Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-15 / 239. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 15. www.ujszo.com Figyelem! Az alábbiakban szándékosan és könyörtelenül le fogok lőni minden poént, nehogy valaki megnézze, ne adj' isten megvegye a filmet... Sherlock Holmes és a Szörnyűségek Szörnyűsége Mindenki olyan műfaji kategóriákat állapít meg magának, amilyeneket tud. Nálam vannak az ún. „vasalós” és a „nem vasalós” filmek. B.AAÁNYA ÁGNES Az előbbiek közé taroznak azon alkotások, amelyek a vizu- alitás szempontjából nem ígérkeznek túl ígéretesnek. Ezeket nézve - fél szemmel - játszva kivasalom a család kimosott ruháit. Legutóbb, a Sherlock Holmes és a lángoló város című produkció nézése közben egy bizonyos idő eltelte után megállt kezemben a múlt század nagy találmánya, a gőzölős vasaló. Hagytam a gyűrött ruhát másra, és a képernyőre fókuszáltam. Szükség is volt rá, mert az 1,49 euróért vásárolt, papírborítós cseh gyártmányú DVD „kékfényben” láttatta a film első húsz percét; de nem ez volt a legnagyobb baj. 1940: egy idős úr, dr. Watson, mint megjegyzi, másodszor látja égni Londont. A hamvas, fiatal asszisztens, aki az imént még sietősen búcsúzott az idős orvostól, hagyja magát meggyőzni, és nekilát, hogy vagy három óra alatt lekörmöl- je a Watson által felidézett ré- ges-régi és nagyon-nagyon titkos nyomozás történetét. 1882-ben járunk, amikor a hetyke frizurájú Sherlock Holmes és barátja, dr. Watson egy hátborzongató ügyet próbál felderíteni. Mi láttuk, hogyan történt (csak nem áll módunkban szólni nekik): a hajót és az általa szállított pénzt a Karib- tenger kalózai valahányadik részéből megismert sokkarú tengeri izé nyúlta le a legénység hősies kiáltozása és futko- sása közepette, egyetlen túlélőt hagyva csupán (az is beleőrült a túlélésbe), miközben aláfestésnek az említett kalózos megafilm zenéjére erősen emlékeztető és nagyon drámai he- gedülést lehetett hallani. Miközben Sherlock Holmes és Watson doktor nagy bátran nyomoznak a tengerparton (ez utóbbi egy mission impossible-t is végrehajt: egy szál kötélen ereszkedik alá a meredek sziklafalon), Londonban egy finnyás - szemmel láthatólag a Jurassic Parkból odatévedt-őslényszedi áldozatait. Hasfelmetsző Jack után a furcsa ilyen-olyan szau- rusz is a Whitechapel negyedben gyilkol: korosodó utcalányt nem eszik, csak épp nagyfiúvá válni akaró kisfiút. Az isteni Sherlock a két eset közt összefüggést lát, mert a két eset össze is függ! Éppen egy (angol) parkban sétálgatnak Watsonnal, amikor a dinoszaurusz őket is üldözőbe veszi. A két elegáns úriember futásnak ered, és ezt olyan elegánsan csinálják, mintha nem is az életükért futnának, hanem egy ritka pillangót kergetnének. Ok az állat nyomát, az meg az övékét veszti el a nagy londoni őserdőben. Hőseink egy gumigyáros (!) nyomába erednek, aki nagyobb tétel gumit adott el „assetuggyakinek”, mégis leégeti a dinó a fél fejét meg a gumigyárát, nem is marad belőle más, csak egy kis fekete kavics, még jó, hogy azt csak egyetlenegy helyen bányásszák Viktória királynő bazi nagy birodalmában, és Holmes azt is tudja, hol. A továbbiakban Holmes kinyit két zárat egy régi kastélyban: az egyiket lassan, komótosan, a másikat lóhalálában, valami rejtélyes gáztól fuldokolva közben. Előbb ő, majd Watson is belezuhan egy verembe, de nem Csodaországban, hanem a kastély pincéjében találják magukat, ahol szép sorban ki van állítva minden, amit a nagyszerű, ámde bomlott elme, maga Holmes testvére, Thorpe alkotott: a mű dinoszaurusz, a mű polip- Kraken és maga a „bátyó”, aki tökéletes Robotzsaru-imitátorrá operálta magát! „Nehéz” ellenfél, bár a szerkója csupán rézből készült, és olyan könnyen mozog benne, hogy a japán mérnököknek is volna mit tanulniuk tőle... A két fivér, a jó és a rossz, a szárazföldön és a levegőben is összecsap: Thorpe egyújabb, jól megkonstruált csodamasinán, egy repülő, tüzet okádó, kétszemélyes (Lestrade felügyelő is kényelmesen elfér benne tolószékestül, gúzsba kötve) sárkánygyíkon repül London felé, hogy lángba borítsa