Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-08 / 258. szám, kedd
Az éghajlati és a fényviszonyok változásai nyomán kialakult stressz következtében a gyümölcsökben egyedi íz- és aromaanyagok alakulnak ki www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 8. Agrárkörkép 21 A nehéz, kötött vályi föld titka A hazai szőlő- és gyümölcstermesztésben a rendszerváltás óta végbement változások nyomán ma már inkább csak nosztalgiával lehet emlékezni azokra az időkre, amikor a gazdaságokban több száz hektáros szőlő és gyümölcsültetvényekből látták el a piacot. ISMERTETŐ A speciális növénytermesztés nálunk a múlt század 80-as éveiben élte virágkorát, és számtalan embernek nyújtott megbízható munkát és megfelelő jövedelmet. Azóta ezeknek a növényeknek a termesztése nálunk olyan zuhanórepülésben szelte át az ezredfordulót, hogy az egykori ültetvényekből mára jobbára csak hírmondónak maradt belőlük néhány. Ezek egyike a vályi völgyben levő szőlő és gyümölcsös, amely szintén jelentős változáson ment át, de átélte a válságos időszakot, és amelynek különleges adottságairól Tóth Ferenc - szövetkezeti elnök, a rimaszombati székhelyű Gemerprodukt Vali- ce, gyümölcs- és szőlőtermesztő szövetkezet alapító tagja adott tájékoztatást. Tóth Ferenc pályája szorosan kötődik ehhez a speciális növénytermesztési ágazathoz, hiszen a főiskola elvégzése után agrármérnökként előbb a sőre- gi szövetkezet több mint 440 hektár speciális növénytermesztési ágazatát, majd az egykori bátkai állami gazdaság 320 hektáros szőlő- és gyümölcsültetvényét irányította. A rendszerváltás után a KMEMI (ÚKSÚPJ szőlészeti és borászati kerületi felügyelőjeként járta a térség gazdaságait. Balog Jánossal 2003-ban családi vállalkozásként szövetkezetei hoztak létre, amelyben 3-3 családtag szerepel. A Gemerprodukt Vali- ce, gyümölcs- és szőlőtermesztési szövetkezet folyamatos fejlesztéssel ma már nemcsak a térségben, hanem országos szinten is képes például egy- egy üzlethálózat követelményeinek is megfelelni. Az általuk termesztett és forgalmazott őszibarackot például már nemcsak a környékbeli piacokon, üzletekben árulják, hanem a Metro boltokban is megtalálható. A szállítások rendszerességét és folyamatosságát pedig már egy 10 tonnás klimatizált raktár is segíti. A Gömörben élők az itteni légköri és talajviszonyok alapján már évszázadok óta tudták, hogy a térség kiválóan alkalmas zöldség, gyümölcs és szőlő termesztésére, és ezt az adottságokhoz mérten mindig igyekeztek maximálisan kihasználni. Nem hiába szól írásos emlék arról, hogy Alsóvály térségében már az 1500-as években szőlőt műveltek, bort készítettek. Sőt, ahol gyümölcs terem, ott általában pálinkát is főznek... A vályi völgy különleges klimatikus feltételei révén a hazai szőlő- és gyümölcstermesztés egyik ékköve, ahol a speciális terep és talajviszonyok biztosítják a növényállományok számára a fejlődéshez szükséges feltételeket. A szőlőültetvényt északról erdő övezi, a lankák elhelyezkedése révén pedig egész nap éri a növényeket a napfény. A föld, az nehéz, az agyagos kötött talaj viszont a száraz időkben is sokáig és jól megtartja a nedvességet, s így a kifejezetten csapadékínséges időkben is biztosítja a szükséges minimális mennyiséget. Egyúttal olyan vulkanikus eredetű ásványi anyagokkal látja el a fejlődő gyümölcsöt, amelyek a beérés után különleges ízekkel, aromákkal teszik egyedivé azt. Igaz, hogy az ültetvények az egész év során nem dúskálnak csapadékban, de az éghajlati és a fényviszonyok változásai nyomán kialakult stressz kiváltja azoknak az íz- és aromaanyagoknak a létrejöttét, amelyek aztán a gyümölcs ízét sajátossá érlelik. A szakemberek ezt már régóta tudják, és Tóth Ferenc társával, Balog Jánossal is ezekre az adottságra alapozva vették bérbe az itteni szövetkezettől a felszámolás által fenyegetett szőlőt és gyümölcsöst. Azt látták, hogy a szőlőültetvény egy része menthetetlen, fel kell számolni, de szerencsére abban az időben az ültetvények felszámolását és az újratelepítést is támogatta az állam, így 26 hektáron, majd ezt a területet kibővítve további négy hektáron a kivágott