Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-31 / 252. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 31. Vélemény És háttér 5 Akad egy csomó mániákus vagy kétbalkezes Mekk Elek, aki világmegváltó igehirdetésből él Pokolba vezető utak Iveta Radičová otthagyta a pártját szombaton, romantikus költőket idéző ékesszólással kinyilatkoztatva: „nem kísérlek tovább utatokon”. BARAK LÁSZLÓ így bűnhődi meg Mikulás Dzurinda pártja, az SDKÚ-DS a kormánybukást. Amelyben kétségtelen a vezetők kollektív bűnrésze. Radičovát beleértve, mivel naiv módon azt hitte, tisztességes emberekkel van körülvéve. Ez akkor is így van, ha a jobbközép kormány kivégzését konkrétan végrehajtó önjelölt hóhért úgy hívják, Richard Sulik. Akiről viszont egyáltalán nem mondható el, hogy a nagy elszabást követően magába szállt volna. Azzal együtt, hogy a kivégzést jelentő parlamenti szavazás után állítólag ott sírt, ahol azt hitte, senki se látja... Hogy aztán igazi mániákusként másnap még nagyobb arccal dalolja el a publikumnak, hogy az euró megmentéséről szóló EU- csúcs tulajdonképpen az ő forgatókönyve szerint zajlott. Vagyis a mentőprojekt az ő és csicskásai eurómentőöv elleni csökött, vagy szimplán csak buta fenekedése nélkül nem jöhetett volna létre... Hát igen, akad egy csomó mániákus vagy éppen kétbalkezes Mekk Elek, áld világmegváltó igehirdetésből él. Az ilyeneknek aztán egyáltalán nem derogál akár egy rozsdás lavórban fuldokolva tengeri gyorsnaszádok rettenthetetlen kapitányának képében tetszelegni...! Na, ezektől önreflexióra számítani legalább akkora melléfogás, mint például abban reménykedni, hogy Orbán Viktor rádörrent majd a gatyamadzagján himbálózó Berényi Józsefre (MKP-elnök), hogy húzzon ezerrel koalíciót kötni Bugár Béla pártjával, a Híddal. És most már ne nyomassa pártprogram- szérűén orrba-szájba, hogy „a MOSZTHÍD azírse magyar párt”... Apropó Híd. Aligha tagadható, hogy a Híd parlamenti frakciójában is volt három kalóz, aki aktívan közreműködött a Ra- dičová-kormány hajójának elsüllyesztésében. A Híd parlamenti klubjának OKS-es „vendégjátékosairól” van szó, akik Sulíkékhoz és az Egyszerű (értsd, primitív) Emberekhez hasonlóan azért rondítottak bele saját kormányuk fészkébe, mert elhitték, hogy egér létükre is úgy képesek dübörögni egy hídon, mint az elefánt... De legalább megkapták érte ők is a magukét. Ahogy kell, ki lettek rúgva a Híd következő választási listájáról. Hiszen öngyilkosjelölt az a párt, amelyik időzített bombákat tárol az éléskamrájában. Ezért nem is volt igazán érthető ezek után, hogy Bugár miért ajánlotta föl az őt és pártját másfél éve bel- és külföldön akkordban mocskoló MKP-s politikusoknak, hogy jelentkezhetnek a Híd választási listájára... Még szerencse, hogy a címzettek megsértődtek ezen is, és azzal hajították vissza a labdát, hogy ne már, hiszen ők meg a szlovákiai magyarok ennél többet érdemelnek. Akiket az istenért semcsapnánakbe...! így hát most már tuti, hogy szó sem lehet Híd-MKP választási koalícióról és MKP-s idegen- légiósokat sem szerződtet a Híd. Vagyis, nem lesznek újra időzített bombák a spájzban... De hiszen világos volt elejétől fogva, ha egy ilyen szövetség, a pályaszéli naivak, nemzeti alapon acsarkodó tulkok és a konkrétan érdekelt, jelenleg parlamenten kívüli, vagyis tulajdonképpen munkanélküli politikusok vonatkozó szlogenjeivel szemben egyáltalán nem a szlovákiai magyar emberek érdekében köttetne meg. Hanem azért, hogy minél többen visszalopakodhassanak a parlamentbe. Merthogy