Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-16 / 265. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 16. Vélemény És háttér 5 Különösen az átmeneti katonai vezetéssel küszködő Egyiptom jövője kérdéses Arabdilemma Szombati döntésével Szíria tagságának felfüggesztése mellett döntött az Arab Liga. RAVASZ ÁBEL A határozat, melyet a szervezet 22 tagja közül 18 támogatott, háromnapos határidőt hagyott Bassár al-Aszad elnök kormányzatának a tüntetők elleni erőszakos fellépéssel való felhagyásra, ellenkező esetben a Liga tagjai hazahívják nagyköveteiket az országból, Szíra pedig elveszíti szavazati jogát a testületben. Mivel nagyon kis esély látszik rá, hogy a damaszkuszi rezsim ennek hatására hirtelen békepártivá váljon - az eldurvuló összecsapások során eddig 3500 ember halt meg, 30 ezren kerültek börtönbe -, ez Szíria nemzetközi elszigetelődését és a lázadók esélyeinek javulását jelentheti. Szíria sorsánál is érdekesebb a szavazói blokkok alakulása a Ligán belül. Az arab tavaszban érintett észak-afrikai államok egyöntetűen megszavazták a határozatot, és hasonlóan cselekedtek az Arab-félsziget államai is. Utóbbiak motivációját jelentős részben az Iránnal szembeni erődemonstráció jelentette: a perzsa állam, mely nem tagja a Ligának, egyértelműen Damaszkusz patrónusa és egyben az öböl menti olajállamok legfőbb politikai riválisa. A siíta többségű Irán szerepére utal az is, hogy a határozatot nem megszavazok (Szíria mellett Irak, Jemen és Libanon) Teherán szövetségesei, politikai elitjük szintén siíta hitvallása miatt. Miközben egyes elemzők máris az arab tavasz szerepének fontosságára hívták fel a figyelmet a határozat megszületésében, egy új, demokratikus észak-afrikai-arab pólus (Egyiptom, Líbia, Tunézia) létrejöttét vizionalizálva, a hét elejére kiderült, hogy a Liga elsőre erőteljesnek tűnő fellépése mögött komoly ellentétek húzódnak meg. Algéria és Egyiptom máris jelezték: nem hívják vissza nagyköveteiket Szíriából, az ország tagságának felfüggesztését egyértelműen rövid távú és átmeneti intézkedésnek tekintik, és újabb tanácskozást hívtak össze a helyzet felülvizsgálatára. Ezek a fejlemények arra utalnak, hogy az elképzelt pólus nem olyan erős és nem olyan egységes, mint ezt sokan látni szeretnék. Különösen az átmeneti katonai vezetéssel küszködő Egyiptom jövője kérdéses, miközben pusztán mérete miatt is ez az ország döntheti el, lesz-e értelme regionális blokkról értekezni. A döntő fontosságú elem az, hogy a befelé autoriter, kifelé pedig reakciós módon viselkedő, bebetonozott arab rezsi- meket a jövő kihívásait jobban látó és azokkal szemben fellépni tudó új kormányzatok válthatják-e fel. Ott van például Jemen: a túlnépesedés mellett az általános vízhiány és a szezonális aszály, a vallási feszültségek és a terrorszervezetek jelenléte egyaránt instabillá teszik. Ezekre a kérdésekre a jelenlegi, a veterán Szaleh elnök által irányított kormányzat képtelennek bizonyult válaszolni. A Szíriái határozat sorsa ezért túlhalad a közvetlen problémán: egyben a Liga államai progresszív hajlamának tesztjeként is értelmezhető. A végeredményre éppen ezért érdemes lesz figyelni, még akkor is, ha Bassár al-Aszad kormányzatát nem egy diplomáciai figyelmeztetés fogja megdönteni. ____ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) . . ■ •> Szöveg nélkül KOMMENTAR Lenézés magyarosan SZOMBATHYPÁL Miközben Magyarországon 320 forint felé rugaszkodik higanymozgással az euró; 40 százalékra tart az egyszerűsített vállalkozói adó (az egyetlen söralátét-méretű bevallásfajta); már kaparja az ajtókat az ebadó, ha nem pulit tart a magyar. Mindeközben Délen jártam, ahol a hétvégén parlamenti választások lesznek, amelyen jó nagyot bukik a nyolc éve kormányzó Szocialista Munkáspárt, hogy átadja helyét a jobboldalnak, a Néppártnak, amelynek elnöke régóta készül a miniszterelnöld székbe. Ismerős? Ennyi talán igen, innentől sajnos inkább nem. Spanyolországban járunk, ahol civilizált a kampány, nem haza- árulózzák egymást - nemcsak a nagyrészt borítékolható eredmény okán. A spanyolok, úgy fest, tudnak viselkedni, ha hevesek is. Benyomásaim Madridból és Andalúziából származnak, tehát nem a legmenőbbnek tartott spanyol vidékekről. Mégis minden flottul működik, a vonatok percre pontosan indulnak, a közel 300 kilométeres sebességgel közlekedő szuperexp- resszek világa a legjobb reptéri kulturáltságot idézi, minden derűsnek, mégis működőképesnek tűnik - s ezt erősíti meg bennem az országot jobban ismerő öcsém, aki éppen itt dolgozik, nem először. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk legyinteni a déli, mediterrán ország mentalitására, lustaságaira, szervezetlenségeire, kényelmességére. Érdemes néha felülvizsgálni közhelyeinket, lecsusszanni a lóról, amelynek hátáról oly határozottan képes a magyar tipizálni a körülötte élőket és a tőle délebbre lakókat: ilyenkor lélekben rögvest németté válunk, csóválva fejünket, pedig inkább forgassuk körbe otthon, hogyan is illant el az a bizonyos előny és kedvező kép az elmúlt két évtizedben. Mocskos, örökké késő vonatok; alig fejlődő városi tömegközlekedés; egekbe szökő üzemanyagárak, ami elől Ausztriába (!) menekülünk bevásárolni; rossz minőségű pékáru; bizalmatlanság az üzleti élet mindennapjaiban; csapnivaló oktatási állapotok. Raymond Aron, a francia gondolkodó és közéleti kritikus mondotta igen elmésen, hogy ő kritikái megfogalmazásakor mindig felteszi magának a kérdést: mit csinálnék a miniszter helyében? Például utaznék néha, rangrejtve; otthon és kicsit távolabbra is; megfigyelném a népet, más népeket is - mindennapi működés közben. Az élet apróságai többet érnek megannyi historizáló tablónál, amit az udvaroncok pingál- nak, ha megrendelésre is. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ vidomosti-ua.com A szegénységi küszöb alatt él azoknak az ukrajnai családoknak a 23%-a, melyekben minden családtag dolgozik, de ha csak egy kereső van, akkor 37% ez az arány. A vidomosti-ua.com ukrán hírportál szerint az ukrán családok szociális helyzetének alakulásáról Pavlo Rozenko, a kijevi Razumkov központ elemzője a sajtónak elmondta: ha gyermekek is vannak a családokban, növekszik az elszegényedés kockázata. (MTI) A korábbi, hamis fellengzősség gorbacsovi divatjamúlása idején már megtörténhetett, hogy a moszkvai csata a politikai folklórba is bevonulhasson A hősiesség méltóságát sem kímélik a valósághű anekdoták KISS JÓZSEF A cseh televízió 2-es csatornája tízrészes dokumentum-összeállítást tűzött műsorára a Nagy Honvédő Háborúról. A nézőben rögtön az elején, a moszkvai csatáról szóló rész kapcsán felvetődik