Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-14 / 288. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 14. Vélemény És háttér 5 Szlovákia egyértelmű kiállásával megnövelte az EU-tagországok bizalmát az ország irányába Bizalom nélkül nem megy Miközben Magyarország újabb magánszámmal vetette magát észre a múlt heti EU-csúcson, Szlovákia politikai elitje úgy döntött, teljes mell­szélességgel támogatja az unió megmentését és stabilizálását megcélzó német-francia javaslat- csomagot. RAVASZ ÁBEL A közös fellépést nemcsak a volt kormánykoalíció három pártja, hanem a Robert Fico ve­zette Smer is támogatja, utóbbi azt is bejelentette, előfeltételek nélkül hajlandó elfogadni a Lisszaboni Szerződés szüksé­ges módosításait is. Ellenállás csak a széleken alakult ki, a li- bertárius SaS és a nacionalista SNS részéről. Bár azon lehet vitatkozni, hogy a javasolt mentőcsomag iránya az elvárásoknak megfe­lelő-e, van egy olyan roppant fontos tényező is, amely szub­jektív szempontok alapján ala­kul. Ez pedig a bizalom, mind a piacok, a befektetők, mind a lakosság részéről. Az nem új felismerés, hogy a gazdasági folyamatok alakulásában jelen­tős része van a szereplők saját elvárásainak, azaz, hogy mi­ként értékelik a zajló esemé­nyeken és hogyan tekintenek a jövőre. Ha az érintettek nem hisznek egy kormányzati in­tézkedés potenciális sikerében, ha nem működnek együtt an­nak kivitelezésében, nagyon kevés az esély annak sikerére. Erre jó példa volt a második Gyurcsány-kormány tevékeny­sége is, és az sem véletlen, hogy Orbán Viktor is folyamatosan a bizalom visszaszerzésének fon­tosságáról beszél. Ebben a tekintetben Szlová­kia hozzáállása az EU stabilizá­ciójához példás. Ebben ugyan szerepe van annak is, hogy Ro­bert Fico a kormányzásra ké­szülve már saját képét építgeti, de ez a végeredményen nem változtat: Szlovákiában az SaS és az SNS eleve mélyen elköte­lezett és nehezen meggyőzhető szavazóbázisain kívül kon­szenzus alakult ki azzal kapcso­latban, hogy az, hogy az ország az EU mögé állt ebben a nehéz helyzetben, az egyetlen lehet­séges döntés. Az, hogy ezt a döntést nem kell mindenkinek újra és újra megkérdőjeleznie saját magában, éppen a felfelé irányuló (állam és EU iránti) bizalom olyan fontos intézmé­nyét építi tovább, mely a társa­dalom működésének egyik ke­nőolaja. Másfelől Szlovákia egyértelmű kiállásával megnö­velte az EU-tagországok bizal­mát az ország hányába, és kitö­rölte az eurómentőöv körüli problémák által felvetett kér­dőjeleket. Ezzel szemben Magyaror­szágon a kormány kettős kommunikációja, tojástánca miatt az utca embere már sem így, sem úgy nem fog bízni az EU rekonstrukciójában. Ez a fajta bizalmatlanság, mely jó eséllyel összenő a politika irán­ti fokozódó és rekordméretű elégedetlenséggel, pedig végül visszahat a gazdasági teljesít­ményre és az emberek életked­vére is. Mind a Fidesznek, mind a SaS-nek igaza van, amikor el­lenérveket fogalmaz meg a stabilizációs csomaggal kap­csolatban - a gazdaságpolitika inkább művészet, mint tudo­mány, nem egyetlen álláspont létezik. Míg azonban egy Nagy-Britannia talán (?) meg­teheti, hogy saját lábára állva próbálja meg átvészelni a vál­ságot, addig az biztosra vehe­tő, hogy a közép-európai kisál­lamokra összekapaszkodás nélkül nyomorúság vár. Jelen­leg nincs jobb út, mint amit az EU kínál: és ha már mennünk kell, akkor jobb önszántunkból és bizakodóan. Szöveg