Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-14 / 263. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 14. www.ujszo.com Nálunk koncertezik Presser Gábor Fél évszázad - dalokban Kivételes történelmi előadás, teljesen mai áthallásokkal Merre tovább, Uram? Az eperjesi Quo vadis (René Miko felvétele) ELŐZETES Három koncertet ad tájain­kon a magyar zenei élet meg­határozó egyénisége, Presser Gábor - november 15-én a Ga- lántai, egy nappal később a Rimaszombati, november 24- én pedig a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban lép színpadra. A nagyérdemű öt évtized zenei termésének legjavára számíthat. Meglehet, nem is helytálló Presser Gábort a magyar zenei élet meghatározó személyisé­geként aposztrofálni; egyrészt mert ő nem képviselője, ha­nem megtestesítője a magyar rockzenének, másfelől meg zenei munkássága jóval túl­mutat bármiféle földrajzi hatá­rokon. Nagyvonalakban felso­rolni is nehéz, mit tett le fél év­század során az asztalra - élet­re hívott két szupergroupot, egy sor zenekar és előadó ze­nei pályáját egyengette, írt musicalt és filmzenét, nemze­dékek nőttek fel dalain. Túlzás nélkül állítható: oroszlánrésze volt abban, hogy a rock ősho­mályba vesző hőskorában a Nyugat felfedezte, hogy vala­hol Európa közepén, a Kárpá­tok medencéjében is van könnyűzenei élet. A Gyöngy­hajú lány - s egy sor más Ome­ga- és Locomotív GT-dal - vagy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical eljutott a civilizáltnak tekint­hető világ szinte minden szeg­letébe; neki köszönhetjük egyebek mellett azt, hogy a magyar dalnak napja van. „Amikor nagyon kicsi vol­tam, azt álmodtam, hogy a Ze­neakadémia nagytermében fo­gok zongorakoncertet adni - nyilatkozta egy alkalommal pá­lyájáról. - Később már nem vágytam rá, mint ahogy arra sem, hogy a kézlenyomatom ott legyen Hollywoodban. Na­gyon nagy ajánlatokat utasítot­tam vissza, amikor úgy érez­tem, hogy nem racionálisak. Nekem egészen kicsi álmaim vannak. Nem ájulok el magam­tól, és nem hordom a pizsa­mámon a kitüntetéseimet.” Presser Gábor koncertjére je­gyek a galántai vmk-ban (Béke tér 942/3, tel.: 031/780 2787), a rimaszombati vmk-ban (Dax- ner tér 1, tel. 047/562 1550) és a Tompa Mihály Könyvesbolt­ban (Fő tér 17., tel.: 047/5626 823,0903/302 416), a tornaijai Tompa Mihály Könyvesboltban (tel.: 0910/ 213258), a duna­szerdahelyi vmk-ban (Bartók Béla korzó 788/1.), az ElóKon- cert műsorirodában (Kukučín utca 459., Vállalkozók Háza, tel.: 031/5516342), valamint a Focus Music Shopban (Vám- béry tér 51., tel.:031/5515 102) kaphatók. Bővebb tájé­koztatás a www.elokoncert.sk honlapon. (PR, la) Pár évvel ezelőtt gondolt egy igen merészet az eperjesi Jonáš Záhorský Színház vezetése, s úgy döntött, eredeti szlovák musicalt állítanak szín­padra. 2007-ben így ke­rült színre az Assisi Szent Ferenc. A sikeren felbuz­dulva két évvel később elkészült a Maria Antoi- netta, s 2011. november 11 -én, ezen a sokak szá­mára mágikus és sors­fordítónak tartott napon a Sienkiewicz regényé­ből készült Quo Vadis. A musicalek zeneszerzője Dusík Gábor. JUHÁSZ DÓSAJÁNOS Sajnos Kelet-Szlovákia na­gyon messze van Pozsonytól, s mint Ján Hanzo igazgató hang­súlyozta a sajtóbemutató után, a színházat a közönség mellett a megyei önkormányzat tartja fenn, a kulturális tárca évek óta nem adott egy eurócentet sem. Az Assisi Szent Ferenc annak idején igen merész és bizonyta­lan vállalkozásnak tűnt, de négy évig játszották, s több mint száznegyvenszer ment. A darab két évvel ezelőtt színre került a pozsonyi Új Színpa­don, ahol a mai napig játsszák, s a dalokat CD-n is kiadták. A Maria Antoinetta is a bemuta­tója óta telt házas siker, ezek után az eperjesi közönség már komoly elvárásokkal tekintett az immár harmadik rész