Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-13 / 287. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 13. ______________________________________________________________________SZÍNFOLK 21 Ág Tibor új könyve nemcsak csallóközi, hanem szigetközi és mátyusföldi dalokat is tartalmaz, ez a három nagy táj alkotja a magyar Kisalföldet Szállj el, fecskemadár A Szállj el, fecskemadár című csalló- és szigetközi, kis részben még mátyusföldi népdalgyűjtemény is Ág Tibor sokadik könyve, és egyúttal a második olyan kötet, amely az ő neve alatt regionális könyvsorozatomban e nagy folyami sziget népdalkincséből jelent meg. RONCSOL LÁSZLÓ Az első Az Aranykert muzsikája fő-, Csallóközi népdalok alcímű kötet volt tizenkét éve, 1999-ben. A két kiadvány összesen 905 különböző műfajú dalt tartalmaz. Az első 402-t, 556 oldalon, a mostani második kötet 503 éneket a kísérő tudományos apparátus terjedelmével együtt 591 oldalon. A teljes csallóközi, még élő dalkincset leheteüen begyűjteni, ahhoz még legalább egy-két tucatnyi félhivatásos, szorgalmas szakemberre volna - lett volna - szüksége a szakmának, minden településre kiterjedő tartós figyelemmel, az összes variáns begereblyézésé- vel, de úgy vélem, és ez is volt a célom, amikor Tibort, a felvidéki népdalgyűjtés fölkentjét a második kötet elkészítésére is ösztökéltem, hogy ami még a 20. században élt csallóközi dalkincsből lejegyzett alakban rendelkezésünkre áll, azt mentsük át a jövőbe. Legyen a gabona egy tűzbiztos, száraz jói őrzött magtárban, mindenki táplálékának, kifogyhatatlanul. Célom a tizennyolc éve alapított Kiskönyvtárral a tervezés idején az volt, hogy a régiót a teljes múltjával szembesítsem. Ebben a naiv, számomra kései, teljesíthetetlen elképzelésben a sziget egész népművészetének (dal, tánc, szokásvilág, mese- és mondakincs, gazdálkodás stb.) átfogó bemutatása is szerepelt, de az eredetileg elgondolt évi négy kötet helyett különböző külső és belső okokból olykor csak egy vagy két mű jelenhetett meg esztendőnként, s az optimális 72 kötet helyett 2011 végéig 30-cal kevesebb, csak 42 kiadványom terheli az erre fenntartott könyvespolcot, a kutató szakemberek száma pedig csekély. Ez az Ág Tibor-kötet a Kiskönyvtár 41. darabja, s jóllehet e 18 év alatt nem sikerült a Csallóköz teljes népdalkincsét könyvekbe zárnunk, az Ág Tibor által közreadott 905 ének Szomjas-Schiffer György tízezer, jórészt kiadatlan csallóközi dalával, bartók, Nagy Iván, Barsi Ernő és mások gyűjtésével, Takács Andrásék csallóközi és mátyusföldi tánc- és táncnóta-kollekciójával a zenei folklór figyelemreméltó hányadát mégis sikerült a sorozat magtárába gyűjtenünk. Mivel az ősök által termelt lelki-szellemi táplálékról van szó, egy szakrális formulával is kínálhatjuk ezt a kincset: vegyétek, és egyetek belőle mindnyájan. Ág Tibor új könyve nemcsak csallóközi, hanem szigetközi és kis számban mátyusföldi dalokat is tartalmaz. Az ok egyszerű: a három nagy táj alkotja a magyar Kisalföldet, s a történelmi közigazgatás, a vármegyerendszer is egységbe fűzte a hármat. A vásárok, a piacok, az árucsere, a hosszú fuvarok, a földesúri építkezések, a búcsúk vagy a hadsereg összehozták a régió népét, s általuk számos alkalom nyűt a szellemi értékek csereberéjére. A nagy- és a Kis-Duna a trianoni határig nem zárta el egymástól hermetikusan a régiók népét. Vajka, Tejfalu, Doborgaz, Nagybodak gazdái a Szigetközben is birtokoltak földeket, és építkeztek odaát, a nyári féléveket a lenti tanyáikon lakták meg, a Csiliz- közi járás megyeszékhelye Győr volt. Ugyanilyen viszonyban állt egymással a Csallóköz és a Mátyusföld népessége. Nyilvánvaló, hogy a három szomszédos terület népdalkincse, mint egyebek közt nyelve is közös volt, és Ág Tibor jól döntött, amikor innen is, onnan is beemelt egy- egy dalt a gyűjteményébe. Valószínű, hogy a Csallóközben is létezett dalok variánsairól van szó bennük, s ők őrizték meg a nagy Sziget, az Insula Maior elfeledett dalainak emlékét. Ág Tibor mondta el nekem pár napja, hogy amikor Nagymegyerre költözött, és tanítani kezdett, Bartók ottani, 1910-es gyűjtéséből megtanított növendékeinek egy éneket, hogy rokonaikat, ismerőseiket kérdezzék meg, isme- ri-e még a dalt valaki. Az ének az eltelt ötven év alatt eltűnt a megyeriek emlékezetéből, már senki sem tudott róla. Egykori tanítványai viszont már tudják, és énekelgetik. Erre való az értékmentés. A hagyományozás egyetlen módja az úgynevezett hanghordozókon kívül, de azokon is túl, mert a hanghordozók fajtái viharos iramban váltják föl és oltják ki egymást, a nyomtatott gyűjtemények, a jó nyomdatechnikával készült, tartós állagú könyvek, mint szerzőnk két műve, Az Aranykert muzsikája és a Szállj el, fecskemadár. Például. Szerzőnk nemcsak a három szomszédos nagytájat kötötte össze, hanem a régi és a kortárs gyűjtők aratásából is merített. A sort egy 20. század eleji pozsonycsákányi férfi, Fülöpp Gyula néhány vallásos csákányi népéneke indítja 1902- ből, és Bartók Béla 1910-ben, Nagymegyeren talált lejegyzései folytatják. Ez a két anyagrész a 19. századból ered, a dalokat a megyeriek és a környék emberei akkor, kétszáz éve már énekelték. Sajnos, a 18-19. században errefelé nem igen gyűjtöttek népzenét, talán Czuczor és Csapiár hajlott rá, de anyagukat nem ismerem. Szerettem volna megvizsgálni hagyatékukat, de nem nyűt rá módom. Azt, hogy a régió népe dalolt, táncolt és muzsikált, tudjuk. 1774 havas húshagyó keddjén virradóra egy részeg dunaldsfaludi nemes társaság kegyetlenül elbánt a falu cigány muzsikusaival, dühében a prímás, Sárközi Ferenc házát is földig rombolta, mivel a cigány hegedűsök a verekedésbe fúlt házi mulatságból hazamenekültek, és átmentek a közeli Cséfára, szintén muzsikálni. (K. L.: Patonyföld I. Tempo giusto Este este Dióspatony Almási Vincéné Béli Ilona, 1906 Gy.: Roncsol László, 1986 Lej.: Ág Tibor Sze - rel - mes kis - lány - nái vol - tam az es Ép - pen ak - kor sü - tőtt föl a fé - nyes hold - vi - lág, Mi - kor mond-tam ga - lam-bom-nak jój-- ca 2. Galícia körös-körül egy erdő, Közepibe van egy gyászos temető. Abba nyugszik százhúszezer hős magyar baka, Eltemetve gyászos Galíciába. 3. Ny-ugszom anyám, nyugszom Galíciába, Jöjj el hozzám fekete gyászruhába. A síromot megismered tearózsárul, A fejfámot fekete szalagjárul. 93-98., Kalligram, 1996.)Több nemesi bűnper született hasonló okoból: az egyik legénycsapat verbunkost húzatott volna, a másik lassút. Ilyen volt a hodosi és a nagyabonyi bálok táncrendje, s a vita olykor véres verekedéssé fajult. A dalok szövegét és zenéjét nem ismerjük, csak a két műfajt: a verbunkot és a lassút, ahogy a főszolgabírói vizsgálatok megnevezik őket. Igen, de Bihari János épp innen, Nagyabonyból, Hódosról, Szerdahelyről vihette magával a virtuóz játékával megemelt, Liszt, Erkel, Brahms, Sztravinszkij, Bartók és Kodály mintájául tálalt csallóközi táncmuzsikát, és Liszt is odaírta valamelyik magyaros (tulajdonképpen ci- gányos) szerzeménye fölé, a verbunkos tétel után, hogy „Lassú”, s a bősi, felbári és várkonyi báró Amadé László Toborzóját Kodály tette halhatatlanná a Háry-szvitben. A toborzó táncot és zenéjét Takács András is gyűjtötte a régióban, s anyaga a Kiskönyvtárban meg is jelent. Ennyit a daltalannak mondott - polgárosult? -Daltalanná sorvadt? - Csallóköz és európai zenei hozadékáról. Élt egy fáma, Ipolyi Amold szerint már a 19. században is élt, hogy a Csallóköz daltalan és történelem nélküli vidék. Mai tudásom szerint mintegy 200 kötetben szembesíthetnénk a világot Kukkónia hiteles históriájával. Ezekből, ha Isten megsegít, olyan három éven belül mintegy ötvenet már magam is világra támogathatok, a többi anyag fölkutatása és közzététele követőkre vár. A régió népdalkincse műfaji szempontból kétségtelenül hézagos, hellyel-közzel csökevényes ugyan, de él a Csallóköznek és két szomszédos régiójának egy érdekes gyermekjáték- és gyemekdalkincse - lásd egyebek közt Bakos és Gágyor gyűjtéseit - és