. Anno a PTT társaság vezette be ezt a szolgáltatást, amely abból áll, hogy a hívott fél átvállalhat­ja a hívás díját. Tehát a példa egyszerűnek tűnik:" a nagyi az unokájával felhívja telefonon a meghalt nagypapit... Sagannál azonban fordított a helyzet: mi­vel a túlvilágon nincs fizetőesz­köz, a hívó félnek R-beszélge- tést kellene kérnie, ennek azonban nyoma maradna, bi­zonyítható volna a hívás, mert kifizettük. Természetesen, soha nem fordult elő ilyen eset, és nem is fog. A filmtörténetben is van egy­két hasonló megoldás, amely ki­figurázza a vakhitet. (Itt hatás­szünetet lehetne tartani, de vág­junk a dolgok közepébe.) A Holt Költők Társasága című mester­műben (rendezte Peter Weir) - miután a fiúk magukra haragí­tották a tanári kar egy részét - a sok dramaturgiai csúcspont egyike, amikor az igazgató összehívja a közösséget, és arról prédikál, hogy „iskolánk lapjá­nak eheti számában egy szemé­remsértő cikk jelent meg enge­dély nélkül.” A bűnösök jelent­kezzenek stb. Főhőseink lapíta­nak, ám egyikük felkészült az eseményre. Megcsörren egy te­lefon a padok között. Charlie Dalton (a remek Gale Hansen alakítja) felveszi: „Welton Aka­démia. Halló. Igen, adom. Egy pillanat. Mr. Nolan, önt keresik. Az Úristen. Azt mondja, vegye- nekfel lányokat is.” Paff... Szóval ez a filmben az ironi­kus csúcspont. A heroikus-fel- kavaró tetőpontra pedig, azt hi­szem, mindenki emlékszik, aki látta a produkciót. Annak elle­nére, hogy John Keating (ez Ro­bin Williams egyik legjobb ala­kítása) óriási eredményeket ért el diákjaival az irodalomórá­kon, és nem ő okozta Neil Perry (a kitűnő Robert Sean Leonard) halálát, elbocsátják a konzer­vatív intézményből (amely ez­zel magáról állít ki bizonyít­ványt). A zárójelenet minden idők egyik legemlékezetesebb befejezése. Mielőtt elmonda­nám, miért, tegyünk egy rövid kitérőt. 1959-ben járunk. A Welton Akadémiába megérkezik egy különc tanárember, aki hisz ab­ban, hogy a legfontosabb tanács ez: carpe diem! (Ragadd meg a napot, élj a mának stb.) „Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet.” Todd Anderson (így kezdte Ethan Hawke) és né­hány társa a tanár úr hatására újraéleszti a Holt Költők Társa­ságát, s ezzel a hagyománytisz­telő iskolában tanyát ver a láza­dás szelleme. Ennél azonban fontosabb, hogy mindazok, akik a költészeten keresztül fedezik fel saját értékeiket, megváltoz­nak, egyéniségekké válnak („Keressék a saját hangjukat, fiúk” - tanácsolja nekik Kea­ting). A film története ezt a pil­lanatot ragadja meg, s azzal a felismeréssel szembesít, hogy „Elég egy ember, hogy minden élet különlegessé váljon”. Ezt kissé nyálasán is elő le­hetne vezetni, aHoltKöltőkTár- sasága azonban úgy néz szembe ezzel a tapasztalattal, hogy kér­lelhetetlenül halad a tragikus végkifejlet felé. Ami tehát egyfe­lől nyereségként jelentkezik a diákok számára, az másfelől romba döntheti addigi életüket. Ám amikor a film az említett te­tőpontra ér: Todd és barátai a padokra fellépve állnak ki taná­ruk mellett, a dolog pontosan erről szól: a perspektíváról. Nem csak megismétlik Keating eljárását (aki a Shakespeare- órán a pádon állva így szólt: „Mindig mindent meg kell nézni más szemszögből is; innen fém­ről egészen más a világ; [...] amikor valamiben egészen bi­zonyosak, nézzék meg más szemszögből is”), s ezzel fel­mondják a leckét; de világossá teszik, hogy ami történt, más­honnan is nézhető. Ezzel mint­egy visszavonják kikényszerí- tett vallomásukat (ezek alapján távolítja el az igazgató Keatin- get), ugyanakkor amellett te­szik le a voksot, hogy amit tanul­tak a távozó „kapitánytól”, az jó­val több, mintismeretek elsajátí­tása. Nem holt anyag. „Köszö­nöm, fiúk”-aztánjöna vágás. Váltsunk nézőpontot. 1939- ben járunk. A gyermek Sagan életében ekkor fontos dolog tör­ténik: szülei elviszik a New York-i világkiállításra, s felszít­ják érdeklődését a tudomány iránt. AKorok és démonok ennek felidézésével kezdődik. „A szü­leim nem voltak tudósok. Szinte semmit sem tudtak a tudo­mányról. De azzal, hogy egy­szerre oltották belém a szkep­szist és az álmélkodást, a gon­dolkozásnak arra a két egyéb­ként nehezen összeegyeztethe­tő módjára tanítottak meg, amelyek a tudományos mód­szer lényegét alkotják. (...) Boldog lennék, ha elemista vagy középiskolás koromra visszagondolva olyan tanárok­ról mesélhetnék, akik képesek voltak arra, hogy érdekfeszítő­en tanítsák a természettudo­mányokat. Sajnos, nem akadt dolgom ilyenekkel.” (xi) Ezek SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents