Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-13 / 287. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 13. Hirdetés 5 TANULJUNK AZ ÚJ SZÓVAL! 8. rész - Menekültek Hontalanul D ecember 18-án van az emigránsok nemzetközi • napja. A világ lakosságá­nak mintegy két százaléka él szülőföldjétől távol. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint egy évtized alatt majdnem a felére csökkent a fejlett ipari országokban regisztrált menedékkérők száma. Az országokon belüli menekültek száma azonban nő, tavaly 27,5 millió ember kényszerült el­hagyni lakhelyét éhínség vagy fegyveres konfliktus miatt. A Menekültügyi Főbiztosság világszerte koordinálja a menekültek és mene­dékkérők védelmével kapcsolatos tevékenységeket, valamint igyekszik tartós megoldást találni a menekültek helyzetére. Az 1951 -es genfi menekültügyi egyez­mény és az azt kiegészítő 1967-es New York-i jegyzőkönyv az a jogi alapdoku­mentum, amely meghatározza a mene­kült és a hozzá kapcsolódó menedékjogi eljárás fogalmát. Ismerkedjünk meg pár alapkifejezéssel! ■ Menedékkérő: minden olyan személy, aki nemzetközi védelmet kér üldözte­tés, vagy az attól való megalapozott félelme miatt, ahogy az az 1951. évi menekültegyezményben szerepel, és akinek kérelmét jogerősen még nem bírálták el. ■ Menekültstátus-meghatározási eljá­rás: a kormány által lefolytatott eljárás, amelynek során elbírálják a menedék­kérelem jogosságát. Az eljárásnak négy lehetséges kimenetele van. ■ Menekültstátus: a menekült olyan személy, „akinek faji, vallási, nem­zeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai nézetei miatti üldözte­téstől való félelme megalapozott; aki származási országán kívül tartózkodik; és aki az üldöztetéstől való félelme miatt nem képes vagy nem hajlandó magát az adott ország védelmére bízni, vagy oda visszatérni.” A menekültstátus általában feljogosít a polgárjogok teljes körű igénybevételére, oktatáshoz, ill. munkához, szociális segélyekhez. ■ Ideiglenes védelem: kiegészítő vé­delem, ezt a státust olyan személyek kapják meg, akik nem menekültek, de szükségük van nemzetközi véde­lemre. Ezek azok a személyek, akik olyan súlyos bántalom terhe mellett térhetnének csak vissza származási országukba, mint például a halálbün­tetés, a kínzás vagy az embertelen és megalázó bánásmód. ■ Befogadott státus: ezt azok kapnak, akiknek nincs megalapozott menedék­kérelmük, azonban nem lehet őket visszaküldeni a származási országukba, általában valamely technikai akadály miatt, például ha nem tisztázott a nem­zetiségük, vagy mert az ország válság következtében elérhetetlen, vagy nincs repülőjárat. ■ A menedékkérelem visszautasítása: ha a menedékkérelmet visszautasítják, a menedékkérő fellebbezhet a döntés ellen legalább egy alkalommal. Ha a kérelmét végleg visszautasítják, biztosí­tanak időt a személynek, hogy elhagyja az országot. Ha ezt nem teszi meg, fogva tartással büntetik és kitoloncolják az országból. Összeállította: vhe Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) a II. világháború után jött létre azzal a céllal, hogy az otthonai­kat a háború során elhagyni kény­szerült európaiak számára segítséget nyújtson. Soha nem merült fel annak gondolata, hogy nincs szükség az UNHCR munkájára. A kényszervándorlás egyre inkább globális jelenséggé vált. A szervezet­nek az 1960-as években Afrikában, az 1970-es és 80-as években Ázsiában és Latin-Amerikában kellett segítsé­get nyújtania az otthonukat elhagyni kényszerülőknek. A 20. század végére Afrikában és Európában alakult ki újabb menekültválság, utóbbi esetben a balkáni háborúk miatt. A 21. század elején az UNHCR az afrikai kontinen­sen - Kongóban és Szomáliában -, valamint Ázsiában - főleg az afganisz­táni helyzet miatt - vett részt súlyos menekülthelyzetek megoldásában. Az évek során a főbiztosság gyakran nyújtott segítségét olyan embereknek ATanuljunk az Uj Szóval tájékoztató kiadvány felső tagozatos diákok számára készült, melyben ezúttal 38 iskolából 2500 magyar ta­nuló vesz részt két hónapon keresztül, országszerte. Reméljük, amellett, hogy a munkafüzetet haszonnal forgatjátok, napilapunkat is megkedvelitek, mely rengeteg hasznos információt, szórakoztató olvasmányt kínál nektek, tematikus oldal anyagával pedig fejleszthetitek tudásotokat. A projekt a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának anyagi támo­gatásával valósul meg, az Emberi Szabadságjogok Védelmében elnevezésű dotációs program keretében. A dokumentum tartalmá­ért kizárólag a Petit Academy Alapítvány felel. Meg kell maradni! És mit tapasztaltam még? Hogy Iliescu elnök urunk sajnos tévedett, amikor a nyugati magyar emigrációt, diaszpórát példaként állította