Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-19 / 242. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 19. Régió-szülőföld 15 Őrzik a régi lovas hagyományt, amely a letűnt korok lovas vadászatait eleveníti fel - a rendezvény a vadászok védőszentjéről kapta a nevét Hubertusz Vadászlovaglás Muzslán Muzsla. Szent Hubertusz- ról, a vadászok védőszentjéről kapta nevét az a vadászlovaglás, amely sokkal inkább lovas, mint vadászati esemény. Célja nem az űzött vad elejtése, hanem egy akadályokkal nehezített pálya leküzdése. GULYÁS ZSUZSANNA Idén verőfényes napsütés fogadta a muzslai Hubertusz Vadászlovaglás résztvevőit. Egy közel százfős csapat gyülekezett Gróf Ervin birtokán, hogy - ki lóháton, ki kocsin utazva - részese legyen ennek a régi lovas hagyománynak. A lovasok többsége a környékről (Búcsról, Komáromból, „ Párkányból, Kisgyarmatról) érkezett. A helyi önkormányzat és a Nyitra megye által támogatott eseménynek magyarországi vendégei is voltak. A szervezők célja, hogy a szélesebb régióra is kiterjessze az akciót. A szezon lezárásának illetve kezdetének számító vadászlovaglás iránt nálunk viszonylag kicsi az érdeklődés. „A lovas hobbi teljes ráfizetés. Nagy elszántság és határozottság kell ahhoz, hogy valaki erre adja a fejét” - mosolyog Gróf Ervin, az akció főszervezője. Gróf Ervin - folytatja a családi hagyományt ,A lótartással tulajdonképpen egy családi hagyományt viszek tovább. Nagyapámnak is voltak lovai, de én hosszú ideig nem engedhettem meg magamnak ezt a költséges hobbit. A két első kancát éppen tíz éve vettem” - mondja Gróf Ervin. Az első őszi vadászlovaglást 2006-ban szűk baráti körben szervezte meg. Az akció sikerén felbuzdulva a következő évben több embert szólított meg, de sertéspestis miatt betiltották a rendezvényt. „2008-tól viszont rendszeresen megszervezzük az akciót. Idén 13 lovas vett részt a vadászlovagláson. A többiek lovas kocsin kísérték őket” - magyarázta Gróf. A lovasok és kísérőik útja több ponton elágazott. Míg a lovak az erdőben, a mezőn és a szántóföldeken, addig a kocsik aszfalt- és földes kocsiúton haladtak. Ily módon a lovasok megközelítőleg harminc, a kocsik húsz kilométert tettek meg. vakat egészen kicsi korukban kell hozzászoktatni ahhoz, hogy elviseljék a nyerget. Homokzsákot rakva a hátukra szoktattam őket a teherhez” - magyarázta a búcsi kocsis. A lovak közül csak Linda az övé, Lenkét egy barátja adta kölcsön. „Megszokták a forgalmat. Soha nem volt velük probléma. A hajtást is könnyű megtanulni. Mindössze két vezényszót használok” - mondja mosolyogva. A „Ne!” annyit jelent, hogy indulj, menj, a „Hő!” hallatán megállnak a lovak. Vágta a végére A nyeregben Gróf Ervin Ne Lenke! Hő Linda! „Ne Lenke! Hő Linda!” - biztatta a lovakat a búcsi Szecső Csaba. A hétéves Linda és a tizenhárom éves Lenke enge(A szerző felvétele) delmesen, a menettempóhoz igazodva húzták a kocsit. „Nagyon jó lovak. A húzás mellett hátaslónak is megteszik. Egy alkalommal kétszáz kilométert tettem meg Linda hátán. A loA muzslai Hubertusz Vadászlovaglás egyik főtámogatója Boros László - Laci bácsi. Szentgyörgyhalmai birtokán látja vendégül a csapatot. „Nem erről a vidékről származom, de nagyon megszerettem ezt a környéket és az itteni embereket. Úgy tartom, mivel a mindenható nem egyformán osztotta szét a javakat az emberek között, a tehetősebbeknek kötelességük segítenie azokat, akiknek kevesebb jutott. Az itteni emberek szerete- tét és kedvességét én így viszonzom” - nyilatkozott Boros László. A szentgyörgyhalmai pihenő után a lovasok és a kocsisok a csenkei erdős rész érintésével a Duna töltésén Ebed felé haladva tértek vissza Muzslára. A vadászlovaglás befejezéseként a lovasok gyorsasági vágtát rendeztek. Úrkútja- egy helyi legenda „Örülünk, hogy egyre népszerűbb és ismertebb eseménnyé válik a muzslai Hubertusz Vadászlovaglás. A galamblövészet és a szüreti ünnepség mellett ez a falu életének egyik legnevezetesebb eseménye” - jegyezte meg Drapák Károly, Muzsla polgármestere. Gróf Ervin birtokának szomszédságában, Szent István völgyében található a legendás Úrkútja. A kút a hagyomány szerint Szent István korából származik. ,A Makovecz Imre nevével fémjelzett projektirodával elkészíttettük a kút látvány- és kivitelezési tervét is. Sajnos nagyon kevés az olyan pályázati kiírás, amelynek segítségével felújíthatnák a kutat és környékét. Bízom benne, hogy sikerül olyan pályázatra bukkannunk, amely lehetővé teszi terveink kivitelezését” - tette hozzá Drapák Károly. Bindics Imre mindenkit legyőzött a televíziós főzőcskében a magyar konyha ízeivel - azt vallja, büszkék lehetnénk hagyományos ételeinkre „Egy férfi merészebb a konyhában” B. JUHOS MELINDA Dunaszerdahely. Bindics Imre neve biztosan ismerősen cseng az olvasók többségének, hiszen a bősi származású szakács