Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-09 / 259. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 9. Vélemény És háttér 5 A dolgok nagyon gyorsan tudnak változni, ha a közönség úgy érzi, a pénztárcájában más turkál Zorbász, a cigány Gyakorlatilag ellenvetés nélkül tartja magát a közbeszédben az a tétel, hogy a görögországi válságért - és szlovákiai kontextusban: a kormány bukásáért - jelentős részben a görögök nemzeti karaktere, lustasága, nemtörődömsége, élős- ködősége a felelős. RAVASZ ÁBEL A görög nemzeti sztereotípia sokak számára eddig is létezett, olvasmányaikból, a filmek túlhúzott körvonalú szereplőiből, esetleg személyes tapasztalataikból összetapasztva elemeit. „A” görög ebben az olvasatban őszinte és közvetlen, lendületes, barátságos és vendégszerető, nagyvonalú, nincs időérzéke, szenvedélyes, sőt szangvinikus; szeret enni, dolgozni viszont kevésbé; a családot mindenek felett tartja. A görög sztereotípia megtestesítője sokak számára Ni- kosz Kazantzakisz Zorbásza, aki elsősorban Anthony Quinn 1964-es megformálásában ragadta meg az emberek képzelőerejét. Zorbász a szabadság és a közvetlenség szimbóluma: az ember, aki azt teszi, amit érez, zenél, táncol, az anyagiakkal alig törődik, természetközeli. Tánca, a szirtaki és különösen a hozzá kapcsolt zene a mai napig a bódult felszaba- dultsággal való pozitív azonosulás egyik jelképe. A dolgok azonban nagyon gyorsan tudnak változni, ha a közönség úgy érzi, a pénztárcájában más turkál. Ami addig szabadságnak tűnt, léhaságként, ami természetességnek, most lustaságként fogalmazódik újra. Az átmenet a „természet gyermeke” kategóriából a „lusta élősködőbe” szinte azonnali. Nem kell nagy fantázia, hogy az ember meglássa a párhuzamot a romák hazai és régióbeli megítésével: mind a pozitív sztereotípiák (táncoló, szenvedélyes, természetközeli), mind a frissen újraértelmeződött negatívak tekintetében. Ahogy a görögök esetében, úgy a romáknál is a pénz kérdése mozdítja a közbeszédet az egyik értelmezéstől a másikig: amint anyagi ügyekről van szó, a más életformákkal szembenj tűréshatár a minimumra szorul vissza. Szaporák, de alacsony szellemi színvonalúak, nem értenek a gyermekneveléshez, műveletlenek, a nők fiatalon ráncos vénasszonnyá válnak, kis igényűek, dolgosak, alázatosak, de rakoncátlanok és durvák, a tisztaságra nem sokat adnak, erkölcseik némileg lazák. Ez a leírás nem a szélsőjobb romaképének esszenciája, hanem Bruckner Győző 1922-es látlelete a szepességi szlovákokról. Ma már abszurdnak tűnne a szlovákokat en bloc ezekkel a jelzőkkel illetni. Sokak számára nem tűnik viszont annak a romák hasonló leírása, vagy a görögök fenti leírásának felhasználása a pénzügyi válság elma- gyarázására. Bár elemeiben változik, a „civilizálatlan népség” sztereotípiája helytől és időtől függetlenül mutat egyfajta hasonlóságot. A „természet gyermekének” képe sokak fantáziáját mozgatja meg, pozitív értelemben: ez a kép azonban törékeny, és helyét az első anyagi impulzustól a „lusta élősködő” profilja tölti be. Az ilyen univerzális, nemzetalapú magyarázatok mindig nagyon kényelmesek: azt azonban elfedik, hogy az emberek viselkedése sokkal jobban függ a szűkebb (fizikai) és tágabb (politikai, állami) környezetüktől, mint attól, hogy történetesen „milyen vér” csörgedezik az ereikben. Az eurózónát a gazdasági válság veszélyezteti, a mi életünket meg a libalakomák. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Kikutatták JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nemrég egyik kedves ismerősöm egy videómegosztó portál Rimaszombattal kapcsolatos anyagára hívta fel a figyelmem, s mellesleg jó szórakozást kívánt a látottakhoz. Többször is végignézve az ominózus hat percet, egyáltalán nem találtam szórakoztatónak, sőt. A felvételen egy népnemzeti dalnok és egy tudományos kutató stb. gyors sétát tesz Rimaszombat belvárosában, s felfedezi magának a város szobrait. Előbb a Daxner téren járnak, ahol a régió szlovák nagyságainak állított emléket a Matica slovenská. Már az első szoborra bökve bölcsen megállapítják: valaki volt, de senki se tudja, hogy kicsoda. S tovább szömyül- ködnek az ismeretlen, neve- sincs „tótocskák” láttán. Majd utána kell nézni a Wikipédi- án, ha ugyan van ott róluk valami - teszi hozzá a népnemzeti dalnok, s házigazdája, a rimaszombati tudományos kutató kontráz hozzá. Krasko szobránál már egészen elemükben vannak: A jövő nemzedék majd megtudja, ha megtudja, ki volt, de ezek itt már szobrot állítottak neki - s ezzel el is intézték a Daxner teret, hogy átvonuljanak a Tompa térre, hiszen ott vannak az igazán jelentős rima- szombatiak felszobrozva. Kedves tót testvéreim - jön az újabb megszólítás, ezek az igazi irodalmi hősök, nem a senki által nem ismert tót atyafiak, s még búcsúzóul megjegyzi: ha bármelyik magyartól megkérdezitek, ki volt Tompa, keni-vágja. Ezzel a két „hazafi” oda is vágta a rimaszombati szobrokat. No comment - ezzel el is lehetne intézni az egész hat percet, de ne tegyük, hiszen ezek az emberek folyamatosanjelen vannak közéletünkben. Csak pár megjegyzés: elég, ha csak fellapozzák Sza- latnai Rezső A szlovák irodalom című könyvét (ha már nem akarnak szlovákul művelődni), amelyben mindegyik- Krasko, Vansová, Kubám, Botto - kilétére választ kapnak, s nem egy művük magyarul is megjelent, de ha a rimaszombati tudományos kutató etc. annak idején figyelmesen ült volna a szlovákórákon, tudná, hogy ezek az emberek kik voltak. S az utolsó idézett megjegyzésükre utalva, szomorúan jegyzem meg, korántsem vagyok abban biztos, hogy Tompa Mihály nevét Gömörön kívül szerte a magyar hazában ismerik. S a végére engedjenek meg egy kínai mondást, amely szerint, akiben a kút kiapadt, azt keresi, ami elválaszt... Hónapok óta alig esett. KOMMENTAR Az EU „politikai görögjei” NAGY IVÁN ZSOLT Nem kérdéses a közelmúlt, főleg a jelen alapján, hogy az Európai Unióban a gazdasági szempontok felülírj ák a politikaiakat, a pénzügyi érvekkel szemben alulmarad a demokratikus érvrendszer, ettől még azonban utóbbi létét sem szabad felejteni. Ha másért nem, azért, mert egyszer a közösség így vagy úgy ki fog kecmeregni ebből a nyomorult válságos időszakból, még akkor is, ha ezért netán bele kell mennie valamilyen amputáció- ba. De utána ott áll majd megtépázottan és frusztráltan, mégis boldogan, hogy túlélte, akkor meg majd bizonyítani akar. A legkönnyebben pedig ilyenkor a demokráciát lehet számon kérni, mert az kevés pénzbe kerül, és sok embernek tetszik. Márpedig ami az Európai Uniónak gazdaságilag Görögország, az a demokrácia terén jó eséllyel Magyarország. Ott volt a médiatörvény, ott van az alkotmány, és jönnek sorra az ehhez kapcsolódó sarkalatos törvények, meg minden egyéb, amihez a kormánynak kedve van. Hétfőn például