elé, s nem csalódott. Már a képzelet­beli függöny összehúzása után állva, hatalmas üdvrivalgással fogadta az előadást. S két év múlva talán jöhet a negyedik. Sienkiewicz 1896-ban írott történelmi regénye már a maga idejében tele volt áthallások­kal, e célját a szerző nem is ta­gadta, s ha ma ezek az áthallá­sok megsokszorozódni tűnnek, az sajnos nem pusztán a vélet­len műve. A megjelenés idejé­ben a korabeli sajtó nagy lelke­sedéssel fogadta a regényt, bár kritikusai szerint nem éri el más történelmi regényeinek szín­vonalát. Magyar kritikusai kö­zül Ady egyenesen rajongott ér­te, Szerb Antal még legendás irodalomtörténeti alapművé­ből is „ki(fel)ejtette”. Többen azt is Sienkiewicz szemére ve­tették, hogy meglehetősen sza­badon bánt a történelmi té­nyekkel, később sokan a regény alapján kész tényként kezelték néhány alapvető tévedését. De váljék mentségére, olyan régen történtek a dolgok, hogy még a történelemkönyvek sem egysé­gesek egyes cselekmények meg­ítélésében. A Nobel-díjat min­denesetre ezért a művéért kapta meg 1905-ben, s a film is gyor­san felfedezte magának, már 1902-ben némafilm készült be­lőle, amit még kettő követett. 1951-ben Mervin LeRoy monst­re játékfilmet készített a re­gényből, amelyben Robert Tay­lor, Deborah Kerr és Peter Usti­nov játszotta a főszerepeket. Legutóbb 2001-ben a legendás Jerzy Kawalerowicz elkészítet­te a maga „lengyel” változatát is, amelyet II. János Pál jelenlé­tében mutattak be. S talán nem tartozik közvetlenül ide: 1932- ben írta meg Móra Ferenc az Aranykoporsó című regényét, amely Diocletianus idejében játszódik, s a történelmi kere­tek között szintén két fiatal, Quintipor és Titanilla végzetes szerelmi történetének leszünk szemtanúi. Ahogy a véres nérói rémkor­szak hátterében is Vinicius és Lygia sok viszontagságot meg­élő kapcsolatának szurkolha­tunk, amely végül is, ha némi­leg hiteltelennek tűnve, de happy enddel zárul. A regény maga egy hedonista világ pusz­tulásának talán első jeleit mu­tatja fel, ahol már a háttérben ott az új, a túlvilági életet hangsúlyozó keresztény világ. Néró a kenyeret és cirkuszt je­gyében próbálja meg elodázni az egyre nyilvánvalóbb gazda­sági és erkölcsi válságot, s úgy tűnik, ez az igyekezete sikerrel is jár. A nagy tűzvész után, amely során Róma háromne­gyede leég, kenyeret oszt a ró­maiaknak, s természetesen a show is folytatódik. S mivel bűnbakok is szükségeltetnek, kapóra jön az egyre erősödő keresztény vallás megfékezése. De azt már keresztre feszíté­sekkel és egyéb vérgőzös gyil­kosságokkal nem lehet meg­törni. Péter apostol, menekülni akarván a rá váró vértanúság elől, kifelé indul Rómából, amikor találkozik Jézussal, s megkérdezi tőle: Quo vadis, domine?, azaz: hová mész, uram?, Jézus erre azt válaszol­ta, hogy Rómába, vállalni a megfeszíttetést Péter helyett. Péter megszégyenülvén, visz- szatért a városba, ahol a ke­reszthalál várt rá. Martin Kákoš igen finoman és remek eleganciával választja ki a főbb szálakat a terjedelmes regényből, s az alig háromórás előadásban benne marad min­den lényeges, a történet a re­gényt nem ismerők számára is teljesen érthető, s elengedhe- tetíen filozófiai mondandója sem csorbul. Igencsak látszik az, hogy nagyjából ugyanaz a gárda dolgozik ismét együtt (Jaroslav Moravčík a koreográ­fus, Peter Uličný jelzi a dalszö­vegeket, Pavol Andraško felel a díszletekért, míg Ľudmila Vá- rossová a ruhákért), míg a há­rom előadás egyetlen közös fi­gurája a zeneszerző. Grandiózus, nem erre a vi­dékre jellemző előadás. Szinte hihetetlen, de olyan, amilyet az utóbbi évek prágai és budapesti musical-ősbemutatói semmi­lyen szinten nem képesek megközelíteni. Dusík Gábor zenéje, amely önmagát adja, de a kort is autentikusan képes ábrázolni, nem egy