Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-24 / 271. szám, csütörtök

10 Kultúra UJSZO 2011. NOVEMBER 24. www.ujszo.com TOLLVONÁS Tavaszi szél vizet áraszt JUHÁSZ KATALIN Ma húsz éve halt meg Freddie Mer­cury, a Queen frontembere. Halála előtt pár nappal je­lentette be a világnak, hogy AIDS-es. Addig tudtommal senki sem gyanított semmit, olyan ügyesen titkolta be­tegségét, és olyan keveset tudtunk még erről a kórról. Bár aki látta a Queen egyik utolsó videoklipjét, a These Are the Days of Our Lives-t, már gyaníthatott valamit a csontsovány, beesett arcú Freddie láttán, de legfeljebb azt konstatáltuk, hogy rossz bőrben van. A Queen a nyolcvanas évek vitathatatlanul legnagyobb hatású zenekara volt, még ha sokan nem is vették ko­molyan őket a rájuk aggatott „glam rock” címke miatt, hi­szen a nyolcvanas években a heavy metal miatt, a kilenc­venes években pedig a grun­ge miatt volt menő cikizni a glam rockot. Aztán a metál befulladt, a grunge-hullám elcsitult, a Queen dalait pe­dig továbbra is gyakran hal­lani az éterben. Freddie Mercury életrajzát és a ze­nekar pályafutását most nem ismertetném, kevés a hely, és ezeknek a dolgoknak utána lehet nézni. Néhány személyes emléket idéznék meg inkább. Ilyenekből nyil­ván van bőven a mai negy­venes-ötvenes korosztály kollektív emlékezetében, ha áttételesen is, de mindenkire hatott valamiképp ez a ka­rizmatikus előadó, aki hibát­lanul énekelt hibátlanul megírt dalokat. Tulajdon­képpen négy vagy legalább három korszakos zseni alkot­ta ezt a zenekart. Hírük, al­bumaik átjutottak a vasfüg­gönyön. Emlékszem, hogyan ültem lesben csőre töltött magnóval 1984-ben, hogy a Poptarisznya című rádióműsor végén rögzíthes­sem a beígért Hammer to Fall t a The Works albumról, amelyet később egy agyon­hallgatott kazettáról sikerült átmásolnom a patinás sister­géssel együtt. A Somebody to Love című dalt szerintem ke­vesen hallgatták három órán át (egy szerelmi csalódást követően), a Bohemian Rhapsody szövegéből vett idézetekkel kevesen tapétáz­ták tele a szobájukat a nyolc­vanas évek elején Rima­szombatban. Mivel kiskorú voltam, nem juthattam el a zenekar le­gendás 1986-os budapesti koncertjére, csak később a képernyő előtt bámultam, hogyan lehet egyetlen hamis hang nélkül végigénekelni egy kétórás koncertet. Fred­die Mercury nem csupán is­tenáldotta tehetség volt, ha­nem énekesnek született. Él­vezettel kísérletezett a stúdi­óban, élvezte a színpadot, a reflektorfényt, imádta, hogy imádják. Ha kellett japánul énekelt a japánoknak, nor­végül a norvégoknak és ma­gyarul nekünk. A Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdal szövegét a tenyeréről puskázta a Népstadionban, ez a négy perc azóta a rock­történelem része. Minden stílus jól állt neki, ugyan­olyan magától érthetődően énekelt rockabillyt, rockot, funkyt, balladát, opera-pa­ródiát, mint mondjuk, disz­kót. Már életében legenda lett. Remélem, a mai tizen­évesek is ismerik. Ha még­sem, keressenek rá a Jútyúbon”, és hallgassák meg, milyen volt az a kor, amikor az énekesek még tényleg tudtak énekelni... RÖVIDEN Könyvbemutató a Seven bárban Dunaszerdahely. A Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó könyvbemutatóra hívja az érdek­lődőket. Ma 18 órakor mutatják be Gyüre Lajos Hazajöttem című könyvét. A kötetet Gál Sándor író, költő ismerteti. Az estet Zirig Árpád költő vezeti. A helyszín a Seven Bar. (ú) Makovecz-kiállítás Velencében Makovecz Imre emlékkiállítás nyílt Velencében magyar és olasz képzőművészek alkotásaivá. A Genius loci (A hely szelleme) című tárlat a Biennále területén, a Szent Márk tér­rel szemközti egykori sóraktárak épületében kapott helyet. A 76 évesen idén elhunyt Kossuth-díjas építész munkásságát a műveiről készült negyven építészeti panel, tervrajz és fény­kép idézi fel a kedden nyílt kiállításon. Ezeket olasz és ma­gyar képzőművészeti akadémiák és egyetemek művészei­nek, professzorainak és diákjainak alkotásai egészítik ki, az itáliai képzőművészeti akadémiákon Erasmus-ösztöndíjjal tanuló magyar hallgatók műveivel együtt. (MTI) Film készülhet Steve Jobs életéről Los Angeles. Film készülhet az október elején elhunyt Steve Jobsról: az Apple egyik alapítójáról szóló alkotást valószínűleg Aaron Sorkin, A közösségi háló című dráma Os- car-díjas forgatókönyvírója forgatja majd. (MTI) Bill Condon rendező akciókban dúskáló, nézhető mozivá formálta az Alkonyat legújabb részét Vámpíresküvő luxuskivitelben Edward (Robert Pattinson) és Bella (Kristen Stewart) hivatalosan is egy párrá válik ebben a részben (Fotó: Bontonfilm) Az előző Alkonyat-epi- zódhoz képest meglepő­en jó mozi lett az Alko­nyat- Hajnalhasadás I. rész. Vannak benne üres­járatok- az esküvői elő­készületek hosszas be­mutatása fura módon azonban mégis az ün­nep, vagyis az egybeke­lésjelenetei nyújtják a legmisztikusabb lát­ványt. Minden kockája káprázat a szemnek. TALLÓSl BÉLA A vámpíros-vérfarkasos love story-folyam utolsó, vérroman­tikus epizódjának első része nagyobb dobás az előző film- opusnál. Az is tény viszont, hogy az előző mozidarabnál fe- lejthetőbbet nemigen lehet produkálni. Na meg az is, hogy e sorozat tiniközönségének kö­rítésként bármilyen laza sztorit lehet tálalni, ha feltétnek ott vannak a kedvencek, a Jacobot megformáló Taylor Lautner (mostanra talán ő az első szá­mú), valamint az Edwardot alakító Robert Pattinson és a közöttük lavírozó Bella, vagyis Kristen Stewart. Erre utal a bemutató körül kialakult hisz­téria (hogy vannak, akik órák hosszat vagy napokig képesek letáborozni a mozi előtt, csak hogy első vetítésen szerezze­nek tudomást a folytatás alaku­lásáról). Persze ez talán annak is köszönhető, hogy az új rész nagy durranásként ígérte Bella és Edward egybekelését, a vár­va várt nászt. Ennek reményé­ben úgy felbuzdult a tinisereg, hogy nézettségi rekordot pro­dukált az első hétvégén: az észak-amerikai nézők csaknem 140 millió dollárért váltottak jegyet, a globális bevétel pedig 283,5 millió dollárt hozott a kasszára. Idehaza is csúcsokat döntögetett a premierhétvégi látogatottság: a forgalmazó Bontonfilm adatai szerint 62 847 jegyet váltottak a filmre, s ezzel szlovákiai viszonylatban abszolút bemutató-hétvégi re­kordot állított fel a Hajnalha­sadás első része. Már a bemuta­tó napján 20 359 néző látta a filmet - ez természetesen a ha­zai mozikra vonatkozó adat. A statisztikától térjünk vissza a film valóságába! Lassan csor­dogál a sztori, inkább hangula­tokat, idillikus állapotokat, mint történéseket hoznak a vá­gások, de szép filmes megoldá­sokkal araszolgatunk előre, ám főleg az operatőri munka ámít el elkápráztató helyszínekkel és lenyűgöző terekkel. Világraszóló esküvőt rittyen­tenek ennek a vegyes vám­pír-ember párnak, akik úgy döntenek, hogy egymáshoz kö­tik a sorsukat. Olyan látványvi­lággal, annyi csodával, nem ki­csit túlszépített ünnepiességgel van tele az egybekelésük, hogy ilyet valóban ritkán látni halan­dói környezetben - vámpírkör­nyezetben és -vonatkozásban is minden bizonnyal most először. Nyálcsorgató álomvilágot te­remtettek az alkotók, az ünnepi ruhák, élen a menyasszonyéval, ahogy mondani szokás, szinte megszólalnak. Tehát tökéletes­re sikeredett az illúzió. Ám ahogy fentebb kifejtettem, ese­ményszempontból meglehető­sen elhúzott, izgalommentes, mondhatni, egy idő után unal­mas kezd lenni attól, hogy sem­mi sem történik, csak készülünk és megyünk a lagziba egyre bel­jebb és beljebb. Azt követően sem rögtön pörögnek fel az események, hogy a ceremónia végeztével elrepülünk egy eg­zotikus tájba, a nászút helyszí­nére, egy álomnyaralásra. Ahol