Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-18 / 266. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 18. www.ujszo.com RÖVIDEN Zajlanak az események Szepsi. Ma folytatódik az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál, amelyet immár 13-ik alkalommal rendeznek Szep- siben és Buzitán. Ma egy szlovák nyelvű előadás is szerepel a programban, 10.30-tól, illetve 14.30-tól a Moyzes gimnázium diákjai mutatják be Jana Beňová, Ľubka a kovovlad című darabját. A vezekényi Görbetükör színjátszó csoport Fazekas Mihály örökbecsű Ludas Matyiját állította színpadra, az előadás 15 órakor kezdődik a helyi művelődési házban. Ezután a jánoki hagyományőrző csoport mutat be karácsonyi népszokásokat Mohnyánszky Gyula, Mohnyánszky Vilmos és Tobák Mária rendezésében. 16.30-kor veszi kezdetét a Bóvavendégi borkóstoló, legalábbis annak színpadi formája, Bodonyi András rendezésében. Utánuk a komáromi GIMISZ Diákszínpad mutatja be Lengyel Menyhért Metamorfózis/Átváltozás című darabját, amelynek rendezője Kis Péntek József. A Nánai Színjátszócsoport idén Karinthy Frigyes egyik kevésbé ismert művét, a Kolombuc tojását állította színpadra Juhász Mária rendezésében, ma 19.30 -kor kiderül, hogyan, (ú) Milyen lárma, milyen vigadalom?! Pozsony. Holnap este lép fel az Ifjú Szivek Táncszínházban (Mostová 8.) Ferenczi György és a Rackajam, Magyarország egyik legjobb koncertzenekara. A zenekarvezető már korábban országos hírnévre tett szert szájharmonikájával, akkor azonban még a színtiszta blues-ra esküdött. A Rackajam négy tagja 2005-től dolgozik Ferenczi Györggyel, stílusuk pedig a magyar népzene irányába sodródott. Ezt az egyéni keveréket színesíti némi funky, reggae és hip-hop. A zenekar életében fontos állomás volt a Hangzó Helikon sorozatban megjelent Ferenczi - Petőfi album, amely 2007-ben aranylemez lett. Többször felléptek külföldi fesztiválokon, többek között Finnországban, Németországban, Lengyelországban és Csehországban. A költészet szeretete megmaradt náluk: a Müyen lárma?! című lemezükön saját szövegek mellett Radnóti Miklós, Weöres Sándor és Kiss Anna verseire is írtak dalokat. Közönségük a zene függvényében változott az elmúlt években, sokkal nyitottabb lett, jelentősen bővült és korosztálytól függetlenné vált. (juk) TOLLVONÁS Szép napok Léván ÚJVÁRY LÁSZLÓ ACsemadok Országos Tanácsa, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, a lévai Művészeti Alapiskola és a Reviczky Társulás immár húsz éve minden második évben megrendezi a Kadosa Pál Zongoraversenyt. Az idei tizedik versenyen Liszt és Bartók emlékének adóztak a résztvevők. Idén is, mint valamennyi eddigi versenyen részt vettem. Szlovákia minden részéből megjelennek az ifjú zongoristák, és négy kategóriában méretteték meg magukat a szakmai zsűri előtt. Az értékelés nem tisztem, csupán megjegyzem, hogy jelesre vizsgáztak a szervezők, a versenyzők és felkészítő tanáraik. Most azért jelentkezem e néhány gondolattal, mert csodaként éltem át már az első kategóriától a versenyt. A tíz éven aluli kis zenészek is elkápráztattak, különösen egy vékony, szökés srác tűnt ki közülük. A négy darab eljátszása után odament a felkészítő tanárnőhöz - később megtudtam, Domsitz Erikának hívják- és boldog szüleihez. Gratuláltam, beszélgettünk. Megtudtam, hogy ez a kisfiú régi barátunknak, Nagyné Sarlós Ildikónak az unokája. Na és? Ez miért publikus? Csak azért, mert Ildikó nagypapája, Köveskuti Jenő pont most 100 éve, az akkori Reviczky Társaság elnökeként alapította Léván az első zeneiskolát. Selmecbányáról kértek fel zongoratanárnőt, aki itt volt haláláig. Az ükunoka, Nagy Szilárd nyolc évesen remekel ebben a zeneiskolában, elnyeri kategóriájában a kétnapos verseny abszolút győztesének kijáró díjat is - megosztva a pozsonyi Martin Dubovskyval. Ezen kívül megkapták mindketten a 60 országot képviselő EMCY - Zenei Versenyek Európai Uniója ifj. kategória - kü- löndíját. Jelen volt az unió szlovákiai elnöke Milica Kai- lingová. A Csemadok Lévai ASZ rendezésében egy hete a Liszt Ferenc-év keretén belül - aki szintén nyolc éves korában lépett fel először Sopronban és Pozsonyban - itt Léván élvezhettük a Príma Primissima-díjas Érdi Tamás átszellemült játékát. Érdi tanára, Becht Erika most Nagy Szilárdot zsűrizte. A sok név mellé ide kívánkozik még három személy neve, akik a rendezvénysorozatban nagy munkát végeztek: a zenebarátok részéről Duka-Zólyomi Emese, Csehi Ágota és az iskola részéről Darina Tóthová. Szép napokat éltünk át Léván. Köszönjük. Major László a Frenák Pál Társulat két darabjában táncol a Szlovák Nemzeti Színházban Érzelmi gyújtópontokon „Helyzetek hoznak vissza emlékképeket" (Somogyi Tibor felvétele) Két tánckompozícióval érkezik Pozsonyba november 21-én az európai hírű Frenák Pál Társulat. Major László mindkettőben, a Twinsben és az InTime- ban is szerepet kapott, de egy este ezt a két darabot sosem táncolta még. SZABÓ G. LÁSZLÓ Két táncos, két maszkos figura jelenik meg a Twins színpadán, hogy egyszer iker-bábuként, máskor iker-testvérként éljék meg az egymásra találás, az elválás, az egyedüllét és az egymást keresés különböző állapotait. Csupasz térben csupasz testtel vonzza és taszítja egymást a két figura, hol egy izzó egységet, hol egy kihűlt világot mutatva, az ikerlét legmélyebb rétegeit feltárva. „Két évvel ezelőtt léptem be a csapatba, de még mielőtt Palihoz szerződtem volna, a Közép- Európa Táncszínház tagjaként kaptam szerepet a Twinsben, hogy legyen egy közös munkánk, amely során megismerjük egymást - így Major László. - Ez a darab ugyanis koprodukció volt a két együttes között. Azóta a Frenák Társulat egész repertoárját végigtáncoltam. A Twinst korábban Várnagy Kristóffal adtuk elő, Pozsonyban Nelson Reguera lesz a partnerem, aminek nagyon örülök. Minden darabban vannak részek, amikor a díszlet mögött egy nagyobb levegőt vehetünk. Az InTime-beli duettünk után van egy variáció, de azt követően van időnk lenyugodni, vagy még jobban felpörgetni magunkat a következő jelenetre, a Twinsben azonban csak fél percünk van, amikor nem vagyunk színen, utána megállás nélkül táncolunk, s már nem eshetünk ki egyetlen pillanatra sem a duettből. Csinálom, csinálom, és egyre jobban fokozódik az egész. Nelsonnal remekül összecsiszolódtunk, annyira érezzük egymást, úgy belefeledkezünk a táncba, hogy ki is zárunk magunk körül mindent. Bemegyünk a színpadra, és megszűnik körülöttünk a világ, csak úgy vagyunk ketten és pulzálunk.” A Twins az ikerlét érzelmi összességét fogalmazza meg egyedi stílusban. „Nyilván van egy vonalvezetése a történetnek, mégis szabadon hagyja a