Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-15 / 264. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 15. Vélemény és háttér 7 Az egyetem honlapján az látható, hogy számos oktatónak nincs semmilyen tudományos fokozata Egyetemi kérdések Az utóbbi hetekben ismét több hírben szerepelt a Selye János Egyetem. Egy néhány héttel ezelőtt napvilágot látott felmérés alapján az iskola végzettjei a munkaerőpiacon 32 vizsgált felsőoktatási intézmény között az ötödik legrosszabb helyen állnak. HORBULÁK ZSOLT Egy múlt heti hír mintha erre lenne azonnali válasz: az egyetem mellett megnyílt egy karrierközpont. A Selye János Egyetem általában csupán a szlovákiai, magyar fiatalok diplomához való juttatásának a kapcsán kerül szóba. Szinte sohasem merül fel, hogy az egyetemnek lehetne egy másik, nem kevésbé fontos feladata is, mégpedig teret adni a már tudományos fokozattal és szakmai gyakorlattal rendelkező felvidéki magyar szakembereknek. Meglepő, hogy az oktatói pályázat esetén nem elegendő, ha a jelentkezőnek van tudományos doktori, azaz PhD. illetve CSc. fokozata, között dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémián vagy publikált tíz önálló tanulmány. Arra is akad példa, hogy a Selye János Egyetem inkább szlovákiai szlovák szakemberektől rendel szlovák nyelvű oktatási anyagot, miközben van azonos témával foglalkozó szlovákiai magyar. A közvélemény előtt talán kevésbé ismert, hogy felsőoktatási intézményben hivatalosan csak minősített, vagyis csak a fentebb említett tudományos fokozattal lehetne álláshoz jutni, és ezek közé önmagában a PhDr. vagy RNDr. titulus nem tartozik. Az egyetem honlapján mégis az látható, hogy számos oktatónak nincs semmilyen tudományos fokozata, sőt egyesek vezető akadémiai pozíciót töltenek be. Az iskola csetlése-botlása, ha úgy tetszik, provincialitása, abban is megmutatkozik, hogy a nyilatkozatokban számos alkalommal összekeverednek a felsőoktatási rangok pontos magyar megnevezései is: profesor - egyetemi tanár, docent - docens, odborný asistent - adjunktus, asistent - tanársegéd. Tény és való, hogy a Selye János Egyetem mindössze nyolc éve létezik, ezért valóban igazságtalan a többi felsőoktatási intézménnyel azonos módon értékelni. A problémát viszont más szemszögből is meg lehet közelíteni. Vajon az egyetem mindent megtesz-e színvonala javításáért? A betöltetlen állásokba mindig a legfelkészültebb tanerőt választja ki? Egyáltalán küldetésének tartja- e a felvidéki magyar, tehát szülőföldjén élő s magyar iskolákat végzett szakemberek helyzetbe hozását? Ezt a személyzeti politikát persze pozitív oldalról is lehet értelmezni: örvendetes, hogy immár nemcsak magyar szakosokból, hanem szlovákiai magyar adjunktusokból is túlkínálatvan. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Iveta Radičová is kézenfekvő példa arra, milyen magasra juthat egy kívülálló a pártpolitikában Begyűjtési szezon TOKÁR GÉZA Meddő üzengetés után pont került a Híd és az MKP esetleges együttműködési sztorijának végére, a két párt külön listán indul az előrehozott választásokon. A Híd a korábbi taktikáját folytatva meg is kezdte a független személyiségek begyűjtését saját listájára - elsősorban szlovák oldalról. Az első nagyobb húzónevek az OKS-ből távozó František Šebej, valamint Turócszentmárton polgármestere, Andrej Hrnčiar. A független személyiségek pártlistákra való átcsábítása nem új jelenség a szlovák politikában. Jelenleg a Híd mellett Igor Matovič pártja, valamint a Szabadság és Szolidaritás