Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-15 / 264. szám, kedd
10 KÖNYV FOCITIPP ■ 2011. NOVEMBER 15. www.ujszo.com Kezdem egy személyes vallomással: ez a legszomorúbb sportkönyv, amit valaha is olvastam. N em azért szomorú, mert lerántja a leplet a futball és a sportfogadás szimbiózisáról - egy ilyen témájú, nagy erudícióval megírt, tényfeltáró könyv megjelenését csak üdvözölni lehet. Hanem azért szomorú, mert az ember úgy érzi magát utána, mint akit leforráztak. A bundaparadicsom Declan Hill kanadai oknyomozó újságíró azt mutatja be 380 oldalon, hogyan mételyezte meg a futballt a sportfogadás. „A világ tucatnyi országában megbundázott meccsek százairól fognak olvasni.” A szerző tudja, hogy veszélyes vidékre merészkedett, ezért sietve leszögezi: minden eshetőségre felkészülve két teljes dossziécsomagot helyezett el két ügyvédnél, benne a teljes kézirattal, s ha vele bármi történne, az összes részlet nyilvánosságra kerül. A bundázás termékeny talajra talál mindenütt, ahol rosszul fizetik meg a játékosokat - írja Hill. „Egy átlagos magyar futballista fizetése sajnos olyan alacsony, hogy a bundaszervezők végül találnak valakit, aki nekik dolgozik.” Tegyük hozzá: a maffiának még könnyebb dolga van, ha a futballisták azt az alacsony fizetést hónapokig meg sem kapják... Közép-Európa ilyen szempontból ideális terep az Ázsiából érkező, vagy ázsiai összeköttetésekkel rendelkező bundaszervezők számára. Sportfogadásra szakosodott maffiacsoportok hoznak játékosokat Európába a harmadik világ országaiból, s ezek a névtelen spílerek tulajdonképpen rabszolgák: údevelüket bevonják, a parancsokat teljesíteniük kell. Érdekesen alakul a tulajdonosok „imázsváltása” is, ahogy megpróbálják kozmetikázni magukat. Ez úgy működik, hogy egy kétes vállalkozó (nevezhető gengszternek is) megvásárol egy fútballklubot, majd nyilatkozataiban megpróbálja „sikeres üzletemberként”, a „társadalmi és fútballelit tagjaként” pozícionálni magát. Végy négy játékost... A maffiózóknak könnyű dolguk van, mert egy közép-kelet-euró- pai csapat játékosa az egész szezon alatt nem keres annyit, mint amennyit egy elcsalt meccsért felajánlanak neki. Valaki mindig beadja a derekát. Eleinte ráadásul azzal indíthat a maffiózó, hogy győzelmi bonuszt ajánl fel. A zöldfülű, tapasztaladon futballista ebben semmi rosszat nem lát: ő nyerni akar a meccsen, s jön egy harmadik fél, aki még külön fizet is ezért. De ezzel már lépre is csalták. Ha egyszer egy játékos pénzt fogadott el a maffiától, akkor már a kezükben van, behálózták, nincs visszaút. A bűnözők soha nem csak egy meccsre veszik meg az embert. A bundázáshoz 4-5 játékos kell. Általában a „falkavezért” keresik meg, a csapatkapitányt vagy a kapust. Ok a kulcsfigurák, ők Declan Hill: Bunda. Futball és szervezett bűnözés. Fordította: Szántó András. Milagrossa Kiadó, 2011,380 oldal. TUF FIV SOCCtR HMD OROiHUÍO Cflt/t I Ilk I 111 D f. C L 1 N Hitt » Hibajegyzék A kiváló könyvnek akadnak hibái is. A magyar fordítás szövege néhol döcögős, rengeteg az egyeztetési hiba („lesznek más bajnokságok meccseiről is infotok?"), sok helyütt pongyola a fogalmazás és rossz a szórend, a 89. oldalon pedig kimaradt két mondat az eredeti angol szövegből. A magyar nyelvben nincs olyan kifejezés, hogy „nyíltszavú" (93. o.), ellenben van nyíltszívű; az „outspoken" magyarul szókimondót jelent. Az „U.K." nem Anglia, hanem Nagy-Britannia (74. o.), az „over seven" nem „összesen hét", hanem több mint hét gól, a vádat ejteni szokták, nem „elejteni" (94. o.), a „robosztus" helyesen „robusztus", és zavaró az is, hogy néhol még a közismert játékosok neve is hibásan van írva: Rooney helyett Roony, Bryan Robson helyett pedig Bryan Ronson szerepel. „Van egy sor olyan torna azonban, ahol a becsületesség jó hírnevének a csapatok viszonylagos korrumpálhatóságával keveredő paradigmája..." - olvasható a 97. oldalon. Az ilyesmiktől meg lehetett volna kímélni az olvasót. A kötet kolofonoldalán azonban se kontrollfordító, se nyelvi lektor nincs feltüntetve, pedig jól jött volna, ha valaki kigyomlálja a szövegből a magyartalanságokat. Declan Hill: Bunda. Futball és szervezett bűnözés A csalók köztünk vannak futballcsapat, amelynek az erőviszonyok alapján a hétvégi mécsesén vereséget kellene szenvednie. A bundamaffia megszólítja ennek a gyenge galerinek a csapatkapitányát, és azt a javaslatot teszi: „Nézd, úgyis kikaptok szombaton. Miért nem akartok kikapni 30 ezer euróval a zsebetekben?” Declan Hill szerint ez a kérdés nemcsak Ázsiában vagy Közép- Kelet-Európában, hanem a topligákban és a nagy világversenyeken is elhangzik. A kanadai szerző több