Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-17 / 291. szám, szombat
Egy sosemvolt nagy szerelem T itkolt-titkos szerelem. így emlékezett 1990- ben Lelbach János, Mezei Mária férje, szeretett párja Márai Sándorral megélt kapcsolatáról. „Gyötörték egymást, a kapcsolat nem tartott sokáig. Márainak felesége volt... Legálisan nem lehettek együtt, a Margitszigeten, egy kis szállodában laktak, külön szobában, de éjjel átmászkáltak egymáshoz... Álmodtak, Kassára akartak költözni, hogy Márai ott majd újságot szerkeszt, Mária meg színésznő lesz, de ha nem, hát vezeti a háztartást. Aztán Márai otthagyta Máriát...” Nem véletlen, hogy Márai Sándor és Mezei Mária szigorúan őrzött szerelméről ez idáig nem nagyon esett szó. Ez a meglehetősen „zárt kapcsolat” ugyanis csak töredékekből rekonstruálható. Levelek, kézzelfogható bizonyítékok most kerültek elő, Szigethy Gábor irodalomtörténész kitartó kutatómunkájának köszönhetően, aki az ismert színésznő, kora „bujdosó lánya” és a híres író nem mindennapi szerelmi történetéről Mezei Márai Szerelem címmel írt száznegyven oldalas, fényképekkel és írott dokumentumokkal gazdagon illusztrált könyvet. A szép kivitelezésű albummal párhuzamosan a Helikon Kiadó az író legrejtélyesebb regényét, a Sirályt jelentette meg, amely 1943-ban látott először napvilágot. Bár a regény főhőse egy miniszteri tanácsos, aki bármennyire is szeretne, képtelen ellenállni az irodájába váratlanul betoppanó, magát finnek mondó fiatal nőnek, aki megszólalásig hasonlít elvesztett kedveséhez, a történet mögött sokak szerint ott húzódik e soha meg nem vallott szerelem: az akkor már jó nevű író és a tehetséges, varázsos szépségű fiatal színésznő, Mezei Mária szerelme. A miniszteri tanácsos és a titokzatos finn nő később az Álarcosbál egyik előadásán, az Operaházban is találkoznak. Márai és Mezei első találkozását homály fedi. Lelbach János szerint a színésznő és az író 1940 késő őszén vagy 1941 elején, a rádióban ismerkedtek meg. „Beszélgetnivalójuk volt.” Ennyi kellett Szigethy Gábornak, egy ilyen sokatmondó megállapítás ahhoz, hogy a színésznő özvegyétől, atyai jó barátjától átvett különös hagyaték, újságok, kéziratok, naplók, füzetek, fotók, feljegyzések garmadáján átküzdve magát, megpróbálja rekonstruálni egy különös „szerelmi idegállapot” mögött meghúzódó bensőséges kapcsolat mozgatórugóit. Márai Sándorról, regényeinek sorozatos újrakiadása révén, sokat megtudhattunk az elmúlt évek során. Mezei Mária alakja azonban sokkal halványabban él a köztudatban. Édesanyja nem sokkal a születése után gyermekágyi lázban meghal. Huszonnyolc éves apja új házasságot köt: lánya ekkor tizenegy hónapos. Első házasságát Mezei Mária is korán köti. Bölcsészkarra jár Szegeden, amikor feleségül megy egy joghallgatóhoz. Aztán csapot-papot, egyetemet és ifjú férjet otthagyva Budapestre költözik, elvégre gyerekkorától fogva, az apai tiltás ellenére színi pályára készült. Gimnazistaként, még Szegeden, Darvas Lilit csodálta minden szerepében. O is vidéken kezd, miután elvégzi Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját. Később a Vígszínház, a Madách, a Nemzeti és a Katona József Színház foglalkoztatja. Nyughatatlan lélek. A háború alatt, Karády Katalin mellett ő a másik (a vörös hajú) női démon. Ám ha úgy tartja kedve, hirtelen eltűnik. Önkéntes száműzetéseivel hívja fel magára a figyelmet. Otátrafüreden pihen hosszasan. Aztán zsoltárokat, sanzonokat, spirituálékat, székely népdalokat énekel. Kosztolányit, Adyt és Babitsot szaval. Vendég a Liliputi Színházban. Leszerződik a Pódium Kabaréhoz. Beleszeret zongorakísérőjébe, a neves, később világhírű Cziffra Györgybe. Viharos magánélete egészen Torontóig, New Yorkig hajtja. Filmekben is komoly feladatokhoz jut. Aranyember, Budapesti tavasz, Édes Anna. Ez utóbbiban nyújtott játékáért Törőcsik Marival megosztva a legjobb női alakítás díját kapja Ústí nad Labemben. 1960-ban Stuart Mária, 1970-ben utolsó filmszerepét játssza a Csak egy telefonban. Vitray Tamás hosszas rábeszélésére 1980-ban, nagy betegen, oxigénpalackkal lép közönség elé a veszprémi tévéfesztivál gálaestjén. 1983-ban hal meg Budakeszin, Márai Sándor öt évvel később Amerikában. Mezei Mária vallomástöredékeiben az író, az író: Valaki. Név szerint soha nem emlegeti, de a Valakit mindig nagybetűvel kezdi. Harminckét éves volt, amikor Má- raival megismerkedett. Nőiessége teljes pompáját mutatta. Somerset Maugham Színház című drámájában Júliát játszotta a Vígben. Vihar a színpadon, vihar a szívben: Mezei azt hiszi, amit Márai iránt érez, igazi, nagy, sohanemvolt szerelem. „A hangja az én hangom volt, a szeme az én szemem, sokáig azt képzeltem, hogy a tüdeje, a szíve, a zsigerei és a lelke is közös az enyémmel.” Közös volt. De csak rövid ideig. „Híres színésznő voltam, sztár. Sok mindenem volt, ékszereim, sok pénzem, szép lakásom, de olyan árva voltam, hogy legszívesebben abbahagytam volna az egészet, és hazaszaladtam volna Apámhoz, ha még élt volna. A Valaki nagyon ismerős volt, magas és okos. Kinyitotta elém a világot, és én boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy végre hazaértem. Aztán elment... Magányosan és szomorúan. Más dolga volt... Művészet...” 1941 ősze. Márai Sándor egy csendes, Duna-parti sétát követően, az Erzsébet hídon bocsánatkérő mosollyal lépett ki Mezei Mária életéből. Két színésznőt szeretett még rajta kívül a maga módján. Bulla Elmát és Tolnay Klárit. Naplóinak egyikében, 1947-es bejegyzéssel az áll: „Aztán voltak a nők. Sok nő. Mi volt ez igazában? Dopping a munkához. Szerelmes voltam, de egyiket sem szerettem.” Kegyeden megállapítás. Szigethy Gábor könyve ezen az útvonalon keresi egy rövid ideig tartó, különös kapcsolat igazát. Szabó G. László
