Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-03 / 254. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2011. NOVEMBER 3. Kultúra 9 A Berlinben díjazott családi drámát holnap este vetítik a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon Összetartoznak, mégis válnak Nader és Simin házastár­sak. Nader és Simin sze­retik egymást. Nader és Simin mégis válnak. Sze­relmi történet T eherán- ban, 2011-ben. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem véletlenül tartja a nem­zetközi szakma az év filmjének Asghar Farhadi iráni rendező Nader és Simin - Egy válás tör­ténete című alkotását. Az alig negyvenéves filmes ötödik egész estét betöltő (123 per­ces) opusa a világ legrango­sabb fesztiváljain kapja a leg­magasabb fokú elismeréseket. Berlinben idén a rendezés Aranymedvéjét, s az együttes színészi teljesítményért járó Ezüstmedvét nyerte a film, s ez valóban a csúcs - ennél többre ne is ácsingózzon alkotó. Far­hadiról nem árt tudni: az írás is a kenyere. Színpadi darabok­kal kezdett, rövidfilmekkel folytatta, s most kétórás törté­neteknél sem lankad a fantázi­ája. Ember- és életismeretből jeles, mesélni nagyon tud, figu­rái izgalmasak, helyzetteremtő képessége mesteri. 2003-ban, a moszkvai fesztiválon aratta el­ső jelentős nemzetközi sikerét: Tánc a porban című filmjének főszereplője, Farmarz Gharibi- an a legjobb férfialakítás díjá­val hívta fel a világ figyelmét Farhadi tehetségére. A Szerdán tűzijátékkal Chicagóban nyert, az Emy történetével két évvel ezelőtt Berlinben is letette a névjegyét. Farhadi elképesztően jó rendező. Hétköznapi mozza­natokból építkezik úgy, ahogy kevesen. Erős kézzel, biztos kézzel, tévedhetetlen kézzel. Érző szívvel, mélyről feltörő, mégis visszafogott érzelmek­kel. Apró, ám nagyjelentőségű mozzanatok pontos megfigye­lője. Olvasni tud a futó pillan­tásból is. Gesztusok mögé lát. Gyengéd érintésekből követ­keztet felkavaró érzésekre. Színét és fonákját egyszerre látja dolgoknak. Nő- és férfi­Panoráma helyett lelki jelentések (Képarchívum) párti egyszerre. Igazságkere­ső. Társadalmi előítéletek ér­zékeny megfogalmazója. Érti Nadert és szorosan ott áll Simin mellett. Nader és Simin válnak. Pe­dig szeretik egymást. Házas­ságuk biztos alapokon áll. Kö­zéposztálybeli értelmiségiek Teheránban. Simin, a feleség, hogy szebb jövőt biztosíthas­son kislányuknak, el akarja hagyni Iránt. Férje, Nader az utolsó pillanatban meggon­dolja magát. Nem akarja ma­gára hagyni súlyosan beteg apját. A nőt azonban nem le­het visszatartani. Megy ő a párja nélkül is, de hogy való­ban mehessen, beadja a váló­keresetet. Ez a film nyitójele­nete: Nader és Simin a bíró előtt mondják el, miért dön­töttek a válás mellett. A nő aztán elköltözik, tizennégy éves lányuk egyelőre marad az apjánál, s besegít a nagy­apa ápolásába. Besegít, de már van gondozója is, egy hí­vő muszlim asszony, akit Na­der vett fel Alzheimer-kóros apja mellé. Ó lesz végül is az igazi dráma elindítója, az ápo­lónak felvett asszony, aki egy nap - sürgős intéznivalója mi­att - magára hagyja a gondjai­ra bízott, ágyából kizuhant, magatehetetlen öreget. Ez az ügy is bíróság elé ke­rül, a film pedig erre a perre fókuszál. Ennek tükrében mu­tatja meg ugyanis a két külön­böző társadalmi hátterű há­zaspár életvitelét. Nader és Simin jómódban, rendezett kö­rülmények között él(hetné)- nek. Az iszlamizmus nem iga­zán van jelen kettőjük kapcso­latában. A gondozónő és a fér­je számára - szegénységük kö­zepette - az iszlám az egyetlen kapaszkodó. Minden