slágergya­nús dalt vonultat fel (főleg a szerelmes dalok megejtőek), a dalszövegek sem a szokásos közhelyes sablonmegoldásokat kínálják, a rendezést is magára vállaló Martin Kákoš pedig erőn felül él a színpadi techni­ka kínálta lehetőségekkel. Andraško díszlete a nérói pompát és a süllyesztő segítsé­gével igen eredetien megoldott római kazamatákat is hitelesen hozza. A színpad előterében működtetett mélységi jelene­tek, ahol előbb a keresztények találkoznak, később börtön­ként funkcionál, majd az elő­adás végén ide süllyed el a né­rói világ minden pompájával és gyászjelentésével együtt, teli­találat. Ahogy remek a való- ságshow-k világát időző cirku­szi jelenet is, bár Chilón ke­resztre feszítésénél egy kicsit már túllőnek a célon. Kákoš nem dolgozik sztá­rokkal, hanem többnyire a színház tagjaira bízza a szere­peket, s példásan dolgozik együtt öreg és fiatal. Nem is ér­demes kiemelni senkit ebből a csapatmunkában okkal bízó előadásból, csak név szerint so­roljuk fel a főszereplőket: Boris Srník, Miroslav Bodoki, Filip Lenárth, Lukáš Šepták, Ján Ja­kab, Peter Krivý, Peter Lejko, Igor Kasala, Dušan Brandys, Jožo Stražan, Veronika Hu- sovská, Dono Szilvia, Elena Kušnierová, Valéria Fürjesová és Ľudmila Dutková. Summázva: az új eperjesi musical kivételes időszakban és körülmények között fakadt, bizonyítva, hogy nem minden nagyszerű fővárosköteles, s aki veszi a fáradságot és fel­utazik a keleti megyeszékhely­re, életre szóló élménnyel tá­vozik onnan. „Nekem egészen kicsi álmaim vannak... ” (Képarchívum' RÖVIDEN Irodalom és intézmény Komárom. A fenti címmel rendez beszélgetést a hazai irodalmi folyóirat-kultúráról a Selye János Egyetem Ta­nárképző Kara. A kerekasztal résztvevői: Tóth László (az Irodalmi Szemle főszerkesztője), Beke Zsolt (a Kalligram szerkesztője), Benyovszky Krisztián (a Partitúra főszer­kesztője) és Vida Gergely (az Opus szerkesztője). A be­szélgetést vezeti: Keserű József (a Selye János Egyetem oktatója). Helyszín: a Selye János Egyetem Tanárképző Kara (506-os terem). Időpont: 2011. november 14. (hét­fő), 13.45. (ú) Turczi Istvánnal és Mizser Attilával Balassagyarmat. A Könyv, Kávé, Kockacukor sorozat vendége: Turczi István, a költő beszélgetőtársa: Mizser At­tila. Helyszín: Kincsestár Könyvesbolt, (Rákóczi u. 61.). Időpont: 2011. november 14. (ma), 16.30. (ú) A kuratórium idén 54 jelölt közül választott Hazám-díjjal ismerték el Grendel Lajos munkásságát MT1-H1R Budapest. Czeizel Endre ge­netikus, Grendel Lajos író, Hu­szár Tibor szociológus, Konok Tamás festőművész, Pécsi Ildi­kó színművész, Rolla János karnagy és Szinetár Miklós ren­dező kapta idén a Hazám-díjat; a XXI. Század Társaság által 11. alkalommal odaítélt elismeré­seket szombaton Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísz­termében adták át. A Hazám-díj kuratóriuma a kitüntetést minden évben azok­nak a művészeknek és tudósok­nak adományozza, akik a ma­gyar közgondolkodásban, az ország tudományos, illetve kul­turális és művészeti életében kiemelkedő tevékenységet foly­tattak, életművükkel Magyar- országot szolgálták - mondta Kocsis András Sándor, az elis­merést alapító XXI. Század Tár­saság elnöke. Mint emlékezte­tett, a 2001-ben alapított díj Jó­zsef Attila Hazám című költe­ményéről kapta nevét, az elis­merést azért kapják heten, mert a versciklus hét szonettből áll. Történt szeptember elsején (vagy máskor) a címe a Csavar Szín­ház első felnőtteknek szóló előadásának. A Pavol Rankov-regény alapján készült magyar színpadi adaptációt ma este 7 9 órai kez­dettel játsszák Dél-Komáromban, a Jókai moziban. Az előadás szereplői: Gál Tamás, Kiss Szilvia, Olasz István, Öllé Erik. Zené­szek: Zsapka Attila és Madarász András. (Kép: Bölcskei Zoltán)

Next

/
Thumbnails
Contents