fantáziát, így a néző, akárcsak a táncos, sok mindent beleképzelhet. Engem ez mindig feltölt, hiszen a saját érzelmeimet vihe- tem bele. Nálunk gyakran megtörténik, hogy egy-egy darab közben az ember annyira elér- zékenyül, hogy elsírja magát. Nelsonnal épp a Twinsben esett meg, hogy amikor kijöttünk a színről egy pillanatra, azt vettem észre, hogy zokog. Megijedtem. Nem értettem, mi baja lehet. Próbáltam segíteni neki, és akkor szólt, hogy a zenében van egy rész, ami mindig a nagypapája halálára emlékezteti. S ahogy ezt kimondta, én is elérzékenyültem. És ezután jön egy elképesztően intenzív fél óra, amelyhez iszonyú energiára van szükségünk, és egymás táncából fel is töltődünk rendesen. Látni teljesen megnyílni a partnert - nekem ez mindig felkavaró élmény. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hirtelen elérzékenyülés után lelkileg abszolút leereszt, és épp ellenkezőleg: kirobbanó energiával folytatja. Ott mindig érezni lehet, hogy az energiák áramlanak kettőnk között. Ha adott pillanatban nem vagyok elég erős, annyira megérint egy rész, valósággal össze kell kapnom magam. Nelsonnal nagyon jó táncolni. Elképesztő technikájú, tapasztalt táncos. Óriási lelke van. Sok mindent át tud adni magából. Segített rávezetni dolgokra, amikor az együtteshez szerződtem. Amit felépítettek bennem a balettiskolában, azt el kellett mosni, és úgy belevinni Pali stílusába. Nelson pedig ezt mutatta meg nekem. Olyan lelkiállapotba kerül mellette az ember, hogy végig a maximumot akarja nyújtani. Provokál. Meg akarok felelni neki, meg akarom mutatni, hogy én is jó vagyok. Nelson húz, sodor magával. A Twins elején a fal határozza meg a jelenetet, ott kezdjük a darabot elég intenzív résszel, később pedig a hinta válik befolyásoló tényezővé, hiszen ott is csakjel- beszéd van. Arcjáték semmi.” Az InTime érzékisége mellett a lelki kifosztottság, a legzordabb fájdalom, a kiégett vágy is megjelenik a színpadon. Itt nincs se kötél, se hinta, csak egy vörös kanapé, amely egy extati- kus trió, két férfi és egy nő testi kapcsolata. „Nem gondolkodom szerepben, amikor az InTime-ban táncolok. Nem állítom, hogy a duettben egy macsó vagyok, aki szétveri a színpadot. Inkább érzelmi állapotokat mutatok. A Twinshez nagyon sok kapcsolódó pontot kaptunk Palitól a próbák során. Mesélt a viszontagságos gyerekkoráról, az intézetben töltött éveiről, mit hogyan élt meg, hogyan választott társat magának, hogy talált önmagára. A darab elején még nincsenek közös pontok a két figura között, két ember fokozatosan fedezi fel egymást, de igazából ez is csak az érzelmek kivetítése, hiszen a másik figura csak egy báb, amelyet életre szeretne kelteni. Az a lényeg, hogy ne legyen egyedül, mert megőrül. Az intézetben, mesélte Pali, az élte túl a nehéz időszakokat, aki rájött, hogy nem ugyanolyan, mint a többi. Hiába öltöztek egyformán, hiába viselkedtek ugyanúgy, hiába csinálták nap mint nap ugyanazt - aki felfedezte magában az egyénit, az egyedit, az vitte valamire. Aki nem, lecsúszott vagy elbukott. Az InTime-hoz kell egy lelki gyújtópont, egy felhevített érzelmi állapot, de amikor meglátom a kanapét, és megszólal a zene, az nyomban meg is határozza a hangulatomat. Ez minden darabnál másképpen történik. Helyzetek hoznak vissza emlékképeket, vagy a munkafolyamatokból, vagy