Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-30 / 276. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZÓ 2011. NOVEMBER 30. Vélemény és háttér 5 Valószínű, hogy a munkanélküli roma szülők gyermekeikre is átörökítik nyomorúságukat A lácsó palócok Az iskolába belépve a frissen behavazott közép-szlovákiai táj csöndjét azonnal a gyerekek zsivaja váltotta fel. RAVASZ ÁBEL A korábban zömében magyarok által lakott, határ menti faluban már évtizedek óta csak szlovák iskola működik: míg azonban eleinte a diákok zömének gondot okozott a tanítási nyelv, mára ez keveseknek jelent problémát. A gyerekek tíz év körüliek, főként (de nem kizárólag) romák. Amikor a tanító bácsi saját gitárjátéka kíséretében rákezd egy roma dalra, aki csak érti, lelkesen bekapcsolódik az éneklésbe. A közös zenélés tovább tart, mint azt a tanár eredetileg tervezte, mert a gyerekek újabb, szlovák nyelvű dalokat kémek. Az egyik kislány szabódik: ő inkább egy magyar számra gondolt. A tanító bácsinak ez sem gond: az igazi meglepetés az, hogy a srácok zöme gond nélkül vált magyarra, hamisítatlan palóc kiejtéssel formálva a szavakat. Mint kiderül, nagy részük tízéves korára három nyelvet beszél úgy-ahogy: egyiket sem tökéletesen, de mindhármat használhatóan. Ez nyilván sokkal jobb arány az országos átlagnál, és egy ideális világban valutát jelenthetne a további érvényesüléshez. Terveiket illetően ambiciózusak: többen a tévében megismert üluzionista babérjaira pályáznak, de a profánabb szakmák is népszerűnek tűnnek. A jövő valósága azonban ennél jóval cudarabb: az általam megismert roma srácok szülei nagyrészt munkanélküliek, és a tapasztalatok alapján nagyon valószínű, hogy nyomorúságukat gyermekeikre is átörökítik. Éppen a nyomor generációk közötti újratermelésének megakadályozása az, ami a döntő kérdés a leszakadt rétegek felzárkóztatásában. A fent említett iskolásoknak minden képessége meglenne ahhoz, hogy sikeresek legyenek az életben, ha szerencsésebb körülmények közé születtek volna. Ezen a ponton kell belépnie az államnak. Míg azoknak, akik hosszú évek óta a létminimum környékén tengetik az életüket, nem tud mást ígérni, mint a túlélésük biztosítását, esetleg (kézimunkát, a következő generációk sorsa még nem pecsételődött meg. Az integrált oktatás szükséges, de nem elégséges feltétele érvényesülésüknek. Regionális munkahelyteremtésre is szükség van (munkán nem a szezonális út- széli kapálást értem), valamint a munkaerőpiacot átható negatív diszkrimináció gyengítésére. És elsősorban: a romák kultúrájának megismerésére és elismerésére. Akár tetszik ugyanis, akár nem, de a ,jó palócok” elöregedése és megfogyatkozása mellett a térségben a fenti gyerekekhez hasonló, magyar kötődésű romák jelenthetnék a magyar kultúra túlélésének egyetlen zálogát. Lehet, hogy sokaknak „ciki” vállalni a sorsközösséget a marginali- zált cigányokkal, és ez egy adott fokig érthető is, hiszen az együttélés nyilvánvalóan elég nehéz. De nem is elsősorban a ma felnőttjei azok, akikért felelősséggel tartozunk - hanem például azok a nehéz sorsú, szlovák iskolába járó roma gyerekek, akik tört, palóc tájszólásban magyar dalokat énekelnek, és még ténylegesen reménykednek egy jobb sorsban. A velük való szolidaritás megtagadása nemcsak az ő jövőjüket pecsételheti meg, hanem a szlovákiai magyarságot is megfoszthatja az utolsó embertartalékától. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Megették a malacok VERES ISTVÁN A december 14-ei szlovákmagyar vegyes bizottsági üléstől akár még azt is várhatnánk, hogy megegyezés szülessen a kettős állampolgárság problémájára. A dolguk végül is csak annyi, hogy megírjanak egy államközi szerződést, amelyet Budapest és Pozsony is elfogadhatónak tart. Tíz-húsz mondat, cím, keltezés - fél óra alatt össze lehet ütni. Csak a megfelelő kombinációt kell eltalálni. Aláfir- kantják a kormányfők, aztán már csobbanhat is mindenki a boldogság-medencébe. Csakhogy ismerve a témát és a tárgyalások menetének tempóját, nem lehetünk derűlátók. Ha sikerül is lépésről lépésre közelíteni az álláspontokat, mire a megegyezés megszületik, könnyen meglehet, hogy a szlovák kormányfő töltőtolla ismét Robert Fico kezébe kerüL Ha pedig valaha megszületik is egy ilyen megállapodás, az sem fogja a szlovákiai magyarok tízezreit a „honosítóba” terelni. Mégpedig azért, mert annak, aki képes egy kicsit előre gondolkodni, biztosan eszébe jut a kérdés: mi van, ha egykéthá öttízhúsz év múlva jön egy buzgómócsing vémacionalista belügyminiszter (vagy már itt is van?), akinek minden vágya az lesz, hogy kellemetlenségeket okozzon a kettős állampolgároknak. Ha életbe lép is addigra egy cirádás iniciálékkal megírt államközi szerződés, ő azt megszegi, mert épp