Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-24 / 271. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 24. Iskola utca-hirdetés 19 A komáromi Selye János Gimnázium elhunyt tanárára, Gáspár Tiborra emlékezett Szellemisége frissen él A Tanár Úr és a Selye Gimnázium, melynek falai közt több évtizeden át tevékenykedett (Képarchívum) Bő három éve annak, hogy 2008 áprilisában nagyon sokan köszönt­hettük Gáspár Tibort 80. születésnapján a komá­romi Tiszti Pavilonban. Megtapasztalhatta a csa­lád, a volt tanítványok népes táborának, a gim­názium régi és mai taná­rainak, a barátoknak és ismerősöknek a felé ára­dó szeretetét, tiszteletét. KUSTYÁN ILONA Betegségének jellegéből adó­dóan nehezen mozgott, Komá­romot, amelyhez kölcsönös sze­retet fűzte, Nagyszarva váltotta fel. Örök optimista volt, akinek 83 évesen is tervei, vágyai vol­tak: visszajönni Komáromba, beszélgetni az őt megkeresők­kel, ismét közösségi életet élni, mint 1955-től majd fél évszáza­don át. Hihetetlenül bízott a gyógyulásában, amitől talán komáromi visszatérését remél­te. Aztán augusztus 14-én ért bennünket a megrázó hír: Gás- párTibor elhunyt. Halálát követően nagyon sok tanítványában, az őt tisztelő, szerető barátokban, ismerősök­ben és tanártársakban merült fel egy, a személyét megjelenítő emlékest gondolata. Miklósi Pé­terrel a Múzeumi szalon kereté­ben beszélgetve vallott életéről, erről a rendkívül gazdag életpá­lyáról, s ott említette, hogy mintegy négy-ötezer diákja le­hetett. Közülük sokan jöttek el november 11-én a gimnázium aulájába, hogy tisztelegjenek egy gazdag életpálya előtt. Mél­tóbb helyet az aulánál nem ta­lálhatnánk, hiszen a fogalommá vált II. emeleti „magyar kabin” mellett ebben a teremben élte gimnáziumi élete nagy részét: itt folytak az emlékezetes irodalmi színpadi, majd később a diák­színpadi próbák, amelyek a ko­máromi gimnázium történel­mének fontos fejezetét alkotják. Szellemisége, ízes magyar be­szédének hangja, alakja még frissen él e falak közt csakúgy, mint emlékezetünkben. Ne­künk, akik tiszteljük és szeret­jük, nem halt meg; ezt igazolta a sokfajta érzést, emléket, hangu­latot megidéző emlékest is. Andruskó Imre, a gimnázium igazgatója Gáspár Tibornak az intézmény életében betöltött szerepéről szólt, hangsúlyozva a tanár és a kultúraszervező em­ber eredményekben gazdag te­vékenységét, hiszen az általa irányított irodalmi színpadunk fogalom lett tájainkon. Mintegy 1500 diák szerepelt az elmúlt év­tizedekben bemutatott, általa összeállított és rendezett 62 iro­dalmi műsorában, 64 tanítványa ért el élenjáró helyezéseket a Jó­kai Napok országos vers- és pró­zamondó versenyeiben. E sorok írója a volt osztályfő­nökre, magyar- és történelem- tanárára, majd tanártársára em­lékezett, megidézve a Tanár Úr gyermekkorát, a pápai kollégi­umban töltött éveket, majd 1955-től, a végleges hazatérés­től egészen 2002-ig tartó életút­ját. Közben a vetítővásznon megjelenő, emlékező Gáspár Tibor szólt hozzánk a maga köz­vetlen módján, jó volt látni és hallani őt, miközben Miklósi Pé­ter kérdéseire válaszolt a 2008-bankészültfelvételen. Oláh Imréné szavai megidéz­ték a kulcsodi gyermekkort, a háború előtti fiatalember alak­ját, majd az 1950-es évektől tar­tó barátságuk emlékeit. Őszinte szeretetről vallottak az emléke­zés percei Varga-Laboda Annát hallgatva, aki kiemelte: a gim­náziumi évek sok tanítványban magyarságtudatuk megerősö­dését, az irodalom, a kultúra iránti érdeklődés felkeltését eredményezték. Augusztus 17-én sok száz fős tömeg kísérte utolsó útjára. Nemcsak a tanárt, hanem a szlo­vákiai magyar közösségért élő és cselekedő embert gyászoltuk; az ott megjelent gyászolók arcából szinte összeállt a felvidéki ma­gyarság társadalmi tablója: ta­nártársak, barátok, tanítvá­nyok: politikusok, művészek, egyházi gyülekezetek, a magyar többségű falvak és városok ön- kormányzati képviselőinek ar­ca, akiknek volt valami köze Gáspár Tiborhoz. Az őket Gás­pár Tiborral összekötő szálak sokfélék, de van egy - eltéphe- tetlen - szál, ami mindannyiun­kat összeköt vele: ez a magyar­ságunk megélésének élménye. Akik ismertük, egész emberi mivoltáért szerettünk. Közöt­tünk élte a maga végtelenül egyszerű mindennapjait. Sokan emlékezünk bicikliző alakjára, örökös biciklijavításaira, zsörtö- lődéseire, ironizáló megjegyzé­seire: ő voltami Gazsink. A pedagógus mindig is a nem­zet napszámosa volt ezen a tá­jon. Hogy mégis vállalnunk kell ezt a pályát, ezt Gáspár Tibor több évtizedes tanárkodásának példája igazolja. Nem pénzért, hírnévért tette a dolgát, mégis szellemi hatalommal bíró ember volt. Hogy érdemes-e naponta felvállalni e pedagógusi pályát, arra válasz talán akkor születik, amikor elhagyva az iskolát, már megöregedve mindent szétosz­tottunk a képzeletbeli tarisz­nyánkból. Ezt tapasztalhatta meg az idős és beteg Gáspár Ti­bor itt a gimnáziumban, majd sokfelé járva másutt; az életút végén a dunaszerdahelyi kór­ház orvosainak - volt tanítvá­nyainak - gyógyító igyekezeté­ben, s letekintve a mennyei ma­gasból november 11-én este az aulában, amikor zene és vers fe­jezte ki mindazt, amit talán megfogalmazni sem tudunk, mert közhelyszerűnek, páto- szosnak hiszünk. Spátay Adri- anna magyartanárunk összeál­lítása megszólaltatta a csodála­tos énekhangú, egykor a gim­názium néptáncegyüttesében szereplő Sámsonná Kómár Gi­zellát, az irodalmi összeállítá­sokban gyakran szereplő, ma színésznőként ismert Házi Tá- nyát, Nagy Ferencet. Spátay Adri volt és mai nagyszerű versmondói - Ölvec- ky András, Szurcsík Ádám, Zsapka Krisztina, Hernandez Franco Vivien, Dékány Niko­lett, Gyepes Bianka - szívhez szóló verses-zenés műsorukkal tették varázslatos hangulatúvá az emlékestet, melynek szín­vonalát emelte Bertók Tibor diákunk hegedűjátéka és Kal­már Zsuzsanna tanárnő zongo­rakísérete. Az Iskola, a gimnázium em­lékezett elhunyt tanárára. A szerző a Selye János Gim­názium tanára A POSTA HOZTA A magyar nyelv hete a féli alapiskolában Emlékfát ültettek a kis elsősök (Képarchívum) Iskolánk, a féli magyar alap­iskola kicsi ugyan, de a tanulá­son kívüli tennivalókban, ér­dekes rendezvényekben nincs nálunk hiány. Szeptember óta rendeztünk már gyümölcs- és zöldségkiállítást, töklámpás- felvonulást, kis elsőseink em­lékfát ültettek, ötödikeseink vi­rágkötő-versenyen értek el eredményt, kézüabdásaink kupagyűjteménye már nem fér el egy vitrinben és még sorol­hatnánk. A múlt héten tartottuk isko­lánkban a magyar nyelv hetét, amely folyamán minden egyes osztály érdekes, anyanyel­vűnkkel kapcsolatos feladato­kat kapott. A kicsik mesét írtak, rajzokat is készítettek hozzá, továbbá összeírták, melyik szerintük a tíz legszebb magyar szó. Az ötödik osztály listája a követ­kező lett: szellő, gyöngyház, varázslatos, szeretet, édes­anya, könnycsepp, hajnalhasa­dás, alkonyat, barátság, édes­apa. Egy másik feladat szerint Weöres Sándor közismert Ga­lagonya című verse alapján kel­lett paródiát írni. A hetedike­sek így oldották meg a felada­tot: Minden reggel / Pattog a ku­korica / Pattog a kukorica / A tálban. / Zúg a zacskó, / Füst szalad ide-oda, / Pattog a ku­korica / Megégve. / Hogyha a mikro / füstöt ereszt, / lánggá válik / Égni kezd. / Minden es­te / esszük a kukoricát, / esszük a kukoricát / Megégve. Aki szeretne többet megtud­ni iskolánkról, eljöhet a 2011. november 29-re meghirdetett nyílt napunkra, amikor az ér­deklődők megtekinthetik az is­kolát, és részt vehetnek a be­mutató órákon. Mindenkit sze­retettel várunk! Macsicza