Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-15 / 264. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 15. Keddi faggató 17 Mészáros Lajos: Bíróként az ítéletekben vagyok jelen, akár a költő a verseiben. Fontos, hogy a döntéshozatal után is tiszta legyen a lelkiismeretem (H)arcvonalban az alkotmányosságért A tisztelet és a bizalom látszólag két egyenértékű fogalom, ha az igazságszolgáltatással összefüggésben említjük. Az ember az igazát legjobban a bíróságnál tudja/tudná megkapni. MIKLÓSI PÉTER Ha viszont megrendül a hite az igazságosságban, fellebbez. Akár az alkotmánybíróságig. Amelynek, például a születő törvények alkotmányossági próbája révén, a honi belpolitikában is felértékelődött a szerepe. Tekintélyére bizony szükség van bőven, hiszen az alkotmánybíróság nemcsak az egyén állampolgári jogainak letéteményese, hanem a politikai közélet alakításában szintén részt vesz - de nem másként, mint a döntéseivel! A testületi határozataikat talárban kihirdető bírák elé kerülő ügyek egy része ugyanis erős politikai tartalommal bír, merthogy azokat - okkal vagy ok nélkül - nemegyszer a pártpolitikai hadszíntérről hozzájuk tornásszák fel. Az alkotmánybíróság pedig (olykor esetleg bírói különvéleménnyel „fűszerezett”, de) többségi döntéssel rendre szakmai válaszokat ad. S amikor azok visszakerülnek a politikába, természetesen befolyásolják azt: a határozat vala- ki(k)nek kedvez, más(ok)nak kevésbé... Noha az újságíró oldalát a folyó ügyekről is furkálja a kíváncsiság, ebben az inteijú- ban - szükségképpen - azokról nem lesz szó. Mészáros Lajos alkotmánybíróval beszélgetek. Az alkotmánybírák talár uniformisa miatt csak nyaktól felfelé kereshetünk rajtuk egyénítő, különös ismertetőjegyeket. Erre kitűnően szolgál gondosan formázott bajsza... A férfiak közül sokan viselnek bajuszt, én sem kitűnni kívánok vele. íratlan szabály ugyanis, hogy az alkotmánybíró legyen tartózkodó, visszafogott, s minél kevesebbet mutatkozzon a rengeteg különböző érdeket megelevenítő népes társaságokban. Viszont az arcát sose szégyellje, azt bátran kell megmutatnia. A bírói talárt megörökölte egyik elődjétől, vagy méretet vettek önről? Mindmáig még az első taláromat viselem. De akkor szabót hívtak, aki méretet vett, és új darabként rám szabta. Ön ügyvédként indult, később parlamenti képviselő lett, mígnem 2000-ben alkotmánybíró-jelöltté választották. Rudolf Schuster akkori államfő, több új alkotmánybíróval együtt, zokszó nélkül ki is nevezte. Sőt, azóta már egy következő 12 esztendős időszakra újraválasztották önt. Nem fárasztó ez? Tagja lenni az alkotmánybírósági testületnek rendkívül komoly szakmai kihívás, őszintén szólva, eleinte kissé tartottam a feladat súlyától. Szlovákiában ugyanis nemcsak a törvények alkotmányossági fölül- vizsgálata folyik, hanem az úgynevezett strasbourgi jellegű alkotmánybíráskodás gyakorlata, ami azt jelenti, hogy a hozzánk benyújtott beadványok hetven százaléka egyéni alkotmányjogi panasz. Ezek olyan ügyek, melyek 2002, az úgynevezett „nagy alkotmánymódosítás” óta már nem fejeződnek be a legfelsőbb bíróságon, hanem az alkotmánybíróság négy, három-három tagú szenátusának egyike elé kerülnek elbírálásra. A törvények ránk bízott felülvizsgálatát viszont a teljes 13 tagú testület tárgyalja. Már Ivan Gašparovič volt az államfő, amikor másodjára az újabb időszakra szóló megbízatást kapta. Ő tanította önt a pozsonyi egyetem jogi karán? Igen, büntetőjogot. Amikor gratulált, erről nem esett szó közöttünk, csupán annyit mondott, hogy a folyamatosság híve. Korábban, titkon sohasem játszott el a gondolattal, hogy milyen volna alkotmánybírónak lenni? Nem. Eszembe sem jutott. De amikor megkérdezték: vállalnám-e a jelölést, döntésemben annak bizonyítása szintén szerepet játszott, hogy mi, a hazai magyar gimnáziumok diákjaiból lett jogászok is képesek vagyunk felnőni az ekkora feladatokhoz, állni a sarat egy üyen jelentős szakmai próbatételben. Persze, legalább ennyire fontos tudatosítani, hogy etnikai alapon nem lehet, nem is szabad bíráskodni, hanem kizárólag értékalapon, a jog betűje és szelleme szerint. Ezért már a legelső napoktól ügyeltem arra, nehogy a kisebbségi közösségből pusztán holmi politikai kvóta révén odacsöppent kollégaként kezeljenek. Minden tekintetben