a kérdés: kinek is készült ez a feldolgozás, mely mintha csak a hadtörténet iránt érdeklődők eléggé behatárolható táborának szólna. A film a csaták története. Olyannyira, hogy készítői a kommentárok száraz adatközlését a harci jelenetek egyes mozzanatait, főleg a „hosszú meneteléseket” imitáló, kifejezetten ülusztratív bejátszásokat is alkalmaztak. Kissé mulatságos, ahogy a kora őszi harcok heves ágyútüzében a kiskatonák modem, ragyogóan fehér ingben magukhoz ölelve továbbítják a méretes lövedékeket. . Erős a gyanú, hogy az élénkítéseket az évtizedeken át megkövesedett pátosz elkerülése hívta életre. S ez nem csak a szövegek hangvételének visszafogottságában tükröződött. Sztálin alakja és a Vörös téren elhangzott szózata a szó valódi értelmében csak egy villanásnyi szerepet kap. Azért viszont kár, hogy kimaradt az a megrázó pillanat, amikor megindul a moszkvai ellentámadás, és a szélsebesen száguldó sílécesek egyike lefékez és összeölelkezik a hószakadásban hajladozó anyókával, aki szaporán veti a keresztet, s küldi rájuk, fiaira az áldást. A korábbi, nem ritkán hamis fellengzősség gorbacsovi csendes divatjamúlása idején már megtörténhetett, hogy a moszk-. vai csata a politikai folklórba is bevonulhasson. A szovjet Pravdában jelent meg az a visszaemlékezés, melyet két korabeli filmoperatőr tett közzé. Ők készítették a nagy októberi forradalom 24. évfordulójának megünneplését megörökítő híradófelvételt. A hagyományos ünnepi ülés az akkori helyzetben - amikor már egyes főhivatalok utasítást kaptak az evakuálásra - a moszkvai metró Majakovszkij állomásán történt. Az operatőrök a kapkodásban a felvételt úgy elügyet- lenkedték, hogy az akkori viaszlemez kettétört. A helyzet végzetessé válhatott számukra. Hisz, ahogy később kiderült, még a beavatottak között is kevesen tudtak Sztálin másnapra tervezett, az ország népéhez szóló fellépéséről. Nem maradt más lehetőség, mint mégiscsak felkérni Sztálin tikárát, próbálja elérni, hogy a beszédet újból felvegyék a saját irodájában. Poszkrebisev, akiről olyasmiket írnak, hogy ő is egyike volt azoknak, akik állítólag eltették láb alól a szeretett Vezért, vállalta a számára is roppant veszélyes kockázatot. Sztálin éktelen ordítozásba kezdett. Végül valahogy lecsillapodott. A tét ugyanis nagy volt. A felvétel után azonban még jókat káromkodva csapta be az ajtót: „Csto zse, ja na- rodnyij artyiszt?”-Mi az, népművész vagyok én? (Mi talán úgy mondanánk, anemzetművésze.) Nos, Sztálin bebizonyította, hogy valóban művész. Sikerült túlélnie azt, amit bárhol megtettek volna: legalábbis úgy elűzik, hogy a lába sem éri a földet. Neki azonban megbocsátottak, amiért úgy hitte: ravaszkodó, önnön tévedhetetlenségébe vetett rögeszméivel, hatalmi játékaival és alkuival túljár Hitlerszándékain. A hetvenes évek végén mindezt feledtetni igyekezve készült Jurij Ozerov ötrészes filmeposza, a Felszabadítás, mely azonban nem a moszkvai csatával indult, merthogy az zavarta volna a Berlinig vezető útnak a filmben a hatásossá varázsolás igyekezetével előcsalogatott dicsfényét. A háború befejeződésének 60. évfordulója idején Ozerov már ismét feltűnt a színen, „nagy műve” pedig a televízió képernyőjén. A tavaly készült dokumentum- film-sorozatezért talán üzenetis. A múlttal azért mégsem érde- mesavégtelenségigjátékotűzni.