is gőzerővel kutatja a hitelesnek látszó független szakértőket vagy helyi erős embereket, de az SDKÚ-ban szintén bevett gyakorlat a politikán kívül ténykedők bevonása a pártügyekbe. Eugen Jurzyca oktatási miniszter mellett Iveta Radičová is kézenfekvő példa arra, milyen magasra juthat egy kívülálló a pártpolitikában. A Híd esetében tehát az elvet tekintve nincs semmi rendkívüli, az annál furcsább, miként kerülhet a kisebbségi ügyekben minimum érdektelennek mutatkozó, azok iránt nem elkötelezett, a Matica slovenská tiszteletbeli alelnöki posztját betöltő Hrnčiar a párt választási listájára. A válasz meglehetősen prózai: a Hídnak az elhiteltelene- déstől tartva kötelessége fenntartania az együttműködés pártjának arculatát, szlovák nemzetiségű politikusokból viszont meglehetősen rosszul áll. A párt előtt a másfél év alatt több jelentős feladat is állt ahhoz, hogy megerősödjön és bizonyítsa életképességét. Az egyik kihívásnak az számított, hogy a Híd, ha csak részben is, de kilépjen Bugár Béla árnyékából, egyszemélyes pártból többszemélyessé váljon. Ami a szlovákiai magyar politikusokat illeti, a következő generáció láthatóan formálódik: Simon Zsolt és Gál Gábor mellett a korábbiaknál jóval hangsúlyosabb szerepet kapott Sólymos László vagy a menedzserből teljes állású politikussá előlépett Nagy József. Az „együttműködés pártjának” azonban hosszú távon együttműködő szlovák politikusokat nem sikerült sem találnia, sem kinevelnie. Rudolf Chmel életkora miatt nem lehet huzamosabb ideig a párt reklámarca a szlovák választók felé, a gazdasági szakemberként beharangozott Ivan Švejna pedig semmilyen nyomot nem hagyott a köztudatban. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Híd frakciójának az OKS-es képviselőivel megszűnt az együttműködése, kiderülhetett, hogy a párt ősszel Bugár Bélán kívül gyakorlatilag nem rendelkezett olyan jelentősebb formátumú politikussal, akit a szlovák szavazók is hajlandók elfogadni. És támogatni. Mindennek a fényében nem is meglepő, hogy míg a Híd számára semmüyen prioritása nincs az MKP-val való megegyezésnek, a szlovák független személyiségek felé nyitni próbál. Ezen az alapon, egyfajta élő reklámtáblaként került a párthoz a polgári konzervatívoktól leszakadó Šebej és hasonló indokokkal lehet magyarázni Hrnčiar feltűnését is. Azt, hogy a második beszervezett szlovák generáció mennyire bizonyul tartósnak és elvhűnek, majd az idő mutatja meg. Matovič példájának intő jelként kellene lebegnie minden párt előtt. KOMMENTAR Alkotmányos hiba NAGYANDRÁS Ivan Gašparovič államfő az elmúlt héten megmutatta, miért nem szabad Szlovákiának még véletlenül sem elmozdulnia az elnöki rendszer irányába, és miért is volt hiba az államfőnek, ugyan a rendkívüli helyzetre való tekintettel, mégis széles jogköröket adni. A szlovák alkotmány, ahogy minden normális demokrácia alkotmánya pontosan definiálja, hogy a politikai rendszeren belül kinek milyen jogköre van. Nálunk a hangsúly a parlamenten van, azaz, a törvényhozó testület az, amelynek a kormányhoz és a köztársasági elnökhöz képest a legnagyobb befolyása van a politikai rendszerben. Az alkotmány megszületésének időpontjában, még 1992 szeptemberében ez a cél lebegett az alaptörvény megalkotói előtt, és a későbbi időszakban is, amikor az első Dzurinda-kormány komolyabb változtatásokat eszközölt. Az idei kormányválság idején kiderült, mégsem teljesen tökéletes az alaptörvény, mert nem ad egyértelmű utasításokat minden politikai helyzetre. A politikusok ahelyett, hogy