Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-27 / 249. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 27. Kultúra 17 Cannes és Karlovy Vaty után Pozsonyban is vetítették Tarr Béla utolsó filmjét Kifordított teremtéstörténet Egy fényképekre hulló utolsó mozi leépülésről, felbomlásról és az elmúlásról (Fotó: ASFK) Hat nap története az egész, hat nap fokozatos zsugorodás. Lényegében egy kifordított teremtés- történet, a bibliai első hét visszarendeződése. Egy törékeny rendszer három szereplőjét látjuk. CSANDAMÁTÉ A fél karjára béna apa, egyet­len lánya és a megélhetésüket biztosító ló teljes mértékben egymásra vannak utalva. Tá- masztgatják, kiegészítgetik egy­mást, éppenhogy fenntartják magukat. A második naptól kezdve a ló nem hajlandó enni, megadva ezzel az első jelét an­nak, hogy megindult valami, egy homályos, megmagyarázhatat­lan és feltartóztathatatlan le­épülésifolyamat. Időben és térben is nagyon nehéz betájolni ezt a takarék­lángon működő cselekményso­rozatot. A tekintet folyton a belső tér durva terméskő koc­káiba ütközik. Sehol egy kon­nektor vagy villanykapcsoló. Kint meg a táj, ami olyan üres és csupasz, hogy lehet a hajdú­sági tanyavilág, de ugyanúgy Bretagne vagy Normandia is. Semmi fogódzó, semmi képi részlet vagy tárgyi körítés, amiben megkapaszkodhatna a tekintet. De még csak nem is a rónát látjuk, hanem mintha va­lami eleve önmagába záródó, tányérszerű homokdűne belse­jében folyna le ez az egész élet. Ha viszont történik valami, szinte minden mozdulatnak zsibbasztó erejű utórezgései vannak: ahogy a lány nap mint nap öltözteti és vetkőzteti apját, de az is, ahogy rájuk virrad a reggel: a kamera a meztelen talpai felől közelít a mozdulat­lan férfialakra, már-már alul­nézetből, mint Andrea Manteg­na halott Krisztusa. Akárcsak egy Michelangelo-szobrot lát­nánk: a Mózes-arcú öregember, meggyötört külleme és ráncai ellenére is nemes - kifejezetten szép ember -, olyan mint egy szomorú, lelassult óriás, mé­lyen ülő szemekkel, hófehér szakállal. Talán nem is szomo­rú, hanem csak fásult vagy érzi, hogy lassan elfogy alóla min­den. Közben a fokozatosan és megmagyarázhatatlanul érke­ző kudarcok sem tudnak kicsi­karni belőle többet, mint egy- egy halk, suttogó szitokszót. A nap egyetlen étkezése is egy sajátos rituálévá dermed: a rágás, a héjastul szétmorzsolt gőzölgő krumplidarabok, mint­ha ez is csak egy elvégzendő munka lenne. Félelmetes, ahogy a kamera közelről veszi az apa arcát, amint megsózza, megfújja a darabkákat, majd némán enni kezd. Közben az a csodálatos, hogy az egészből nem egy szociálkritikai akármi (mélyszegénység, elhagyatott- ság) jön át, hanem egy elemen­táris, tereken és időkön kívüli szomorúság, jövő-vesztettség. Nem a nyomor az, ami árad ezekből a képekből, hanem a mindent átitató egyszerűség. A lótól való végső búcsú után ma­rad hát a szobabelső, ez a szim­bolikusan kitágított lélek-skatu- lya, ebből bámulnak még időn­ként kifelé, egymást felváltva az ablaknál álló sámlira telepedve. A hatodik napra már nagyon széthullik az egész. A képek szintjén is sok minden szerte­foszlani, szétfesleni látszik, az apa némán veszi tudomásul, hogy kiapadt az egyetlen vízfor­rást jelentő kútjuk. Arra már az­előtt felfigyelt, hogy a szú, amely évtizedek óta a mennye­zet gerendáiban sercegett, most mintha teljesen elhallgatott volna. Közben a napok óta süví­tő orkán csak nem akar elcsen­desedni. Minden egyes ajtónyi­tás, vagy az istállóig megtett pár lépés is küzdelem, feladat, képi­leg meg lengenek a nagy fekete drapériák (rongyok), időtlenül, mintha valami Caspar David Friedrich- vagy Carl Gustav Ca- rus-festmény tükröződne vissza bennük. A legvégén pedig, bár itt sincs biztos kapaszkodó, sejthető, hogy apa, lány és ló csendben elmúlnak, a lámpás, hiába hogy lenne hozzá kanóc és olaj is, már nem akar meggyulladni. Kialszik a zsánerkép, s míg a Londoni férfi utolsó szekvenciá­it egy ájulásszerű