így kívánják az érdekei. (Precedensnek itt a Pázmány Péter Alapítványról szóló 2003-as szerződés, amelyet idén épp Budapest méltóztatott figyelmen kívül hagyni.) Vagyis a legtöbb józan ítélőképességű polgár alighanem úgy gondolja, nem jó kacérkodni ezzel a kettős állampolgárság dologgal, mert ki tudja, ki kerül még itt kormányra. Ajelenlegi helyzetnek nem a kettős állampolgárság intézménye az oka, sem a honosítás. Azért alakult így ez a történet, mert bizonyos politikusok... de ezt majd kibogozzák a történészek. Egy biztos, köttethetik bármilyen államközi szerződés, Szlovákia már aligha lesz a kettős állampolgárok paradicsoma. Ahogy falun mondani szokták: ezt már megették a malacok. KOMMENTAR Csapataink harcban állnak SZOMBATHY PÁL A kormány még a helyén van. Mármint a magyar. A szlovák éppen távozóban. És nem ez a harc lesz a végső. Ä globális pénzpiaci kapitalizmus válsága legkönnyebben a perifériákat teríti le, miközben e köztes zónák lakói szoktak hozzá leginkább a reménytelenséghez: a mindig újrakezdéshez, a holnaptól már tényleg jobb lesz, oszt’ mégsem érzéséhez. Ebben a kettősségben vergődik Közép-Európa, ahonnan - minden történelmi röghöz kötöttség/bármiféle kétségbeesett kormányzati szankció ide vagy oda - elvágyódik és elmegy az új generáció: orvosok, mérnökök, közgazdászok. Az elvándorlás, a bizonytalanság, a lehangoló jövőkép ellen nem elegek a szóvirágok, habár fontosak és szépek is gyakran. A válságra, amelynek gyökere a saját szívünkben is ott van, készülni kellett volna, mint minden nagy feladatra illik. A szellemi felkészülés a kormányzás döntő eleme. Kormányozni nem akkor szokás elkezdeni, amikor megragadjuk a hatalmat. Előtte tervezni szükséges, magunkba szívni a tudást, képben lenni, spekulálni. Mintha ez Magyarországon elmaradt volna a Nagy Ellenzékiség hosszú sanyarú nyolc éve alatt - legalábbis a főkormányos közvetlen környezetében. Meglátjuk, hasonló-e a helyzet a hamar visszatérő szlovák legfőbb polhadúr esetében. Budapesten a zavarodottság lett úrrá, hirtelen komoly közgazdászok tanácsait kérték, a legfontosabb vezető a nemzetközi hitelminősítők működése iránt érdeklődött - mintha a szabadságharc jól elkoptatott politikai szlogenje is halkulna. A külvilág betörte az ablakot, befúj a szél. A nyelvészeti utódvédharc új találmánya szerint támadás érte Magyarországot, spekulánsok inváziója, tőzsdehadseregekjárnak Paszkievics nyomában. És tényleg. Viszont nem épp Orbán Viktortól tanultuk azt, hogy a gyengének nincs kímélet, a gyenge elbukik? Amikor a magyar miniszterelnököt egykor nevetséges eljárásban próbálták felkészületlen szocik megszorongatni egy vizsgálóbizottságban, ő mondta rendkívül szimpatikusán: nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Hát rajta. Ha már a támadás nem ment, próbáljunk meg védekezési taktikát kidolgozni. Ahhoz azonban szómágia helyett reális erőfelmérés, őszintébb hang, kevesebb színház, több kegyetlen erőfeszítés és konfliktusos aprómunka, valóságos összefogás illik. Már persze, ha nyerni szeretnénk, akár egy ligával lejjebb is. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Magyar-román kutatás A Debreceni Egyetem (DE) és a Nagyváradi Egyetem közös területfejlesztési kutatómunkájában vettek részt egy éven át a két intézmény doktoranduszai, kiemelten vizsgálva azt a folyamatot, amelyben elsősorban nagyváradi lakosok költöznek környező, részben magyarországi településekre - ismertették az egyetemek szakemberei Debrecenben. Kozma Gábor projektvezető, a DE társadalomföldrajzi és területfejlesztési tanszékének vezetője kiemelte: a kérdőíves kutatások rávilágítottak arra, hogy az alacsony ingatlanárak a legfontosabb tényezők abban, hogy egyre többen költöznek Nagyváradról a határ magyar oldalára. A magyar lakosság fogadókészségével a román áttelepülők elégedettek voltak - közölte, hozzátéve, hogy a felmérés összehasonlítási alapként szolgálhat más régiókban végzendő hasonló vizsgálatokhoz is. A 155 ezer eurós, uniós finanszírozású kutatómunkában a két egyetem 15-15 PhD-hallgatója vett részt, kutatási eredményeik a jövőbeli területfejlesztési pályázatokban is hasznosulhatnak - húzta alá Kozma Gábor. A projekt során kiépítettek egy távoktatáshoz használatos videórendszert, szerveztek közös nyári egyetemet, és mintegy kétmillió forintból bővítették a DE földrajzi szakkönyvtárát, amely így az ország egyik legjobban felszerelt bibliotékája lett. Dorina Hies projektmenedzser, a Nagyváradi Egyetem oktatója a hallgatói és oktatói mobilitás, valamint a távképzés megteremtését emelte ki. Mint mondta, a kutatómunka egyben alapjául szolgál egy sokkal átfogóbb határ menti kutatómunkának is, amelyben a temesvári és a szegedi egyetem is részt vesz. (MTI)
