Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-07 / 282. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 7. Régió-szülőföld 13 Ratimorszky Gyula bácsi gazdag életútra tekinthet vissza (A szerző felvétele) Ratimorszky Gyula a nyolcadik X-en túl is teli van tervekkel Első írásáért három pengő jutalmat kapott Komárom. Nemrégiben ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Ratimor­szky Gyula pedagógus, tankönyvszerző, író, akit ebből az alkalomból kerestünk fel komáromi otthonában. Ám túl a nyolcadik X-en sem csupán a múltról, hanem további írói terve­iről is beszélt. V. KRASZN1CA MELITTA .Amikor megszülettem, olyan kis vézna, gyenge le­gényke voltam, hogy azt aján­lották édesanyámnak, hívjanak rögtön papot hozzám, hátha nem élem meg a másnapot - kezd élettörténetének mesélé- sébe. - Volt a kórházban egy osztrák hajóskapitány, aki látta édesanyám elkeseredettségét, felajánlotta neki, ő szívesen el­vinne magával. Édesanyám et­től úgy megijedt, hogy a kór­házban mindig maga mellett tartott, nehogy a kapitány ma­gával vigyen, amíg ő alszik.” Gyuszi bácsi elmondhatja ma­gáról azt is, hogy a háború ide­jén, egészen pontosan 1945. január 9-én másodszor szüle­tett: közvetlen közelében két bomba robbant, egy előtte álló katonai járműnek köszönheti az életét, a teherautó felfogta a detonáció erejét. Az akkor 14 éves kamasz a lábába fúródott néhány repesszel megúszta - két szüánkot mai napig nem távolítottak el a combjából -, a teherautóban lévő katonák vi­szont mind odavesztek. A há­borút aztán a hontalanság évei követték, a magyar iskolákat bezárták, néhány évig sorstár­saihoz hasonlóan szlovákul kellett tanulnia úgy, hogy ko­rábban egy szót sem értett ezen a nyelven. Középiskolai tanul­mányait már magyar nyelven folytathatta, a pozsonyi peda­gógiai gimnáziumban szerzett érettségit, később pedig szin­tén a fővárosban magyar-orosz szakos tanári diplomát. Jó íráskészsége már elemi­ben megmutatkozott. ,A kato­likus iskolában fogalmazási versenyt hirdettek, erre jelent­keztem és én lettem az első. Tanárom, Bálint atya azonban nem akarta elhinni, hogy egye­dül írtam a dolgozatot, ezért egy másik témában újat íratott velem. Miután az is jól sikerült, megkaptam az első helyezéssel járó három pengőt. Nagy pénz volt az akkoriban, egy napszá­mosnak a kikötőben 1 pengő volt a napi keresete” - emléke­zik vissza Gyuszi bácsi. Már ta­nítóként tért vissza az íráshoz, tanmeséket kezdett írni. A het­venes évek végén rendszeresen jelentek meg meséi az Új Szó Gyermekvilág rovatában és a Táborfűzben is. Máig őrzi Haj­dú Andrásnak, a Gyermekvilág akkori rovatvezetőjének bizta­tó, írásra ösztönző leveleit. Két gyermekkötete látott napvilá­got, A szeretet varázsa és a Me­sél a világ címmel. Később a meséket alap- és középiskolá­soknak szánt orosz tankönyvek írása váltotta, a tanítást pedig a tanfelügyelőség. 1965-től kö­zel húsz évig tevékenykedett tanfelügyelőként a Komáromi járásban. „Az akkori járási nemzeti hivatal oktatási osztá­lyán csak ketten voltunk ma­gyarok Tarics Imre kollégám­mal - mondja. - A többiek bi­zony nem is nézték jó szemmel a járás magyar iskoláinak érde­kében folytatott munkálkodá­sunkat, többnyire csak úgy em­legettek bennünket, hogy ’ti dvaja’ (azok ketten). Máig büszke vagyok arra az időszak­ra, mert lehetőségeimhez mér­tem segíthettem a magyar iskolákat.” Az évek előre haladtával Ra­timorszky Gyula egyre inkább úgy érezte, lenne mondaniva­lója a felnőttek számára is. Ed­dig 15 könyve jelent meg, ame­lyek középpontjában valós események szerepelnek, illetve történelmi személyek életét dolgozza fel. írásaiban meg­elevenedik II. Rákóczi Ferenc gyerekkora, Csokonai Lillája, Kata, a boszorkány, de emléket állított már az 1763-as komá­romi földrengésnek is. „Azt szeretném, ha könyveim a szé­les olvasóközönség számára közérthetőek lennének, ezért is írok egyszerű stílusban” - mondja. Az írást a mai napig nem hagyta abba, jelenleg két téma is foglalkoztatja: egyrészt emléket szeretne állítani a ko­máromi Jókai-szobor megalko­tójának, Berecz Gyulának, másrészt az 1956-os emigrá­ció. Ezekhez gyűjti mostaná­ban az anyagot, végez levéltári kutatásokat. Az utóbbi témá­hoz különleges története fűződik Gyuszi bácsinak. „Egy Norvégiába emigrált, Duna- földvárról származó férfi az ismerőseinél találkozott az egyik könyvemmel, ezt köve­tően keresett meg azzal, nem imám-e meg az ő hányatott életét. Szívesen vállaltam a fel­kérést, de személyes találkozót kértem tőle. Természetesen be­leegyezett, hiszen amúgy is rendszeresen jár Komáromba, lévén, innen származik a fele­sége. Mikor aztán ajtót nyitot­tak, a meglepetéstől alig tud­tam megszólalni, az illető fele­sége egyik kedves volt tanítvá­nyom. Hát, ilyen kicsi a világ” - mondja búcsúzóul Ratimor­szky Gyula. Huszonöt éven keresztül ok­tatott a pozsonyi Comenius Egyetem Újságírói Tanszékén. Andrej Tušer professzornak az újságírás az élete, azon belül is a hírek szerelmese. Média- szakértő. Évekkel ezelőtt betöl­tötte a nyugdíjkorhatárt, de még mostanság is oktat, a po­zsonyi Páneurópai Főiskola Tömegkommunikáció Karán, egyben ő a kar dékánjának ta­nácsadója. A féli születésű zsurnaliszta egészen más területen kezdett az újságírásba. „Tízéves ko­romban megjelentették egy el­beszélésemet, de a szerkesztő­ség rögtön az írás megjelenését követően megkérdőjelezte a szerző életkorát, és megdor­gálták a szerkesztőt” - emléke­zik vissza az első írására a pro­fesszor. Szenei gimnazistaként is nagy odaadással írt rövi- debb-hosszabb sztorikat az is­kolai lapba. „1962-ben a vas­útnál kötöttem ki. Tulajdon­képpen ott alapoztam meg a szakmai jövő met. Mégpedig az üzemi lapnál, melyet 1973-ig szerkesztettem. A pozsonyi Comenius Egyetemen tanul­tam újságírást, ahol aztán hu­szonöt éven át a zsurnalisztikái karon oktattam. 1974 és 1979 között a Večerník című lap szerkesztője voltam.” Tizen­nyolc éven át (1972-1990) a Szlovák Újságíró Szövetség külső munkatársaként szer­kesztette a negyedévente meg­jelenő lapot, a szerkesztőbi­zottság elnöke volt. A pozsonyi Páneurópai Főiskolán 2006-ban részese volt a Tö­megkommunikációs Kar létre­Andrej Tušer (A szerző felvétele) mmi Legközelebb Oobai Éva gyógytornászt mutatjuk be. Fedezze fel advent idején a Panta Rhei könyv­meglepetéseit! Látogasson el a Panta Rhei könyvesboltjaiba és nyisson ki egy ablakot az adventi fán. Fedezze fel az ablakok mögött rejlő titkokat! Ajándékozzon magának karácsonyra még több meglepetést! www.pantarhel.sk P o každ ej str á n ke viac „Az elméletet meg lehet tanulni, de hiába, ha hiányzik az adottság" A vasúttól a médiáig hozásának. „Ma nagy divat a médiakommunikáció. Nagyon sok fiatal szeretne újságíró, ri­porter, tévés vagy rádiós műsorvezető, szerkesztő lenni. Hat-hétszáz diákunk is van évente. Ez rengeteg. Jelentkez­tek ide fiatalok, akik a felvételi beszélgetésen büszkén mond­ták el a bizottság tagjainak, hogy verseket, novellákat ír­nak. Csakhogy amikor rákér­deztünk egy-egy költőre, íróra, óriási meglepetésünkre nagy volt a csend” - teszi hozzá kissé lehangoltan az újságíró. „Mai modem világunkat egyre in­kább uralja az internet, a tech­nika. A mi szakmának is. De az újságírás lényege pedig mindig az újság lesz, amit kézbe vehet, fellapozhat az olvasó” - érvel Andrej Tušer, akinek tíz mono­gráfiája, négy egyetemi jegyze­te, 12 szakmai kézikönyve, vagy 150 tudományos érteke­zése, kétezer publicisztikai írá­sa jelent meg. Tavaly három szakkönyvet jelentetett meg, melyek közül a Hogyan készül az újság (Ako sa robia noviny) már a negyedik, átdolgozott kiadásánál tart. ,A magyar kol­légákkal is gyakran dolgoztam együtt. Még a vasutas eszten­dők során együttműködtem a MÁV Vasút című lapjának szerkesztőjével, majd egy idő­ben az Új Szóval is. Később a Médiakutatóval, jelenleg pedig a Páneurópai Főiskola Tömeg­kommunikáció Tanszéke bará­ti kapcsolatot ápol a székesfe­hérvári Kodolányi János Főis­kolával, valamint több elismert médiaszakértővel, többek kö­zött Bajomi-Lázár Péterrel, Szekfű Andrással” - mondta Andrej Tušer. CO Panta Rhei SUSLA BÉLA MP91100765

Next

/
Thumbnails
Contents