Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-22 / 245. szám, szombat
Szép nyári emlékek Feje tetejére állt a világ Tavasz óta nemcsak énekes, édesanya is. Márciusban jött a világra Matilda Januška, és Jana Kirschner (32) élete azóta a baba körül forog. A négyszeres Arany Csalogányt azóta nem nagyon látni, Londonban él partnerével, Eddie Stevens film- és zenei producerrel. eptemberben hosszabb idő után lépett fel Pozsonyban, a Konvergenciák fesztivál keretében a legutóbbi albumán (Krajina Rovina) található dalait mutatta be, nem hagyományos módon - a klasszikus zene világába tartozó afterPhurikane és a roma előadók közös koncertjén. A mama a kicsi lányt is magával hozta, az öltözőben egy hatalmas fülhallgatóval a fején aludt, hogy a zaj ne zavarja. Az afterPhurikanéval, a roma előadókkal való találkozás, a közös fellépés meglepő, igaz, sokaknak a legutóbbi album is az. Honnan jött az ötlet? Tény, hogy nagyon specifikus a kapcsolat, de tervezett. Amikor Eddie-vel láttuk, hallottuk az afterPhurikanét, könny szökött a szemünkbe. Percekig álltunk szótlanul, elkápráztatva a zenétől, s úgy éreztük, hogy nagyszerű kapcsolatot lehetne teremteni közöttünk. így, amikor arról esett szó, hogy kivel koncertezzek Szlovákiában, azonnal őket választottam. Engem mindig ámulatba ejtett a cigányzene spontaneitása, ösztönössége, s ez esetben még nagyszerű előadók szólaltatták meg a dalokat, nem is kívánhattam volna magamnak jobb társakat. Felmerült, hogy jövőre együtt turnézunk, a pozsonyi fellépést amolyan bevezetőnek, bemutatkozónak szántuk. Szlovákiában tervezik a turnét vagy a határokon túl is? A terhességem alatt vagy tizenötször koncerteztem Csehországban, idehaza már nem jutott rá idő, amit nagyon sajnáltam, mert nagy sikerünk volt. Épp ezért akartam most Szlovákiában is bemutatkozni, egy kis módosítással, az afterPhurikanéval, s az sem kizárt, hogy külföldre is meghívnak bennünket. Nagyon vágyom arra, hogy ez megvalósuljon, mert a Krajina Rovina album, bár szlovák nyelvű dalokat tartalmaz, nem úgy hangzik, mint egy szlovák projekt. Jó lenne eljutni vele Lengyelországba, Magyarországra, a közeli országokba. Felmerült Berlin is... A bemutatón nem titkolta, hogy kockázatos volt egy ilyen lemez kiadása. Mégis vállalta. Azért, mert a producere a partnere, Eddie Stevens? Állandóan Szlovákia és Anglia között ingázok, szerettem volna olyan albumot létrehozni, amely hangsúlyozottan szlovák, amellyel maradandót hagyok magam után: jó és értékes zenét és kitűnő dalszöveget. így jöttek létre a dalok, s a Lavagance zenekarral és a partneremmel feljátszottuk, mert az angol projekt helyett Eddie meglepően ezt választotta. El kell mondanom róla, hogy nagyon furcsa angol: én valahogy úgy érzem, hogy a lelke szlovák, nyíltszívű, jó ember. Noha a lemez születésekor szenvedtem vele, mert a dalok sémája nem hagyományos, az idő igazolta, hogy jól választottunk. 