Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-29 / 275. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2011. NOVEMBER 29. Vélemény És háttér 7 Az egész világot átfogó összeesküvésről szó sincs, de önös érdekek érvényesítéséről igen De akkor hová megy a pénz? Az utóbbi hónap tőkepiaci eseményeit látva sok elemző úgy gondolja, ennek már a fele sem tréfa. HORBULÁK ZSOLT Két éve még csak a görög állampapírok váltak eladha- tatlannokká, egy éve már az ír és portugál kötvények, és múlt héten pedig Németországnak is kisebb gondjai támadtak államadósságának finanszírozásával. Mivel nyártól újra recessziós félelmek kerültek előtérbe, az alapanyagok iránt is csökkent a kereslet, így a lefelé tendáló értéktőzsdékhez csatlakoztak az árutőzsdék is. Ami pedig igazán sokakat meglepett az az, hogy a bizonytalan időkben mindig sikeres arany ára az ősz folyamán jelentősen zuhant. Joggal merülhet tehát fel a kérdés: hová fektetnek be a spekulánsok? A liberális gazdaságpolitikában való csalódás miatt számos közgazdász a több indokolatlannak tűnő eseményben spekulációt vél felfedezni. De még uniós szinten is felmerült, hogy a pénzügyi válság eszkalálódásának egyik oka a hitelminősítők helytelen ítéletei. Reálisan nézve a világot mégis látni kell, hogy a világ mindig így működött, más szóval: nincs űj a nap alatt. A három évvel ezelőtti gazdaságélénkítő kamatcsökkentések és az amerikai Fed által alkalmazott kötvényfelvásárlások nagy nyertesei ugyancsak a milliárdos tőkék tulajdonosai voltak, akik az akkor igen olcsóvá lett értékpapírokból jól bevásároltak, és most az ebből származó hasznukat realizálják. Az egész világot átfogó összeesküvésről tehát szó sincs, de önös érdekek érvényesítéséről igen. Az Európai Unió összeomlásától azért nem kell tartani. Mindenki tisztában van azzal, hogy a jólét záloga a stabilitás. A címben feltett kérdésre közvetlenül ugyan nem lehet választ adni, közvetve viszont elmondható, hogy a tőke mindig oda áramlik, ahol a legjobb a megtérülés. Mivel ezekben a hetekben az általános bizonytalanság lett úrrá, így most a jellemző cselekvés a kivárás. A terjedő pánikhangulatnak ellenálló közgazdászok azon a véleményen vannak, hogy a helyzet egyáltalán nem olyan rossz. Van ugyan olyan adat, amely valóban aggasztó. Ezek közé tartozik például a fejlett országok eladósodottsági szintje vagy a magas munkanélküliségi ráta, de az unió egészében mégis van gazdasági növekedés. Németország ugyanolyan erős, mint két éve, és a makrogazdasági mutatókat tekintve Olaszország sem áll rosszabbul, mint az elmúlt évtizedben. A gondok most bizalmi természetűek. Valószínű, hogy a spekulánsok nemsokára visszahozzák tőkéjüket és vásárolni fognak, hiszen mindenkijobban akar élni, ők is, a politikusok is és a lakosság is.- Nyugodjon meg, asszonyom, a férje hamarabb talpra áll, mint az egészségügyünk. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Menjenek békével! JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Napok óta a szlovákiai orvosok irreális követeléseitől hangos a szlovák és az európai sajtó. Ha nem térnek észhez, a kormány veszélyhelyzetet hirdet, s a megüresedett helyeket ukrán szakorvosokkal tölti fel. Az orvosok követelése rém egyszerű, 707 eurós fizetés- emelést követelnek. Ha ez a rövid jegyzet demagógnak tűnik, ám legyen, pedig csak megélt személyes tapasztalatokon alapul. Pár hónappal ezelőtt, amikor anyám először rosszul