nélkül (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Nagy pofon VERES ISTVÁN Mint vasárnap megtudtuk, 28 párt indul a márciusi előre­hozott választá­sokon. Ez most jó, vagy nem? - kérdezhetnénk. De nem kér­dezzük. A 28 gárdából a par­lamentbejutásra talán hétnek van esélye. Képzeljük el, ha olyan választójogi törvé­nyünk lenne, hogy aki indul, automatikusan bekerül a par­lamentbe néhány képviselő­vel. Az maga lenne a káosz, bár az elmúlt másfél év par­lamenti eseményeire vissza­tekintve szintén a káosz szi­nonimái jutnak eszünkbe. Nagy káosznál viszont jobb a kis káosz. Ez a megállapítás viszont nem érvényes a pofo­nokra. Kis pofonnál ugyanis mindenképpen hasznosabb a nagy pofon, utóbbi ugyanis képes észre téríteni azt, aki kapja. A márciusi választáso­kon nagy pofonra számíthat az induló 28 párt közül húsz­egynéhány. Köztük a „hagyományteremtő” Egyszerű Emberek, akik azt hirdetik, hogy az lenne az igazságos, ha a parlament tele lenne független jelölttel. Az egyszerűek vezetője, Igor Matovič viszont az elmúlt idő­szakban sikeresen letesztelte ezt a modellt, és bebizonyítot­ta, hogy a médiaszereplésen kívül nem igazán használható másra. Ha ugyanis Matovičék csak eggyel kevesebben lettek volna a törvényhozásban, és a kormány nem szorult volna a szavazataikra, senki rájuk sem bagózott volna. így is csak megakadályozni tudtak bizonyos dolgokat, elérni szinte semmit. Egyetlen va­lamirevaló kezdeményezésük volt, hogy az alkalmazottak választhassanak, ebédutalvá­nyokat szeretnének-e kapni, vagy az azoknak megfelelő értékű pénzt. Támogatást nem tudtak szerezni, ezt is le­szavazták. A kis pártok hajlamosak azt hinni, hogy ott lenni a parla­mentben jelent valamit. Ez vi­szont nem így van. Szájjártat- ni nem csak a parlamentben lehet. A valami a kormánytag­ság. Onnan már el lehet vala­mit érni. Márciusban viszont Robert Fico fogja megmonda­ni, ki lesz a következő kor­mányban. Senki más, csakis ő dönt. Csúnyán hangzik, vi­szont a Smerrel nem árt jóban lenni. Ezt sokan tudják. A mostani választások előtt te­hát nem lesz elhatárolódás: mi nem megyünk a Smerrel, meg mi sem, mert az alapvető értékek és az ország ilyen­olyan blablabla. Ilyen most nem lesz. Akit a Smer elsőként megszólít, az megy vele a koa­lícióba. És nem fog rajta sokat gondolkodni. Mert nem lesz mellébeszélés, hogy mi csak akkor megyünk Ficóékkal, ha jön még egy harmadik is, nem. A Smemek nem kell há­rompárti kormány. Saját ma­gukkal nem tolnak ki. Ráadá­sul a hétvégén Fico megne­vezte azt a három pártot, ame­lyiket a március utáni koalíci­óra érdemesnek tart (KDH, SDKÚ, Híd). Viszont ha meg­szerzi a 76 képviselői helyet, akkor maga alakít kormányt. Az aztán tényleg nagy pofon lesz. Mindenkinek. De leg­alább tanulunk belőle. KOMMENTAR Viharkabát kígyóbőrből SZOMBATHY PÁL Azt hitték, napsütés lesz, de viharkabát kell - így magyaráz a magyar miniszterelnök, a I rögtönzések robotosa. Áll a parlamenti pul- 1 pituson szegény, ül a tévéstúdióban vagy zsebre dugott kézzel nyilatkozik a folyosón, komoly arccal beszél. Nincs irigylésre méltó helyzetben. Csakhogy ebbe a csapdába ré-__ szint a maga kevélysége, restsége juttatta. Elrugaszkodás: ez az az esztendő, amely egyelőre min­dig jövőre lesz. Egyfelől zúdul a baj a magyarságra, vál­ságok, spekulációk és külföldi bosszúhadjáratok formá­jában. Nagyjából ezt a képet tárja elénk az ország veze­tője. Másfelől