a várost, Sherlock pedig egy léghajóval veszi üldözőbe. Valamirevaló film nincs meg nő nélkül. A tárgyalt opusz egy igaz fém fatale-lal dolgozik: a nevezett hölgy, aki egyébként mind ruháját, mind frizuráját tekintve sikerrel indulhatna a Frida Kahlo-imitátorok versenyén (csak a Rózsa Sándor által is irigyelt összevont szemöldök hiányzik), ízig és majdnem vérig gép. Egy Thorpe által megbuhe- rált ébresztőórával a hátában gyalogosan indul el Londonba, hogy élő bombaként bevegye a Buckingham-palotát. Igazi „ter- minátor(ka)ként” egy hatalmas vincseszterrel leteríti az őt feltartóztatni próbáló teljes éjszakai őrséget. Csak a lóhalálában odalovagló Watson doktornak sikerül őt hatástalanítania. A végén a Gonosz, ahogy illik, legyőzetik, London, a világ, Watson és Holmes megmenekül, előkerül Lestrade felügyelő is. A zárójelenetben a csinos asz- szisztens pontot tesz Watson emlékiratainak (a jó doki pedig az életének) végére, aztán elhelyezi az emlékezés virágait egykori főnöke sírján, de ugyanott, ugyanabban az időben és temetőben felbukkan a „fém fatál”, fogódzót hagyva - ó, jaj! - egy lehetséges folytatáshoz... Hogy mi volt a film készítőinek a célja ezzel a sok sületlenséggel? Hajót és pénzt zsákmányolni sokkal egyszerűbben is lehet (Steven Seagal egymaga képes ötven embert is hatástalanítani, ha valamilyen nemes ügyről van szó), nem kell háromszobányi gumipolipot építeni hozzá! Legalább túlélőt hagytak volna többet, hogy nagyobb híre ment volna a szörnyűséges szörnynek... Ami pedig a szintén gumiból készült dinoszauruszt illeti: ügyes számítógépes animáció, gratula az illetékeseknek (sokkal jobban néz ki és mozog, mint a híresen-hír- hedten elnagyolt Skorpiókirály a Múmia íí-ben), de létezése és (rém)tettei sehogy nem „indokoltak”, a Farkasok szövetsége szörnyetegével ellentétben például. Ősmadár repked és tart rettegésben egy egész várost Luc Besson hasonló műfajú filmjében (Adele és a múmiák), de ott tudjuk: varázsige keltette életre egy múzeumban az ott őstojásban nyugvó madárbébit... De mit kötekedem itt: persze, elhiszem, hogy 1882-ben olyan ügyes szabók-varrók, mérnökök éltek Londonban, hogy simán legyártották ezt a három szörnyűséget. Ha a rendező egy kicsit szerényebb, és - mondjuk - csak egy szörnyet vállal be, már jobban jártunk volna, bár ez korántsem mentette volna meg a filmet, mert az menthetetlen. Az, hogy a nézőnek lépten- nyomon korábbi filmek jutnak eszébe erről a produkcióról, még nem volna baj, az viszont igen, hogy a kölcsönzött „alkatrészek” nem állnak össze egy új, működőképes mozivá. Az izgalmas műfaji ötvözet helyett zavaros kevercset kapunk. Senkit ne tévesszen meg tehát a címazonosság az egy évvel korábbi, Guy Ritchie rendezte Holmes-filmmel. Legalább oly messze vannak egymástól, mint dinó a Robotzsarutól. (Sherlock Holmes és a lángoló város, rendező: Rachel Goldenberg, forgatókönyvíró: PaulBal- es, amerikaikalandfilm,2010) CD-AJÁNLÓ Sugarloaf: Instant Karma PUHA JÓZSEF A nagylemez kezdő- és záródala a magyar sztárvilágot helyezi nagyító alá eltérő megvilágításban - a kettő együtt a kontrasztra mutat rá. Ha fényezni akarnám a helyzetet, azt írnám, hogy a szerkesztés bizonyára tudatos. De még ha az is, a valóságban sajnos óriási öngól. A kis országokban kevés az olyan sztár, akire maradéktalanul felnézhetünk, és örülhetünk, ha gyermekünk a kedvencévé, példaképévé választja. A legtöbben ugyanis a megélhetés miatt kénytelenek olyan munkát is elvállalni, ami kapcsán celebbé válnak. A sztár és a médiabohócok közti átmenet elmosódott. Ha a zenész azt akarja, hogy repertoárja könynyebben eljusson a közönséghez, el kell mennie a főzőműsorba, ami nem volna baj, de abban mindig szerepel legalább egy botrányhős is, aki annak rendje-módja szerint leviszi a színvonalat. Ha a zenész a zenéből akar megélni, nem mondhat nemet egy való- ságshow jól jövedelmező főcímzenéjének a megírására. A Sugarloaf előszeretettel állít görbe tükröt társadalmi csőportok elé, és ezt hibátlanul teszi sajátos, provokatív, ironikus, humoros formában, könynyed