Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-15 / 239. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 15. Vélemény És háttér 5 A koalíciós pártok és az SaS közti vita fölösleges és már a választási kampány része lett Isten óvja Szlovákiát! A ciklon, amely e héten végigsöpört a szlovák parlamentben, mindent elsöpört, ami az útjában állt. A parlament elnö­kén kívül a tervezett re­formokat, néhány politi­kus álmait - hogyan le­het újra hatalomhoz jut­ni - megvalósította. JURAJHRABKO Az SaS viselkedése, amely saját kormánya bukását okoz­ta történelmi, de érthetetlen. Megmagyarázni lehet, de megérteni nem. Főként, mert az SaS föl sem akarja fogni, mit okozott a parlamentben a szavazással. Richard Sulik pártja még mindig a kormány- programot akarja teljesíteni, miniszterei Iveta Radičová kormányának tagjai akarnak maradni és így tovább. Az SaS úgy tesz, mintha a bizalmi szavazás után nem történt volna semmi, a koalíció működne tovább, és a meg­kezdett vagy tervezett refor­mok folytatódnának. A valóság teljesen más. Az­zal, hogy elutasították a bizal­mi szavazást, csaknem minden megváltozott. A kormány nem élvezi a parlament bizalmát at­tól a pillanattól kezdve, hogy bejelentették a szavazás ered­ményét, az államfő feladata csupán annyi, hogy hivatalossá teszi ezt a kabinet leváltásával. Ezt a köztársasági elnöknek nem meg lehet, hanem meg kell tennie. És az, hogy milyen lesz az új kormány, az ő kezé­ben van, senki máséban. Az al­kotmány alapján semmi sem akadályozza meg abban, hogy minden hónapban új kormányt nevezzen ki - a kinevezés után a kabinetnek programjával kér­nie kell a parlament bizal- mát.Ha megkapja, folytatja a munkát, ha nem, az államfő visszahívja és újat nevez ki. Ez a különbség aközött, hogy a parlament nem szavaz bizal­mat a kormánynak és aközött, hogy lemond a kabinet. Ha a kormány lemond, a köztársa­sági elnöknek meg kell bíznia addig, amíg nem nevez ki újat. Senki sem lát bele az államfő fejébe, de elég megjegyezni, hogy úgy érzi, a Smer tagja, máris tudjuk, honnan fúj a szél. A koalíciós pártok és az SaS - amely tulajdonképpen a Radičová-kormány bukását okozta - közti vita fölösleges és már a választási kampány része lett. A parlament határozata vi­lágos beszéd. Különös viszont az SaS magatartása, amely semmit sem ért el abból, amit akart, romba döntötte a kor­mányt, és a gazdasági válság idején politikai válságot oko­zott. A tények ugyanis világo­sak. Az SaS az eurómentőöv el­len volt? Igen. Elfogadták az eurómentőövet? El. Az SaS a kormány bukása ellen volt? Igen. Bukott a kormány? Igen. Akart reformokat az SaS? Akart. Lesznek? Nem lesznek. Akart az SaS előrehozott vá­lasztásokat? Nem akart. Lesz­nek? Lesznek. Hozzá akart já­rulni ahhoz, hogy Ficóval szü­lessenek döntések? Nem akart. Születnek közös döntések? Születnek. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Legföljebb annyit. Isten óvja Szlovákiát! Az SaS-típusú poli­tikusoktól.- A koffeinmentes kávé és az alkoholmentes sör után megszületik a kormánymentes Szlovákia. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Szegfű a farkasok közt LAMPL ZSUZSANNA adás után az a ^ sem beszéltünk, de tudtam, hogy kicsoda. Okos, szellemes, a legkom­munistább tanárunkat, aki könyvből olvassa az előadást, következetesen „úr”-nak szó­lítja. Becsületes, egyenes, az a típus, akinek bibliai nyelven mondva az igen az igen, a nem pedig nem. Minden diák felnéz rá, azok a tanárok, aki­ket nagyra tartunk, szintén el­ismeréssel beszélnek róla. Mit akarhat? Azt akarta, hogy mi­vel ő már végez, vegyem át tő­le a tudományos diákkör irá­nyítását. A megtiszteltetéstől csak annyit tudtam kinyögni, hogy miért éppen én. Megin­dokolta kristálytiszta racioná­lis érvekkel, amelyeket a mai napig őrzök az emlékezetem­ben, aztán egy huncut mosoly kíséretében elárulta, hogy ő már akkor kezdett figyelni, amikor észrevette, hogy ma­gyarul írom a nevemet. Elő­ször a vezetéknév „óvá” nél­kül, aztán a keresztnév ma­gyarul, az egyetemen nem szokás, hogy valaki így írja a nevét, mondta. Pontosan azért írom én így, válaszol­tam. Elnevette magát. Én még mindig olyan zavarban vol­tam, hogy semmi jobb nem ju­tott az eszembe, mint az, hogy megkérdezzem, tudja-e, mit jelent a neve magyarul. Nem tudta. Szegfűt jelent. A kara­fiát az szegfű. Őrült neki, hogy ilyen szép neve van, úgy örült, mintha ez a szép név az én ér­demem lenne. Utána sokszor volt alkalmam tapasztalni, hogy az a sok jó, amit hallottam róla, mind igaz. A politika nem vált ki bennem érzelmeket, de ami­kor ő lett a kormányfő, na­gyon, de nagyon örültem. S amikor kedden megláttam a tévében, olyan szomorúnak és kimerültnek, amilyen akkor volt, amikor Stano, a férje hir­telen meghalt, nem bírtam to­vább nézni a parlamenti szín- játékot. Elővettem egy pihen­tető könyvet vámpírokról és hasonló nonszensz