az alkotmány szellemében próbáltak volna eljárni, vagy magát az államfőt ebbe az irányba vezetni, a kezdeményezés jogát átadták neki. Ivan Gašparovič, akit semmiképpen sem nevezhetünk különösebben aktív köztársasági elnöknek, ebben a helyzetben - minden valószínűség szerint tanácsadói hatására - olyan alkotmánymódosítást kényszerített rá a parlamentre, mely rövid időre soha nem látott jogkörökkel ruházta őt fel. A módosítás a szó szoros értelmében béna kacsává tette a kormányt, hiszen jogköreinek komoly részéhez az államfő aláírása kell. Az államfőt - illetve tanácsadóit - a jobboldali kormány iránti utálat ihlethette, úgy gondolhatták, ezzel a lépéssel alázzák meg magát Iveta Radičovát is, akinek két éve majdnem sikerült legyőznie Gašparovičot, és ez az elnöknek nagyon fájhatott. Ebből a szempontból tökéletesen érthető, hogy a miniszterelnök miért nem vett részt az államfőnél folyó alkotmánymódosítási tárgyalásokon, és miért mondta azt, hogy hiba volt az egész döntés. Csak lassacskán derül ki, hogy a képviselők pontosan milyen új jogköröket utaltak át az államfőnek, és hogy ő ezekkel hogyan kíván élni. Hogy csak a legtragikomikusabbat említsem, ami nemrég derült ki: Az elnöknek kell aláírnia minden miniszter, sőt államtitkár minden egyes külföldi útját. És hogy a köztársasági elnök számára ez nem pusztán papírmunka, az bizonyítja a legjobban, hogy több miniszter több útját, még ha csak Prágába és autóval akartak volna tárgyalni utazni, egyszerűen nem hagyta jóvá. A módosítás során a teljes politikai garnitúra hibázott, senki sem látott az orránál tovább. Pedig azt már rég megtanulhatták volna, hogy az alkotmányt nem ad hoc helyzetekre írták, hanem azért, hogy keretet adjon és irányt mutasson. Amikor a mai politikusaink többsége már rég nem lesz képviselő, ez az alkotmány valószínűleg még mindig érvényes lesz. TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Több mint 40 vajdasági és magyarországi társadalom- valamint természettudományi előadás hangzott el azon az újvidéki tanácskozáson, amelyet A délvidéki magyarság múltja, jelene és jövője címmel rendezett a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) - írta az újvidéki Magyar Szó. A 10. tanácskozáson Ribár Béla akadémikus, a VMTT alapító elnöke halálának ötödik évfordulójáról, valamint Hegedűs Antalról, a 2010 decemberében elhunyt történészről emlé- keztekmeg. „Két olyan tudósról van szó, akik sokat tettek az európai és a magyar tudomány hírnevének öregbítéséért, emellett foglalkoztak a vajdasági magyarság sorskérdéseivel, az oktatás, a felsőoktatás, a tudományos publikációk útján”-emelteki a szombati tanácskozás megnyitóján Szalma József, a VMTT elnöke. Lengyel László, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) felsőoktatási és tudományos ügyekkel megbízott tanácsosa azt hangsúlyozta, hogy az „MNT egyik legfontosabb célkitűzése a vajdasági magyarság képzettségi szintjének növelése, versenyképességének megőrzése”. Ni- kowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete így fogalmazott: „Minden közösségnek kell, hogy legyen egy vezető csoportja, amely irányt mutat, hiszen az utánpótlásról gondoskodni kell”. Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója kifejtette: „A Kárpát-medence népeinek, beleértve a szerbeket, románokat, horvátokat, magyarokat, kétszáz év után először több a közös érdeke, mint az érdekellentéte”. Me- zey Barna akadémikus, az ELTE rektora az új magyar felsőoktatási törvényről tartottelőadást. (MTI)