egyenlő, egyenrangú bíró akartam lenni. Szerencsére, a személyi és szakmai összetételét tekintve rögtön kitűnő szenátusba kerültem. Egyik tagja a kassai egyetemen eljárásjogot tanított, a másik társam előzőleg Strasbourgban bíráskodott, így kiváló tudora volt az emberi jogoknak. Mellettük, hála aránylag hosszú ügyvédi praxisomnak, én voltam a gyakorlatias gondolkodású harmadik. Eszerint még kétezerben - megválasztása előtt „csak” alkotmánybíró-jelöltként - nem sokat hezitált, érdemes- e beülnie olyan testületbe, amelynek tekintélyét jócskán megtépázták a mečiari éra történései? Hogy korábban az alkotmánybíróság tekintélye csök- kent-e, vagy sem, ezt én nem tudom megítélni, s talán nem is volna ildomos. Az én dolgom nem rontani a tekintélyét. És egyben gerincesnek lenni. Ezért a munkámat olyan hivatásnak tekintem, amely jogászkarrierem beteljesülése. Valamennyi alkotmányjogász gerinces? Elmondható ez? Sólyom László, az első magyarországi alkotmánybíróság elnöke mondja egyik könyvében, hogy a bíró nem tereget ki műhelytitkokat, s testületének szubjektív értékelése méltóságával ellentétes, ő az ítéletein keresztül szól. Meggyőződésem, hogy az én véleményemnek is mindig a döntésekben, a határozatokban kell tetten ér- hetőnek lennie. Rendben. Mégsem állom meg, hogy ne hozzam szóba: 2007 után, amikor is a Fico- kormányzat időszakában új alkotmánybírákkal egészült ki Kassán a teljes plénum, sokan arról beszéltek, hogy az alkotmánybíróság szellemisége, jogfelfogása balra tolódott... Ez az alkotmánybíróságról alkotott külső vélemény, ehhez nem tisztem hozzászólni. Esetleg magamról tudok beszélni. Nos, amióta még kétezerben először megválasztottak, azóta kínosan ügyelek arra, hogy szakítsak a politikával, és igyekszem minden tekintetben tárgyilagos maradni, mindenkitől egyenlő távolságot tartani. Már csak azért is, mert annak idején jómagam szintén a politikából jöttem. Egyébként az alkotmánybírák megválasztásában a legtöbb országban rendre akad némi politikum. A kérdés az, vajon a jelölteket illetően a politikusoknak sikerül- e egyensúlyt teremteniük a szakma és a politika között. A baj akkor jelentkezik, ha a bíróválasztás - a szakmaiság és a függetlenség rovására - átbillen a politikába. Korábbi emberi, baráti kapcsolatait szintén takaréklángra fogta? Például az önt anno alkotmánybírónak jelölt MKP új pozsonyi székházában sem járt még? Valóban nem jártam ott; igaz, nem is hívtak. De a baráti köröm is erősen leszűkült. Emiatt talán sokan neheztelnek is rám. Egyébként az igaz, hogy fontos eszközöm a távolságtartás. Mert ez egyúttal bárminő zsarolhatóság kizárásának biztosítéka is lehet. Önnek csúszópénzt még nem kínált föl senki? Nem. Senki. Az alkotmányos igazságszolgáltatást, szerintem, csak akkor szolgálhatja jól valaki, ha nem találnak, nem találhatnak fogást rajta. Én nem szeretnék lesütött szemmel a fal mellett osonni. Pedig általános felülnézet- ben bizony jócskán korrumpált a szlovákiai igazságszolgáltatás. Az IVÓ társadalom- kutató intézet friss felmérése szerint nem bízunk a bíróságokban, mi több, a bírák harmada sem bízik magában az igazságügyben!... Hogy az igazságszolgáltatás korrumpált-e, arra nem akarok válaszolni, meg nem is az én feladatom ezt megítélni. Az viszont alapvető szabályként leszögezhető, hogy egy jogállamban a bíróságoknak, a kulcsintézményeknek, az államhatalmi intézményeknek tekintélyre van szükségük; ezért játszik fontos szerepet, hogy ki áll az élükön. Az alkotmánybíróság ítéleteinek müyen visszhangja van? Általában összetett, nemegyszer sokrétűen szétágazó ügyekben döntünk. így hát néha a határozataink is bonyolultak, olykor még a jogászok is nehezebben értik meg. Ráadásul a politikusok is kommentálják azokat. Elvégre a bírósági ítéletek sajátja, hogy az egyik fél mindig vesztes. Tény, a politikusok szájából aránylag sűrűn hallani különböző megjegyzéseket az alkotmánybíróság címére. Önök számára bántó ez? Megjegyzéseket persze kaphat az ember, de ezek nem különösebben bántóak. Meg aztán én a szólásszabadság határozott híve vagyok, mindenkinek jogában áll elmondani a véleményét. Azt ellenben sajnálom, ha ezt bárki oktalanul, felületesen teszi, a napi politika aktuális széljárása miatt kritizál, s ezzel a bíróság tekintélyét csorbítja. Bár ennyi év múltán már tudom: az ilyesmivel egyszerűen számolni kell. Részemre az a lényeges, hogy a véleményem benne legyen a határozatokban, akár a költő a verseiben. A döntés meghozatala után pedig maradjon tiszta a lelkiismeretem. Gyakran él a Mészáros-féle alkotmánybírói különvéleménnyel? Ezt mindig az adott helyzet dönti el, de igaz, azon bírák közé tartozom, akiknek gyakran van különvéleményük. Ha valamivel nem értek egyet, nyíltan megfogalmazom, miért. Bíróként így vagyok ellenőrizhető, és az szintén világos, hogyan gondolkodom. Ez sok energiába kerül, ám fontosnak tartom, hogy bárki előtt olvasható legyek. A bírónak is szüksége van arra, hogy a tükörbe pillantson. Hogy ne veszítse el az arcát. Egy alkotmánybírónak morális, szakmai és közéleti kötelezettsége, hogy el tudjon számolni azzal, mely döntés hogyan született, és milyen az ő szerepe, felelőssége a döntésben. f Hogyan lehet elérni, hogy az alkotmánybírósági szenátusok túráinak döntései ne világnézeti skatulyák szerint alakuljanak? A legfontosabb, hogy a háromfőnyi szenátusokba, ennek révén pedig a teljes létszámú testületbe is, jellemes bírák kerüljenek. Akik képesek elvonatkoztatni magukat mind a napi politikától, mind az érzelmektől. Akik szakmai tekintélyükkel garantálják a függetlenségüket. Kijelenthető, hogy Kassán a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága valóban szakmai és nem politikai döntéseket hoz? Biztos vagyok benne, hogy a szlovák alkotmánybíróság se nem jobb, se nem rosszabb, mint sok más közép-kelet-eu- rópai alkotmánybíróság. Nálunk évente kereken kétezer ügyben döntünk, ebből a strasbourgi emberjogi bíróság csak néhányat szokott megsemmisíteni. Bár ezzel sem lehetünk elégedettek, noha e csekély arány is talán jelzi, hogy munkánkat tárgyilagosan végezzük. Az alkotmánybíróság bírálnak felelőssége kétségtelenül tekintélyes. Érzik, hogy komoly hatalom van a kezükben? Nyilatkozni csupán a magam nevében ildomos. Elmondhatom hát, párszor volt már olyan súlyú döntésünk, hogy aludni sem tudtam éjjel, pedig nagy alvó vagyok. Nem tudtam, mert felmértem, hogy milyen következménye lehet majd annak a döntésnek. Ön milyennek ítéli Szlovákia alkotmányát? 2011 októberében civilek egy csoportja egy új alaptörvény megszövegezését kezdeményezte. Az alkotmányok, így a szlovák alaptörvény is, azért általánosak, hogy stabilak legyenek. Ez egy jogi keret, melyben benne foglaltatik minden, ami az adott államon belüli közösség értékrendje. Hogyan védjük az életet, a tulajdont, a sajtószabadságot. Benne vannak az emberi jogok, azok a jogosultságok, amelyeket nem az állam ad, hanem azért vannak, mert létezünk, és az alkotmány garantálja őket. Rögzíti az állam szerkezeti felépítését, jogi kereteit, illetve azt, hogy az egyik államhatalmi szerv ne taposson bele a másik hatáskörébe. Kimondja például, hogy a Szlovák Köztársaság jogállam. Ám hogy mi a jogállam, azt nekünk kell megmondani, kibontani,, értelmezni. Szlovákiának egy általánosan elfogadott alkotmánya van, megfelel a nemzetközi mércének. Nem az a lényeges, hogy esetleg hibái is vannak, hanem az, hogy mit valósítunk meg belőle. Milyen értékeket fogunk hangsúlyozni, hogyan értelmezzük az élethez való jogot, mennyire tágasan a szólásszabadságot, hogyan védjük a demokratikus értékeket. Mennyire tartjuk tiszteletben magát az alkotmányt, illetve az alkotmánybíróság döntéseit. Kérem, ne vegye zokon, de nekem e fennkölt princípiumok dacára a hétköznapok jutnak eszembe, azok kapcsán pedig Jókai Mór Politikai divatok című műve. Annak előszavában írja az öregúr, hogy sajnálatos módon nálunk politikai nézetkülönbségek alapján családok, barátságok, szerelmek mennek tönkre. Mi se csevegjünk hát már alkotmányról és alkotmánybíróságról, inkább arról: ön, aki dunaszerdahe- lyi lakos, hogyan szokta meg Kassát? Nagyon megszerettem, van hangulata, élet van benne. A munkámat pedig úgy élvezem, mint más például a keresztrejtvényeket. A könnyebb esetekkel hamarabb jutok dűlőre, a komolyabb ügyek, akár a nagy keresztrejtvények, izgalmat, komoly szellemi kalandot jelentenek. Legföljebb az utazás fárasztó kissé. Kassa és Duna- szerdahely között hetente ingázva, az Egyenlítő hosszát tekintve, eddig kis híján kilencszer kerültem meg a Földet. (Somogyi Tibor felvétele