fehér ködré­teg zárta le, itt most feketévé vá­lik minden' csak kintről (kint­ről?) hallatszik még valami tompa, mély zúgás. Az utolsó teljesen elsötétült pillanatokra már csak a narrátor zümmögő hangja marad az egészből. El­mondja, hogy odakint már csak a por kavarog, minden más anyag megszűnt létezni. Are You Free? címmel nemzetközi improvizációs zenei fesztivál zajlik pénteken és szombaton Izgalmas zenék ingyen AJÁNLÓ Akcióban a Sing Sing Penelope (Képarchívum) Dunaszerdahely. Az Are you Free? nemzetközi improvizáci­ós zenei fesztivál Szlovákia egyik legprogresszívebb jazz- fesztiválja. Programjában a műfaj legkimagaslóbb művelői kapnak helyet, idén negyedik alkalommal. Október 28-án, pénteken, 19 órakor a dunaszerdahelyi szár­mazású, Budapesten élő mű­vész, Eszes Attila festménykiál­lításának megnyitójával kez­dődnek az események, ezután a Focussing duó mutatkozik be: tagjai az argentin Diego Mune gitáros és az osztrák Emil Gross dobos. Diego Mune zenei kéz­ügyességét, lélegzetelállító vir­tuozitását hazájának nyomor- negyedeiben és utcáin, autodi­dakta módon sajátította el. Emil Gross 18 éves osztrák dobos, já­tékában a funk, a rock, a drum & bass, a dzsessz és az avantgarde lüktetésével. Őket a THAT Trio követi, amely alappillérét a Franciaországban élő angol származású kiváló zenész, a héthúros bőgő mestere, Paul Rogers alkotja, őt egészíti ki az osztrák testvérpáros - Igor Gross (vibrafon) és Emil Gross (dobok). Az est végén a ma­gyarországi zzaJ.H együttest hallhatják, a kvartettből isme­rős lehet Geröly Tamás és Mákó Miklós, az improvizatív dzsessz veteránjai, aldk szellemiségük­ben Szabados György köréhez tartoznak; zenészpartnereik e formációban Kováts Gergő (szaxofon) és Ajtai Péter (nagy­bőgő). Másnap, október 29-én, szombaton, a 4StatesSessions - nemzetközi improvizációs ze­nei workshoppal kezdődik a műsor: 13 órától az NFG klub­ban együtt lehet zenélni az Are You Free? néhány fellépőjével, mi több, a ,jammelés” során ki­alakult formáció este színpadra is léphet. A részvétel ingyenes, hangszert azonban hozni kell. A fesztivál hivatalos prog­ramja ismét 19 órakor indul. El­sőként a kortárs közép-európai jazz egyik legelismertebb kép­viselője, a lengyel Sing Sing Pe­nelope játszik. Az öttagú for­máció betekintést enged a fúzi­ós dzsessz, a népzenei hagyo­mányok és a klasszikus jazz vi­lágába, játékuk mégis visszafo­gott és kifinomult. Utánuk kö­vetkezik a norvég-cseh NoCz kvartett, mely tagjai Didrik Ingvaldsen (trombita), Mikaell Olsson (bőgő), Radim Hanou- sek (szaxofon) és Martin Kleibl (dobok) - ők négyen az impro­vizáció, kísérletezés és free jazz hívei, majd a délutáni work­shop résztvevői hallhatók. Zá­róakkordként afterpartit tart Olasz István, a Komáromi Jókai Színház színművésze, aki DJ Dilemmaként nu jazz, glitch hop, dubstep, dnb és house stí­lusú lemezei közül válogat majd.. A kétnapos nemzetközi fesz­tiválra és a 4StatesSessions ze­nei workshopra a belépés in­gyenes. A rendezvény Szlovákia Kulturális Minisztériuma, Du­naszerdahely önkormányzata, a Pozsonyi Lengyel Intézet, az Adam Mickiewicz Intézet és az Osztrák Kulturális Fórum tá­mogatásával, a Na’ Conxypan polgári társulás főszervezésé­ben, valamint az NFG polgári társulás és a Limmitationes társszervezésében zajlik, (mv) RÖVIDEN Videóművészek a zsinagógában Somoija. Ma 18.30-kor a legmodernebb képzőművészeti ágakból, a video- és hanginstallációból, valamint a video live act-ből kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a somorjai zsinagó­gában, vagyis az At Home Galleryben, két magyar művész jóvoltából. Varga Rita lplusl címmel mutatja be vizuális­akusztikus installációját, Dobroviczki Attila pedig a zsinagó­ga homlokzatára vetít majd. A megnyitó közönsége Erik Binder hazai képzőművész performanszát is megtekintheti. A tárlat szerdától vasárnapig látható, a fényviszonyok miatt a szervezők este hat óra körül ajánlják az