99 Pozsony a szivemhez nőtt, és valami visszahúz ide. Pedig az utóbbi években már többször hívtak Csehországba is, de Pozsony és a Duna nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Nyíltszívű, szlovák lelkületű embernek tartja gyermeke apját Ez hozta össze vele, vagy valami egészen más? Ó nem... Azt hiszem, hogy bennünket a zene hozott össze, az, hogy mindketten kalandorok vagyunk, szeretünk felfedezni új dolgokat. Pedig anyaként komoly hölgyként hat.. A látszat néha csal, Eddie és én is gyerekesek vagyunk bizonyos dolgokban, mintha most fedeznénk fel a világot. Az tetszett nekem, hogy a zenekarommal töltött évek után belépett az életembe valaki, aki teljesen a feje tetejére állított mindent, a zenei és a magánéletemet is, általa egészen másképp láttam bizonyos dolgokat, főként a zenében. Matilda születése még nagyobb változást hozott. Az ő születése is része a változásnak, a mi átalakulásunknak. Az ember éveken át kizárólag magával van elfoglalva, magára figyel, s egyszerre megjelenik az életében egy kisember, egy csodálatos lény, akit nem lehet csak úgy félretenni. Matildát pár hónapos kora óta visszük magunkkal a fesztiválokra, koncertekre, az anyatejjel szívja magába a zenét. Még nem énekel? Néha bizony igen, és jó hangosan. Különböző időben dolgozunk a partneremmel, tegnap este, mire hazajöttem, a kislányunk már aludt, én még éjfélig dolgoztam. Általában kilenctől éjfélig, fél egyig nyugodtan összpontosíthatok a munkára, igaz, jelenleg túl sokra nem jutok. De ráébredtem, hogy Matilda léte teljesen új perspektívákat nyitott az életemben. A terhesség kezdetén féltem attól, hogy infantilissá válók, hogy csak a gyermekdalok fognak érdekelni, s pontosan az ellenkezője történt: olyan szférákat fedeztem fel, amelyekről azelőtt nem is álmodtam. Éspedig? Mindenféle eszembe jut. A világ mintha megnyílna előttem. Egyszer csak létezik egy kisember, akiért felelős vagyok, és ez arra késztet, hogy gondoljak a jövőre, ne csak arra, hogy mi történik ma, mi áll a naptárban. Ennél sokkal fontosabb, hogy mi lesz holnap, hogyan fog felnőni, mi lesz vele, mi vár rá ebben a világban. Könnyű volt belehuppanni az anyaszerepbe? A természet jól elrendezte, a kilenc hónap elég idő, hogy felkészüljön rá az ember. (SITA-felvétel) w 2011. október 22., szombat, 5. évfolyam, 42. szám Mi jelentette a legnagyobb gondot? Az első hónapban a kialvatlanság, folyton fáradtnak éreztem magam. Gyermeke apja megkérte a kezét, de visszautasította, írta a bulvársajtó. Nem bánta meg? Nem egészen úgy volt, mint a bulvár írta. Elhangzott, hogy házasodjunk össze, mire én megjegyeztem, hogy arra még van idő, nem kell sietnünk, s ma is így érzem. Ennyi. A család felváltva Londonban és Pozsonyban él, bár több időt töltenek Angliában. Hol szeretnének letelepedni? Még mindig nem tudjuk, mi lesz. Folyton úton vagyunk, s fokozatosan itt is, ott is próbálunk kiépíteni egy otthont. Az igazság az, hogy London több szempontból érdekesebb, rengeteg a lehetőség, annyi minden történik abban a városban. Ez a gyermeknevelésre is vonatkozik, jóval több minden kínálkozik a gyermek szempontjából, itthon még mindenben túlságosan ragaszkodunk a hagyományokhoz, ami nem könnyíti meg a helyzetet. De bárhogy is legyen, Pozsony a szívemhez nőtt, és valami visszahúz ide. Pedig az utóbbi években már többször hívtak Csehországba is, lakást is ajánlottak Prágában, de Pozsony és a Duna nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Prágának is megvan a varázsa, s a folyója is. Igen ám, de a Moldva az olyan, mint egy öregasszony, a Duna dinamikus... Matilda még csak féléves, de nyilván gondoltak rá, hogy a kicsi lány kétnyelvű környezetben fog felnőni. Már mások is szóba hozták, de nem hiszem, hogy e körül bármi probléma felmerülne. Az apjával természetesen angolul fog csevegni, én meg szlovákul beszélek vele. Nem lesz gond, hogy helyesen, szépen beszéljen. Urbán Klára
