Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-10 / 260. szám, csütörtök
22 Iskola utca ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 10. www.ujszo.com Nyílt nap a pozsonyi Duna utcán A pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium felhívja a kilencedikes tanulók és szüleik figyelmét, hogy november 16-án 9.30-tól nyílt napot tartanak. Minden érdeklődőt szeretettel várnak az intézményvezetői, (ú) A POSTA HOZTA Szakképzés a határon túl A Komáromi Ipari Szakközépiskola tanulóia múlt hónapban háromhetes külföldi szakmai gyakorlaton vehettek részt. Az Egész életen át tartó tanulás program Leonardo da Vinci Mobilitás elnevezésű alprog- ramja keretében megvalósuló magyarországi szakmai gyakorlat nem csupán számos tanulási lehetőséget, szakmai tapasztalatokat, hanem kellemes időtöltést is biztosított a kilenc iparista diáknak, akik összeszokott kis csapatként érkeztek a magyar fővárosba. A szakmai gyakorlatot ugyanis háromnapos felkészítés előzte meg, melynek fő célja a csapatépítés mellett a résztvevők pszichológiai, valamint kulturális felkészítése volt. Az elektrotechnikai szakon tanuló diákok (Struhár Marian, Zeman Gábor, Czuczor Róbert, Pavelka Pál Attila, Šidó Balázs) számára emlékezetes maradt az Elektromont Kft. budapesti üzemében töltött idő, itt ugyanis különféle orvosi műszerek gyártását kísérhették figyelemmel. Tanulságosnak bizonyult a Központi Fizikai Kutató- intézet, valamint az Europtik megtekintése is - az utóbbiban a lencsegyártás legmodernebb folyamatainak lehettek tanúi. A leendő gépészeket (Budai Tamás, Szilinszky Dávid, Len- čés Dániel, Szomolay Árpád) is érdekes szakmai programok várták. A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudománya Karán tartott AutoCAD tanfolyam és a SCHWINN - Csepel Kerékpárgyárban tett látogatás után a Budapesti Műszaki Egyetem Polimertechnikai Karán a műanyaggyártás módszereivel ismerkedhettek meg. A fogadószervezet, a First European Benefit a hétvégék hasznos és kellemes eltöltését is biztosította. A hétvégi programok közül mindenképpen megemlítendő a Terror Házának, a Csodák Palotájának és az Álomautók Kiállításának megtekintése. A szakmai továbbképzés iparista résztvevői számos élménnyel, tapasztalattal tértek haza. Dr. Tóth Katalin A komáromi iparisták összeszokott csapata (Képarchívum) A POSTA HOZTA Orvos az iskolában A nemeskajali iskola oktatási programja életünk és egészségünk védelmét tűzte ki céljául. A gyerekek a közelmúltban rendhagyó egészségvédelemórán vettek részt, melyet ezúttal egy doktor néni tartott. Beszélt az influenzáról, annak megelőzéséről és az egészséges életmódról. A gyerekek lerajzolták a vitaminokban gazdag zöldségeket, gyümölcsöket, fonendoszkóppal meghallgatták egymás szívverését, s a vérnyomásukat is megmérték. Mivel ügyesek és aktívak voltak, jutalmul gyógyítással, elsősegélynyújtással kapcsolatos kis kifestőket kaptak, majd csoki helyett egy müzliszeletet fogyaszthattak el. Futó Mária A nemeskajali gyerekek a doktor nénivel (A szerző felvétele) Egy társadalom fejlettségi szintjét a kiváló tudósok, megbecsült szakemberek határozzák meg Teflongyerek 2.0 A 20. század végére nagyon sok országban felütötte a fejét egy új jelenség, melyet funkcionális analfabetizmusnak neveznek. Nem működő tudásról