megfogalmazásban. Az előző stúdióalbumán a plasztik- és plázacicák, valamint a szingli csajok kapták meg a nekik járót, most az üresfejű médiamajmok a fő kiválasztottak a Szervusztok celebek című szerzeményben, amelyhez videoklip is készült. „A lemezemet bár rám írták, és helyrehúzták hangomat a gépek, és született könyv a lelkem- ről, de egyikért sem adnak pénzt a népek. Ä napom rég csak arról szól, hogy átmegyek a bérelt garzonból vagy anyámhoz, vagy értem jön az aktuális megmen- tőm. Úgy vagyok sztár, hogy nincs kocsim, kár, viszont viszek pár viszonyt. S ha van buli, engem hívnak, kölcsöncuccban, és írnak rólam egy sort.” Telitalálat! A magyar celebvilág sava- borsát fogalmazza meg. Csakhogy az üzenetet elrontja a záródal, a Hotel Éden. Jobb lett volna elhallgatni, hogy az együttes készítette az azonos című va- lóságshow főcímzenéjét. Ha nem szerepelne a CD-n, jobb lenne az összkép és az összhatás. Az 1995-ben alakult zenekar a 2000-ben megjelent Manga! című első albumát a cannes-i MIDEM-en is bemutatta. Magyarországi karrierje azután indult be, miután elkészült a Raggá II. (Vizihulla) című zeneszám második videoklipje, amelyben a zenészek ádámkosztümben láthatók. 2002 őszén az énekes, Somlyai Péter, Pepe kivált a formációból. Megüresedett helyét meglepetésre egy lány, a feminizmus zászlóvivőjeként tündöklő Kövér Era töltötte be - a feminizmusa valószínűleg nem volt tudatos, ezt a szerepet találták ki neki, amelyre lehetett építeni, és jól is állt a csajnak. A Sugarloaf 2003 őszén jelentette meg a Nő a baj! című nagylemezét. Az együttes zenéje radikális változáson ment át: a pörgős skás és reggae-s stílusból szarkasztikus szövegvilágú, girlpo- wert hirdető popzenére váltott, amelyben leginkább a No Doubt hatása volt érezhető. (A formációt egy időben a szegény ember No Doubtjaként is emlegették...) Era sem maradt sokáig, a Megasztár első sorozatában megismert szerbiai, csantavéri születésű Dér Heni váltotta, aki csak látszólag más karakterű énekesnő, a valóságban hasonlít az elődjére (vagy átvette a szerepét), így a stílusban nagy változások nem következtek be. A zenekar 2006-os, kereskedelmileg legsikeresebb Neon című CD-jén elektronikával, diszkóritmusokkal, rockkal megtűzdelt popzene hallható - a korábbi No Doubt-jegyek a háttérbe szorultak, a zene leginkább az akkortájt népszerű Evanescence stílusára emlékeztet. A nőies témájú dalokat, mint a Barbie vagy a Szingli lány Era is elénekelhette volna, és Henitől is hitelesek. Az album sikerének titka abban rejlik, hogy a szerzemények szélesebb közönségréteget céloznak meg, slágeresebbek, és Heni is hozott néhány rajongót, ráadásul jobb énekesnő, mint elődje. A Heni mellett jelenleg Tóth Szabolcs gitáros, Győri Balázs basszusgitáros és Földesi Attila dobos alkotta kvartett új stúdiólemezére közel öt évet kellett várni. Az Instant Karma című hanghordozót a klipesített Dolce Vita című dal harangozta be. Az együttes ezúttal gitárorien- táltahb popzenét játszik, ezt vegyíti napjaink menő stílusainak elemeivel. Nem csak a Szervusztok celebek című zeneszám közvetít társadalomkritikát. A címadó dal a sekélyes élvezeteket nyújtó dolgokat, hamis eszméket helyezi kirakatba. Az Én vagyok a lány című részben a plázacicák elé tart görbe tükröt. „Ha neked az kell, ami light, láj- kolj másik lányt! Én tagadom azt, ami trend, mert több vagyok idebent. Sose lennék link, sose vennék pink (oh-oh) üvegsarkú cipőt. Nekem stílus kell, nem a sok közhely (oh-oh), nem leszek a műnőd!” - énekli Heni. Az album két véglete az érzelmes Neked! és a rockos Szabadság-álarc. A Neoton Família Nyár van című slágerének átdolgozása sem lóg ki a sorból - állítólag Csepregi Éva kérésére került fel a CD-re, én azonban lehagytam volna, mivel annyian átdolgozták már. Az Instant Karma összességében legalább olyan jó dalokat vonultat fel, mint a Neon, de a hitelesség eljátszása, a Szervusztok celebek és a Hotel Éden egy hanghordozón való szereplése miatt egy ponttal kevesebbet érdemel. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