konflik­tus újabb összetűzést szül a filmben, hirtelen mindenki mindenkinek az ellensége lesz, miközben mindannyian a saját igazukat (életmódjukat) védik. S miután vége a pernek, e szörnyű huzavonának, a tizen­négy éves kamaszlánynak kell döntenie, kivel marad. Az ap­jával vagy az anyjával. Nader és Simin ugyanis elválnak. Farhadi egészen kifinomult érzékkel kezeli az eseménye­ket, hősei döntéseibe, cseleke­deteibe egy számunkra egzo­tikusnak tűnő világ minden előítéletét, vallási szabályait, társadalmi kényszerét bele­szőve. Nincs teheráni képeslap a vásznon, itt igazságok és ha­zugságok csapnak össze szí­nesben, panorámaképek he­lyett lelki jelentéseket kapunk, amelyek nagyon is megérinte­nek bennünket. Erőteljes szí­nészi játék (Leila Hatami, Peyman Moadi), izgalmas ka­merakezelés, ütközőpontok remek sűrítése. S a legvégén: feszült csönd. Amikor a ka­maszlány azt mondja a bíró­nak: egyedül akar dönteni to­vábbi sorsáról, vagyis hogy ki­nél marad, a szülőkkel együtt a kamera is elhagyja a tárgya­lótermet. Nader és Simin egy üvegajtó két oldalán ülnek, lányuk vá­laszára várva. Mestermű, kétség nem fér­het hozzá. Az író, költő és műfordító negyvennyolc évesen fedezte fel magán a gégerák tüneteit Ma 75 éve hunyt el Kosztolányi Dezső SARUDlÁGNES Hetvenöt éve, 1936. novem­ber 3-án hunyt el Kosztolányi Dezső költő, író, műfordító, a Nyugat nemzedékének megha­tározó alakja. Szabadkán született 1885. március 29-én nagy kultúrájú értelmiségi családban, édesany­ja révén unokatestvére volt a szintén jeles író Csáth Géza. Ti­zenhat éves korában már versét közölte a Budapesti Napló, 1903-tól a pesti egyetem hallga­tója volt. A Négyesy László pro­fesszor által vezetett stílusgya­korlatok résztvevőjeként itt kö­tött barátságot Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Rövid ideig a bécsi egyetemen tanult, majd a Bácskai Hírlap munkatársa lett, 1905-ben otthagyta az 1885-1936 (Képarchívum) egyetemet és a Pesti Naplónak írt cikkeket. 1907-ben jelent meg első verseskötete, a Négy fal között, amelyet a kritika lel­kesen üdvözölt, Ady Endre vi­szont nem, ezért Kosztolányi megírta Az írástudatlanok áru­lása című, sok vihart kavart pamfletjét. Kosztolányi 1908-tól, a Nyu­gat indulásától a lap állandó szerzője volt. 1910-ben jelent meg A szegény kisgyermek pa­naszai című versciklusa, amely igazi sikert hozott számára. Egy ideig Szabó Dezső olda­lán részt vállalt az írószövetség munkájában, de viszonyuk megromlott, Kosztolányi a Ne­ro, a véres költő című regényé­ben Néró alakjában állítólag Szabót írta meg. (A regény né­met kiadásához Thomas Mann írt előszót, akivel a költő jó kap­csolatban volt.) A húszas évek a prózaíró Kosztolányi kibontakozásának időszaka, megjelent a húga alakját megidéző Pacsirta, az Aranysárkány, majd az Édes Anna, mindhárom regényből később nagy sikerű film készült. A próza mellett anyanyelvűnk művelésében is jelentős szere­pet játszott, legtöbben talán a tíz legszebb magyar szót elemző összeállítását ismerik. 1933-ban jelent meg az Esti Kornél, amelynek főhőse a szer­ző alteregója. Kosztolányi ebben az évben fedezte fel magán a gé­gerák tüneteit, ettől kezdve írá­sainak fontos és sokatmondó jelképe lett „a halál vad aether- szaga”. 1935-ben, ötvenedik születésnapján a Nyugatban kö­szöntötték kortársai, és megje­lent Számadás című kötete. Ál­lapota egyre romlott, több műtéten esett át, de hangját tel­jesen elvesztette. 