Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-22 / 269. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 22. Vélemény és háttér 7 A pártok aggódhatnak, hogy sikerül-e véget vetniük a választóik körében uralkodó apátiának Válságban a jobboldal Az egész szlovákiai jobboldal állapotát jellemzi az, ami a Polgári Demokrata Ifjúság (ODM) ünnepségén történt a hétvégén. Samo Tmka, a Sme napilap riportere nyilvános beszédében kíméletlenül a jobboldal jelenlevő vezető személyiségeinek szemébe vágta, mennyire rosszul végzik a dolgukat. TOKÁRGÉZA Az érintett SDKÚ-s és KDH-s politikusok kényszeredetten mosolyogtak, Tmka pedig vastapsot kapott a jobboldali ifjúsági szervezet kongresszusának résztvevőitől ahelyett, hogy gyorsan eltávolították volna a pódiumról. A kemény szónoklat és annak fogadtatása is azt mutatja, mennyire erős és még a szimpatizánsok szűk körét is átitató, a jobboldali szavazók körében tapasztalható kiábrándultság. A pártok pedig amiatt kezdhetnek aggódni, hogy sikerül-e véget vetniük március előtt a választóik körében uralkodó apátiának. Erre jelen pillanatban kevés az esély, annál több a szlovákiai jobboldal széthullására. A hagyományos jobboldali pártoknak rengeteg problémájuk van, hiányzik például a hiteles és megvalósítható jövőkép. Az SDKÚ-KDH-Híd szövetség elméletben jól hangzik, de a kormányzáshoz szükséges SaS már a perifériára szorult - komoly részben Sulíkék hibájából. Ráadásul az egységet is meg lehet kérdőjelezni, ha a koalíció egyes tagjai, elsősorban a KDH, a Smer felé irányuló nyitást feszegetik, felkészítve választóikat a korábban elképzelhetetlenre. Méghozzá arra, hogy egy jobboldali párt tábort vált és szövetkezik egy baloldalival. Az ideológiai határok elmosódását súlyosbítja, hogy a jobboldalnak nincsenek húzó témái. Másfél éves kormányzás után elmondhatjuk, hogy a korrupció ellen folytatott, egyébként nagyon dicséretes harcba beletört a koalíció bicskája, a gazdasági válság újabb hulláma pedig a várt növekedésnek és a gazdasági mélypontból való kilábalásnak tett be. Jobb híján maradnak a marginális témák, például az ország és az Európai Unió viszonyának tisztázása, melyet az SDKÚ és az SaS szorgalmaz. Hasonlóan a 2006-os választások előtti, a tudásalapú társadalomra építő címkéhez ezzel sem lehet megszólítani széleskörű tömegeket. Jövőkép és program mellett, friss, hiteles arcokból is hiány alakult ki a jobboldalon, politikusokból és szimpatizánsokból egyaránt. A miniszterelnökként gyengének bizonyuló, de arcát és népszerűségét megőrző Iveta Radičová távozása gyenge középpárttá minősítheti az SDKÚ-t (ami egyébként további problémákat okozhat, hiszen nem tudni majd, melyik a jobboldal vezető pártja), új személyiségeket pedig nem sikerült megszólítani. A jéghegy csúcsa pedig Tmka beszéde. Az alapjában véve jó szándékú hátország, a jobboldali irányultságú társadalmi elit zavarodott, dühös, vagy hallgat. Márpedig ők hozzák a szavazatokat - a karikaturista Shooty, aki önerőből kampányok az előző választások idején a jobboldal mellett, az énekesek, zenészek, színészek, akik ingyen és bérmentve szidták Ficót. Szellemi hátországát vesztve pedig még senki sem nyert választást. Akár Orbán államférfiúi képességeit is lehet dicsérni: elveivel ellentétesen is tudott cselekedni Veled vagy nélküled? HORBULÁK ZSOLT Azt, hogy Magyarország tárgyalási javaslattal szólította a meg a Nemzetközi Valutalapot, sokan