Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-17 / 291. szám, szombat
2011. december 17., szombat SZALON 5. évfolyam, 50. szám A 4. országos konferencia értékelése A Kerekasztal-tervezet ÖLLÖS LÁSZLÓ Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először két olyan összefüggésre mutassak rá, amelyek jelentős befolyást gyakoroltak konferenciánkra és persze az én előadásomra is. Az első, hogy még mindig nem kerültek a nyilvánosság elé a népszámlálás adatai. Nélkülük pedig több területen nagyon nehéz, sőt esetenként lehetetlen részletes cselekvési tervet készíteni a jövőre vonatkozólag. A másik befolyásoló tényező pedig az előrehozott parlamenti választás. Nem a választás ténye az, ami befolyással van mondandómra, hiszen ha szakmailag foglalkozunk közügyekkel, akkor mindegy, hogy éppen mi zajlik. Ám a kampányidőszak közhangulatát számításba kell vennünk. Ilyenkor a legtöbb politikus, de nem kevés polgár is elsősorban abból a szempontból tekint a közvélemény elé kerülő szakmai álláspontokra, hogy azok miként befolyásolják az ő, illetve pártja választási esélyeit. Ilyenkor általában nehezebb célba juttatni az alaposan kifejtett argumentumokat, legyenek azok bármennyire megalapozottak, mint a hatalmi és érzelmi stabilitás időszakaiban. Ám az idő nem vár. Az előbbiek hallatán bizonyára többekben felvetődött, miben is különbözik az itt bemutatott önkormányzati modell a korábbiaktól, hiszen 1989 óta született néhány, és ami közös volt bennük, hogy egyik sem valósulhatott meg. Nos, két fontos különbségre is érdemes odafigyelnünk. Áz első az elhangzott elképzelések szakmai kidolgozottságának színvonala. Mind ez ideig nem született ennyire alapos és részletes tervezet ebben a kérdéskörben. A második az a tudatos szándék, hogy a tervezet ne csak külföldi példákra, és a nemzetközi jogi normákra épüljön, hanem a hazai jogrendhez is részletekbe menően illeszkedjen. Ami viszont azonos a korábbi elképzelésekkel, az annak a szándéknak a fenntartása, hogy a szlovákiai magyarok nyütan és egyenesen törekedjenek azoknak a céloknak az elérésére, amelyek előfeltételei e nemzeti kisebbség megmaradásának. Az egyik, de nem az egyetlen előfeltétele, hogy állami kulturális és oktatásügyi intézményeiket saját legitim önkormányzatuk révén fejleszthessék. Ez azonban nem azonos azzal, hogy valamely párt pozíciókat szerez valamely kormányban. Három okból. Részben mert ezeket a pozíciókat a kormányzati ciklus végén elveszítik. Továbbá azért, mert csak a kormány egészén belül dönthetnek, ami jelentősen korlátozza hatásköreiket. Részben pedig azért, mert róluk nem dönt és őket nem választja, nem ellenőrzi egy, a kisebbségiek által választott testület. Tisztelt barátaim, előadásomnak a jövőről kellene szólnia. Azt hiszem, azzal kell kezdenem, hogy valószínűleg nehéz korszak előtt állunk. Mindenki látja és sejti, mennyire súlyos problémákat teremtett magának s nekünk a szlovákiai magyar politikai képviselet. Ennek az elmúlt másfél évben tapasztaltnál is nagyobb politikai problémacsomagnak minden fontos elemét számba kell vennünk. Engedjék meg, hogy ebbe, éppen a kampányidőszakra tekintettel, most ne vágjak bele. Ugyanakkor legalább egy reménysugár felvillant a mögöttünk levő időszakban. Civü társadalmunk szerveződése, és vele együtt egy ifjú generáció megjelenése. Nos, mindkét úton tovább kell haladnunk. Ezt mutatja az a megkezdett társadalmi vita kisebbségi életünk három fontos kérdéséről, amelyet immár az interneten is követhetnek. De ami még fontosabb, sokkal fontosabb volna, be is kapcsolódhatnak e vitába. Mindenki szempontjai, észrevételei