Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-24 / 271. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 24. Közélet 3 A miniszterelnök sokkolónak tartja, de különösebben már nem lepte meg, hogy a titkosszolgálat minden bizonnyal őt is megfigyelte Dáma-akció - Iveta Radičovát is lehallgatták (Tomáš Benedikovič felvétele) Pozsony. Kedd estéig a le­hallgatási botrány csak a TA3 vezérigazgatóját és a Pravda napilap három újságíróját érintette. Tegnap viszont kiderült, a katonai hírszerzés ma­gát a miniszterelnököt, Iveta Radičovát is megfi­gyelhette. Az akció fedő­neve Dáma volt. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A Nový čas szerint a titkos- szolgálat „Dáma” elnevezésű aktát is vezet. Két, egymástól független forrás igazolta, hogy az akta a kormányfő figyelése során készült jelentéseket tar­talmazza, konkrétan Radičová véleményét az úgynevezett Hayek-botrányról. Tavaly nyá­ron derült ki, hogy a Hayek Consulting cég állami megbí­zást kapott a Fico-kormány ide­jén, miközben két volt kisebb­ségi tulajdonosa - Martin Ch­ren (SaS) és Ivan Švejna (Híd) - az új kormány államtitkára lett. Ezután mindkét államtit­kár távozott tisztségéből. A Dáma-akció során minden bizonnyal nem lehallgatással, hanem megfigyeléssel jutottak információkhoz. De a dokumen­tumokban említenek egy tele­fonbeszélgetést is Radičová és Richard Sulik SaS-elnök között. Sakkjátszma damaval Ľubomír Gaiko, a tegnap menesztett védelmi miniszter saját bevallása szerint nem tu­dott erről az akcióról. „Dáma? Nem, soha ilyesmiről nem hallottam” - mondta. Radičová csak annyit mondott, rendkívül sajnálatos, ha ezek az informá­ciók tényleg valódiak, de már ez sem lepné meg. Az ügyben már eljárást indítottak a ható­ságok. „Sokkoló, ha ez igaz. Er­ről is beszélgettem a katonai hírszerzés, illetve az informá­ciós szolgálat igazgatóival. Többet nem mondhatok. Nyü- vánvaló, hogy a titkosszolgálat az elmúlt időben mindenfélét csinált, csak nem azt, ami a feladata” - mondta Radičová. Még nem tudni, hogy a hírszer­zés főnökeit menesztik-e. Hivatalnokokat is lehallgattak A Pravda újságírója, Vanda Vavrová lehallgatása során a katonai hírszerzés a Smer egyik képviselőjéről, Robert Madejről is próbált informá­ciókat gyűjteni. A nyilvános­ságra került dokumentumok szerint jelentést készítettek arról, hogy beadvánnyal for- dulnak-e a Smer képviselői az alkotmánybírósághoz a siker­telen főügyészválasztással kapcsolatban. Biztonsági elemzők szerint ha a lehallgatásokra volt is en­gedélye a hatóságoknak, arra már nem, hogy átiratot is ké­szítsenek róluk, tehát, hogy a telefonbeszélgetéseket írásos formában is közzétegyék. „Ha a lehallgatás során szerzett in­formációk nem járulnak hozzá a vizsgált ügy lezárásához, azokról a törvény szerint nem szabad jelentést készíteni, és ha készült, meg kell sem­misíteni” - vélekedik Milan Žitný biztonsági elemző. Mindig volt füle a falnak A sajtó rendelkezésére álló dokumentumokból az is kide­rül, hogy a védelmi minisztéri­um embereit is lehallgatták. Konkrétan Peter Plučinský hi­vatalvezetőt, továbbá a tárca gazdasági részlegének vezető­jét, Jarmila Mikušovát. Az viszont nem világos, mi volt a lehallgatás oka, célja, s az sem, hogy a hatóságok valami­lyen bűncselekmény elköveté­sével gyanúsították-e őket, vagy sem. Plučinský aktája olyan információt is tartalma­zott, hogy egy, a hírszerzés számára ismeretlen személytől vaddisznóhúst kapott szüle­tésnapjára. Feljegyezték azt is, milyen vulgárisán beszéltek Galkóról. Az is kiderült, hogy a kato­nai hírszerzés minden bi­zonnyal Robert Fico kormány­zása alatt is figyelte az újság­írókat. Patrícia Poprocká új­ságíró telefonját 2007-ben fi­gyelte a hírszerzés, amikor a védelmi tárca élén František Kašický állt. A bíróság akkor a katonai hírszerzés öt lehallga­tási kérvényét hagyta jóvá, ezenkívül engedélyezte, hogy Poprockát megfigyeljék, és fényképes bizonyítékokat is készítsenek. Ugyanúgy, mint a Pravda újságíróinál, Poproc- kánál is azt gyanították, hogy része volt a titkosított infor­mációk kiszivárogtatásában. Jaroslav Baška (Smer), aki Kašický után került a védelmi tárca élére, tegnap kijelentet­te, Poprocká lehallgatása tör­vényes volt, mert felmerült a gyanú, hogy az országban te­vékenykedő külföldi hírszerző szolgálatokról akar informáci­ókat nyilvánosságra hozni. „Ez pedig biztonsági kockázatot jelentett” - mondta. Az ügy­ben később eljárás indult, az újságírónő 15 ezer koronás bírságot kapott, (dem) 1998 óta mindegyik védelmi miniszternek idő előtt kellett távoznia posztjáról Állandó jövés-menés a védelmi tárca élén Kašickýt a „takarítási botrány" után Brüsszelbe takarították el, NATO-nagykövet lett (Ján Krošlák felvétele) A lehallgatási botrány jelentette karrierje végét Galko médiaminiszter volt MÓZES SZABOLCS Pozsony. A védelmi minisz­teri poszt nem tartozik a biztos állások közé Szlovákiában. Csak a harmadik Mečiar-kor- mány alatt nem bukott meg a védelmi miniszter - az SNS-es Ján Sítek korabeli háttérinfor­mációk szerint viszont csak egy politikai báb volt, a Mečiar-ka- binet egyik leggyengébb tárca­vezetőjének tartották. Az első Dzurinda-kormány- ban (1998-2002) a baloldali SDĽ kapta meg a tárcát. Pavol Kanis, az SDL-alelnök 2001 ja­nuárjában volt kénytelen tá­vozni. Hivatalosan azért, mert nem tudta hitelesen megma­gyarázni, miből épít Pozsony belvárosában többmilliós házat - miniszteri fizetése ugyanis erre kevés lett volna. Kanis az­zal védekezett, hogy rendkívül jól tippeli meg a sportesemé­nyek eredményét, ezzel többet „keres”, mint a minisztérium­ban. Magyarázatát nem fogad­ta el a kormány. A „nikézős, házépítős sztori” viszont állítólag csak ürügy volt Kanis elmozdítására. Bu­kására több magyarázat is szü­letett, az egyik szerint a minisz­tert azért kellett eltávolítani, mert Brüsszel szerint nem tud­ta kellőképpen előkészíteni az ország NATO-csatlakozását. Kanis pártja nem sokkal később kettészakadt, a 2002-es válasz­tásokon pedig nem jutott be a parlamentbe. A második Dzurinda-kabi- netben az SDKÚ második em­bere, Ivan Šimko kapta a vé­delmi miniszteri posztot. Nem egészen egy évvel a választások után távoznia kellett; bukása elősegítette az SDKÚ-ban be­indult bomlási folyamatot. Az ügynek a mostanihoz hasonló háttere volt, csak sokkal nehe­zebb lehetett átlátni. Mikulás Dzurinda 2003 nyarán egy összeesküvés-elmélettel állt elő, mely szerint egy „csoport” a megbuktatásán dolgozik. Új­ságírókat és politikusokat gya­núsított azzal, hogy a csoport tagjai, köztük Ján Mojžiš akko­ri NBÚ-igazgatót is (eredetileg az SDKÚ jelöltje volt). Az elmélettel Šimko nem ér­tett egyet, a kormányban nem szavazta meg Mojžiš elmozdí­tását - akit ő jelölt a posztra -, mire Dzurinda őt váltotta le. Šimko ezután távozott az SD- KÚ-ból, saját pártot alapított Szabad Fórum néven, ám an­nak alakuló kongresszusán nem őt, hanem Zuzana Marti- nákovát választották elnökké, így saját új pártjával is „összebalhézott”. A Šimkóhoz közeli képviselők távozása mi­att vesztette el parlamenti többségét az akkori koalíció. Šimko után Juraj Liška ve­zette a tárcát, ő 2006 januáijá- ban mondott le, a szlovák légi­erő repülőgépének lezuhanása miatt. A gép a magyarországi Hejce mellett egy hegynek üt­között, a tragédia során 42 ka­tona vesztette életét. Liškát Martin Fedor (szintén SDKÚ) váltotta. Érdekesség, hogy