Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-09 / 259. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 9. www.ujszo.com Liszt nevét kaphatja a pályaudvar előtti tér Námestie Franza Liszta Kmeczkó Mihály kétkötetes naplója több, mint egy halálos kórral küzdő ember feljegyzései Csak hallgat, mosolyog és vár JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Elképzelhető, hogy a pozsonyi központi pályaudvar előtti teret még az idén Liszt Ferencről nevezik el. Az erre vonatkozó indítványt tegnapi ülésén fogadta el az illetékes városrész, Pozsony-Óváros képvi- selő-testülete. A forgalmas tér jelenlegi, meglehetősen esetlen nevének (Predstaničné námestie) megváltoztatását indítványozó javaslatot tegnapi ülésén fogadta el testület. Megegyeztek abban, hogy a szóban forgó tér méltó és megfelelő közterület Liszt nevének viselésére. Ján Komarától, a városi hivataljogi osztályának illetékesétől megtudtuk, hogy az általa kidolgozott előző javaslat szerint a Ventúr utca és az Úri utca találkozásánál, a Hviezdoslav tér közelében található, jelenleg névtelen terecskét nevezték volna el a zeneszerzőről, ezt azonban az utolsó pillanatban visszavonták, és tegnap már az új j avaslatról szavaztak. Az elfogadott indítvány hamarosan a fővárosi képviselő- testület elé kerül, ők hivatottak kimondani az utolsó szót. Milan Ftáčnik főpolgármester azonban már most jelezte: itt az ideje, hogy tér viselje a világhírű komponista és zongoravirtuóz nevét. A főpolgármester azt szeretné, ha a névadás még ebben az évben, a zeneszerző születésének 200. évfordulóján megtörténne. Az átnevezési javaslat indoklásában szerepel, hogy Liszt kilencévesen Pozsonyban adott koncertje meghatározó volt a zongoravirtuóz életében, mivel elnyerte a magyar főnemesek szimpátiáját, akik fedezték a fiatal tehetség további zenei tanulmányait. Ha a fővárosi testület rábólint az óvárosi kollégák javaslatára, a tér neve szlovákul Námestie Franza Liszta lesz. Miután 1999. december 17-én orvosai közölték Kmeczkó Mihállyal a félelmetes tényt, miszerint gyógyíthatatlan beteg, ezt írta naplójába: „E naptól kezdve könnyűnek és szabadnak érzem magam.” KULCSÁRFERENC E megdöbbentő bejegyzés előrevetíti a „burokban született” Kmeczkó Mihály hátralévő életének csodákkal és áldásokkal teli, tüneményes voltát. Daganatos megbetegedését írónk úgy értelmezi, hogy ez az ő damaszkuszi útja, mely során Sau- lusból Paulussá lett, s ez sejtekig menően megváltoztatta őt. Arák által - mint Pál apostol esetében, aki szintén felvitetett a hetedik égbe - „tövis adatott a testébe”, hogy megtudja: „Elég neki az Isten kegyelme, mert az Isten ereje erőtlenség által végeztetik el.” írónk a műtété során halálközeli élményben részesül: megfüröd- ve az Odaátban egy olyan szellemi síkon lejátszódó szent tapasztalat birtokába jut, amely tudatában, lelkében mélyreható változásokat hoz létre: újjászületett, világos betekintést nyert a létbe és önmagába. Egyetemes ember lett: elöntötte az isteni én belül, felül és kívül, azaz elvesztette egocentrikusságát, s teo- centrikus létezőként rálépett az Örök Ember útjára, immár földünk lakóinak millióival együtt, mintegy az emberi faj hatalmas evolúciós átalakulását szolgálva. írónk olyan tudásban, ihletben részesült, mely arra kötelezte, hogy további, földi és földöntúli életében egyaránt gyógyító- vá-tanítóvá-íróvá legyen: gyógyítóvá úgy, hogy miközben másokat univerzális életenergiával gyógyít, ő is gyógyuljon, s tanítóvá úgy, hogy miközben másokat az újjászületés által megszerzett tudással tanít, maga is tanuljon, mert az ember útja végtelen út, s az emberi tudat is a végtelenségig tágítható, hogy Isten mérettelen tágasságán belül az ember végül csodává, a szabadság és a boldogság megtestesítőjévé legyen. Kmeczkó Mihály a halálközeli élmény után tudatosítja, hogy a teremtés egyik csodálatos formáján, az íráson át adjon erőt és ihletet embertársainak, azt sugallva mindnyájunknak, hogy a Min- denségben sehol nincs olyan hely, ahol félnünk kellene, mert Isten az örök élet Forrásaként valamennyi teremtmény Életfájának s egyben a mindenség Világfájának gyökerét is öntözi az Élet Vizével. Vagyis: minden, ami a végtelen körforgásban, az Örökkévalóság Gömbjében megjelenik, Istenből, a végtelen Intelligenciából ered, ezért minden őhozzá hasonlatos, s minden és mindenki magában viseli az istenlényegűvé válás kegyelmét. A leÉpülésem naplójáról mindenekelőtt azt kell elmondanunk, hogy e munka irodalmunk rendhagyó, páratlanul letisztult stílusban megírt alkotása: olyan felkavaró s egyben megtermékenyítő munka, a- mely minden vitára ingerlő üzenetével együtt kultúránk jelentős gazdagodásátjelenti. E Naplók bizonyos értelemben elmondhatatlanok, hiszen Kmeczkó csupán egyetlen rövid meditációs utazása is több élettel ér fel, s papírra vetni teljes képtelenség; mégis, ahogy írónk mondja, leírhatatlan gyönyörűség. Amit tehát írónknak sikerül megörökítenie, az egy megnyugtató s egyben idegeket borzoló, a keresztény létértelmezést kitágító kaland-, krimi- és lélektani „regényegyüttes”. Kmeczkó meditációs utazásainak ezerszeresen is rejtélyes, csodálatos és hihetetlen jelenéseiben nincs oka és módja kételkedni annak, aki ilyen „utazásokon” nem esett át. Joggal kérdezhetjük, miért vetette volna papírra Kmeczkó Mihály „belső embere”, a „mennyei ember” ezeket a léttapasztalásokat, utazásait az Ősök Birodalmába, múltbeli és jövőbeli életeibe, ha tudata és szelleme mindezt nem tapasztalta volna meg. Például azt, hogy a Mindenségteremtő Mindenség, azaz Isten akaratából a Mindenségben mindenki egyenrangú, s minden egyes létező számtalan alakban van jelen egyszerre a Mindenség számtalan pontján, többek közt úgy is, mint istenember, mint gyógyító és tanító fénylény. A Létezés a legcsodálatosabb és legtökéletesebb játék, mondja az író. Mindannyian játszótársak vagyunk - egy véget nem érő teremtő játék részesei, játékosai és hősei, akik az évmilliók során Eggyé lesznek Istenben, s aztán minden kezdődik újra, mert Isten kiáradás és visszasűrűsödés, s ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt. Ilyen értelemben az öröklét csapda is, s a magunk léte is csapda: a Lét dilemma, az Isten pedig egy őrült zseni. De vigasztaljon bennünket, hogy Benne mindent megtalálunk s az ellenkezőjét is: minden ember és minden porszem megmásítha- tatlanul halad Célja felé. Az Örök Ember útja: felnőni önmagához, míg meg nem érti, hogy az ó eredete nem az anyagi világ, hanem a mindenségben tengerző Intelligencia; s az Út, amelyen az Ember jár, nem egyéb, mint a Lét, s ez a Lét maga az Ember. A betegség kínjai közt, három éven át született Napló tanúsága szerint bár írónk teste csupa lu- csok, mint születés után és újjászületés előtt, kettesben, akárha Istennel, a fájdalommal: elutasítja az öngyilkosságot is, hiszen Isten nem hátrálhat meg Isten előtt. Élete vége felé Kmeczkó Mihály gyönyörű Életfáját pókháló fonja be, világnyi fájdalma rohamosan zsugorodó univerzumába zárja, amelyből a hit és a halál által kitömi készül a tágasságba. Miközben már csak a jövőre emlékszik, teste összeomlik, négykézláb csúszik a földön, hogy elérje az eget, melyen át Hazatérhet a fényes, mosolygó végtelenbe, amelyből végeérhetetlen zene árad, mert ez a világ zene, dallammá formálódó öröm és béke - s mindez meg- semmisíthetetlen, örök ünnep. Ünnepelj hát, szüntelenül ünnepelj, írja fájdalmai közt az író. Mit lehet ehhez hozzátenni? Pontosabban, mit tesz ehhez hozzá Kmeczkó Mihály? Annyit, hogy szubjektív eszközökkel az objektív világ - a Mindenség - megragadhatatlan. Csak az Egót elnyelő isteni Énnel, szellem- és lélekszinten ragadható meg az objektív világ is. Ezért az ember olyan, mintakáposztafej,mondja Kmeczkó. Ha egymás után le- hántjuk a leveleit, végül nem marad Semmi. Pontosabban: a Semmi marad. S ez a Semmi a Minden. Ez az Isten és az Ember, az IstenEmber. A bölcs ember tehát hallgat, mert már mindent tud; s így semmit sem mondhat. Ha megszólalna, zavart keltene. Ezért bölcsebb, ha hallgat, mosolyog és vár... (Lilium Aurum, 2011) MIN DOLGOZIK MOST? Benkő Géza színművész Amellett, hogy rendszeresen forgat egy népszarű magyar szappanoperában, tavasszal két alkalommal izgalmas felolvasószínházat is csinált Komáromban. Ezúttal mire készül? Egy majdnem „stand up” egyszemélyes előadói estre, címe Csak egy menet. A bemutató november 12-én lesz Komáromban, a Mokka cáréban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez már nem stand up, de még nem is monodráma. Az előbbi műfajban általában aktuálpolitikai, társadalmi-közéleti eseményekre reagálnak az előadók, kissé hektikus formában, poént poénra halmozva. En nem szűkítem le ennyire a témát, a velünk általában történő dolgokra reagálok, az ejőadás pedig az elejétől a végéig tudatosan megszerkesztett, dramatur- giailag is jól leképezhető íven fut. Két amerikai humorista szövegeiből válogattam, ezeket egészítve ki saját gondolataimmal. A 70 perc alatt szó lesz életről, halálról, dínóürülékről, vén trottyok- ról, emberről, istenről, szexről, politikáról. Elsősorban kérdéseket vetek fel, a válaszokat azonban többnyire mindenkinek magának kell megfogalmaznia. Tizenhat éven felülieknek ajánlja műsorát. Miért? A 16-os karikát nem elsősorban az itt-ott elhangzó, nyomdafestéket nem tűrő szavak, sokkal inkább a mondandó miatt tüntettem fel. Úgy gondolom, bizonyos szellemi érettség, politikai, közéleli tájékozottság, tapasztalat kell ahhoz, hogy érthető és élvezhető legyen az előadás, (vkm) A kassai Thália Színházban egy ír szerző darabjának segítségévei, belső vívódások formájában térségünk specifikus problémái is megjelennek Korunk dilemmája: menni vagy maradni FECSÓYVETT Az idei évad évad a megszokottnál később kezdődik a Thália Színházban, az első bemutató egyben egy hét napig tartó tartalmas fesztivál nyitóelőadása is, amelynek lezárásaként a társulat bekapcsolódik a Színházak éjszakája elnevezésű projektbe. Brian Friel ír drámaíró Philadelphia, nincs más út! című darbja két hónapos próbafolyamat után, november 10-én 19 órától kerül bemutatásra A darabot Léner András, a Budapesti Kamaraszínház vezető rendezője állította színpadra. A történet egy fiktív faluban, Ballybegben játszódik, amely Friel drámáiban visszatérő helyszín, és egyszerű névcsereként Írország korabeli (múlt század hatvan-hetvenes évei) valóságát jeleníti meg általa. A történet segítségével egy fiatal fiú, a 25 éves Gar O’Donnell lelki vívódásaiba nyerünk betekintést, aki szeretné elhagyni szülőföldjét, az utolsó éjszaka azonban bizonytalanná válik döntését illetően, elinduljon-e a jobb megélhetéssel, sikerekkel, vágyak beteljesülésével kecsegtető Phüadelphiába, vagy maradjon a múlt értékeit hordozó, eddigi életét teljesen meghatározó faluban. A dilemma Gar külső és belső énjének megjelenése, konfliktusokkal teli párbeszédei által jelenik meg a színpadon, amely nem pusztán egy nosztalgikus emlékeket tartalmazó üres vita önmagával és környezetével, hanem a felnőtté válás szükségszerű folyamata is egyben. Léner András rendező elképzelésében a külső figura egy szorongó, környezetével, családjával nehezen kommunikáló egyéniség, belső énje pedig a fantázia világából jövő szellemi virtuóz, aki idézőjelbe tudja tenni a szülői házban jelen lévő konfliktusokat, esetleg el tudja mélyíteni vagy meg tudja bolygatni azokat. De végigkísérhetjük az érzelmek közvetítésének képtelenségéből fakadó apa-fiú konfliktust is, valamint a családtaggá vált házvezetőnő szerepét, aki szeretne, de mégsem tud segíteni kapcsolatuk kon- szolidálásában.„A produkcióba óhatatlanul belekerültek ennek a térségnek, közegnek a specifikus problémái is, amelyek a szerepekben történő személyes vallomásokon, belső vívódásokon keresztül értelmezhetőek” - árulta el a rendező. Gar O’Donnell külső és belső énjét megjelenítő két fiatal színész, a frissen végzett, kassai születésű ifj. Havasi Péter és az utóbbi évek filmsikereiről ismert Nádasdi Péter. Gar apját Dudás Péter, Magdeet, a házvezetőnőt pedig Cs Tóth Erzsébet játssza, nem mellesleg, a darab az ő jutalomjátékaként kerül bemutatásra. A premier a Vili. Thália Színházi Fesztivál nyitódarabja. Az érdeklődők legközelebb egy nappal később, 11-én, pénteken 19 órától tekinthetik meg, ma este pedig nyilvános főpróbát tart a társulat. Nádasdi Péter és ifi. Havasi Péter (Forrás: Thália Színház