a parlament azt szavazta meg, hogy a tanúknak nem lesz joguk ügyvédet vinni a meghallgatásukra. Amihez nyilván tudnak hozni példaként egy-egy nyugati országot is, mondván, ott is így működnek a dolgok, ami rendben is van - két apró bökkenővel. Az egyik az, hogy olyan demokratikus országot nem tudtak még említeni, amelyben minden magyar- országi jogkorlátozás egyszerre meglegyen. A másik pedig a trend: míg ugyanis a példaként említett országokban egyes jogok korábban sem léteztek, Magyarországon megvoltak, s onnan lépünk vissza. Ez pedig víziót sugall. És nem demokratikusát. De mehetünk tovább. A minap Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt találta mondani egy televíziós műsorban, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságában „néhány idióta” véli szabadságjognak a vörös csillag használatát. Tegyük most félre egy pillanatra azt, hogy a vörös csillagról van szó, sokan tartjuk baromságnak ilyennel tüntetni. Itt arról van szó ugyanis, hogy az ország második (de legrosszabb esetben is harmadik) legfontosabb közjogi méltósága egy magát demokratikusnak hirdető államnak, egyszerűen leidiótázta az emberi jogi bíróságot. Azt a testületet, amelyet fogszívással vagy örömmel, de minden civilizált európai vezetés mérvadó tekintélynek ismer el, s határozatait el is fogadja. Mert jobb klubokban így szokás. És kinézik azt, aki fütyül, és az orrát piszkálja. Vagy ha nagyon el vannak foglalva, akkor csak megjegyzik, s nyugodtabb pillanatban szólnak. Nem fogjuk megúszni. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Az eladósodott magyarokat bumeránghatással sújtja az euróövezeti válság - írta a devizaalapú hitelek problémájával foglalkozó cikkében a La Libre Belgique című belga napilap. Christine Dupré emlékeztetett arra, hogy a jócskán megdrágult frankhitelek egymillió háztartás helyzetét nehezítették meg. Beszámolt arról, hogy a lakosságnak az erről elfogadott új törvény értelmében lehetősége van kedvezményes árfolyamon visszafizetni a frankhitelt. Ám a nagyrészt külföldi anyaintézetekkel rendelkező bankok tiltakoztak az ellen, hogy maguknak kell forrásokat találniuk a különbözet megtérítésére. A cikk szerint az ellenzéknek meggyőződése, hogy a forintra, az esetenként már lejjebb értékelt bankokra és a magyar gazdaságra sötét napok várnak. Az euróövezeti válság legszomorúbb hatásának Dupré azt ítélte, hogy az „az Európai Uniót megfosztotta attól a képességétől, hogy reagáljon a demokráciát veszélyeztető magyarországi törekvésekre”. WIRTSCHAFTSBLATT A Mól és az INA horvát olaj- társaság vitájáról közölt cikket a Wirtschaftsblatt című osztrák gazdasági napilap. Soha nem volt rosszabb a Mól és horvát leányvállalata viszonya - írta az újság. A vitás ügyek sora a Mól vezetője elleni feljelentéstől az INA részvényeinek zárolásáig terjed. A finomító és a marketing üzletág igazgatójának kinevezése miatt kiújult a harc a felek között - emelte ki Marijana Miljkovic. Aposztra a magyaroknak és a horvátok- nak is van jelöltjük: Themesz Artúr, illetve Miroslav Kmic. Miután Áldott Zoltánnak, az INA vezérigazgatójának két szavazata van, a döntés nem lesz meglepetés - írta a lap. „Szollár Domokos, a Mól szóvivője olajat önt a tűzre azzal, hogy a horvát jelöltről azt állítja, a múltba vezeti vissza az ágazatot, míg a magyar jelölt nemzetközileg elismert szakember” - fogalmazott a tudósító. (MTI)
