Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-19 / 267. szám, szombat
SZALON 2011. november 19., szombat 5. évfolyam, 46. szám Viktor Jerofejev: „A jó könyvek az égből jönnek. Olyan ez, mint a rádióhullám: az ember tekergeti a gombot, s várja, hogy megszólaljon a rádió" Vége a jövőnek: Közép-Európa-fórum Pozsonyban Esterházy Péter, Monika Maron, Michal Hvorecký, Viktor Jerofejev és Frederik Stjemfelt. Jerofejev az égre mutat, s ezt mondja: Senki sem tudja, milyen alapon működik a rádió, ráadásul az író csak színleli, hogy hallja, legtöbbször nem hall semmit, s meglehet: nincs is rádió (Képek: PeterŽupník) Harmadízben rendezett a Projekt Fórum nevű polgári társulás háromnapos nemzetközi konferenciát, közép-európai fórumot Pozsonyban, mi a második nap esti programján voltunk jelen, ez A félelem nyelve témájában zajlott. KENÉZ BORBÁLA A november 17-i, tehát a rendszerváltás évfordulójára időzített konferencia a Vége a jövőnek címet kapta, s miként a többi programot, a csütörtök (ünnepnapi) esti beszélgetés is prominens személyiségek szolgáltatták. Ezért (az ünnepért, a neves vendégekért, a jó szervezésért) vagy másért, tény, hogy az Astorka Színháznak nemcsak a pótszékeire, hanem a lépcsőire is szüksége volt ahhoz, hogy az érdeklődőket kielégíthesse. A többit már maga a beszélgetés szavatolta: a három óra alatt senki nem hagyta el a termet. A félelemről és a félelem nyelvéről folyó beszélgetést Michal Hvorecký író vezette, aki nemcsak a négy meghívottat mutatta be, hanem röviden pályájukat, származásukat és műveiket is. Egy-kettő kiderült, miért telitalálat egy színpadra ültetni a magyar Esterházy Pétert, a német Monika Maront, az orosz Viktor Jerofejevet és a dán Frederik Stjemfeltet. Nem véletlenül ez utóbbi kezdte a beszélgetést: Frederik Stjemfelt hamar igazolta is, ami róla elhangzott, nevezetesen hogy szemiotikus, ezenkívül multikulti-kritikus, és egyik fő érdeklődési területe a kisebbségi kérdés. Amit rögtön fölvetett s ami végig meghatározta a társalgás irányait: a szólásszabadság. Hogy tudniillik ki kell-e terjeszteni, vagy ellenkezőleg, korlátozni célszerű-e. A szólásszabadság azért fontos, mert csak általa beszélhetünk, s csak a szólásszabadságnak köszönhetően beszélhetünk más szabadságokról is. (Szabadság nincs, de szabadságok vannak - idézte föl Esterházy a Kádár-korszak egyik szállóigéjét.) Az általános szólásszabadság kiterjesztésére is van igény, de van olyan (nemzetközi és országa válogatja) igény is, mely inkább a korlátozását szorgalmazza. Mondván, hogy a nem kívánatos megnyilvánulások épp a szólásszabadság korlátozásával előzhetők meg. (Példáit pódiumtársai bővítették: ne mondjunk és írjunk négert, eszkimót, cigányt; ne írjunk olyasmit, amire más ország érzékeny, olyasmit se, ami két ország kapcsolatának árthat; ne sózzunk, ne fogyasszunk cukrot, alkoholt stb. Viktor Jerofejev érzékletesen ecsetelte, miként cenzúrázták szövegeit a rendszerváltás előtti Szovjetunióban, s miként ma az Egyesült Államok sajtójában vagy németországi könyvkiadói berkekben.) A gond az, hogy a szólásszabadság korlátozása leginkább a radikális platformnak és a totalitárius rendszereknek kedvez; a szélsőségesek eleve ellenzik a szólásszabadságot, a diktatúrák meg eleve azt nem tekintik a szólásszabadság részének, ami nekik nem felel meg. Stjemfelt szerint a demokrácia a személyek, nem pedig az eszmék védelme. Vagyis az eszmék szabadon támadhatók, legalább Európának nem szabadna a szólásszabadságot korlátoznia: a bírálat, de a sértés, sőt a nevetségessé tétel is a szólásszabadság része kell, hogy maradjon. Viktor Jerofejev szerint a del- finezés (a cenzúra) elpusztítja az embert, el a könyveket, el az irodalmat: lásd például a Pus- kin-életművet Puskin politikailag inkorrekt meglátásai nélkül. Jerofejev szerint a félelem a civilizáció szívében lakik, a volt Szovjetunióban államüag támogatták s exportálták a félelmet. Mégis, van benne valami emberi, mert nemcsak a civilizációk szívében lakik, hanem ott lakik a félelem a vallások szívében is, az irodalom szívében (Dosztojevszkij), az ember szívében. Félni emberi, s akkor jó, ha magunkban tetten tudjuk érni a félelmet, s ha egyensúlyt tudunk teremteni félelem és nem félés között. Fontos, hogy a nem félelmet (szó szerint a nyár szót használta) is elültessük az ember szívébe - mert akkor