Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-03 / 254. szám, csütörtök
16 Utazás ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 3. www.ujszo.com Nehéz bármit is írni a három világvallás szent városáról. Leírhatatlan, amikor az ember ott áll az Olajfák hegyén, és a lába előtt hever a város Izrael - az örökké békétlen Szentföld Izrael az az ország, melyről mindenkinek van véleménye, még ha életében nem járt is ott. Van, akinek a felhőtlen kikapcsolódást jelenti, van, akinek vallási zarándok- hely és van, aki szerint egy örökké forrongó konfliktuszóna. Valójában mindez együttvéve és még sokkal több. SZABÓ MÓNIKA A világ egyik legbiztonságosabb repülőteréről, a Tel- Avivhoz közeli Ben Gurionról kilépve jelképesen két irányba indulhat a turista: a szent Izrael vagy a világi Izrael felé. Mivel mi zarándokúira érkeztünk, a Bibliából ismert Szentföld volt úti célunk. Nem kell feltétlenül hívőnek lennie annak, aki végigjárja ezeket a helyeket, de kétségtelen, a Szentírást ismerő embernek nagyobb élményt nyújt, hiszen egyszeriben összeáll a kép. AzöldGalilea Észak felé vettük tehát az irányt, és mivel Galilea még messze volt, csak nagyon rövid pihenőket iktattunk be. Cezá- reában megnéztük a Nagy Herodes korából fennmaradt római vízvezetéket, amely csodálatos díszletként övezi a partvonalat. Útba ejtettük a Karmel- hegyen és annak lábánál épült Haifát. Az ország harmadik legnagyobb városa próbálta ugyan levetkőzni az iparvárosi külsőt, ám egyelőre hiába. Aztán végleg elbúcsúztunk a tengertől, és elindultunk Galileába, amely Izrael „legzöldebb” . régiója, termékeny földdel, igazi Kánaán. Jézus itt töltötte életének és szolgálatának nagy részét. Központja Názáret, mára várossá fejlődött, szállodák, üzletek, éttermek sora várja a világ minden részéből étkező zarándokokat. A legfontosabb helyeken ma templomok állnak, ezek közül is az Angyali üdvözlet máig befejezetlen bazilikája vált a város jelképévé, mely Szűz Mária házát őrzi, pár méterre a Szent József-templomtól. Názáret valamikori egyetlen kútja fölött most ortodox templom áll. Ennél a kútnál jelent meg Gábriel arkangyal a fiatal lánynak, hogy közölje vele hírt. Nemcsak a régió, hanem az egész ország legnagyobb kincse a Genezáreti-tó, hiszen ebből nyerik az ivóvizet, amiből igencsak kevés van Izraelben. A Ga- lileai-tengemek is nevezett tó partján találhatók azok a helyek, melyekhez Jézus egyes csodatettei kötődnek. Itt van a leghíresebb menyegző helyszíne, Kána, ahol a vizet borrá változtatta valamint a kenyérszaporítás és a csodálatos halfogás színhelye, Tabgha is. A közelben van Kafarnaum, ahol Jézus élt, amikor éppen nem a vidéket járta, hogy tanítson. Péter házában lakott, melynek maradványai fölé egy modern templomot emeltek úgy, hogy a romok máig megcsodálhatok alatta. E templom mellett vannak annak a zsinagógának a maradványai, ahol Jézus tanított. A Boldogságok-hegyéről csodálatos kilátás nyílik a tájra, és csak remélhetjük, hogy hasonló látványban volt részünk, mint a hegyi beszédet hallgató tömegnek. Ami ezt és a legtöbb helyet igazán felejthetetlenné teszik, azok a templomok, melyek noha Isten házai, mégis olyan emberiek. Antonio Barluzzi, olasz építész volt az, aki a legtöbb templomot tervezte a Szentföldön. Leginkább az egyszerűség jellemzi őket, és talán ezért is érzi otthon magát bennük az ember. Nem hagyhattuk magunk mögött a Genezáreti-tavat anélkül, hogy ne hajóztunk volna rajta. Felszálltunk hát egy, a Jézus korabeli bárkákat idéző hajóra, melynek magyarul kiválóan beszélő kapitánya volt. Miután a Himnuszt énekelve felvontuk a magyar zászlót, kihajóztunk. Júdeai sivatag Pár napos galileai tartózkodás után dél felé vettük az irányt. Ám útközben olyan lélekemelő helyeket ejtettünk útba, mint a Tábor-hegy. A magányosan álló, impozáns látványt nyújtó hegyről nyíló kilátás leírhatatlan. Ami itt sem hiányozhat, az a Barluzzi tervezte, több ősi templom romjaira épült bazilika. Ahogy haladtunk dél felé a Jordán folyóval párhuzamosan a táj fokozatosan megváltozott. Mielőtt a sivatag teljesen átvette volna a hatalmat, megálltunk Jardenitnél. Ez Jézus megke- resztelésének jelképes helye, hiszen mint tudjuk, Izrael csak pár hónapja nyitotta meg a turisták előtt ennek az eseménynek valódi helyszínét a Jordán folyó