1936. novem­ber 3-án halt meg Budapesten. RÖVIDEN A háború jelei Somolja. L. Juhász Ilona Neveitek e márványlapon... A háború jelei című könyvének bemutatóját tartják holnap a somorjai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárban (Park u. 4.). A szerzővel Liszka József beszélget. Kezdés: 17.30. (ú) Nemzetközi post rock-est Dunaszerdahely. Skót, német és győri zenészek játszanak november 4-én, pénteken az NFG klubban. Az instrumentá­lis, merengő, dallamos és zajos zene kedvelői megtalálhatják számításukat: fellép a győri Rosa Parks, amely már többször bizonyított az NFG-ben, és amely társszervezője az estének. Utánuk következik a Bail nevű kölni trió, amelynek tagjai a hardcore -, pop- és screamohatásokkal megbolondított in­die rockra esküsznek, végül az edinburgh-i Your Neighbour The Liar, hangos gitárral és a lüktető dobbal, (mv) Willis jövőre Budapesten forgat Budapest. Bruce Willis amerikai színész a jövőre érkezik Budapestre, januártól forog ugyanis Magyarországon a Die Hard akciófilm-sorozat ötödik része. A producerek szerint a helyszín a belváros lesz. A stábban több magyar szakember is helyet kap majd. Arra a kérdésre, hogy magyar színészek feltűnnek-e a filmben, a producer azt válaszolta, hogy elkép­zelhető, ugyanakkor korainak nevezte a kérdést. (MTI) PENGE Pengével a szavakról... „...a fölöslegest / próbá­lod szüntelen, az elhagy- hatót.” Az idézett sorok Var­ga Mátyás 2006-os verseskö­tetében (A leghosszabb út, Jelenkor) szerepelnek, és vé­leményem szerint az itt kö­zölt esztétikai alapállás a negyedik könyv, a parsifal, parsifal értelmezését is elő­segíti. A szerző érdeklődésé­nek fókuszában változatla­kritikai rovata nul a puritán, a képeket szin­te teljesen mellőző, élő­beszédszerű költői nyelv tel­jesítménye áll; de a szövegek ezúttal nem „kihallgatott” párbeszédtöredékekből épülnek fel, mint a hallás­gyakorlatokban (Magvető, 2009); itt arról szól a kísér­let, hogy a „nagy elbeszélést” (a Grál-mondakör részét ké­pező Parsifal-történetet), vagy legalábbis annak álta­lános, örökérvényű dilem­máit gondolja újra. Vállalkozása kockázatos, egyrészt mert az elismerés­sel fogadott hallásgyakorla­tok után a kritika elvárásai meglehetősen magasak az új kötet felé, másrészt az „én” és a magány, test és szellem, erotika és halál, szent és profán problémá­jának mitológiában oldott bemutatása olyan kiemel­kedő köteteket asszociál, mint A Nibelung-lakópark (Térey János) vagy a Ré­gésznő körömcipőben (Pol­gár Anikó). A parsifal, par­sifal azonban még így is ké­pes meglepetést okozni ol­vasójának, úgy is fogalmaz­hatok, felülmúlja az elvárá­sokat. Olyan versnyelvet al­kalmaz, amelynek nemcsak líraisága észrevétlen (a helyzetek, jellemek, morális dilemmák, szakrális tapasz­talatok megfogalmazása annyira köznapinak hat, hogy a megfigyelés pontos­ságát, a forma kidolgozott­ságát, magabiztosságát szinte alig észleljük); ha­nem a lovag története is szokatlanul intim módon je­lenik meg. Mert a kötet vol­taképp az emberi (túlságo­san is emberi) dolgokról szól: a vers itt érzelmek, in­dulatok, feszültségek sűrű­södési pontjaként szolgál, és lehetővé teszi, hogy Par­sifal minden mulasztásában saját elhallgatásainkra is­merjünk rá. Pontosan megírt és figye­lemre méltó kötet. Talán csak az az óvatosság, tuda­tosság ad okot aggodalomra, amivel a szerző a személyes­séget távolítja el a kontextu­sok, fiktív beszélők révén. Pedig, ahogy ő maga írja, „meg kell / szólalni egyszer” (ítélet idő). Varga Mátyás: parsifal, parsifal. Magvető, Bp., 2011 Értékelés: MtMMMt varga mátyás parsifal, parsifal I mpiiü

Next

/
Thumbnails
Contents