értékesek. Csak akkor léphetünk tovább, ha megosztjuk egymással nézeteiket s ismereteinket. Minden bizonnyal új területeken is meg kelljelennünk. A polgári társadalom két klasszikus funkciója közül az állam ellenőrzése a második. Ám a modern világban egy harmadikat is magára vállal. Az állam kiegészítését. Olyan funkciói részbeni vagy teljes átvételét, amelyeket a társadalmi szervezetek jobban, hatékonyabban képesek ellátni, mint az állam. Mondanom sem kell, hogy egy olyan helyzetben levő nemzeti kisebbség esetében, min amilyenek mi vagyunk, az ilyen funkciókból sokkal több van, mint a többséghez tartozók esetében. Továbbá. Közvéleményünkéi van választva a szlováktól. Az elmúlt másfél évben ez az elszigetelés, ha alaposabban megvizsgáljuk a bennünket létünkben érintő kényesnek számító kérdéseket, nem csökkent, hanem nőtt. A szlovák közvélemény informáltsága rólunk, gondjainkról, életünk fontos kérdéseiről nem változott. Ezért a hosszú ideje táplált és erősített előítéletek sem változtak. Az internet azonban új lehetőségeket kínál. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által létrehozott új honlap, a madari.sk. reményeink szerint egy új kezdet. Ne bízzuk másokra, hogy másokat informáljon rólunk. Tegyük magunk. (Elhangzott 2011. december 10-én, Diószegen, a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának konferenciáján.) Az Új Szó a Kerekasztal médiapartnere Történelmi pillanat: a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet A jog (kerek)asztalánál E sorok íróját három konferenciára sikerült rábeszélnem a közelmúltban, s egyikünk se bánta meg. A legjobb a Kerekasztal IV. országos konferenciája volt, épp egy hete Diószegen, ha rajtam múlik, ma is tart, e sorok írója meg folyvást tudósítana, mint a cseh csendőr. CSANDA GÁBOR Apró, de tanulságos frusztráció, hogy a Fórum Kisebbségkutató Intézet december 2-i, fennállásának 15. évfordulója alkalmából rendezett konferenciáján nem vehettem részt, most már, hogy az intézet honlapjára ennek előadásai is fölkerültek, bánom, mint a kutya. De halad- junksoijában! Előbb a szabadságról, a szólásszabadságról szóló szimpóziumon Esterházy Péter azt mondta, hogy mihelyt a szabadságot adott tényként kezeljük, máris távolodunk tőle - „elszivárgó szabadság”. Aztán az emberijogokról tartott tanácskozáson a kormányfő figyelmeztetett arra, hogyha az emberi jogokat egyszer s mindenkorra kivívott- nak tekintjük, az már annak a jele, hogy csorbulnak e jogaink - „elszivárgó jogok”. Most meg azzal szembesültem, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokért síkra szálló párt, kormánytényezővé válva sokakban azt a tévhitet keltette, van itt valami közeledés, valami párbeszéd magyarok és szlovákok közt, pedig sajnos nincsen - elakadt párbeszéd, „elszivárgó kapcsolat” van; lásd még Öllös László konferenciaértékelőjét a szomszédhasábokon. A Kerekasztal idei konferen- ciájánakdélelőttirészét (levezető elnök: Hodossy Gyula) a helység házigazdája, Szabó Antal polgármester nyitotta meg, s mivel a Talamon-díj átadásakor idén már túléltem, hogy beszédébe belefoglalta az írók érdektelenségét, edzetten hallgattam az Új Szó érdektelenségére vonatkozó, sajnos, úgyszintén megalapozott szavait is. (Közben szóltam Somogyi Tibornak, hogy Diószeg kétnyelvű utcanévtábláit is fényképezze le - mondjuk, egyéb kétnyelvű föliratot itt hiába is keresne az emCivilek, fiatalok, jogalkotók - a háttérben a kiállítás paneljei Tóth Károly (balra Hodossy Gyula, jobbra Szabó Antal) bér.) Tóth Károlynak a szerveződés idei évi tevékenységéről szóló beszámolóját már oldottabb légkörben