azonban késlekedés, tanácstalanság, kényel­messég, dölyf, hebehurgyaságok, felkészületlenség, ért­hetetlen toporgás és kapkodás van az élcsapatban. A komoly szellemi potenciálokkal bíró kormányzó magyar jobboldal rátermettebb kétharmada inkább a háttérbe húzódva figyel, szorít, kétkedik, aggódik. Pedig ötletei, terve és tennivalója is lenne. Erőltetett, bomírt szövegek Orbántól, ráolvasás gyanánt. Viharkabát, gyorsnaszád, a válság mint kígyó. Évekig nem olvasott előrejelzéseket? Azt hitte, attól lesz szép idő, hogy hatalomra kerül? Elhitte Matolcsyjának, hogy kint jó idő van? Az EU-konfliktus kapóra jöhet, hogy a magyar költségve­tés újratervezését a külső körülményekre lehessen fogni. Eljöttek a kellemetlen pillanatok, vállalni kell a konflik­tusokat, valódi tervet kell alkotni, nem tervborítót cím­kézni és bevezetőket írni csupán. Elfújta a Széli Kálmán Terv, ez van. Dolgozni kell, ke­vésbé látványosan, vért izzadva, alázattal, sok kudarc közepette. Csaba László közgazdásszal egyetértve szeretnék egy ki­csit unalmasabb országban élni. Megszűnhetne végre a kormányzást körüllengő ideiglenesség érzete, a kapko­dás, a nagy svunggal beharangozott kvázifordulatok so­rozata. Nyugi: viharban ez a legjobb jelszó. Legyünk ke­vésbé alanyi költők, inkább szellemes melósok. Kéne ide egy kis német szorgalommal kevert angolszász derű és tömörség. Egyszerűen jóval több szellemi kapacitást, energiát, tisz­tességes, eszes szorgalmat kell bevonni a közösség szol­gálatába. Ez a fajta viszont önálló, igyekszik független maradni, visszabeszél, kétkedik munka közben is. És há­látlan is gyakran. Kezelése nagy energiát, türelmet, szé­les látókört igényel. A konyhában a fedő mozog már néha, bár még inkább csak akkor, ha a kukta elfordul. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ OSZTRÁK LAPOK Az Európai Unión belüli német-francia „tengely” túlságosan nagy túlsúlyá­tól óvott az osztrák kül­ügyminiszter Berlinben - jelentették osztrák lapok. Németország és Franciaor­szág eljárása sok másik or­szágban „kellemetlen ér­zést” vált ki, mert nem ér­zik magukat a döntésekbe bevonva - mondta osztrák tudósítások szerint Mi­chael Spindelegger, az osztrák diplomácia vezető­je Angela Merkel német kancellárnál tett hétfői lá­togatása során. Ha Párizs és Berlin minden fontos csúcstalálkozó előtt előre meghozzák a döntéseket, akkor a külvilág nem érzé­keli az Európai Unió erejét - idézte Spindeleggert a Der Standard című lap. Az osztrák diplomácia vezető­je amellett foglalt állást, hogy kísérletet kell tenni Nagy-Britannia meggyőzé­sére. Ennek érdekében meg kell próbálni olyan új területeket találni, ahol közös álláspont érhető el Nagy-Britannia és a többi tagállam között. Az EU-nak és a szigetországnak a jö­vőben is „közös úton” kell haladnia - mondta. Az osztrák kormány kedden Bécsben az előző heti csúcstalálkozóra hivatkoz­va felújította a tárgyaláso­kat az ellenzékkel abban a kérdésben, hogy alkotmá­nyos törvényben rögzítsék a strukturális deficit felső határát. Az úgynevezett adósságféket az ellenzék nem támogatta a brüsszeli találkozót megelőző utolsó parlamenti ülésen, ezért azt csak egyszerű többsé­get igénylő törvény kereté­ben szabályozta a parla­ment. Ma várhatóan rend­kívüli parlamenti ülésen foglalkoznak az előző heti brüsszeli megállapodással és az osztrák adósságfék­kel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents