Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-12 / 262. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2011. NOVEMBER 12. www.ujszo.com sztárvilág" 17 Jó volt önmagámmá válni Sokáig láthattuk Kárpáti Leventét a televízió képernyőjén, az egyik kereskedelmi televízió szappanoperájában, amelyben Holmann Valtert alakította. Aztán kiírták a sorozatból. Vajon azóta hogyan alakult Kárpáti Levente pályája? Erről beszélgettünk a színésszel. A színészek élete mindig szakaszokra osztható. Hol a túlfoglalkoztatottság, hol a túl kevés feladat a problémájuk. Én sem vagyok ezzel másképpen. 2010 októberében, az utolsó forgatási napomon véget ért életem egy szakasza. De csak a forgatás maradt abba, a színházi és szinkronmunkáimat ugyanúgy folytattam, mint addig. Egy befejezett munka után általában szomorú az ember, de a színész ilyenkor igyekszik előre tekinteni, és új feladatain gondolkozik. Hozott-e változást munkájában a szappanopera? A sorozat nem okozott különösebb változást munkaügyben, amikor nem forgatok, többnyire a szinkronstúdiók szőnyegpadlóját koptatom, ezt teszem most is. n Levágattam a hajamat, s azóta az utcán szinte senki sem ismer fel. Beolvadtam. Van egy rossz tulajdonságom: nem szoktam munka után szaladgálni, mindig megvárom, hogy megtaláljon a következő feladat, és ha éppen kevesebb dolgom van, előveszem a gitáromat és gyakorolok, vagy ének- és angolórákra járok, mert mindezekre nincs időm, ha sok a munkám, mint ahogy pihenésre sincs. De idén nyáron el tudtam utazni a párommal Görögországba, és sikerült egy nagyon kellemes és pihentető hetet eltöltenünk Rodoszon. Népszerűbbé tette önt Valter szerepe? A sorozatok adta népszerűség a nem állandó szereplőknek elég kérészéletű. Ezzel bizony meg kell békülnie minden médiaszereplőnek. A színész mestersége mindig is a pillanat művészete volt és az is marad. Különösen igaz ez a szappanoperákra. Nem filmek, más a művészi fajsúlyúk is. Nagy alakításokra sem idő, sem szükség nincs, mert mások a követelmények. Ezért, szerintem, szakszerűtlen minden kritika, amely alacsony művészi színvonallal vádolja az ilyen alkotásokat, ezek a sorozatok, szinte dokumentarista igénnyel, csak vázlatosan és gyorsan ábrázolják a témát, és nem feladatuk sem a vizuális, sem a lélektani bravúrok hajszolása. Én szerettem a sorozatot, ám amikor véget ért a szerep, jó volt önmagámmá válni. Levágattam a hajamat, s meg kell, mondjam, hogy azóta az utcán szinte senki sem ismer fel. Beolvadtam. Hogy mit hoz a jövő, azt még nem tudhatom. Nemrég töltöttem be az 50. életévemet, és ez már olyan kor, amely a gondolkodó ember számára jelzi a személyes paradigmaváltás idejét és szükségességét. Szerencsére olyan sok barátom jött el a születésnapi bulimra, és olyan sok szeretettel vettek körül, hogy sikerült örömtelivé varázsolni ezt az egyébként talán nem is olyan könnyű pillanatot. Köszönet érte! Albert József URALKODOHAZAK ^ rzi az idő súlyát, és E egyre nehezebben tesz eleget hivatali kötelességeinek - ismerte el a japán császárné, aki októberben ünnepelte 77. születésnapját. Micsiko azt is megemlítette, hogy a vele egyidős császár, Akihito szintén hasonló gondokkal küzd. A császárné sokat szenved fájós bal karja miatt, a császárt pedig nyolc évvel ezelőtti proszta- taműtéte óta hormonokkal kezelik, emellett gyógyszereket szed a koronaér-szűkület megelőzésére is. Akihito a sorban 125. japán uralkodó, az egyeden császárként regnáló államfő. Tokióban jött a világra a magát Amateraszu napistennőtől eredeztető császári családban, az istenként tisztelt Hirohito császár elsőszülött fiaként. Az évezredes hagyományoknak megfelelően hároméves korában elválasztották szüleitől, és császárnak megfelelő neveltetésben részesítették. A szokásoktól eltérően azonban hatéveÉrzi az idő súlyát a 77 éves japán császárné sen már közönséges halandókkal járt egy iskolába, sőt a második világháború alatt még evakuálták is osztálytársaival együtt. A vereség Japán és a császári család életét is gyökeresen megváltoztatta: 1945- ben Hirohito (amerikai nyomásra) lemondott isteni eredetéről, s uralkodói jogait teljes egészében a parlamentre ruházta. Akihito 1952. november 10- én lett hivatalosan trónörökös, ugyancsak 1952-től a japán arisztokrácia által látogatott tokiói Gakusuin egyetem politikai és gazdasági fakultásán folytatott tanulmányokat, amelyeket 1956- ban fejezett be különleges hallgatóként. Akihito zenekedvelő, szenvedélyes teniszjátékos és lovas volt, érdeklik a természettudományok, halbiológiai kutatásokat folytatott. 1959-ben teniszezés közben ismerte meg a nála egy évvel fiatalabb Micsiko Sodát, egy nagyiparos lányát, akit 1959. április 10-én feleségül vett. Az „évszázad házassága” az első rangon aluli nász volt a császári dinasztia több mint két és félezer éves történetében, s a monarchia demokratizálódását jelképezte. A házaspár több téren is szakított a hagyományokkal: nem váltak meg gyermekeiktől, két fiukat és egy lányukat otthon nevelték; Akihito tartotta a kapcsolatot régi iskolatársaival, Micsiko pedig még konyhát is berendezett lakásukban, holott addig az arisztokrata hölgyeket Japánban a tűzhely és az edények közelébe sem engedték. Akihitót 1990. november 12-én koronázták meg a Krizantém trón 125. császáraként. Már nem istenként, csupán egyszerű emberként vette át a hatalmat, uralkodásával elkezdődött a Heiszei, a „teljes béke megvalósításának” korszaka. Államfőként túlnyomórészt reprezentatív teendői vannak: ő fogadja a szigetországba látogató külföldi méltóságokat, s maga is rendszeresen utazott külföldre. (MTI) w Micsiko sokat szenvedfájós bal karja miatt, és férje, Akihito császár szintén sokat betegeskedik. ► A nagy tiszteletnek örvendő uralkodópár idén nem tett látogatást külföldön, azonban a március 11-én bekövetkezett tragikus kimenetelű földrengés után hét hétig járták a túlélők menhelyeit, a császár pedig szokatlan módon televíziós beszédben fordult a japán nemzethez. (SITA/AP-felvétel)