Emőke A Katedra novemberi számának tartalmából Házi feladat nélkül LAPAJÁNLÓ A pedagógusok és szülők ha­vilapjának novemberi lapszáma hangszerekről szóló poszter­melléklettel jelentkezik. A Leg­kedvesebb mesefilmek rovat­ban a Mézga családról olvasha­tunk, Hrbácsek-Noszek Magda­léna, a legutóbbi Katedra Napok egyik előadója pedig regionális tudatrétegeinkről ír. A jubileu­mi XX. Katedra Napokról be­számoló is olvasható a lapban. Az alma matereket bemutató kőrútunk során ezúttal Fekete­nyékre látogattunk. A lap olva­sói megismerkedhetnek az óvo­dai munkával, továbbá az alsó tagozatos alapiskola Napsugár programjával, ami lehetővé te­szi, hogy a gyerekekkel egész nap aktívan foglalkoznak. A kis­iskolás így gyakorlatilag házi feladat nélkül marad, a szülő­nek tehát sokkal több ideje ma­rad a családra. ,A tartalommal teli élet nem lehet fárasztó” - vé­li Hégli Dusán Csicsay Alajos Stafétabot című rovatában. Folytatódik Drozdík Katalin írá­sa az előkészítő időszak képes­ségfejlesztéseiről, az egészség- védelmi rovat az örökbeadással, a gyógypedagógiai sarok pedig a diszlexiával foglalkozik. Ér­sekújvárban Magyar Hét zajlott, ahol kiemelten foglalkoztak a diákok szövegértésével és -ér­telmezésével. A Nyitrán tanuló magyar egyetemistákat tömörí­tő Juhász Gyula Ifjúsági Klub az utóbbi esztendőkben új erőre kapott, melynek bizonyítéka az elnök Zöld Ágnessel és az alel- nök Csenger Orsolyával készült beszélgetés. Novemberben is je­lentkezik a TANDEM, továbbá Pénzes István versekben tün­döklő nagyasszonyokat bemu­tató, Jakab István nyelvművelő és. Stirber Lajos zenei sorozata. Misad Katalin, a Comenius Egyetem magyar tanszékének tanszékvezetője vitaindító írá­sában arra kéri az alapiskolák al­só és felső tagozatában, vala­mint a középiskolákban oktató szlovák szakos pedagógusokat, ismertessék és véleményezzék a szlovák nyelv oktatásának prob­lémáit a hazai magyar tannyelvű oktatási intézményekben. A Ka­tedra függeléke a Katedra Ala­pítvány tanulmányi versenyei­nek következő fordulóit ismer­teti. (-láger-) A POSTA HOZTA Színházban Győrben Iskolánk, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Utcai Szakközépis­kola a közelmúltban színházlá­togatást szervezett a Győri Nem­zeti Színházba. Az előadás a „Hajmeresztő” című krimi-ko­média volt. A történet helyszíne egy fodrászszalon, és az áldozat egy zongoraművésznő. Az előadás azért volt újdon­ság, mert a nézők is beleszól­hattak a cselekmény menetébe, és ők dönthették el, hogy ki a gyanúsított. Az előadás nagyon szórakoz­tató és humoros volt, a színé­szek nagyszerűen kezelték azokat a helyzeteket is, amikor váratlan kérdéseket tettek fel a nézők. Az előadás olyan hatást váltott ki bennünk, mintha mi is a darab részesei lettünk vol­na. A szünetben egy „Bizo­nyítékok” dobozba lehetett írni a sejtéseinket, illetve kérdése­inket a nyomozással kapcso­latban. Az egyik színésszel pe­dig beszélgethettünk is a szü­netben. Úgy gondolom, hogy az elő­adás sikeres volt, és tetszett a diáktársaim nagy részének is. Aki pedig csatlakozott a „nyomozáshoz”, plusz élmé­nyekkel gazdagodott. WerdenichÁdám, IV. D VERSENYKIÍRÁS Ebben az évben immár negyedik alkalommal hirdeti meg a vá­sárúti József Attila Alapiskola és Óvoda a CSEMADOK Du­naszerdahelyi Területi Választmányának támogatásával a játékos mesevetélkedőt az alapiskolák 2-3-4. osztályos tanulói számára. A vetélkedőre 4 fős csapatok nevezhetnek. Iskolánként minimum 2 csapat nevezését várjuk, felső határ nincs. Nevezési határidő: 2011. november 30 -ig Nevezési díj: 5 €/csapat Nevezési lap és bővebb információ a 7merfoldes@gmail.com e-mail címen vagy a 031/5581287-es telefonszámon kérhető. ,Legyen játék az olvasás!' MP91100734

Next

/
Thumbnails
Contents