ők a „zigazimagyarok, akik - mint eddig is(!) - majdmegmongyák”! (Aha, és amikor majd az asztalra lesz csapva, meg lesz mondva a tuti, a Fico, Slota meg a szlovák nácik valamennyien úgy begazolnak, hogy máris minimum magyar állampolgárságért folyamodnak bandástul...) Meg azért, mert az a pillanatnyilag parlamenti mandátum nélküli nagyságák és nemzetes uraimék, valamint a szlovákiai magyar „szabadság- harcosok” rögeszméje, hogy nekik a képviselői mandátum alanyi jogon jár, oszt' jó napot! Hogy aztán a képviselői mandátum birtokában már azt csináljanak, amit akarnak. Bármi áron! Akárcsak a kormánybuktató fafejek. Akiket Iveta Radičová - nagyon helyesen - nem kíván tovább kísérni pokolba vezető útjukon...!- Jól van, ne integessen azzal a lapáttal, látom, hogy orvosra van szüksége... (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Hol az olló? MOLNÁR NORBERT Azt, akit meglepett, hogy a két magyar párt nem indulközösen az előrehozottparlamenti választásokon, nyugodtan nevezhetjük kisebbségi közösségünk iránt aggódónak, de ugyanakkor idealistának és naivnak is. A tavalyi választások előtti gyilkos indulatok ugyan némileg csillapodtak, de a sérelmek, a visszafogott, ám létező gyűlölködés a két párt tábora, pontosabban egyes képviselői között megoldhatatlan feladat elé állították azokat, akik a közös lista reményét kergették. A reménykedőknek és aggódóknak a logika sem kedvezett. A Híd saját létének indokoltságát kérdőjelezte volnamegegy választásikoalícióval, az MKP pedig megtagadta - volna minden szavát, minden kritikáját, amit az elmúlt másfél évbenmegfogalmazott, hiszen olyanokkal állt volna össze, akiket a szlovákiai magyarok ügye nem érdekel, legalábbis Be- rényiékmegfogalmazásaszerint.ACsáky-időszakszlogenjei alapján pedig egyenesen elárulták nemzeti kisebbségünket. (Csak zárójelbenjegyzem meg, hogy a két párt az eurómentőöv kérdésében sem egyezik meg, hiszen az MKP nem támogatta, márpedig az ilyenj ellegű kérdések sarkalatosak lesznek a közeljövőben.) Beszélhetünkitt nyugodtan szinergiáról, effektivitásról, ez mind maszlag. Igazából egyikpárt sem akarta a választási koalíciót. Az MKP attól félhetett, hogy elhagyják a pártot a Hidat még mindig árulóként kezelők, a Híd pedig a vélt vagy valós erősebb pozíciójában bízik. Konkrétan, Bugár Bélában, aki önmaga egy parlamenti küszöb. Ezért komolytalan most az akomámasszony, hol az olló játék, amely folyik. Vajon kin bukott meg a választási együttműködés? A Híd jelentette be, hogy nem lesz itt semmiféle koalíció, ezt eliminálandó felajánlotta az MKP-soknak, hogy induljanak a listáján. Ami azért vicces, mert ez esetben az MKP nem indulhatott volna a választáson, és saját magát küldte volna a politika szemétdombjára. Az MKP valójában hálás lehet a Hídnak, hogy megelőzte őt abejelentésseí, szerintem hálás is. Csakeztnem mondhatjaki. Meddig vártak volna, decembertizedikéig? Hogy aztán azutolsó pillanatban bejelentsék, nem egyeztek meg? Akkor keseredett volna el igazán a szlovákiai magyar választó. Most tiszta a kép, a lapok kinn az asztalon, így becsületes a parti. Az ollót ne keressék, mert fölösleges. Egyiknél sincs. Nincs is olló. Kampány van. Mármost. Mostantól mindenki a javunkat akarja. Mi majd március tizedikén, a választások napján mondjuk ki, hogy mit akarunk. FIGYELŐ Orbán kulturális forradalma Restauráció magyar módra: Orbán jobboldali kultúr- forradalma címmel kommentárban foglalkozott a magyar belpolitikával a dpa német hírügynökség. Ismertette az Alaptörvény