szőlő helyére gyümölcsöst telepítettek. Mivel a vályi völgyet sokan a szárazság völgyének is nevezik, nyilvánvaló volt, hogy nem telepíthettek szuperintenzív ültetvényt, hanem meg kellett találni a térség adottságainak megfelelő állományt. A gyümölcsfákat középerős növekedésű M 106-os alanyokra oltva telepítették, hiszen tudták, hogy az intenzív termesztés egyik alapfeltétele a csepegtető öntözés itt nem járható út. Sőt, a fajtaválaszték is meglehetősen szélesre sikeredett, hiszen a 12,5 ha almás mellett 5,5 ha-on körtét, 7,5 ha-on őszibarackot, 2 ha-on szilvát, 2 hektáron pedig sárgabarackot termesztenek, valamint cseresznyét és meggyet is ültettek. A több lábon állás mellett ennek az volt a másik oka, hogy a KMEMI által immár felszabadított fajtavizsgálati kísérleteket is itt végezhessék. Ami a szakmai információk mellett stabil bevételi forrást is jelent a szövetkezet számára. Azóta a szövetkezet a szőlő- és gyümölcstermesztésben a KMEMI külső munkahelye lett, ahol a különböző növényvédelmi készítmények biológiai kísérleteit végzik, immár nemcsak a szőlő és a gyümölcs, hanem a többi szántóföldi növényre vonatkozóan is. Idén megkapták a GEP- minősítést, így az ország egyik legnagyobb kísérleti munkahelyévé váltak. Ehhez az is kellett, hogy megvásárolják és továbbra is fenntartsák a KMEMI által felszámolásra ítélt rima- szombati kísérleti telepet. A szőlőtermesztésben úgyszintén a minőségi termék előállítása a fő cél. A tőkéket hektáronként 7 tonna körüli termésmennyiségre állították be, s idén valóban szép termésre számítottak, amit az előzetes mérések alá is támasztottak. Tóth Ferenc szerint a minőséggel nem is volt baj, viszont az augusztus eleje óta tartó mintegy tízhetes szárazság mégis rányomta bélyegét az idei termésmennyiségekre, így a csapadék hiánya miatt 20-25 százalékkal elmaradtak a várakozástól. A termés 20 százalékát maguk dolgozzák fel, a többit egyelőre feldolgozóknak adják el, de rövidesen ezen a téren is változás áll majd be. Amint megérkezik az átadott klimatizált raktár után folyósított támogatási elszámolás, egy kisebb borgazdaság kiépítésébe kezdenek, amelyben már jóval nagyobb arányban és a tájjellegnek megfelelő minőségben szeretnék a saját szőlőjüket feldolgozni, majd értékesíteni. A betakarításkor azonban már most is kifejezetten ügyelnek arra, hogy a szüretet akkor végezzék, amikor az adott fajtára jellemző tulajdonságok, főleg a cukortartalom és a savak optimális szinten vannak. Az eredetüeg 46 hektáros szőlőültetvényből jelenleg 20 hektár a termő, a többi terület felújításra vár. Az állományban a fehér borszőlők közül a Zöld veltelíni, Chardonay, Fehér burgundi,Olasz és Rajnai riz- ling, Piros tramini, Pálava, a kékszőlőkből pedig a Frankovka és a Cabernet Sauvignon alkotják a termékstruktúrát. Mellettük egy véletlen csere folytán a tokaji fajták is megjelentek a Sárga muskotály, Furmint és a Hárslevelű. Belőlük kiváló cuvé készül, ami a „Vályi arany puttonyos” nevet kapta. Tóth Ferenc arra is büszke, hogy Zöld veltelíni boruk az európai borok adatbázisába is bekerült, így a térségben termett 43 borfajtát magában foglaló archívumot már ilyen minősítésű bor is gazdagítja. Két évtizeddel ezelőtt a Rima- szombati járásban még kétezer hektárt meghaladó területen termesztettek szőlőt és gyümölcsöt. Mára ez a terület az ágazat jövedelmezőségének csökkenése és a fizetési gondok miatt jóval kisebb, és nem éri el a száz hektárt, de a vályi példa igazolja, hogy hozzáértéssel, az adott térségben rejlő lehetőségek ésszerű és következetes kihasználásával a kedvezőtlennek tartott folyamatok is megfordíthatok. Ehhez azonban nemcsak tudás és szakértelem, hanem olyan szintű hosszú távú eltökélt és a minőségre összpontosító hozzáállás is kell, mint amilyet a Gemerprodukt alapítói ezen a területen képviselnek. Ez lehet az alapja annak is, hogy az egyelőre még belföldön is kevésbé ismert, de adottságai révén mindenképpen figyelemre méltó területről származó gyümölcsök és borok ne csak a hazai fogyasztók körében, hanem a külföldi piacokon is sikeresek legyenek, (szilvássy) Minden egyes elvégzett