nyerte meg a Szlovák Televízió, Szakácsok háborúja című műsorát. A húszéves tapasztalattal rendelkező szakács szerint ahhoz, hogy finom főztünkkel elkápráztassuk a családot, csak hazai alapanyagokra és egy kis fantáziára van szükségünk. És hogy miért a férfiak a legjobb szakácsok? Imrétől erre is választ kaptunk. Kölyökként a konyhában Imre már gyerekként imádott a konyhában lenni, figyelni, ahogy készül az étel, közben kóstolgatni. A pálya- választásnál aztán nem sokat teketóriázott, Somorjára jelentkezett szakács szakra. Vallja, hogy a legtöbb szakmához hasonlóan a gasztronómiában is a gyakorlat a legfontosabb. „A legjobb, ha minél több helyen megfordul az ember, a látottakat pedig kamatoztatni tudja. Nem vagyok oda a külföldi konyhákért, viszont tapasztalatszerzés szempontjából nem rossz, ha megfigyelem, hogy süti a húst a francia, hogy készíti a házi tésztát az olasz” - mondta Imre, a Slow Food Csallóköz mozgalom megalapítója, aki a hazai konyhára esküszik. A nyolc éve egy dunaszerda- helyi panzió éttermének főszakácsa elmondta, pályáját egy üzemi konyhán kezdte, épp ezért állítja, nem helyénvaló degradálni a menzák szakácsait. „Ott is óriási a felelősség, sokszor több száz emberre főznek, nem lehet kísérletezni, pontosan tartani kell az előírt mennyiségeket. Az itt szerzett tapasztalatok jól jönnek a nagyobb rendezvényeknél” - mondja Imre. Később egy kétszáz férőhelyes ausztriai étteremben dolgozott, majd nyolc év után, kislánya, Csenge születésekor hazajött és főszakács lett Dunaszerda- helyen. Legközelebb Kovács Árpád citerakészítőt mutatjuk be. Itthon ne az olasz tésztára vágyakozzunk Imre alapelve, hogy a hazai termékekből hozza ki a lehető legjobbat, és ne rákot kínáljon a csallóközi vendégnek, azt inkább egy tengerparti étkezésnél ajánlja. „A helyi kistermelők termékeire alapozunk, sok a divatkonyha, de azt kell kínálni, amiben mi vagyunk a legjobbak. Engem is megcsaptak már külföldi konyhák illatai, de végül az ember rájön, hogy igenis érdemes a hagyományokhoz ragaszkodni. Az idénynek megfelelően állítjuk össze az étlapot is, télen nem kínálok paradicsomsalátát, inkább céldát, káposztát, ami itthon is megtalálható. Nálunk a sok adminisztrációval van a gond. Ez akadályozza, hogy a kistermelőktől szerezzük be az alapanyagokat” - mondja Imre, aki szerint bennünk nincs meg az a büszkeség, mint mondjuk az olaszban, aki rendkívül büszke a pizzájára, a tésztáira. Mi sokszor csak húzogatjuk a szánkat a paradicsomleves, a mákos tészta láttán. A főszakács nem híve az erős fűszerezésnek. Vallja, nem szabad, hogy a fűszer elnyomja a hús, vagy egyéb ételek ízét, ezért leginkább bazsalikomot, petrezselymet, koriandert használ. Imre nem főz receptek alapján, egyet-egyet elolvas, aztán az ételt saját elképzelései szerint készíti el, folyamatosan próbálkozik, kísérletez. Nem szégyellj, hogy más szakácsoktól is hajlandó tanulni, de azt sem, hogy olykor a nagymama régi szakácskönyvét böngészi, a recepteket újragondolja. Meggyőzte a zsűrit a magyaros ételekkel Imre tavaly megnyerte a Szakácsok háborúja vetélkedőt, ahol különböző nemzetiségek konyhájának képviselői csaptak össze. Imre a magyar konyhát képviselve győzött. Az adás során szintén ragaszkodott a hagyományokhoz és a hazai alapanyagok felhasználásához. Volt, hogy húsz, de később már csak tíz, majd öt perc alatt kellet elkészíteniük az ételt, majd egy euróból kellett főzni egy személyre, aztán hetvenöt centből, majd ötven centből. „Semmi sem lehetetlen, öt perc alatt finom natúr pontyszeletet lehet készíteni. A halnak nem kell ennél több. A felvétel előtt néhány nappal elárulták, hány perc áll majd rendelkezésünkre, ez alapján kértem vagy vittem a hozzávalókat” - avatott be Imre. Az, hogy a pontyot öt perc alatt készre lehet sütni, Imre szerint nem egyenlő azzal, hogy egy ebéd öt perc alatt kész van, minden ételnek meg kell adni a módját. Egy töltött káposztát ne akarjunk fél óra alatt megfőzni. „Az étteremben néhány fajta hús az alap, a köretek és a szószok elkészítési módja változik. A pincér behozza a rendelést. Egyikünk készíti a húst a másik a köretet, harmadik a szószt, salátát, a végén az ételt elrendezem a tányéron. A lényeg, hogy a konyhában és a pincérrel is összhang legyen, Bindics Imrét húsz év után is ugyanúgy motiválják az új ízek (A szerző felvétele) hiszen ő kommunikál a vendéggel, ajánlja az ételt, kérésre elmagyarázza, miben mi van” - mosolyog Imre. Imre szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen imádja a munkáját. „Szerény ember vagyok, nem tűzök magam elé elérhetetlen célokat” - mondja Imre, aki a végén elárulja, vélhetően azért van több neves férfi szakács, mint nő, mert a férfi a konyhában is merészebb, kísérletezik. A nő meggondoltabb, és általában leragad a jól bevált recepteknél.