Asztalának felállítását a polgármesteri hivatalokban, hangoztatva: „sok magyar kérdezi, hogy ezen nevetnie vagy sírnia kell”. A dpa beszámolt az Új Színház élére történt kinevezésekről, Csurka Istvánt „bevallottan antiszemitaként” említve, Dörner. Györggyel kapcsolatban pedig azt emelve ki, hogy a nácik által használt „elfajzott“ kifejezést alkalmazta, amikor a liberális kulturális felfogást bírálta. Utalt továbbá a közmédia egységesítésére („gleichschaltolásá- ra”). (MTI) JEGYZET Halottak napja KULCSÁR FERENC Az eltérő kultúrák az esztendő hónapjait szebbnél szebb nevekkel „koszorúzzák”. Számunkra legismertebbek a keresztény kultúrkör hónapnevei, na meg az asztrológia teremtette „titulusok”. Kevesen hallottak az ősi hun vagy a székely-magyar nevezetekről, más kultúrák megjelöléseiről nem is szólva. Az indiánok például a tizenkét hónapot a Hold „tulajdonságairól” és „természetéről” keresztelték el. Azt gondolom, gyönyörű nevek, legyenek hát itt megörökítve, januártól decemberig. Havas Hold, Éhes Hold, Varjú Hold, Füves Hold, Virágos Hold, Rózsás Hold, Forró Hold, Mennydörgő Hold, Vadászó Hold, Hulló Levelek Holdja, Hódok Holdja, Hosszú Éjek Holdja. November, a mindenszentek és a halottak hónapja az őszutó hava, székely-magyar nevén az enyészet hava, régi katolikus nevén Szent András hava, a csü- lagjóslásén nyüas hava, na és indián nevén a Hódok Holdja, amikor szúrós szelek borzon- ganak égen-földön, de különben minden él és épít, sürög - mutatja titkon a holdvilág. Ilyenkorra már a szélkiáltó madár panasza felhatol a Tejútig, s az ébenfekete rigók a fák alatt zörgetik az avart, mialatt fölöttük sziszegve vágtázik a szél. Az ökömyál széthasogatott menyasszonyfátylai meg táncolnak a levegőben, a mennyországillatú madarak elköltöznek vagy elbújnak, s az égen felhőmamutok kullognak. Maga a mennybolt egy óriás, kihűlt templomhajó, abol a főpap, a Hold tartja szertartását a halottak emlékére a csillagok gyülekezete előtt, s ennek viaszfényeként idelent gyertyaerdők világítanak Európa temetőiben az eltávozottak lelki üdvéért, a lelkek ki nem hunyó lángocskáiként. S ekkorra bontj a ki szirmait az ég alatt a rózsaszín, fehér és sárga kata- linvirág, az ősz csillaga, az őszirózsa - s nemcsak a csendben elszenderültekért, hanem meggyalázott és kifosztott, elhurcolt halottaidért is, Európa. Mégis, ki ne érezné, látná: valami elrendelés folytán a temetők ősszel a legszebbek. A tavaszi rügyfakadás, a nyári aratás és az őszi szüret után a temetőkre nem a halál árnyéka, az enyészet köde borul, hanem a feltámadás és a béke aranya és fénye. A világ a sírkertekbe költözik, hogy itt, az égi Éden földi másában élők és holtak lelke találkozzon és ölelkezzen, feloldva azt a roppant magányt, mely olykor „az emberre és az emberiségre” ránehezül. S ezáltal megbé- külhetünk Istenben: megélve az ezredévek igazságát, hogy „a halottak emlékének őrzésében az emberi lélek ölt testet”. Hiszen az élőket és a holtakat a közös élmények és közös emlékek a kezdetek kezdetétől széttéphetetlenül összekötik. Annyira széttéphetetlenül, olyan végérvényesen és hitelesen, hogy az évezredek során az emberi nem - mintegy igazolván, hogy Isten és halál nélkül nincsen sem élet, sem kultúra - e kapocsból, élet és halál szimbiózisából halhatatlan műveltséget teremtett: Istenhez, a minden élők és minden halottak urának tudott teremtő Lélekhez esdeklő kultúrát; az elevenek és holtak fenséges Urát félő s dicsőítő kultúrát. A halottak napja ezt is üzeni nekünk, élőknek.