lett, a 112-es számot hívtam fel először. Hány éves? Van egészségügyi kártyája? Tud szlovákul? Nem tudja behozni autóval? - hangzottak az elengedhetetlenül fontos kérdések, majd a kedvesnek semmiképpen nem nevezhető besztercebányai hölgy megadta a rima- szombati éjszakai ügyelet telefonszámát. Újabb hívás, s most Ctrl c, Ctrl v következik. Miután elordítottam magam, s bemutatkoztam, megváltozott a hangnem, s az ügy pozitív fordulatot vett. Annál a végső esetnél időben kijöttek, de mivel elfelejtették a házszámot és az utasítást, kétszer megkerülték a falut. Mi baja a néninek, kérdezték tőlem tanácstalanul, majd elkérték az egészségügyi kártyáját. Tud szlovákul a néni? - kérdezte egyikük, holott mint kiderült, ők is tudtak magyarul. 45 percnyi téblábolás és semmittevés után a segítségemmel végre hordágyra tették a semmire sem reagáló anyámat, majd elindultak. Másnap a kórházban próbáltam érdeklődni az állapota felől, de az ápoló hiába küldött az ügyeletes orvoshoz, az fel sem pillantva a számítógép elől, nyeglén csak annyit mondott, hogy nem az ő esete, várjam meg a főorvos asszonyt. Azt persze várhattam, nem jött. Megadták ugyan a benti számát (a mobilszámát nem adhatják meg, mondták), de a hölggyel nem sikerült kapcsolatot teremtenem. Másnap reggel hívtak fel, hogy anyám meghalt (ezt legalább magyarul tették), s dühösen számon kérték, miért nem vittem be az egészség- ügyi kártyáját. A halottasház előtt másfél órát várakoztam, mert nem voltak képesek áthozni a halotti bizonyítványát, s amikor az öltöztetőt kértem, hogy addig legalább öltöztesse fel, felháborodva csak annyit jegyzett meg, amíg nincsenek meg a papírok, s amíg ki nem fizetem a 18 eurós öltöztetési díjat, addig hozzá nem nyúl a halotthoz, s ezzel rám csapta az ajtót. Mit tegyek ehhez hozzá? Azok, akik felmondtak, s fizetésemelést követelnek, inkább menjenek, de gyorsan! Az egészségügy ugyanis nem anyagi, hanem igen mély erkölcsi válságban van, s amikor ma, főleg Közép- és Kelet- Szlovákiában emberek ezrei élnek szociális segélyből, s a fizetésük nem éri el a minimálbér összegét, addig az orvosok irreális fizetésemelésért ordítanak. Odakint talán majd megtanítják velük a hippokra- tészi esküt, amelynek alfája és ómegája a beteg, s nem a telhetetlen pénztárcájuk. KOMMENTAR KDH: pálfordulás előtt TOKÁR GÉZA Választások ide, belső demokrácia oda, egy párt életében unalmas esemény tud lenni a választási listát jóváhagyó ülés. A KDH Országos Tanácsa viszont kimondottan ideges hangulatban ülésezett jelöltek buktak a belső szavazáson, Dániel Lipšic belügyminiszter előzetesen a távozását is kilátásba helyezte, Anton Marcinéin, a párt gazdasági szakértője pedig lemondott kijelölt helyéről. Az ok nyilvánvaló: ebben a pillanatban a KDH a jobboldali együttműködés leggyengébb láncszeme, nagyon könnyen elképzelhető, hogy a márciusi voksolás után „átigazol”, és a Smerrel köt koalíciót. A KDH ugyan Szlovákia legrégebbi és legstabilabb pártjának számít szilárd szavazókkal, kiszámítható és állandó alapelvekkel, de könnyen lehet, hogy ez csak a választásokig marad így. A kereszténydemokraták köréből ugyan már korábban is váltak ki különféle csoportok - például a Vladimír Palkó vezette KDS, amely most Igor Matovié listáján próbálkozik a parlamentbejutással - de a párt támogatottsága állandó maradt. Daniel Lipšic és Jana Zitňanská távozása viszont fiatal, perspektivikus politikusoktól, vele együtt pedig