Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-07 / 282. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 7. www.ujszo.com TOLLVONÁS 1848-1956-1968 KULCSÁR FERENC Az 1848-as forradalom és szabadságharcelbukása és-többek között-Petőfi eltűnése után Arany Jánosnak, ennek a tragikus okokból „túlérzékeny lángelmének” súlyos belső és külső megpróbáltatásokon kellett átmennie. Aforrada- lom leverését követően az igazán veszélyes számonkérés csak évekkel később indult meg, amikor a császári hatalom „civil apparátusa” óriásira duzzadt, s mint a szimatot fogó vadászebek, mindent aprólékosanfirtatnikezdtek, ami a forradalommal kapcsolatba hozható volt - akárcsak Magyarországon 1956után és Csehszlovákiában 1968 után a lomha, mindent felórlő acélmamutok, a testvéri tankok „felszabadítását” követően. Másokmellett-akiknem menekültek emigrációba- Aranynak is rettegnie kellett, többekközöttaz 1849-ben napvilágot látott Szabadság zengő hárfáj a című verseskötete miatt. Hiszen ekkor nemcsak a már megjelent, hanem a rejtegetett versekért is büntetés és zaklatás járt, ha azok a vizslató hatóság kezébe kerültek. Aranynak erről- többek kö- zöttTompaMihálytól-voltak értesülései, s jól tudta, hogy a zord hatalom az ő híres „Kapcsos könyvénél erősebb zárakat sem szokott tiszteletben tartani”. A sírig hű barát, Tompa Mihály- akitől nyakán a megye zsandáijaival elvárták, hogy a börtönből való szabadulásáért Bécsnek adjon hálát, s akinek megnyilvánulásait szintén becses akták őrizték a Monarchia fővárosában -számtalan levélben megírta Aranynak, hogy aszü- lőföldjén a torz német isten - miután Arad, Pétervárad, Pozsony és Komárom, Lipótvár, Kufstein, Olmütz és Józsefváros elnyelte a forradalmárokat- spiclikkel tömte tele még a kocsmákat is, s az éjben görbe csőrű halálmadár rikácsol, mialatt egy titkos kéz egyre akasztófát ácsol, s csendőrök, betyárok, rablók és katonák verik fel ijesztőn a száraz út porát. Igen, Arany tudta, hogy szerte az országbanbesúgók söpredéke szimatol még a templomokban és iskolákban is, ahol a fekete-sárga isten szava „zeng” a magyar helyett, azt tűzve ki célul, hogy a magyar immár végleg német legyen, a magyar szolgabíró pedig ne Bihary Jánosnak, hanem Johann Biharynak neveztessék. Istenem, milyen ismerősen hangzik ma is! A történelem 1848 előttről és utánról is tud kísértetiesen hasonló eseményekről, nin- csenhát semmi biztosíték rá, hogy ez nem ismétlődhet meg bármikor ajövőben. Hisz tájainkon is számos kísérletről tu- dunk-azEurópaiUniónbelül is! -, amelyek az írástudók os- torozásával tulajdonképpen a szólásszabadság korlátozását szeretnék elérni. Pedigez a romlással lenne egyenlő. 1848-ban a pesti ifjúság a legfontosabbnak éppen a szabad sajtóttartotta: „Szabad sajtó!... már ezentúl nem féltelek, nemzetem, szívedben a vér megindul, s éled a félholt tetem” - kiált föl Petőfi, hozzátéve: „Tettre, ifjak, tettre, verjük le a lakatot, mit sajtónkra, e szentségre istentelen kéz rakott.” Lángelméjű költőnk, mint mindig, most is fején találta a szöget. RÖVIDEN Tiltakozás a törvény ellen Kijev. Az ukrán parlament, a Verhovna Rada, első olvasatban elfogadta a Kulturális Minisztérium törvénytervezetét, amely előírja, hogy a vendégjátékok, szereplések, koncertek esetében, a helyei önkormányzat engedélyét külön igényelni kell, a jegybevételnek 1 - 5%-át pedig az engedélyért cserébe be kell fizetni a település kasszájába. A minisztérium számításai szerint, mintegy 90 millió hrivnya (1 hriv- nya = 10,7 euró) folyhat be így az államkasszába. Az énekesek, színészek, zenészek szakmai szervezetei szerint, ha jogerőre emelkedik a törvény, az a szórakoztatóipar létét fenyegeti, mivel anyagilag nem éri majd meg rendezvényeket, fesztiválokat szervezni Ukrajnában, (pái) Tilos rádiós DJ az NFG klubban Dunaszerdahely. Richard Zázrivecz, vagyis Richard Rivez december 9-én, pénteken a dunaszerdahelyi NFG klubban lép fel. Tizenkét éve bűvöli a lemezjátszókat; ez idő alatt megfordult Magyarország és a környező országok számos underground klubjában, ahol folyamatosan arra törekedett, hogy szettjeibe csak olyan zenék kerüljenek, amiket a közönség nem hall más bulikban. Kedvenc stílusai a deep, a tribal, a minimal és a tech/house. 2009-től hallható Traffic Radio Show című műsora a Tüos rádióban minden páros hét kedd reggelén. Másfél éve elindította saját klubestjét „Traffic at night” címmel, ahol maratoni, 8-10 órás szettjeivel perdíti táncra közönségét. Pénteken bemelegítő műsorral egy ifjú csallóközi lemezlovas, Wazzovski, azaz Nagy Péter készül, aki a pozsonyi Radosť klubban is játszott már. (mv) František Vláčil legendás alkotása New Yorkba, a Modern Művészetek Múzeumába is elkerült A digitalizált Marketa Lazarová Minden idők egyik - de az is lehet, hogy a - legszebb, legjobb, legértékesebb cseh filmje, František Vláčil Marketa Lazarovája több évtizedes „távoliét” után visszatér végre a mozikba, és még idén DVD-n is megjelenik. SZABÓ G. LÁSZLÓ Emlékezetes éve marad a cseh (szlovák) filmgyártásnak 1967. Három rendező alkotása aratott osztatlan sikert a szakma és a közönség körében. Vera Chytilová Százszorszépek, Jan Némec Az ünnepségről és a vendégekről, valamint Milos Forman Tűz van, babám! című remeke. A hatvanas évek cseh új hullámának bátor, provokatív, fanyar humorral átszőtt, komoly társadalombírálatot hordozó darabja mind a három. De ugyanebben az évben, 1967 novemberében közönség elé került egy párját ritkító poétikus látomás, amely csak egy gótikus képsorokban megfogalmazott szimfonikus költeményhez hasonlítható, egy ma is érvényes középkori történet bizonyos Marketa La- zarováról, akit elrabolnak és megerőszakolnak, s amikor a lány végre szerelemre lobban, kolostorba dugják. Vladimir Vančura 1931-ben megjelent balladája nyomán František Pavlíček és a film akkor már tapasztalt rendezője, František Vláčil írták a forgatókönyvét - sok éven át. Chytilová, Némec és Forman a legendás prágai filmművészeti főiskolán (FAMU) szereztek diplomát. Vláčil másutt tanulta ki a szakmát. A Csehszlovák Néphadsereg Filmstúdiójában. 1951 és 1958 között több mint harminc tudományos, ismeretteijesztő- és dokumentumfilmet forgatott, Magda Vášáryová a film címszerepében amelyek olyannyira érdekesek voltak, hogy a barrandovi filmgyár akkori igazgatója szerződtette a fiatal alkotót. Első játékfilmjével, a Fehér galambbal Vláčil meg is hálálta a bizalmat: 1960-ban díjat hozott haza a velencei fesztiválról, ami nagy elismerést jelentett az országnak. A következő évben már az Ördögcsapdát forgatja, majd nem sokkal utána belekezd rengeteg időt s energiát felemésztő, viszontagságos körülmények között megszülető filmjébe, a Marketa Lazarovába. Nem az ő ötlete volt mozivászonra vinni Vančura „megfil- mesíthetetlen” művét, amelyről Milan Kundera úgy vélekedik A regény művészetében, hogy félig már forgatókönyv is. Pavlíček vágya volt, csak nem talált e különleges anyaghoz megfelelő rendezőt. A képző- művészeti szempontból is briliáns Fehér galamb láttán döntött Vláčil mellett. „Elolvastam a könyvet, és be- lázasodtam - mondta lenyűgözve a rendező. - Csak tudnám, honnan szerezzek pénzt rá?” Négy és fél évig íródott a forgatókönyv. Vláčil, ittas állapotában, többször is elvesztette a kéziratot, olyankor kezdhettek mindent elölről. Két- százegy nap alatt ötórányi anyagot vettek fel, a csak külső helyszíneken