művelet a talaj 10-15 mm vízveszteségével is együtt jár, az ésszerűség fontosabb, mint az elvégzett munka tetszetőssége A művelettakarékos talajművelés már a betakarítással kezdődik ISMERTETŐ Amikor a termelő arról dönt, hogy milyen növényt termeljen, általában a termőhelyi és gazdálkodási körülményekhez alkalmazkodik. A talaj kötöttsége konstans érték, a természetes csapadék mennyisége évjáratonként változó, de a rendelkezésre álló mennyiség veszteségei a talajnedvességet csökkentő módszerekkel mérsékelhetők. A termelési költségek folyamatos drágulása ellen a kényszerű takarékosság csak ideig-óráig jelent látszólagos megoldást. A jó kultúrállapotban tartott talaj viszont kevesebb műveletszámmal és kisebb költséggel, ésszerűen is művelhető. Az elővetemény tarlómaradványai értékesek, és ha ezt a talajba keverjük, növeli annak szervesanyag-tartalmát. Ha a talaj felszínén hagyjuk, akkor csökkenti a talajnedvesség veszteségeit. A talaj vízgazdálkodása a fizikai állapotától függ, ha ez kedvező, akkor a termőtalaj alkalmas a csapadékvíz befogadására és tárolására. Még az aszályos időjárás okozta károk is nagy biztonsággal enyhíthetők ott, ahol nincs a felszín alatt tömör záróréteg, és a talaj egy része tarlómaradványokkal borított. Akár sok, akár kevés a csapadék, azzal okosan lehet és kell gazdálkodni. Ha száraz a tavasz és a nyár, akkor a talajnedvesség veszteségét csökkentő, nyár végén és ősszel pedig a talaj vízbefogadó képességét növelő művelési módszerek vezetnek eredményre. Ha hosszabb időn keresztül sok a csapadék, akkor az egyedüli megoldás az, hogy minél kevésbé tapossuk le a földet, mert ha erre nem ügyelünk, akkor drágán orvosolható, sőt visszafordíthatatlan talajszerkezeti károk keletkezhetnek. A művelés során mindenképpen alkalmazkodni kell a talaj kötöttségéhez, annál is inkább, mivel a költség- és talajkímélő művelés minden kötöttségi érték mellett megvalósítható. A középkötött talajok művelhetősége a legjobb. Ezek szerkezetét ne rontsuk taposással, felrögösítéssel vagy el- porosítással. Ha az erős kötöttség a sok talajmunka eredményeképp sem enyhül, akkor a feltalaj fokozatos mélyítésével érdemes próbálkozni. így ez a réteg alkalmassá válik nagyobb mennyiségű csapadék befogadására. Az altalaj tömörödését időnkénti mélylazítással lehet megszüntetni, mindenképpen törekedni kell azonban a menetszám csökkentésére. A laza talaj magasabb víztartalma ellenére is jól művelhető. Nem tanácsos feleslegesen bolygatni, vagy levegőztetni és - a többnyire - kis mennyiségű szerves anyagot elvesztegetni. A talajművelésben az ésszerűség mindig fontosabb szempont, mint a pillanatnyilag elvégzett munka tetszetőssége. Ne az esztétikum játssza tehát a főszerepet, ne a látvány érdekében dolgozzunk! Tudni kell, hogy minden egyes elvégzett művelet a talaj 10-15 mm víz- veszteségével is együtt jár. A művelettakarékos talajművelés már a betakarításnál kezdődik, ahol a szármaradványok megfelelő aprítása és a kombájn munkaszélességében történő egyenletes terítésük alapvető fontosságú. Ez a művelet segít megőrizni a talaj nedvességét, hatékonyan véd az erózió ellen, és késlelteti a gyomok kelését. Mindezek eredményeként egyszerűbbé válik a műtrágyázás és a sekély mélységű vetés. Ajánlatos az aprított és egyenletesen terített szármaradványt nehézkultivátorral bedolgozni. Az így megművelt kukoricatarló vetőkultivátorral azonnal bevethető. A vetőkultiváto- ros művelés azért számít talajkímélő műveletnek, mert talajtakarást végez a vetősávok között, javítja a talaj vízbefogadó képességét. A műveletek összevonása, kombinálása folytán így kevesebbet bolygatjuk a talajt, ezáltal csökkentjük a visszatömörödést, elkerülve egyben a taposás okozta káros hatásokat. A vetőkulti- vátor hagyományos technológiával előkészített területeken is nagy teljesítménnyel használható. A magágykészítés, vetés, műtrágyázás tehát egy menetben történhet. A vetőkultivátor használata száraz években is - a lehető legkevesebb vízveszteséggel - megfelelő vetési és kelési eredményt biztosít, (talajművelés) (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele)