bal partján. Ez a tény viszont semmit sem von le a lelki megtisztulás értékéből, manapság is zarándokok százai merülnek alá, hogy megtisztuljanak. Egy Kis-Duna nagyságú folyót kell elképzelni, sőt talán még annál is kisebbet, vize viszont smaragdzöld, és komoly üzletággá nőtte ki magát a szent víz értékesítése. Jeruzsálembe érkezésünk előtt még megálltunk Jerikóban, a világ legrégibb, csaknem 10 ezer éves városában, ahol, hogy kifejezzük szolidaritásunkat a helyi keresztény közösséggel, amelynek tagjai javarészt a vallási turizmusból élnek, ellátogattunk egy bazárba. Aszentváros Jeruzsálem. Nehéz bármit is írni a három világvallás szent városáról. Egyszerűen leírhatatlan, amikor az ember áll az Olajfák hegyén és lába előtt hever a város. Előtte a hegy oldalában elterülő legfontosabb zsidó temető, azon túl tekintve a város legmeghatározóbb pontja, a Templom-hegy a verőfényben szikrázó aranykupolájú Szikla-mecsettel, és az ötezer hívő befogadására is alkalmas Al-Aksza-mecsettel. Kicsit balra a Sion-hegy, mögöttünk a GetA Holt-tenger szemáni kert. Nyolc olajfájának gyökerei bizony már éltek Jézus korában. A kert szomszédságában áll az olasz építész tervezte, sötét hangulatú Nemzetek temploma, Jézus agóniájának színhelye. Picit föjjebb a Dominus Flevit, Barluzzi könnycsepp formájú temploma, mely azon a helyen áll, ahol Jézus megsiratta a várost, látva pusztulását. Két napunk volt arra, hogy végigjárjuk Jézus utolsó napjának helyszíneit. Kezdve az utolsó vacsora termétől, végig a Via Dolorosán a Szent Sír-templomig. A Via Dolorosa nem más, mint egy bazársor, a keresztút egyes állomásait csak az találja meg a sok kacat között, aki járt már itt. Esély sincs arra, hogy az ember magába szálljon, elcsendesüljön. Az utolsó stációkat a bazilika foglalja magába. Ez az a templom, melyben napokat lehetne eltölteni, hiszen egy szentélykomplexum, melyen több keresztény felekezet osztozik. Legszentebb része a Szent Sír. Sorba kell állni, hogy bejussunk. Az őröket egyáltalán nem hatja át a hely szelleme, a záróra közeledtével egyre türelmetlenebbül sürgetik az átszellemült zarándokokat. Csupán pár másodpercet adnak a sírnál egy gyors fohász elrebe- gésére. Még fel sem ocsúdik az ember, már újra kint van a templom előtt és próbálja felidézni, mit is látott. Felfoghatatlan. És ez a hajsza jellemző a legtöbb helyre Jeruzsálemben. Annyi a turista, hogy nincs idő hosszasan elmélázni. Jeruzsálemben kihagyhatatlan a Siratófal, ahol kicsit vicces jeleneteknek voltunk tanúi, ahogy a hívők az óhajaikat tartalmazó cédulákat próbálják a fal réseibe préselni, miközben tucatnyi másik kiesik. Szállásunk Betlehemben volt, amely ugyan Jeruzsálem tőszomszédságában fekszik, de mivel palesztin terület, nem egyszerű a bejutás. A Születés Bazilikája ugyancsak több templomot rejt magában. A pásztorok mezején többször is jártunk, ahol Barluzzi temploma beduin sátrat idéz. Jártunk Betániában, Bet- fagében és Ain Karemben, Keresztelő János szülőhelyén. Akikről még nem ejtettem szót, de a Szentföld elképzelhetetlen nélkülük, azok a szuvenírárusok. Sok türelemre és toleranciára van szüksége még a legalázatosabb zarándoknak is, hogy ne tolakodásnak és zaklatásnak vegye, ha valaki olajfából faragott bárányt, feszületet, jászolt, betlehemet, rózsafüzért kínál a legváratlanabb pillanatban. De, persze senki sem tud nekik ellenállni, hiszen egy Betlehemben várásolt „betlehem” karácsonykor majd bevilágítja az otthonunkat, véli mindenki, és még alkudni is elfelejtenek a gondolattól, holott egyezkedni Izraelben is kötelező. Olyan helyekre is eljutottunk, melyek más szempontból fontosak. A szenzációs holttengeri tekercsek lelőhelye, Kumrán, és a zsidó hősiesség szimbóluma, Maszada külön cikket érdemelnek csakúgy, mint a Holt-tenger, melynél élettelenebb és elhagyatottabb helyet még nem láttam. Ázt gondolom, mint ahogy minden hithű muzulmánnak élete folyamán el kell zarándokolnia Mekkába, úgy minden kereszténynek el kellene zarándokolnia a Szentföldre. Azon túl, hogy megismer egy egyedülálló országot, testileg és lelkileg feltöltődik, talán rátalál arra is, amit már régóta keresett: Jó lenne, ha Izrael egyszer mindenki számára, nemzeti és vallási ho- vatartozársa való tekintet nélkül az ígéret földjévé válhatna. Jeruzsálem A siratófal