van szó. DR.TOMOLYA RÓBERT Az a funkcionális analfabéta, aki megtanult ugyan valamit, de a tudása nem fejlődött készséggé, inkább visszafejlődött az évek során, mégpedig azért, mert megszerzett tudását nem használja mindennapi tevékenysége során. Tud is valamit, meg nem is, mert nem ragadt rá egy különös „teflonréteg” miatt. A probléma okai Mik lehetnek ennek az okai? Iskolaügyünk problémai nemcsak abban rejlenek, hogy hány angoltanárunk van, hány órában oktatjuk az angolt, vannak-e könyveink vagy hogy el vagyunk-e látva a legmodernebb infokommunikációs eszközökkel. Felháborító, hogy az iskolaügyi minisztérium évek hosszú során nem volt képes megoldani a problémákat. Sőt, egyes döntéseivel inkább újakat gerjeszt. Az egyik oldalon arról beszélünk, hogy emelni kell az egyetemek színvonalát, a másik oldalon meg azt tervezzük, hogy megszüntetjük az államvizsgákat. Még szerencse, hogy a legutolsó információk szerint ezt a döntést legalább az egyetemekre hagyja. Gombamód szaporodó egyetemek Az utóbbi években két fontos jelenséget figyelhetünk meg. Nagyságrendekkel megnőtt az egyetemre, főiskolára járó diákok száma. És ezzel arányosan csökkent azon diákok száma, akik képesek lennének elvégezni az egyetemi tanulmányaikat. Az a szörnyű helyzet állt elő, hogy rengeteg olyan diák van, akinek semmi keresnivalója nem lenne az egyetemen, főiskolán. Mi idézte ezt elő? Gombamód szaporodnak az egyetemek, és még eső sem kell hozzá. Lassan minden szemétdombon egyetemet találunk. Javasolom, hogy minden magára valamit is adó városban legyen legalább egy egyetem. A diákok szempontjából sok előnnyel járna. Csak minimális összeget kellene útiköltségre költeni, kollégiumi költségek pedig nem is lennének. Félretéve a tréfát, azt biztosan kijelenthetjük, hogy nincs szükségünk ennyi egyetemre és ilyen nagyszámú egyetemistára. Hiszen amikor elvégzik az egyetemet és megkapják a diplomájukat, nem veszi őket senki komolyan. Gyakorlatilag a munkanélküliek számát növelik a túlzott elvárásaik miatt, meg általában nincs is rájuk szükség. Azt hihetnénk, hogy az előbb említettek csak az egyetemek problémái. Sajnos ez nem így van, mert ez a jelenség szorosan összefügg a középiskolákkal és az alapiskolákkal is. Hiszen ma már minden középiskolás tudja, hogy gyakorlatilag tanulás nélkül is bejut az egyetemre. Tisztelet a kivételnek. És ha bejut és nem megy rajta keresztül az úthenger, vagy valami szerencsétlenség nem éri, akkor el is végzi. Újból hangsúlyozom, vannak kivételek, de nem ez a jellemző. Sajnos az egyetemi felvételi vizsgák gyakorlatilag megszűntek, ezért majdnem mindenkit felvesznek. Ha a leendő egyetemista megtalálja az egyetem épületét, már fel van véve. És ez - valljuk be - a mostani GPS korszakban nem gond. Ennek margójára megjegyezném, kíváncsi lennék, mire jutnának hagyományos térképpel, iránytűvel. Lehet, hogy kevesebb egyetemistánk lenne? Kevesebbet tudnak a diákok Az, hogy mindenkit felvesznek egyetemre valahová, komoly gondok elé állítja a középiskolákat. A diákok nagyon is tudatában vannak annak, hogy nem igazán kell tanulniuk, úgyis bejutnak az egyetemre. Mihez vezet ez? A diákok már a középiskolás tananyagot sem sajátítják el, hisz nincs rá szükségük. Illetve némi kis tudás rájuk rakódik, de ez meg se közelíti azt