egyedek- ről. „Az ember nem szeret bele csakúgy egy vérfarkasba.” ígéretes kezdet, éppen az ilyen alkalmakra való, amikor muszáj kikapcsolni a valósá­got. Olvasom, olvasom, s bi­zony nagyon érdekes dolgokat találok. „Úgy tudsz feljebb jutni a falkán belüli ranglét­rán, ha harcolsz. Ez a küzde­lem utolsó vérig tart. Ha nem ölik meg, marad a régi vezér.” Nocsak. „Nem engedted, hogy a tilosban halásszanak, pedig tudtad, ez mit jelent. Az alfa­hímek soha nem bocsátanak meg, és soha nem felejtenek.” Egyre érdekesebb. „Vannak foglalkozások, ahol elnézik, hogy az ember alakváltó. ” S most jön a legjobb. „Ha szem­től szembe állsz egy alakváltó­val, nem tudod megmondani, hogy ő az. Csak később jössz rá. Rendszerint túl későn.” ívka, még jobban tisztellek. Szegfű vagy, de erős. Az alfa­hímek, akik a bokádig sem ér­nek, ünnepelnek. Most követ­kezhet az alakváltás. Mert­hogy mindezt önös érdekek nélkül tették, az ország és a polgárok védelmében, azt még a vámpírok sem hiszik el. Azok pedig, akik ilyenkor re­pesnek a kárörömtől, pat­kányemberek. Ezt is a könyv­ben olvastam. KOMMENTAR Varsó nem esett el SERES LÁSZLÓ Ahogy egyre lassabban haladnak az óra mutatói itt Budapesten, mígnem előbb-utóbb beteljesül a fülkeforradalom legfontosabb célkitűzése, és végképp megáll az idő, szeretnék egy olyan or­szágban élni, ahol megtörténhet az, ami Varsó­ban. A jónép bizalmat szavaz egy nem túl iz­galmas, de megbízhatóan piacbarát liberális- konzervatív kormánynak, tíz százalékkal berobbanhat a har­madik helyre egy antiklerikális anarcho-bohóc, aki viszont szintén a szabad piacgazdaság talaján áll, ellenben jól lesze­repel az az ókonzervatív órásmester, aki olyannyira lelassíta­ná a mutatók előremenetelét, hogy direkte Budapestet kíván magának és népének, ott, Varsóban. A mai Magyarországról nézve szinte minden ká-európai mozgás pozitív és előremuta­tó. (Jó, tudom, önöknél most éppen bukott a kormány, de leg­alább vita volt az eurós mentőcsomagról. Nálunk az euró még kilátásban sincs, nemhogy.) Budapesten Kaczynski egy balliberális elhajló lenne. A len­gyel ikrek emlékezetes közjogi és stiláris ámokfutása maga volt a rule of law Orbán Viktor elmúlt másfél éves politikai ténykedéséhez képest, amely idő alatt sikerült elérniük, hogy mi lettünk Európa szánalmas, inkompetens, autoriter és múltba néző ellenpéldája bárminek, amit demonstrálni akarnak. A lengyelek bizonyítottak, éspedig azt, amit a szó­rakoztató Janusz Palikot találóan megjegyzett, hogy ti. az elmúlt években a lengyelek nyitottakká váltak Európára és a nyugati típusú szabadság értékeire, leginkább azért, mert milliószámra dolgoznak az EU-ban. Minálunk viszont né­hány ezer fiatal orvoson, ápolónővéren kívül mindenki rög­höz kötött, marad, ahol van, a szociális és földrajzi mobilitás nulla, külföldi nyelvtudással nagyjából Európa sereghajtói vagyunk, röhejes magyarnyelv-tudással viszont bármikor lehetünk köztársasági elnökök. A magyar modernitás húsz éve nagyjából lezárult azzal, hogy a rendszerváltás óta több lett a demokratikusnak kinéző jog­szabály mega külföldi szupermarket, gyorsabban jutunk jobb kocsikhoz, ma már viszonylag olcsón tudunk képviselőt vagy frakciót venni, ja és elég jói terjed az iPhone, bár az android- nak több híve van, mint az alkotmányosságnak. Orbán Viktor nemcsak az ország nevéből, hanem a fejéből is kivette a köz­társaságot, íratott egy siralmas, történelmi hazugságokkal te­li preambulumot egy olyan alkotmányhoz, amelyben a ma­gántulajdont csak úgy ismerik el, hogy hozzábiggyesztik: „A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” Ezen kívül mindenki ....képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és kö­zösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.” Innentől ugye nincs nagyon miről beszélni, bármikor jöhet egy bírósági vég­zés, hogy a) adjak a pénzemből valakinek, ill. sürgősen támo­gassam a létrehozandó középosztályt, b) hétvégén legyek szí­ves átvonatozni Szabolcs megyébe, parlagfüvet irtani. Na ez az a szellem, amire a szabadságpárti lengyelek nemet mondtak. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a lengyelek elfo­gadják az alkotmányos intézmények kiüresítését, az adó- csökkentést hirdető kormánypárt napi adóemeléseit, a pri­vát nyugdíjszámlák állami ellopását azzal, hogy az nem is volt a miénk; kizárt, hogy lenyeljenek egy olyan közoktatási törvényt, amely államosítja a gyerekeinket, kizárt, hogy ott keresztül lehetne vinni egy olyan médiatörvényt, amely, mint tudjuk, hát enyhén szólva is. Kaczynski Budapestet remélt magának Varsóban. Nem jött be. Én itt, Budapesten a varsói gyorsot várom. A szerző a Hírszerző munkatársa TALLÓZÓ NÉMET LAPOK Sajtóértesülések szerint Németországban adják át Iz­raelnek a Hamász palesztin iszlamista szervezet fegyve­res szárnya által öt éve foglyul ejtett GÜád Salitot. