Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-13 / 287. szám, kedd
12 EL CLÁSICO FOCITIPP ■ 2011. DECEMBER 13. www.ujszo.com 2009. május 2. Real Madrid-Barcelona 2-6 La Liga, 34. forduló Santiago Bernabéu, 80 000 néző © 14. Higuaín, 56. Sergio Ramos, ill. 18. Henry, 20. Puyol, 36. Messi, 58. Henry, 75. Messi, 83. Piqué 2009. november 29. Barcelona-Real Madrid 1-0 La Liga, 12. forduló Camp Nou, 97 100 néző © 56. Ibrahimovic 163. Busquets, ill. 90. L. Diarra 2010. április 10. Real Madrid-Barcelona 0-2 La Liga, 31. forduló Santiago Bernabéu, 80 000 néző © 33. Messi, 56. Pedro 2010. november 29. Barcelona-Real Madrid 5-0 La Liga, 13. forduló Camp Nou, 98 200 néző © 10. Xavi, 18. Pedro, 55. Villa, 58. Villa, 90+1. Jeffrén ■ 90+3. Sergio Ramos (Real) 2011. április 16. Real Madrid-Barcelona 1-1 La Liga, 32. forduló Santiago Bernabéu, 80 000 néző © 82. Cr. Ronaldo (11-es), ill. 53. Messi (11-es) ■ 52. Albiol (Real) 2011. április 20. Barcelona-Real Madrid 0-1, h.u. Spanyol Király Kupa, döntő Mestalla (Valencia), 55 000 néző © 103. Cr. Ronaldo ■ 120+1. Di Maria (Real) 2011. április 27. Real Madrid-Barcelona 0-2 Bajnokok Ligája, elődöntő Santiago Bernabéu, 71 500 néző © 76. Messi, 87. Messi I 61. Pepe (Real) 2011. május 3. Barcelona-Real Madrid 1-1 BL-elődöntő, visszavágó Camp Nou, 95 700 néző © 54. Pedro, ill. 64. Marcelo 2011. augusztus 14. Real Madrid-Barcelona 2-2 Spanyol Szuperkupa Santiago Bernabéu, 80 000 néző © 13. Özil, 54. Xabi Alonso, ill. 36. Vila, 45. Messi 2011. augusztus 17. Barcelona-Real Madrid 3-2 Spanyol Szuperkupa, visszavágó Camp Nou, 92 900 néző © 15. Iniesta, 45. Messi, 88. Messi, ill. 20. Cr. Ronaldo, 81. Benzema ■ 90+5. Vila, ill. 90+4. Marcelo, 90+5. Özil 2011. december 10. Real Madrid-Barcelona 1-3 La Liga, 15. forduló Santiago Bernabéu, 82 000 néző S 1. Benzema, ill. 30. Alexis, 53. Marcelo (öngól), 66. Fábregas Csúcsra járatott tiki-taka (passzból lesz a gól) Passz, futás, passz, futás. Végig, megállás nélkül. Játszi könnyedséggel. Az El Clásico ismét a labdavirtuózokról szólt: Messiről, Xaviról, Iniestáról. Real Madrid-Barcelona 1-3. JÍ Real Madrid féléiül metes formában fut- / .-M ballozott ősszel, né- / S gyesével rugdosta a -JĽ. M gólokat. Aki az útjába került, azt egyszerűen legyalulta, lehengerelte, miszlikbe aprította. Minden klappolt, minden szépnek és jónak tűnt, és zsinórban a tizenötödik győztes meccs után Madridban már-már elhitték, hogy ezúttal elkaphatják a Barcelonát. Csalfa, vak remény. Pedig a meccs úgy kezdődött, hogy a Real Madrid már a 21. másodpercben megszerezte a vezetést, Victor Valdés hibája után. A barcelonai kapus egy hazaadás után megjátsz- hatta volna az üresen álló Puyolt (jobbra), esedeg az üresen álló Piquét (baka), ő azonban - pánikmegoldást választva - a takarásban lévő Abidalhoz akart passzolni. Vesztére. Az El Clásico kapcsán az egyik fő kérdés az volt, vajon a Real Madrid felvállalja-e a „nyíltsisakos játékot” a Barca ellen. Felvállalta. Tavaly többször is Mourinho szemére vetették, hogy nem elég bátor, csak bekkel a Barcelona ellen, ahelyett, hogy támadna. Hát most megpróbált támadni, a Real Madrid azonnal nekiment a Barnának, ahogy kell. Nekiment, aztán A Barcelona a szokásos 4-3-3-mal nyitott, Piquével és Puyollal a védelem tengelyében (ha ők ketten kezdők, a Barcelona nem kap ki; eddig 55 ilyen meccs volt, a katalánok mérlege ezeken: 46-9-0). Pép Guardiola kihagyta Mascheranót és David Villát, hátrább vonta Fábregast, s volt benne elég kurázsi ahhoz, hogy meccs közben is bátran variáljon a csapat szerkezetével: az első negyedóra után például a Barca átállt háromvédős rendszerre (balszélen Abi, középütt Piqué, jobbra Puyol), Dani Alvás följebb lépett jobbszélsőnek, és minden támadásnál üresen koppant egy nagyot, és szomorúan összecsúszott. Az hamar kiderült, hogy Benzema mögött három támadó felfogású középpályást (Cristiano Ronaldo, Mesut Özil, Angel di María) szerepeltetni több mint luxus, így ugyanis Messi szabadon, őrző nélkül forgolódhatott. Az első húsz perc mindazonáltal még a Real elképzelései szerint alakult: sok futás, pressing, az ellenfél labdafelhozatalának megzavarása. De már ekkor is megfigyelhető volt, hogy a madridiak nem támadtak, csak letámadtak. Építkezésre, összjátékra a percek múlásával egyre kevesebb erejük maradt. Ronaldo csak szenvedett a szélen, Özil pedig mintha ott sem lett volna. Az El Cldsicón pályára lépő, saját nevelésű futballisták száma: Real Madrid 1, Barcelona 9. kérte a labdát az oldalvonalnál (az ő beadásából született a harmadik barcelonai gól is). Guardiola rosá- lásaira a Real Madrid képtelen volt reagálni, Mourinho némán ült a kispadon, s mire Kakát és Khedirát behozta, addigra tulajdonképpen már eldőlt a meccs. „A Barcelona győzelmében fontos szerepet játszott a szerencse is” - nyilatkozta a meccs után Mourinho, de semmi sem a szerencsén múlott, sokkal inkább a két edző taktikai felkészültségén (Guardiola mérlege a Real ellen: 8-3-1), s nem utolsó sorban a játékosok képzettségén. Az ellendrukkerek azzal gúnyolják a Barcát, hogy ezer passzra van szüksége egy gólhoz. Pedig az „ezer passz” azt jelenti, hogy náluk van a labda, ők alkotnak, ők diktálják a tempót, ők játszanak. Xavi, Messi, Iniesta, Cesc. A meccsnek három tanulsága van. Egy: a Barca ellen öngyilkosság nyíltan futballozni, eredményt legföljebb egy szélsőségesen destruktív, sündisznóállásra alapozó taktika hozhat (lásd még: In- ternazionale 2009/10). Kettő: piros lapok, pofonok és szemkitolás nélkül is lejátszható egy El Clásico. Három: ismét kiderült, hogy a Real Madrid a világ második legjobb csapata - a Barcelona után. Gazdag József