Liška később összekülönbözött pártja vezetésével, független képviselő lett, 2008-ban saját pártot alapított Liga néven. A Fico-kormányban Franti­šek Kašický kapta meg a vé­delmi tárcát. Elemzők már akkor arra figyelmeztettek, Kašický csak politikai báb, a minisztériumot valójában Robert Kaliňák akkori bel­ügyminiszter, a Smer „po­zsonyi üzleti szárnyának” ve­zetője fogja irányítani. Kašický 1994 és 1998 között a védelmi miniszter szóvivője volt, később a katonai elhárí­tást (VOS - ez végezte a mos­tani lehallgatásokat) vezette. Erről a posztról 2004-ben vál­tották le olyan okok miatt, amelyekért Kaliňák - akkor ellenzéki képviselő - szerint is távoznia kellett. Kašický 2008 elején bukott meg, miután kiderült, nagy értékű, a minisztériumi épüle­tek takarításáról szóló tendert írt ki, amely egy Smer-közeli vállalatra volt szabva. Elem­zők szerint a Smer a kezdetek­től rablógazdálkodást folyta­tott a tárcánál, a „takarítóten­der” csak a jéghegy csúcsa volt. Kašický után a jellegtelen Jaroslav Baška lett a miniszter, háttérinformációk szerint őt szintén Kaliňák emberei irá­nyították. ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Ľubomír Galko csak tavaly bukkant fel a poli­tikában, az SaS választási lis­táján a 9. helyet kapta. Az 1968-as születésű politikus korábban informatikusként dolgozott, majd egy kiskeres­kedelmi üzletláncot vezetett. Blogbejegyzéseiben kezdetben az iskolaügyi kérdések mellett szinte mindennel foglalkozott, csak a hadüggyel nem. Ennek ellenére 2010 nyarán pártja a védelmi tárca élére jelölte. Az SaS koalíciós partnerei­nek nem is tetszett, hogy egy szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező politikus kapja a tárcát. Emellett azt is felhány- torgatták neki, hogy nem be­szél angolul. Végül beleegyez­tek a kinevezésébe, azzal a fel­tétellel, hogy az államtitkár Ondrejcsák Róbert független elemző lesz. Ondrejcsák fel­adata a szakpolitika és NATO- val való kapcsolattartás. Gal- kónak emellett három hóna­pon belül angol nyelvvizsgát kellett tennie. Az elemzők azt tartották pozitívumnak, hogy kívülről jövő emberként sikerülhet le­állítani a védelmi tárcánál zaj­ló korrupciós ügyleteket. Megfigyelők szerint az előző ciklusban ez a minisztérium a panamázós vállalkozók eldo- rádója volt, és a két Dzurinda- kormány idején is voltak gya­nús ügyletek. A védelmi mi­nisztériumok egész Közép-Eu­rópában a legkorruptabb tár­cák közé tartoznak, mivel túl sok adatot titkolhatnak el a nyilvánosság elől. Egy sor - elsősorban hadügyi - meg­rendelés esetében így nem derülhet ki, hogy az ár nem volt-e eltúlzott. Galko megkezdte a korábbi korrupciós ügyek kivizsgálá­sát, több versenypályázatot is leállított. Emiatt kinevezésé­től kezdve éles konfliktus ala­kult ki közte és a tárcát ko­rábban fejőstehénként kezelő Smer között. A szókimondó tárcavezető az SaS legaktí­vabb politikusai és legnépsze­rűbb miniszterei közé tarto­zott, akkor sem fogalmazott diplomatikusan, amikor koa­líciós partnereiről beszélt. A kormányon belül a legtöbb nézeteltérése Mikuláš Dzu­rinda külügyminiszterrel, az SDKÚ vezetőjével volt. Galko konfliktusba kevere­dett a hadsereg vezetésével is, nem bízott sem a katonai hír­szerzésben, sem a megörökölt minisztériumi apparátusban. A tárcától és a hozzá tartozó hírszerzéstől idén sorban szi­várogtak ki bizalmas informá­ciók, ezeket elsősorban a Smer-közeli Pravda szellőz­tette rendszeresen. Elemzők szerint a mostani ügy hátterében az állhat, hogy Galko megelégelte a kiszivá­rogtatásokat, és azért hallgat­tatta le a lap munkatársait, hogy megtudja, kik juttatják ki az információkat. (MSz)

Next

/
Thumbnails
Contents