az orbáni gazdaságpolitika csődjének tartják. A lépés még az IMF számára is váratlan volt, hiszen azt előbb a médiában jelentették be. A hír egyértelműen pozitívan hatott, a forint azonnal erősödni kezdett. Volt olyan elemző, aki ezt szóbeli intervenciónak tekintette. Vannak viszont olyanok is, akik bírálják a magyar kormányt. Nem magát a kapcsolatfelvételt, hanem annak módját és főleg az azt megelőző kormányzati retorikát. Orbán Viktor másfél éven át hangoztatta, hogy az ország nem kér a valutaalap diktátumából. Az a kritika is elhangzott, hogy túlontúl bizakodva indul neki a tárgyalásoknak, és nem lehet majd olyan szerződést kötni, amely alapján az IMF csak pénzt ad, ellenben a magyar államtól nem vár semmiféle kötelezettséget. Az eseményt persze lehet a másik oldalról is értékelni. A magyar kormány azt tette, amit kell, segítségért fordult a megfelelő nemzetközi intézményhez. Habár elég későn, mégsem a legutolsó pülanatban. Akár Orbán Viktor államférfim képességeit is lehet dicsérni, hogy az elveivel ellentétesen is tudott cselekedni. A magyar gazdaságpolitika elemzése egy hosszabb írás tárgya lehetne. A tárgyalásokra való felhívás közvetlen kiváltó oka a forint gyengülése, pontosabban az adósságkockázat biztosítási díjának megugrása. Ez Magyarországnak megközelítőleg két és félszer kerül többe, mint Szlovákiának, kissé meghaladja az olaszt, de valamivel kevesebb, mint a portugál és az ír adósságbiztosítási díj. Hiába alacsonyabb Románia ratingje, ha az IMF-védőemyő miatt Magyarországénál negyedével olcsóbban jut kölcsönhöz. Azt is tudjuk, hogy a múlt héten nem csupán a magyar, hanem a szlovák, sőt az osztrák állampapírok iránt is csökkent a kereslet. Ebből az is következik, hogy az IMF-fel való kapcsolatfelvétel közvetlen okát Magyarországtól független eseményekben kell keresni. Mégsem lehet elmenni amellett, hogy olyan eseményeknek vagyunk tanúi, amelyeket már számos alkalommal láttunk, legutóbb 2008 októberében. Ki kell mondani, hogy az Orbán- és Matolcsy-féle gazdaságpolitika egyelőre nem tudta kihasználni a politikai többségét egy hatékonyabb és sikeresebb ország kialakítására. Látjuk viszont, hogy a kormány képes változtatni korábbi álláspontján. Ha tanul az elmúlt másfél év tapasztalataiból, a hátralevő két és fél év alatt rugalmasabb hozzáállással a választási ciklus végéig még módja lehet szolid eredmények elérésére. KOMMENTAR A bizalom hiánya NAGYANDRÁS A választások közeledtével úgy tűnik, egyre kevesebb az esélye annak, hogy a jobboldal egységesen, közös platformot képezve tud szembeszállni Robert Ficóval. A Smer elnöke lassú, szisztematikus munkával egy évtized alatt felszámolta a pártja környékén felbukkanó vagy a múltból megmaradt konkurenciát. A baloldali, populista politikára fogékony szavazónak manapság nincs választási lehetősége. Vagy a Smerre szavaz, vagy senki másra. A HZDS másfél év alatt szinte teljesen eltűnt a süllyesztőben, biztosra vehető, hogy a 2012-es választásokon már nem rúg labdába. Kérdéses, hogy az SNS bejut-e a parlamentbe, de soha nem jut már vissza a dicső tíz százalék környékére. Főleg Robert Fico személyes karizmájának köszönhetően a választások előtt ott már komolyabban nem gondolkodik senki, tudják pár ciklusra előre, pontosan merre vezet az út. Ajobboldalon ennél sokkal nehezebb, kaotikusabb, mondhatni katasztrofális a helyzet. Ahelyett, hogy örülni lehetne annak, hogy megvan