bundaszervező szindikátust is felkeresett Ázsiában. Tőlük tudta meg, hogy bunda volt az 1996-os nyári olimpián játszott Portugália- Tunézia (2-0) mérkőzés (az afrikai’ játékosokat megvásárolták). Egy bangkoki maffiózó elmesélte Hűlnek azt is, hogy a 2004-es athéni olimpián 550 ezer dollárt „fektettek be” a Ghána-Japán meccsbe, hogy japán győzelem szülessen. Az eredmény végül busás hasznot hozó 0-1 lett. Ezeket a történeteket 2005. november 26-án hallgatta Declan Hill. Ha kételkedett is abban, hogy valóban így történt-e minden, akkor sem sokáig. A bangkoki irodában ugyanis megcsörrent a telefon, s valaki közölte a főnökkel, hogy néhány óra múlva a Hannover-Kaiserslautern Bun- desliga-meccsen a hazaiak legalább két góllal nyernek. A bangkoki maffia előre tudta azt, ami végül valóban bekövetkezett: Hannover-Kaiserslautern 5-1! Bunda a vébén? Később ugyanez a bundaszervező közölte Declan Hillel előre a 2006- os világbajnokság négy mérkőzésének kimenetelét: Olaszország- Ghána 2-0, Brazília-Ghána 3-0, Olaszország-Ukrajna 3-0 és Ang- lia-Ecuador 1-0. Az egyezség mind a négy esetben úgy szólt, hogy a vesztes csapat legalább két góllal ki fog kapni - csak éppen a pocsék formában futballozó angolok keresztülhúzták a maffia számítását, mert nem voltak képesek két gólt szerezni, hiába volt beavatva a „projektbe” néhány ecuadori focista. Hill könyve alapján a Ghána-Cseh- ország (2-0) csoportmeccs is gyanús. Ä ghánaiak az első mérkőzésüket éppen azért „engedték ki”, mert tudták, hogy ha a másodikon győznek, akkor jó eséllyel továbbjutnak a nyolcaddöntőbe. Így is lett: előbb simán kikaptak az olaszoktól (0-2), majd - némi meglepetésre — köny- nyedén megverték a cseheket (2-0, kiállítva: Ujfaluši). Hill a Brazília- Ghána (3-0) mérkőzés előtt is tudta, mi lesz az eredmény: a bangkoki maffia eldicsekedett vele. S minden úgy történt, ahogy jelezték: a ghá- nai védők néhányszor rosszul alkalmazták a lesszabályt, elkalandozott a figyelmük, Asamoah Gyant pedig kiállította a játékvezető, a szlovák Ľuboš Michel’... kapják a „megrendelést”, ők veszik fel érte a pénzt. Hogy kiket szerveznek be, az már rajtuk múlik. A bundázásban nincs benne az egész csapat, mert akkor többfelé kellene osztani a pénzt, s az feltűnő is volna, ha minden egyes játékos csalna a pályán. Ha csak 4- 5 játékos van beavatva, a többi 5- 6 pedig hajt, küzd, akkor a nézők nem fognak gyanút. Feltűnésmentesen bundázni nem nehéz. A védelem ostobán lesre játszik, az utolsó ember eladja a labdát a saját térfelén, a hátvédek rossz helyezkedéssel engedik végigfutni a kontratámadást stb. A kapusnak kiemelt szerep jut, ő az ellenfél minden támadásánál kilép, éppen csak annyira, hogy szabadon hagyja kapuját. A tuti tipphez kell egy beavatott csatár is, aki elöl passzívan „nullára játszik”, s ha véletlenül helyzetbe kerül, azt nagy precizitással kihagyja. A bundázó futballistáknak szí- nészkedniük kell, ezért úgy tesznek, mint akik hajtanak. A kimaradt ziccerek után látványosan hadonásznak, az általuk összehozott büntetőnél dühösen szidják a bírót, a bekapott gólok után pedig a fejüket fogják. Úgy tesznek, mintha. Se öngól, se piros Hibák azonban mindig előfordulnak a futballban. Egy játékos akkor is luftot rúghat, ha éppen nem bundázott. Declan Hill 130 bundameccs alapján próbált meg rájönni, hogy mik az előre eldöntött kimenetelű mérkőzések jellegzetességei. Több lenne az öngól vagy a büntető? Nem, így csak a pancse- rek bundáznak. Több lenne a piros lap? A bundázó játékos nem szívesen állíttatja ki magát (legföljebb csak akkor, ha arra fogadott, hogy lesz piros lap a meccsen), mert a bundamaffia szempontjából az a jó, ha a beavatott futballista a pályán van, csak onnan tudja ugyanis befolyásolni a meccs alakulását. Hillnek az tűnt fel, hogy a gólok nem akkor születtek, mint a „tiszta meccseken”. Normális esetben ugyanis a hajrában felpörögnek az események. A bundameccseken nem. Ott az utolsó tíz percben már nem esik gól. Olyan nincs (vagy legalábbis nagyon ritka), hogy a bundameccs kimenetele az utolsó percben született góllal dőljön el. Bunda a Bundesligában? Adva van egy viszonylag gyenge Illúzióromboló kötet ez, mégis kötelező olvasmány minden futball- drukker számára. Akik már eddig is gyanakodva figyelték a középeurópai fútballpályákon zajló „focimeccseket”, azok igazolva látják gyanújukat. Akik viszont hajlamosak arra, hogy saját csapatukat rózsaszín szemüvegen át figyeljék, és úgy tesznek, mintha a bunda éppen az ő környéküket kerülné el, azok inkább ne is lapozzanak bele ebbe a könyvbe. Mert amit ott olvasnának, az fájdalmas felismerésekkel járna számukra. Gazdag József