egy gazdag dudanóta-ha- gyománya. Vannak betleheme- sei, s az elmúlt 20. század ötvenes éveiig fönnmaradt egy egészen kivételes baktemóta- hagyománya a középkori német éjjeliőr-szervezet szokásainak mintája nyomán, elnépiesedve, olyanformán, ahogy az Erdélyi Zsuzsanna által fölfedezett népi imádságok maradtak fenn különböző magyar vidékeink asszonyainak ajkán. A csalóközi falvak éjszakáinak baktemótáit a budapesti Szomjas-Schiffer György találta meg, gyűjtötte össze és adta ki egy pompás tanulmány kíséretében Budapesten, majd a Csallóközi Kiskönyvtárban, nálunk. A pozsonycsákányi Fülöpp Gyula gyűjtését korábban senki sem adta ki, Ág Tibor az első, aki ebben a kötetben közölte. Nem is tudjuk, csak valószínűsíthetjük, hogy az illető a helyi kántortamtó zeneileg képzett fia volt, akit atyjához hasonlóan az esztergomi római katolikus tanítóképző nevelt. A zirci anyakolostor nyüvántartá- sában nem találtuk meg. Bartók nagymegyeri anyaga is csak töredékesen került közlésre és feldolgozásra; Izsapot például az Összegyűltek, összegyűltek az izsapi lányok című dal tette, az ő gyűjtéséből, országosan ismertté. Bartók nagymegyeri gyűjtése mellé fölsorakozik Nagy Iván nagy balonyi anyaga és hármunk (Ág Tibor, Barsi Ernő és magam) diósförgepatonyi dal- gyűjteménye, a Kemény a föld a patonyi határba. Az utóbbi története egyszerű. Amikor a falu helytörténésze lettem, a falu dalkincse is érdekelt. Azt mondták, nincs ilyen, Patonyban már mindenki csak magyar nótákat és operetteket énekel. Nem hiszek az üyesmiben, és tanácselnök-polgármester barátom révén eljutottam egy özvegy pásztoméhoz, Almási Vincéné- hez, aki egy Lelkes Vincének, a tanácselnöknek dedikált vonalazott füzetet rakott elém a konyhaasztalra, s kérésemre abból énekelte a dalokat, amelyeket férjével és sógorával, a két patonyi pásztorral meg barátaikkal énekelgettek. Ők mindig, mindenütt énekeltek, mondta Ilona néni. A dalokat szalagra vettem, s mindig nála hagytam egy szakajtó pogácsát, és fölfűré- szeltem-fölaprítottam egy rakás tűzifáját. Ez volt a honoráriuma. Az ő új stílusú dalai alkotják a Kemény a föld... magját azokkal az énekekkel és történetekkel, amelyeket Ág Tibor és Barsi Ernő gyűjtött a faluban másoktól, és azokkal a gyermekdalokkal, amelyeket Barsi Ernő, a győri tanítóképző főiskola zenetanára gyűjtött ugyanott, majd tanított meg a nagyszülők emlékezetéből előhalászott dalokból és játékokból a patonyi óvodásoknak és a győri főiskola gyakorló iskolai növendékeinek. Ág Tibor Nagy Iván balonyi anyagából és dudanótáiból, mert a Kiskönyvtárban ilyen gyűjteménye is megjelent, Szomjas-Schiffert gyűjtéséből és a mi közös patonyi anyagunkból is beemelt könyvébe egy-egy kévényit. Nagymegyer (Bartók, Ág) és Balóny (Nagy Iván) mellé Diósförgepatony is besorakozott az igazoltan dalos csallóközi falvakközé. A könyvet Ág Tibor bevezető, vallomásos szövege nyitja meg a csallóközi népdalgyűjtés történetének vázlatával és a nélkülözhetetlen mutatók zárják le. A kötetet a szerző a dalok műfaja szerint rendezte el: gyermekjáték-dalok, jeles napok, aratás, regösének, vallásos népének, dudanóta' (megzabolázott szövegekkel), ballada, betyámóta, rabnóta, párosító, lakodalom, tréfás dal, életképek, líra, katonaság (a Monarchiától a két Csehszlovákia hadseregéig), pásztorság, bakterkiáltás és műdal szerinti besorolásban. A könyvet néhány adatközlő és kéziratos adatlap fényképe is gazdagítja. Sajnálatos, és mint sorozat- és kötetszerkesztő is is szégyellem, hogy Ág Tibor nélkülözhetetlen, áldozatos munkatársának, Polák Áginak, a számítógépes kottagrafikusnak neve kimaradt a könyv kolofonjából, jóllehet nélküle a szerző számos könyve meg sem jelenhetett volna. Kérem, szeresség ezt a könyvet, szeressék, bújják, tanulják Ág Tibor kiadványait, mert romolhatatlan szellemi kincseket kínálnak mindnyájunknak. Köszönet érte a szerzőnek, a felvidéki magyar zenei néprajz főpapjának, Tibor barátomnak. Elhangzott a könyv nagymegyeri bemutatóján