zajló forgatás költségei - 12 millió 140 ezer korona - az addig készült legdrágább filmmé tették a végül 162 percesre vágott alkotást. Bár „állami megrendelésről” nem beszélhetünk, a film létrejöttét az akkori párt és a kormány is tárgyalta, a cenzúra pedig sem az erőszaknak, sem az erotikának nem szabott határt, de még a történet politikai áthallásait is meghagyta. Egyetlen elvárást támasztottak a filmmel szemben. Hogy a belefektetett összeg többszörösét adja vissza. El is készült gyorsan a francia feliratozás, Can- nes-nak mégsem ez a film kellett, mivel a válogatóbizottság tagjai úgy ítélték meg: egy kosztümös történelmi mű menekülés a valóság elől. Ők pedig egy igazi „újhullámos” darabra vártak, amit végül Antonín Máša Szálloda külföldieknek című filmje jelentette számukra. (Képarchívum) A Marketa Lazarová hosszú és személyes hangvételű műalkotás, az igényes néző mozija. Már 1967-es bemutatójakor hatalmas nézettséget ért el. 1 millió 250 ezer néző látta, 1976-ban technikailag már olyan rossz állapotban volt a film, hogy korlátozni kellett a vetítések számát. Később éppen ezért az „illetékes elvtársak” úgy gondolták, szép csendben likvidálni kell a filmet, elvégre csak a helyet foglalja a raktárban. Pedig Vláčil alkotásának egyik kópiáját akkor már a New York-i Modern Művészetek Múzeuma is féltett kincsként őrizte. A film végül Prágában is lekerült az enyészet polcáról, digitálisan felújított verziójának bemutatóját Karlovy Vary idei fesztiválja vállalta magára. S bár Angliában, Franciaországban és Brazíliában évekkel ezelőtt már DVD-n is forgalmazták, a restaurált változat nálunk csak jövőre fogmegjelenni. A csehszlovák filmgyártás pompázatos ékkövével gazdagítja házi moziját, aki beszerzi František Vláčil örökérvényű mesterművét. A New York Times fontos regénynek tartja Nádas Péter trilógiáját, a Párhuzamos történeteket Nádas, az irodalmi szupersztár MTl-HÍR Az év 100 figyelemre méltó könyve közé sorolta Nádas Péter idén angolul is megjelent Párhuzamos történetek című regényét a The New York Times Book Review című könyvszemléje. A vezető amerikai napilap az elmúlt napokban két írásban is foglalkozott a művel. Adam Langer író szerint „a Párhuzamos történetek valójában egy rendkívül ambiciózus, lélegzetelállítóan leleményes és időnként őrjítően sűrű, újszerű törekvés történelmi, földrajzi, irodalmi és szerkezeti határok eltörlésére.” Langer „elegánsnak és gördülékenynek” nevezte Goldstein Imre fordítását, továbbá megjegyezte, hogy Nádas Péter egyfajta irodalmi szupersztár Magyarországon, aki kiérdemelte, hogy Lev Tolsztojjal, Thomas Mann-nal és Marcel Prousttal egy lapon emlegessék. Stíluskísérletei alapján azonban regényei Alain Robbe-Gril- let és Anthony Burgess műveihez is mérhetők. A másik amerikai irodalmár, Benjamin Moser nem volt ennyire lelkes: „Noha néhol mesteri, a könyv túlságosan őrjítő ahhoz, hogy remekmű lehessen. A túlzott hosszúság és a több százas szereplőlista nem feltétlenül hátrány: az ajtótámasznak is használható regények esetében előny, hogy a szerző egy sor látszólag zavarba ejtő párhuzamos történetet tud elindítani, hogy azokat aztán, előre nem látható módón egybefonja. Nádas azonban nyíltan arra törekedett, hogy ne fonja össze őket, a szándéka, mint mondta, az volt hogy olyan emberek történetét írja meg, akik soha nem találkoztak, akik csak Nádas Péter angolul (Képarchívum) nagyon felületesen ismerik USA-ban leginkább az angolul egymást, és mégis a legmélyeb- 1997-ben megjelent Emlékira- ben beavatkoznak egymás tok könyvéről ismerik, amelyet életébe.” Mindkét kritikus ki- Susan Sontag „korunk legjobb emelte, hogy a magyar írót az regényének” nevezett.