a tudást, aminek mondjuk a 30-40 évvel ezelőtti középiskolások a birtokában voltak. És joggal panaszkodnak az egyetemi tanárok, hogy évről évre gyengébb diákok kerülnek be a felsőoktatásba. Ez logikus következménye annak, hogy nem kell annyit tanulniuk a középiskolában. Sajnos a folyamatot folytatnunk kell az alapiskolákkal. Ma már minden alapiskolás tudja, hogy felvételi nélkül is bejut a hőn óhajtott középiskolába. Miért? Mert nincsenek felvételik, és gyakorlatilag bármilyen átlaggal felveszik őket bárhová. Tisztelet a kivételnek. Ráadásul az a gond, hogy a legtöbbjük gimnáziumot választ. A gimnáziumok még jó pár évvel ezelőtt az egyetemre való bejutást segítették elő. Ez volt az egyik komoly kritika is a gimnáziumok ellen, hiszen nem adtak szakmát. Senki nem akar szakmát tanulni Csakhogy nagyot változott ám a világ, mert szakmát senki sem akar tanulni. Ki akar ma kőműves, bádogos, asztalos, kéményseprő, cukrász, pék, varrónő lenni? Az ilyen fiatalok száma elenyésző. Aki ilyen tanulmányokra jelentkezik is, az iskola befejezése után nem ebben a szakmában helyezkedik el. Számomra rejtély, kik építik ma az épületeket, kik dolgoznak szerelőként stb. De ami ennél is riasztóbb, kik fogják majd pár év múlva ezeket a munkákat elvégezni? Merthogy nem lesznek majd ilyen szakembereink. Helyette viszont lesz diplomás kommunikáció szakot végzett munkanélküli vagy közgazdász diplomával rendelkező munkanélküli. Közben kiváló szakmunkás lehetett volna belőle. Ráadásul valószínűleg ő is örömmel végezte volna a munkáját, helyette a diplomás munkanélküliek táborát növeli. A fejpénz hátrányai Nagyon rosszul van ez kitalálva. Nincsenek megbecsülve többek között a jó szakembereink sem. De majd fognak még ők hiányozni. Csak nehogy késő legyen. Az összes gond fő okozója a jó pár éve bevezetett ún. fejpénz, az egy diákra eső állami támogatás. Az összes nyűgünk ezzel van összefüggésben. Nagyon nagy hiba volt bevezetni. Csak gondoljunk bele, hogy a fejpénz előtti időkben milyen alapiskoláink voltak. Sokkal jobbak. Milyen jó színvonalú középiskoláink voltak. Mert nem kellett mindenkit felvenni, hogy eltartsuk az iskolát. A felvételin meg lehetett szűrni a nem odavaló diákokat. Ennek köszönhetően sokkal jobban felkészült diákjaink mehettek egyetemre. Ráadásul előtte még felvételi vizsgát is kellett tenniük. Ma mindenkit a fejpénz irányít. Sok egyetemi, középiskolai, alapiskolai tanár, igazgató, vezető látja ezt, de senki semmit nem tesz. Ezért nyílnak újabb és újabb egyetemek, mert a fejpénzből meg lehet élni. A mennyiség számít, nem a minőség Csak a mennyiség számít, a minőség nem. Csakhogy egy társadalom fejlettségi szintjét a kiváló tudósok, kutatók, elégedett és megbecsült szakemberek, kiegyensúlyozott egyének határozzák meg. És ezt nem fejpénzben mérik! És visszajutottunk oda, ahonnan kiindultunk, a teflongyerek 2.0 jelenségre. Nem igazán ragad rá az a tudás, aminek kellene. Azt hiszem, az oktatásban kell leginkább jót csinálni, annak érdekében, hogy egy országnak biztos jövője legyen. Ne az átlag legyen az etalon, a viszonyítási alap! Jó dolgokat kell csinálni, de fontos, hogyjól is csináljuk! Egyre több a funkcionális analfabéta, aki megtanult ugyan valamit, de a tudása nem fejlődött készséggé (Illusztrációs fotó: sxc.hu)
