Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-10 / 285. szám, szombat
wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 10. Vélemény És háttér 7 A pártok tudják, ami nem hangzik el a sajtóban, mintha meg sem történt volna Politikacsinálás választás előtt Mivel már jó néhány hete tudjuk, mikor lesznek a parlamenti választások, érthető, hogy ez a parlamentben is érzékelhető. JURAJ HRABKO A pártok a hátralevő időben saját pártjukat is propagálni akarják a parlamentben, s ehhez bármilyen eszközhöz képesek folyamodni. Például magukra vonják a sajtó figyelmét, amire a parlamenten kívüli pártoknak nincs lehetőségük. A politikacsinálás és pártpropaganda egyik alapszabálya: ami nem hangzik el a sajtóban, mintha meg sem történt volna. Kár az erőfeszítésért és az időért. Persze, ez csak kifelé hat, a politika mélyébe nem hatol be. A pártok ugyanis számítanak a választók figyelmetlenségére és feledékenységére. Mint most is, amikor a parlament ismételten elhalasztott több tucat törvényjavaslatot. A törvényjavaslatot a Smer, az SDKÚ, a Híd, az SNS és a KDH hagyta jóvá. Érdekes koalíció. Ez haragra gerjesztette az SaS-t, amely ellenezte a halasztást. Főként azért, mert az immunitás megvonásáról szóló törvényjavaslatot - aminek megtárgyalását szintén elhalasztották - a sajátjának tartja, ezért semmiképpen sem akarja másnak átengedni. Az SaS volt az a párt, amely ezért még népszavazást is szervezett, és a legtöbb energiát fektette abba, hogy a képviselői immunitás megszűnjön. Kívülről nézve valóban úgy tűnhet, hogy a parlament elnöke visszament az időben, 1989 elé, ahogy azt Jozef Kollár frakcióvezető megjegyezte. Pavol Hrušovský elutasítja ezt a vádat, azzal érvel, hogy ugyan az alkotmányban és a parlament szabályzatában az áll, hogy a „törvényhozásnak jogában áll törvényjavaslatot beterjeszteni, de sehol sem olvasható, hogy a parlamentnek kötelessége lenne megtárgyalni”. Kacifántos érv, és az igazat megvallva egy olyan képviselőtől, aki évtizedek óta a parlamentben ül, annak elnöke és alelnöke is volt, nem vártuk volna, hogy ilyen mélyre süllyed. Amit mondott, körülbelül azt jelenti, hogy a pékségben jogunk van kenyeret venni, de nem szabad ott megennünk, sőt el se vihetjük onnan. De most nem erről van szó. Az a gond, hogy amit az SaS ma bírál, korábban praktizálta. Például szeptemberben az egész kormánykoalíció egyetértett ugyanannak a javaslatnak az elhalasztásával - köztük volt Jozef Kollár és Richard Sulik is, a mostani állapot két legfőbb bírálója. Nem szólva arról, hogy hasonló lépéseket kritizált Hrušovský, Bugár, Hort és társai, amikor a javaslataikkal így bánt el a volt kormánykoalíció. Csak a helyzet változott, a politikusok nem. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Kinek a léte a tét? SÁNDOR RENÁTA A kórházi orvosok újra dolgoznak, látszólag megnyugodhatunk. De csak látszólag. Marián Kollár, az orvosok felmondási akcióját szervező orvosszakszervezet elnöke szerint 1989 óta ez volt az első és remélhetőleg az utolsó ilyen jellegű orvosmegmozdulás. (Külön téma, vajon, miért pont most, Ficóék alatt miért nem.) Az, hogy bizonyos értelemben történelmi jelentőségű volt az, ami az elmúlt hetekben, hónapokban lezajlott, vitathatatlan. A rendszerváltás óta ugyanis soha egyetlen sztrájk, tiltakozási akció nem váltott ki ekkora társadalmi visszhangot, s ilyen kézzelfoghatóan katasztrófaközeli állapotot az országban. Aminek nyilván az az oka, ha bármilyen más szakma képviselői sztrájkba lépnek, senkit nem fenyeget közvetlen életveszély. Az orvosok tiltakozó akciója azonban, ha még egy-két napig eltart, a szó szoros értelmében halálos áldozatokat követelt volna. Felfordulást okozott az országban a néhány évvel ezelőtti vasutassztrájk, a teherfuvarozók sztrájkja, az ország gazdasága nyilván megsínylette volna, ha néhány napnál tovább tartanak ezek a munkabeszüntetések, de emberéletek nem voltak veszélyben. Az orvosok akciója azonban más. Noha az utóbbi napokban a népharag az orvosszakszervezet és főleg Marián Kollár ellen fordult, az tény, hogy a törvény szerint jártak el. Nem sztrájkoltak - bár bizonyos korlátozásokkal erre is lehetőségük van -, hanem felmondtak, ami minden állampolgár alapvető joga. Ami viszont már jogászok körében is vitatott, az az, szabad-e egy orvosnak eddig feszítenie a húrt. Az, hogy a tárca szükségállapotot rendelt el, sok jogász szerint szintén vitatható. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy szükségállapotot váratlan, hirtelen kialakuló helyzetekben lehet elrendelni, a minisztérium viszont két hónapja tudott róla, hogy több mint 2000 orvos távozni készül. A tárca végszükségben volt, működő B terv nélkül, ezért rendelt el szükségállapotot. Csak azzal nem számolt, hogy az orvosok, akik felmondtak, de szükségállapot idején dolgozniuk kellett volna, hirtelen százával „megbetegednek”. Ember és főleg politikus legyen a talpán, aki az ilyen helyzetet meg tudja oldani. Ha a LOZ nem lép vissza 12 előtt öt perccel - szavaik szerint kizárólag a betegek érdekében -, lehetséges, hogy már halálos áldozatokról is szólnának a hírek. Az állampolgárok többsége akkor fordult igazán a LOZ ellen, amikor már arról volt szó, hogy a gyermekkórházakban a rákos gyerekeket és a beteg újszülötteket sincs, aki ellássa, néhány orvos volt mellettük éjjel-nappal négy-öt napig. Nem tisztünk eldönteni, melyik félnek volt/van igaza. Mindkettőnek és egyiknek sem. Érthető az orvosok bérkövetelése, de a havi 700 eurós emelés a mai gazdasági helyzetben már nem. Érthető az is, hogy a munkatörvénykönyv betartását követelik, vagyis hogy ne dolgozzanak heti 56 óránál többet. Kevésbé érthető a kórházak részvénytársaságokká való alakítását leállító követelésük, hiszen számok bizonyítják, hogy az ilyen formában működő kórházak gazdaságilag sikeresebbek. Égy azonban biztos: bárki kerül is kormányra, lesz mit csinálnia, hogy kihúzza a szakadékból az ágazatot. Januártól emelkednie kellene az orvosok és nővérek fizetésének. Kérdés, miből. Maga Ivan Miklós pénzügyminiszter jelentette ki, hogy a jövő évi állami költségvetésben erre nincs pénz. A páciens pedig nem akar arra gondolni, hogy megint az életéveljátszanak. KOMMENTAR Választok, tehát vagyok BALÁZS BENCE Gondolkodom, tehát vagyok-szól a descartes-i alaptétel. Ám ha a filozófus nem néhány száz évvel ezelőtt, hanem mostanság élt volna, minden bizonnyal a tétele is másképp szólna. Mert az ember akár gondolkodik, akár nem, választania kell. Már reggel, amikor felébred, választhat a visszaalvás és a vissza nem alvás között - és ugye ezen sokszor nem is gondolkodunk. Aztán, ha reggelizni akar, megint csak választhat: párizsit vagy lekvárt tesz ake- nyérre - és hát ezen sem igazán szoktunk gondolkodni. S a fentiek még csak a nap legapróbb döntései voltak... A cogito, ergo sum azonban nemcsak emiatt hangzana másképp a kortárs Descartes megfogalmazásában. A választás lehetősége ugyanis nemcsak a banális hétköznapi döntések esetében áll fent, hanem egy igen fontos jog is. Minden demokrácia alappillére, ismérve a szabad választójog. Ilyen megközelítésben úgy is