fiatal támogatóiktól szabadítaná meg a kissé becsontosodott politikai csoportosulást. A belügyminiszter és csoportja pedig akkor biztosan távozik, ha a KDH az előzetes kijelentések ellenére a Smerrel köt koalíciót a márciusi választások után. Jelen állás szerint a KDH vezetői hajlamosak lennének efféle kiegyezésre. Elég megnézni, mit nyilatkoztak Figel’ék az utóbbi hetekben koalícióügyben: az óvatos kijelentéseket („a KDH akkor hajlandó koalíciót kötni, ha legalább három párt együttműködéséről lesz szó”) egyre inkább hanyagolja az elnökség és nyíltan a Smer-KDH koalícióról beszél, ráadásul a kereszténydemokraták folyamatosan hangoztatják, Ficóék elfogadhatóbb partnerek számukra, mint a kormányt buktató, hiteltelennek tartott Szabadság és Szolidaritás. Márpedig az SaS nélkül egy újabb jobboldali kormány alakításának reménye teljesen lenullázódik. Ha a KDH tényleg a Smerhez fordul, számolnia kell azzal, hogy képviselőinek egy része elhagyja a pártot. A választási lista összeállítása az előzmények ismeretében tehát arról szólt, mennyi helyet veszíthetnek a lemorzsolódókkal a kereszténydemokraták. Dániel Lipšic és Jana Žitňanská mellett a tizedikként rangsorolt Radoslav Procházka lojalitása kérdéses, az elnökségnek viszont sikerült megakadályoznia, Hogy a befutóközeli helyekre kerüljön a szintén jobboldali irányultságé Karol Hirman energetikai szakértő. A KDH jövőjét ülető kérdés a hétvégi történések után meglehetősen leegyszerűsödött: vajon megéri a Smerrel való szövetség és a kormánypárti szerep a választásokon megszerzett háromnégy képviselői hely elvesztését? TALLÓZÓ KRÓNIKA Az 1989-es rendszerváltás után 1992-ig a magyarok jóval nagyobb számban hagyták el Erdélyt, mint a románok, de az arány mára megfordult, s elképzelhető, hogy a magyarság képes megtartani 2002-es számarányát - mondta Horváth István a Szacsvay Akadémián. A 20. század Európájára végig jellemző volt az etnikai indíttatású migráció - derült ki az egyetemi docens, a kolozsvári kisebbségkutató intézet elnökének előadásából, amelyet a Bihar megyei RMDSZ- szervezet Szacsvay Akadémiáján tartott meg. A nemzetiségi szempontok által motivált kivándorlásnak leggyakrabban a kényszer az oka. Az egyes országokban kisebbségben élők a határmódosítások idején kénytelenek máshová - legtöbbször az anyaországba - vándorolni, de az elmúlt század európai történelmének gyakori jelensége volt a deportálás is. Európa múlt évszázadbeli történetében 60 millióra tehető azoknak a száma, akik etnikai okok miatt hagyták el hazájukat, mondta a szakember. A 20. században először az első világháborút követő határ-újrarajzolások miatt mentek el lakhelyükről, saját elhatározásból vagy kényszerből. Ekkor telepítették ki tömegesen a krími tatárokat. 1945 és a kommunista rendszerek stabilizálódása között is tömegek vándoroltak el otthonukból. Ekkor volt a magyar-szlovák „népességcsere”, mely inkább a magyarok Szlovákiából való kitelepítését jelentette. A kisebbségben élő számára gyakran több lehetőség adódik a migrációra, ha saját anyaországáról van szó. A nyolcvanas években a romániai magyarokra ez volt a jellemző. Előfordul, hogy az elvándorlással az anyaország és az odaköltöző is jól jár: ez volt a helyzet a romániai németekkel, akik Románia és Németország 1977-es szerződése alapján fejpénzért költözhettek „haza”. Romániában nyíltan bevallott célkitűzés volt az egységes nemzetállam kialakítása a40-es évek óta.