szintén nem igazán történnek dolgok, csak szeretgetések, für­dőzések vízesések alatt (mezí­telenségből sokat nem kell re­mélni!), a luxusszórakozás kü­lönféle lehetőségeinek kiélése, valamint egy, még a nászágyat is ripityára zúzó nászéjszakai együttlét az, aminek nézőként jó adag irigykedéssel részesei lehetünk. Ezekből csak a nász­ágyat is ripityára zúzó (megle­hetősen komikus) nászéjszakai együttlét érdemel nagyobb fi­gyelmet, hiszen ennek meg is lesz a következménye. Bella állapotos lesz. Ez a nem kívánt terhesség - és azt hang­súlyozni kell, hogy nem kívánt, nagyon nem kívánt - lesz a ki­induló konfliktushelyzet, s ez ugrasztja megint csak egymás­nak a vámpírokat és a vérfarka­sokat. S ebben az egymásnak ugrásban Jacobnak van kiemel­kedő szerepe... Olyan feszült akciók sora következik az ő ve­zérletével, ami végig szinten tudja tartani az izgalmakat. Már-már minden megol­dódni látszik a nem kívánt ter­hesség vonatkozásában, ám a néző sejti, hogy nem alakul­hatnak olyan tragikusan az események, ahogy még az utol­só előtti kockák is mutatják. Nem lehet olyan a vég, amilyen felvetődik még a száztizedik já­tékperc közelségében is. Hi­szen tudnivaló, ez csak az első rész. S hamarosan jön a min­dent eldöntő biztos második, a tuti befejezés, amelynek nézé­se során papír zsebkendő nem marad szárazon. Vagy azért, mert rosszul végződik, vagy azért, mert jól, vagy csak mert befejeződik, mindegy hogyan, de vége lesz. De addig itt van az új mozi, meglepetésbombával a lezáró percben. Ez az új más, mint az előzőek. Formai (design, színvi­lág és maszk) vonatkozásban, akciótempóban, nem utolsó­sorban pedig emberi mértéké­ben is más, mivelhogy sokkal inkább valós emberi érzésekkel tudja megszólítani a nézőt. De még így is ott van benne kellő adagolásban a vámpírmérték­kel mért energiák tombolása és a vérfarkasok vadságának csa- pongása. Szóval egyáltalán nem kell rossz szájízzel kijönni a moziból, a nem tiniknek sem. Rendhagyó könyvbemutató, élő történelemóra és festettüveg-kiállítás a Csemadok-házban Hamisítatlan római est a veteránnal ELŐZETES Dunaszerdahely. A Csema­dok-házban (Bacsák utca 240/13.) Római est címmel rendhagyó könyvbemutatót tartanak holnap 18 órai kez­dettel. Marcellus Mihály budapesti író A veterán - Aquincum haj­nala című könyve a napokban jelent meg a dunaszerdahelyi Historium Kiadó gondozásá­ban. A regény egy új sorozat, a Pannónia Romanum első ré­sze, és érdekessége, hogy nem valamelyik tőlünk távoli pro­vincián játszódik, hanem szin­te a szemünk előtt, a mai Óbu­da területén, Aquincumban. A történet ugyan bemutatja a lé­giósok életét, és krimiszál is színesíti a cselekményt, legin­kább talán mégis a „római kozmopolita kalandregény” jelző illene rá, mivel szinte ké­zen fogva vezeti végig olvasóit a helyszíneken, aprólékosan mutatva be a városi életet, a polgári berendezkedést, az ét­kezési és fürdési szokásokat, nem utolsósorban pedig a ró­mai építészet és művészet ku­lisszái mögé is betekintést nyújt. Az író fáradhatatlan kuta­tómunkát végzett, erről árul­kodik szinte minden leírt sza­va. Honlapja, illetve a Pannó­nia Romanum sorozat Face- book-oldala tanúsága szerint Marcellus Mihály rengeteg helyre ellátogatott, gyakorlati­lag mindenhol járt, ahol köny­ve szereplői is jártak, és jósze­rével nem írt meg olyan házfa­lat, amely ne állt volna ott a valóságban is. A könyvbemutatón a szer­zővel Nagy Erika prózaíró és publicista beszélget, a kor hangulatát pedig a szervezők egy hamisítatlan római lako­mával, valamint a Légió Brige- tio élő történelemórájával, vi­selet- és fegyverbemutatóval szeretnék megkoronázni. Az est kísérőrendezvénye Huszár Kata üvegfestő ókori római stílusú festett üvegeinek kiállítása. A belépés és a fogyasztás in­gyenes! (ú)

Next

/
Thumbnails
Contents