értelmezhetnénk, hogy annál nagyobb a demokrácia egy országban, minél több alkalommal választhatnak az állampolgárai. Aválasztásokgyakori(bb)ságánakbiztosítása azonban felettébb körülményes: folyamatos kormánybuktatások stb. szükségeltetnének. így más megoldást kell keresni, amit a román kormány a jelek szerint meg is talált: összevonja a 2012-es helyhatósági és parlamenti választásokat, így a román állampolgárokbüszkén feszíthetnek: Európában kizárólag mi nyomjuk rá a pecsétet egyetlen választáson hat különféle szavazólapra. Az egyik elismert erdélyi magyar ügyvédpolitikus szerint egyébként arra sincs példa szerte Európában, hogy két teljesen különböző végcélú választást egy időben rendezzenek, összemossanak- ami ráadásul szerinte demokráciaellenes is, hiszen összezavarja a választópolgárokat. Az efféle ellenvélemények azonban nem szegik kedvét a kormánynak, amelyet még az sem zavar, ha az „összemosásához” néhány törvényt módosítani kell, ráadásul a parlament megkerülésével, (immár a sokadik) felelősségvállalással-ami szintén sérti a demokratikus elveket. És ha már itt tartunk, vonjuk be Machiavellit is, aki szerint a cél szentesíti az eszközt. A cél látszólag nemes: a választások összevonásával e gazdaságilag válságos időkben komoly pénzösszegeket lehetne megspórolni. Ugyanakkor- tegyük hozzá civilként - vélhetően a pártoknak is jól fogjönni, hogy nem két, hanem csak egy kampányra kell majd pénzt keresni - ezért is van viszonylagos egyetértés a témakörben a kormánypárt és az ellenzék között. Nekünk tehát, romániai magyaroknak, nincs más választásunk: jövőre összevontan választunk. S hajói megnézzük az elmúlt kormányokat és ellenzékeket, némi cinikussággal akár azt is mondhatjuk: még csak gondolkodni sem kell azon, kire voksoljunk-már csak amiatt sem, mert úgyis szinte mindig a magyar listákra nyomtuk a pecsétet, annak tudatában: ha választunk, akkor vagyunk... A szerző az erdélyi Szabadság szerkesztője FIGYELŐ Magyar díjazottak Sajtószabadság Díjjal tüntetett ki a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságírószervezet ausztriai tagszervezete magyar újságírókat Bécsben. Az évenként odaítélt elismerést idén Vásárhelyi Mária médiakutató, író és Ré- nyi Pál Dániel, a Magyar Narancs újságírója kapta a magyar média helyzetével, valamint a médiatörvénnyel foglalkozó írásaiért. Albert Rohan, a zsűri elnöke a díjátadón elmondta, a díj odaítélésénél figyelembe vették a magas szakmai színvonalat, a magyar társadalom számára és európai szempontból is fontos témaválasztást is. A díjat a demokratikus értékekért való aktív fellépésért ítélik oda. Rubina Möhring, a Riporterek Határok Nélkül ausztriai szervezetének igazgatónője úgy fogalmazott, a Magyarországon megfigyelt „visszás demokráciapolitikai állapotok” miatt döntöttek úgy, hogy idén magyar újságírókat díjaznak. „Magyarország természetesen nem Ukrajna és nem Kazahsztán, ott nem gyilkolnak meg újságírókat. De elbocsátják őket, százával” - mondta méltató beszédében Paul Lendvai. Az Ausztriában élő író, publicista annak a véleményének adott hangot, hogy „tovább folyik a tisztogatás a közmédiában”, s a közszolgálati médiát ülető- en „nem lehet etikai normákról és professzionalitásról beszélni”. Lendvai hozzátette, örvendetes, hogy vannak még pártoktól és külföldi konszér- nektől független sajtóorgánumok Magyarországon. Az Európai Unió világszerte az emberijogokvédelmébenlép fel. Ezt a munkát a hitelesség érdekében „a saját háza táján” kell kezdenie - mondta Richard Kühnel, az uniós képviseletvezetője. (MTI)