ismerni fogj a, hinni fog benne. Esterházy Péter úgy látja, egy posztpolitikailag korrekt időben a kelet-európai államok egy pre- politikai korukat élik: még nem gondolkodtak el azon, amit mások (a dánok például) már többedszer kénytelenek újragondolni. Még azt sem tudni, melyik szót szabad használni, melyiket nem, az emberek még azt sem érzékelik, hogy minden tettünknek nyelvi következményei is vannak. Jerofejevhez kapcsolódva arról beszélt, hogy a szív félelme a társadalom félelme: az olyan szív, amelyben nincs félelem, az félelmetes és embertelen. (Lásd ehhez: amerikai wes- temfilmek hősei vagy kelet-európai párttitkárok.) A diktatúra egyszerűbb, ott minden a félelemből ered, még a bátorságunk is. Egyébként, mondta, a szabadságnak is a diktatúrában vannak a legjobb pozíciói: szabadon lehet hallgatni, például. ’89 után Esterházy szerint a kelet-európaiak abban maradtak, hogy szabadok vagyunk, s ezzel akkor tovább nem is kell foglalkoznunk. Pedig az ember, észre sem veszi, s már meg van alázva. Saját terminus technicusát, az elszivárgó szabadság fogalmát is ennek mentén magyarázta: amivel nem foglalkozunk, attól fokozatosan megfosztjuk magunkat, s addig-addig tekintjük adottnak a szabadságot, mígnem már nem szabad emberként viselkedünk. Mindeközben - pusztán a túlélés ösztönéből - átnevezzük a dolgokat, csúsztatjuk a róluk való beszédet (szó szerint a „szelídül a narratíva” kapcsolatot használta). Monika Maron - s ez már Michal Hvorecký felvezetéséből kiderült - nagyapja holokausztáldozat, apja NDK-belügymi- niszter, őt magát a Stasi próbálta beszervezni, Nyugat-Németor- szágba való emigrálása után az ottani baloldali körök egy utópia elárulójaként kezelték. Innen nézve érthető, hogy úgy érezte (úgy érzi), a magánkonfliktusát akarták-akarják kisajátítani, miként az is, hogy Németországban az ottani iszlám- szekularizált és vallási - közeggel foglalkozik, az iszlamofóbiával, a xenofóbiával. Amiről sokáig azt hitte, hogy csak a német társadalom problémája, arról kiderült, ez kelet-nyugat probléma. Szerinte a félelem is kelet-nyugat probléma. A rendszerváltás idején sűrűn hallatta hangját közéleti: kulturális és politikai kérdésekben, és utóbb ezekből publicisztikai kötete is jelent meg. Úgy tűnt, bizonyos politikai és kulturális kérdések annyira izgatták, hogy muszáj volt megszólalnia. Aztán nagyon sokáig hallgatott ez a közéleti írói énje, most viszont ismét megszaporodtak az Esterhá- zy-publicisztikák. Ugyanabból az okból? Esterházy Péter író ~T" Nem. Nem is következetesek az én ilyen megszólalásaim. És a mostaniakban nincs is benne az a remény, ami a kilencvenes években megvolt. Akkor az volt a szándék, hogy beszéljük meg a dolgokatfüggetlenül attól, hogy ki milyen párthoz tartozik. De nem így történt, ez nem teljesült. Kiderült ugyanis, hogy ennek nincsen nagy súlya. Most ennél riasztóbbak a szempontok, következésképp kellemetlenül emel- kedettebbek a megszólalásaim is, tehát hogy hogyan legyen leírva ez vagy az a mondat. De most azért nem lehet megbeszélni a dolgokat, mert túl nagy a bizalmatlanság, mindannyiunkban túlságosan sok az indulat. (sz) KULTURMIX STEPH EN GREEN BL ATT n* s\x ERVE BECAME MODERN Szarka László Akadémiai Nívódíjat kapott Szarka László, A modern szlovák nacionalizmus évszázada 1780 -1928. Párhuzamos nemzetépítés a multietnikus Magyar Királyságban kötet szerkesztője. Pedro Almodovar Kitüntetésével ismerte el a spanyol filmrendező munkásságát a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (Mo- Ma). Almodóvar a negyedik filmes, akit a MoMa kitüntetett. Feliinger Károly Érsekújváron: tegnap az Őszi írófesztiválon kiosztották az Arany Opus Díjat. Az SZMÍT jeligés pályázatát, miként tavaly, ezúttal is Feliinger Károly nyerte meg. Grendel Lajos A Debreceni Irodalmi Napok keretében kiosztották az Alföld folyóirat idei három díját is. Bacsó Béla és Keresztury Tibor mellett Grendel Lajos is Alfölddíjban részesült. Turczel-díj Kubicska Kučera Klára kapta az idei Turczel Lajos-díjat. A képen a neves művészettörténész Ipolyszalkán, Turczel Lajos sírjánál. A díjat Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke adta át. Lucretius Az amerikai National Book Award idei nem fikciós díját Stephen Greenblatt monográfiája kapta. A harvardi professzor ebben azt idézi föl, hogyan talált rá Lucretiusra a reneszánsz.