oda a román emigráció elé, mondván: a magyarok egységesek a nemzeti célokban. Sajnos, ez így nem igaz. A nyugati szórványmagyarságot is számtalan ellentét bomlasztja. Csak Amerikában 300 magyar egyesület, szö­vetség, kultúrközösség stb. működik. Ezek persze nem húznak 301 -felé, de egységes föllépésük még messzi álom a holnap horizontján. Jóleső volt mégis tapasztalni, hogy kisebbségjogi küzdelmeink iránt az érdeklődés lankadatlan, sőt fokozódó. Ez persze nem új jelenség. Ismeretes, hogy az első nemzetközi visszhangot keltő erkölcsi-politikai megszégyenités Ceaujescut épp New Yorkban érte a het­venes évek végén. A világszenzációt keltő tüntetést az amerikai magyar közösség szervezte ellene, (részlet) Sütő András „Ez van” Áll ez egyébként az emigrációra is. Egy része, amely ’56-ban még szabadsághar­cosként verte a mellét, teljesen elfordult a magyarságtól, „asszimilálódott” és csak a saját gazdagodása érdekli. Vajon hányán vannak azok, akik áldozatot vál­lalnak a szabad szellem ébrentartásáért, akik a nemzet sorskérdésein, megoldá­sok, javaslatok keresésén gondolkodnak? A hazalátogatóknak csak kisebbik részét fűti a honvágy, a helyzet tanulmányozá­sának vagy a családtagok viszontlátásá­nak természetes óhaja; nagyobbik részük ma már azért utazgat haza, hogy a rongyot rázza, Mercedesével vágjon fel, olcsón nyaraljon, s borravalóinak hála a szolgaszemélyzet hajlongását élvezze. Politikus elmék önigazolásként kitalálták az „ez van” jelszavát, amely nemcsak az otthon élőkre, hanem a hazai rendszertől független emigrációra is ki akarja ter­jeszteni, hogy odahaza „ez van”, tehát ezt kell elfogadni, (részlet) Méray Tibor: Mit ér az ország, ha magyar? Faludy szemével „Tudod-e”, kérded, „mit tettél magaddal, /mikor elhagytad a hazát?” Nagyon / is jól tudom. Másodszor emigráltam, / hogy szabadon írhassak és agyon / se üssenek. Több kollégám volt már így. / Nem hiszed? Fogd a lexikont és nézd meg / Victor Hugo, Mann, Dante, avagy Heine / életrajzát. Akkor talán megértesz. Faludy György: T. Gy. barátomhoz, amikor költeményében heves szemrehányással illetett, amiért elmenekültem Magyarországról Nehéz a letelepedés Percenként nyolc ember hagyja el hazáját az erőszaktól való félelem és az üldözés miatt. Hazánkban a belügyminisztérium bevándorlási hivatala bírálja el a menekültek kérelmét. Nagyon kevesen kapják meg a letelepedési engedélyt. Tavaly 541 kérvényből csak 15-öt bíráltak el pozitívan. Humanitárius tevékenység is, akiknek konfliktus vagy erőszak miatt országukon belül kellett új ott­hont találniuk. A hontalanok számára is reményt ad. A probléma milliókat érint, akik mind ki vannak téve annak a veszélynek, hogy megtagadják tőlük az alapvető jogokat. 1954-ben az ENSZ Menekültügyi Főbiz­tossága megkapta a Nobel-békedíjat. Negyedszázaddal később, 1981-ben az UNHCR újra elnyerte a díjat globális menekültsegítő tevékenységéért, kü­lönös tekintettel arra, hogy működése során számos politikai akadályt kellett és kell leküzdenie. Alapításakor a főbiztosságnak mind­össze 34 munkatársa volt, ma már 7200. A munkatársak többsége terepen dolgozik. A szervezet több mint 120 országban 392 irodát működtet. Ma az UNHCR tevékenysége mintegy 36,4 millió embert érint, közülük 10,4 millió menekült, 15,6 millió országon belül otthonát elhagyni kényszerült személy, 2,3 millió hazatérő, 6,5 millió hontalan és több mint 980 ezer menedékkérő. Létezik egy olyan adatbázis, amely minden 14 éven felüli menedék­kérő ujjlenyomatait tartalmazza az Európai Unión belül, ennek a neve Eurodac. Minden új mene­dékkérőtől ujjlenyomatot vesznek, így az EU képes nyomon követni a kérelmezőket és ellenőrizni, folya­modtak-e menedékért egy másik EU-tagállamban. Az illegális bevándorló nem jogi kifejezés, de széles körben használatos azon személyek meghatározására, akik a megfele­lő dokumentáció megléte nélkül léptek be egy országba. Az illegális határátlépés közjogi sérelem. Azonban azoknak, akik nemzetközi védelmet keresnek, gyakran nincs más lehetőségük, mint illegálisan átkelni a határon. Az ENSZ 1951. évi menekültegyezménye szerint ezért nem büntethetik őket sem fogva tartással, sem mással. Az EU országaiban a menekültügy és a migráció olyan aktuális és egyben vitatott témák, amelyekről sokszor beszélnek a politikusok, az akadémi­kusok és a szélesebb társadalom is; sajnos gyakran szakmailag pontatla­nul és provokatív módon. Míg e viták helyszíne Európa, az üldözés, az erőszak és a menekülés nagy emberi drámái folyamatosan zajlanak a világ válság sújtotta régióiban. Több ezer ember hagyja el hazáját, hogy mentse az életét, és védelmet találjon. S Nadácia Petit Academy MP91100620

Next

/
Thumbnails
Contents