érkezést, (juk) Az ORF kulturális csatornája Bécs. Tegnap új, közszolgálati csatornát indított az osztrák állami televízió. Az ORF 3 a hét minden napján tematikus műsorokat sugároz: hétfőn dokumentumfilmek, kedden művészet és kultúra, szerdán egyház és tudomány, csütörtö­kön Európa, pénteken Ausztria, szombaton kortörténet, va­sárnap pedig opera, színházi előadások és koncertek állnak a középpontban. Műholdon az adás kódolt lesz, földi digitális (DVB-T) csomagban azonban Pozsonyban és környékén, erő­sebb antennával meg lehet próbálkozni a vétellel. Az ORF 3-at a MUX B részeként sugározzák a földi digitális platformon. Az új csatorna megjelenésével együtt 24 órásra bővül az állami sportcsatorna, az ORF Sport-F is. (P.Á.I.) Szlovák szerző sikerdarabja magyar nyelven A történelem beleszól AJÁNLÓ Pozsony. Színházi premier­re invitálják a közönséget a szervezők holnap este az Ifjú Szivek Táncszínázba (Mostová 8.), ahol HeArt néven új befo­gadó teátrum kezdte meg működését. Ide érkeznek az egyre sikeresebben csavargó Csallóközi Vándorok (CSA­VAR), akik egy szlovák siker­könyvből készült darabot ad­nak elő magyarul. Pavol Rankov Szeptember elsején (vagy máskor) című re­gényének Peter Pavlač által ké­szített színpadi adaptációja Stalo sa prvého septembra (alebo inokedy) címmel a Szlovák Nemzeti Színház műsorán is szerepel. A regény 2009-ben elnyerte az Európai Irodalmi Díjat, 2011-ben pedig a Kalligram Könyvkiadó Mé­száros Tünde fordításában ma­gyarul is megjelentette. A négy szereplő Kiss Szilvia, Gál Ta­más, Öllé Erik és Olasz István. A zenéről Zsapka Attila és Ma­darász András, a Kor-Zár együttes tagjai gondoskodnak, a rendezésben pedig az egész társulat részt vett. A darab látszatra egy szerel­mi történet: három barát harca egy lány kegyeiért. Mégis több ennél, hiszen a cselekmény az 1938 és 1968 közötti évek Csehszlovákiájában játszódik, amikor az emberek magánéle­tébe gyakran beleszól a történe­lem: a II. világháború, a zsidó­üldözés, a szovjet megszállás, a kitelepítés és az 1968-as forra­dalom. A 19 órakor kezdődő előadást műhelybeszélgetés zárja, (juk) Duba Gyula két könyvét is bemutatták Groteszk gondolatiság NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Vám- béry Irodalmi Estek keretében legutóbb Duba Gyula Lámpa­gyújtás (Lilium Aurum Könyv­kiadó) és Kisebbségi Irodalmi Nagykávéház (Madách-Poso- nium) című kötetei kerültek bemutatásra. „A Lámpagyújtás írásaiból annak a még húszévesen is pa­rasztnak készülő, az élet értel­mét az állatokkal és a földdel töltött együttélésben látó, a munkát a test kötelességeként és a lélek nyugalmaként értel­mező, városba sodródott em­bernek a kozmikus magánya árad az olvasó felé, aki hol a szülőföld élő teljességével és hűségével, a múlt aranyával, hol az elidegenített jelenből te­remtett, már-már mitológiai óriásmetaforákkal igyekszik benépesíteni, humanizálni, él- hetővé tenni az olykor gyötrő, világméretű magányt” - kezdte a sajátos hangulatban íródott emlékező kiadvány méltatását Kulcsár Ferenc. A Kisebbségi Irodalmi Nagykávéház című kötetet Tőzsér Árpád méltatta. Elmondta, hogy amikor az Új If­júságban először olvasta Duba humoros, szellemes írásait, még nem ismerték egymást. A szerző a kassai ipari iskola harmadik osztályában kezdett el írni a faliújságra cikkeket, humoros karcolatokat. Sokat olvasott, az írás pedig arra kész­tette, hogy kíváncsian, felfede­ző hajlammal szemlélje az éle­tet. Humoros történelem- könyvnek is nevezhető a kiad­vány, hiszen a szerző a humo- reszk, a szatíra, a paródia esz­közeivel idézi meg az ötvenes évek történelmét, a konszolidá­ció és a peresztrojka időszakát, majd a rendszerváltást. Az új írásokkal kiegészített válogatás átfogja Duba fél évszázados szatíraírói teljesítményét. A könyv unikumnak számít, hi­szen Dubát ma már inkább a szociográfiai megbízhatóságú és lírai magasságokba emelke­dő regények írójaként ismerjük.

Next

/
Thumbnails
Contents