a szavazás szabadságának lehetősége, a teljes felaprózódás látszódik. Ajobboldali szavazónak legalább 4, de inkább hat párt között kell döntenie, és ha olyan fontos kritériumokat is maga mögött tud, hogy Istennek helye van-e a politikában, s az európai közös pénzpolitika jó-e vagy sem, még mindig marad kettő, de van, hogy három választási lehetősége. És ebben a helyzetben még abban sem lehet teljesen biztos, hogy ez ajobboldali párt valóban jobboldali politikát folytat-e mondjuk az elkövetkező ciklusban, vagy esetleg a Smemek lesz a következő mátkája. Némileg a pártok bizonytalansága is érezhető, hiszen keresztbe-kasul „csalódtak egymásban” az elmúlt másfél év alatt, és semmire sem vágy- nakjobban, mint egy kiszámítható, biztos partnerre. Ezaleg- inkább a KDH-n látszik, melynek vezetői egyre barátibb hangot ütnekmeg a Smerrel, miközben még három és fél hónap van a választásokig. így elképzelhető, hogy a végén megvalósul a keresztény-szocialista, munkás-hívő kormány. De terľ mészetesen nem ez az egyetlen variáció, a politikusoktól hallottunk sokfélét, sőt nagyon kevés volt az a variációt, amit eleve kizártak a pártvezetők. Simán elképzelhető az, ami több nyugati demokráciában is megtörténik időnként: bár a Smer győzelmét mindenki előre elkönyveli, de az, hogy a választások után kivel alakít kormányt, csak a választások után kezd kikristályosodni. Ez egyébként azért érdekes, mert a 2010-es helyzethez képest, amikor ajobboldali pártok megverték a Smer-SNS-HZDS koalíciót, senkineksemjutott volna eszébe összeállni Robert Ficóval. Az elmúlt másfél évben a Smer háza táján szinte semmi sem változott, mégis hirtelen majd mindenki számára egyre elfogadhatóbb partner lett. A változás a jobboldalon történt. Eltűnt a kölcsönös bizalom, és ez elég volt ahhoz, hogy a Smer újra pozícióba kerüljön. Milyen könnyű és milyen szomorú. TALLÓZÓ UJ MAGYAR SZÓ Nem tudni még, pontosan milyen lesz az együttműködés az IMF-fel, „a leégés mindenképpen bejött” - írta vezércikkében a bukaresti Új Magyar Szó. A cikk szerzője, Ágoston Hugó szerint a lépésre mindenképpen szükség volt, annyira leértékelődött a forint, végül is sokkal jobb és felelősségteljesebb ez a döntés, mintha Orbánék továbbra is a tántoríthatatlan harcost játsza- nák. A döntés jelzi, mekkora lehetett a baj. Mennyire meg kellett menteni a forintot, és mennyire be kell gyorsítani a magyar gazdaságot a washingtoni székhelyű szervezet segítségével. Hogy ennek további visszakozások és megszorítások lesznek a következményei? Valószínűleg igen, még ha az Orbán-kormány ennek a szónak a kimondása ellen is nevetséges makacssággal ragaszkodik - írta a szerző. „Románia éppen az IMF-fel való kiváló együttműködésnek köszönhetően kerülte el azokat a csapdákat, amelyek Magyarországot fenyegették, és vált a világ szemében amolyan jó tanulóvá” - írta Ágoston Hugó. (MTI) FÁZ A Frankfurter Allgemeine Zeitung Magyarország-szak- értője, Michaela Seiser bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Budapest az európai adósságválság nyomása alatt cselekedett. Idézte a nemzetgazdasági minisztert, aki már a jövő év elején megállapodásra számít. Utalt arra: Orbán Viktor kormányfő jelezte, hogy továbbra sem hajlandó megszorításra. Ugyanakkor úgy értékelte: a tárgyalások „csapást” jelentenek a kormányfőnek, eddig ugyanis elutasította, hogy Magyar- ország ismét a valutaalaphoz forduljon. (MTI) Szöveg nélkül