egy korábbi előadásból, turnéról. A Twinsben a fehér maszk is segít. Pali szerint azért jó, mert sokkal szabadabb vagyok, sokkal bátrabban táncolok. Ösztönöz, hogy többet adjak a testemmel, a gesztusaimmal, arra kényszerít, hogy végig intenzív legyek. Erősebben kell kimutatni azt, amit csupasz arccal láttatnék. Az InTime kanapé-jelenete a darab csúcspontja. Az az egyik kedvenc részem, a szerepek netovábbja. Ott egymást hozzuk fel arra a szintre, ami nekünk, magunknak is minden alkalommal páratlan élmény.” Páratlan élménynek ígérkezik a november 21-i este is a Szlovák Nemzeti Színházban. „Az előadást csak tizennyolc éven felüli nézőknek ajánljuk” - hirdeti egy felirat a jegypénztárban. „Nehéz este lesz - vélekedik Major László. - A Twins sokkal fizikálisabb darab, az InTime- ban több az érzelem. Nelsonnak és nekem az előbbi a ráhangolódást, az utóbbi pedig a kiteljesedést jelenti. A legmagasabb színpadi csúcsot.” Pozsonyban játszik a Korai Öröm, lemezbemutat a Jóvilágvan, előmelegít a Clinic Music „Három az egyben” - koncert a Dunajban AJÁNLÓ Pozsony. Holnap este egymás után három figyelemre méltó együttes váltja egymást a haladó zenékre szakosodott KC Dunaj klub színpadán. Pozsonyba látogat a Korai Öröm zenekar, akiknek rögtön két előzenekaruk is lesz - a párkányi Jóvilágvan, valamint a pozsonyi Clinic Music. A Korai Örömöt talán felesleges bővebben bemutatani, hiszen a tizenkét tagú budapesti formáció már a szlovák nemzetiségű közönség számára sem ismeretlen. Több alkalommaljátszottak telt ház előtt nálunk, és számos itteni fesztiválon arattak zajos sikert. Zenéjük a world music, az ambient és a pszichedelikus műfajok izgalmas keveréke. Koncertjeik szerves részét képezi a VJ-vetí- tés is, a végeredmény így egy komplex audiovizuális élmény. Nem elhanyatolható tény, hogy évek óta velük lép fel a Sickratman néven közismertté vált Belga-alapítótag, aki a napokban megjelent új lemezén is fütyül a nyomdafestékre, továbbra sem tesz lakatot a szájára, alaposan megosztva a kritikusokat, és örömteli bólgatásra késztetve a rajongókat. A Korai Öröm első előzene- kara a pozsonyi Clinic Music, akik legújabb, Belief című EPjüket mutatják be. A zenekar 2008-tól működik, jelenlegi énekesnőjük, Óváry Anna azonban csak 2010-ben csatlakozott a csapathoz, amely jó pár koncertet tudhat maga mögött Pozsonyban és környékén. A hattagú formáció stílusa nehezen behatárolható, az angol nyelvű dalokban az alternatív pop mellett mostanában fellelhetőek a jazz, a rock és az et- no műfaj stílusjegyei is. Az optimista nevű Jóvilágvan zenekar ezen az estén bemutatja első stúdióalbumát, a 15 számot tartalmazó Hanne című lemezt. A Moszkvát is megjárt csapat négy éves munkájának gyümölcse a november elején piacra került album, amelyen a héttagú párkányi banda szinte valamennyi kedvelt száma megtalálható. A lemezt Pozsonyban lehet először kézbe fogni, hogy aki magáénak magáénak szeretné, magáévá tegye, hogy sokan megismerjék a zenekart, a hegyekben völgyek nőjenek, s a szélén varjútáncot járjunk, hogy koktélokkal és vízibiciklikkel, na és megcukrozott földieperrel mutassák meg a közönségnek a krisztálytiszta összevisszát. Az ínyencek tehát holnap egy színes estre készülhetnek, ahol különböző nyelvek, kultúrák adnak majd egymásnak randevút, (ú)