hallgattuk: mivel foglalkozott a koordinációs bizottság, az elemzőközpont, a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok bizottsága, miről szólt a jogsegely.sk honlap, mit tartalmazott a Kerekasztal 71 pontos módosító javaslata a kisebbségi nyelvhasználati törvénytervezethez és így tovább. Áztán átadták a Civil-díjakat (A Civil T ársadalom Fejlesztéséért Díj), melyeket in memoriam két személy kapta: az Ipoly-hi- dakért küzdő Molnárné Jakubec Katalin (munkásságát Haraszti Mária méltatta) és a kassai kulturális életet felemelő Csaláné Erdélyi Kornélia (az övét Kulcsár Mária méltatta). Jellemző, hogy róluk egyetlen lexikonunk vagy Ki kicsodánk se tud; jellemző (ránk), hogy kiemelkedő tevékenységük haláluk után válik országszerte ismertté (Csala Kornélia szerepét és súlyát az Új Szóban Gazdag József ismertette). Gyurgyík László népességalakulási előadása leginkább azoknak szólt, akik más fórumokon (például a Fórum Társadalomtudományi Szemlében) nem követik munkáit, Mézes Rudolf beszámolója a népszámlálási kampányról viszont - ha már a népszámlálás eredményei még úgysem ismertek - nagyon sok újdonsággal szolgált. A délelőtti és a délutáni rész szünetében Petőcz Kálmán nyitotta meg A kétnyelvűség Szlovákiában 1918-tól napjainkig című kiállítást: ez egy közelmúltbeli kétnyelvűség-kutató projektum fényképes és tárgyi jellegű mellékterméke, a gazdag leletanyag reprezentatív tárlatgyűjteménye, melynek Orosz Örs a kurátora. (A kiállítás anyagát a közeljövőben a Szalon is bemutatja.) A konferencia záró részeként Rigó Magdolna elnökletével a Kerekasztal honlapjával s társoldalaival kapcsolatos tudnivalókról esett szó (Tokár Géza, Konkoly László, Laczkó Sándor), főként a kerekasztal.org honlapról. A nap eseménye természetesen Anemzeti kisebbségekjogál- lásáról szóló törvénytervezet vitája volt. Amikor Bara Zoltán azzal vezette fel a tervezetet, hogy történelmi pillanatnak leszünk tanúi, ezt még sokan gondolhatták retorikai fordulatnak. Nem az volt, mint hamarosan kiderült. Egy minden tekintetben átgondolt autonómiatervezet jogi kereteit és működési, hatásköri mechanizmusát ismerhettük meg, melynek lényege a kisebbségi önkormányzatiság, magyarán: hogy ügyeinket mi intézhessük (hogy minden kisebbség maga intézhesse a maga ügyeit), elsősorban az oktatás és a kultúra terén, s persze helyi szinten a közigazgatásban is. (Magát a vitaindítót és a tervezet szerkezeti elemeit lásd a Kerekasztal honlapján.) A szöveget kidolgozói (Fiala János, Szekeres Klaudia, Cúth Csaba, Horony Ákos) nem a kész tervezet felől mutatták be, hanem mintegy készülése, megalkotása folyamatában, bemutatva a megfogalmazása és a gyakorlatban való érvényesítése megannyi problematikus kérdését, s ezzel célzottan bevonták a Kerekasztal 74 tagszervezetének képviselőit a konstruktív munkába. Magától értetődő, hogy a konferencia napján a tervezet megvitatása legfeljebb néhány eligazító jellegű válaszra (és néhány kinyilatkoztatásnak tűnő kérdésre) korlátozódott; a szervezőknek nem is lehetett céljuk a megvitatás. A történelmi pillanat magának a törvénytervezetnek a nyüvános- ságra hozatalában merült ki; esetleges módosítása, végső rögzítése a közeljövőben várható. A következő történelmi pillanat az elfogadása lesz - de erre aligha a közeljövőben kerül sor. Nem baj. A bennem lakó optimista gyerek azt is kivárja, e sorok írója meg majd tudósít róla. Bara Zoltán, a délutáni rész levezető elnöke (balra Szalay Zoltán, jobbra Komzsík Attila) Gyurgyík László a térkép előtt. A magyar nemzetiségű lakosság aránya régiók szerint, tíz évvel ezelőtt (Somogyi Tibor felvételei)
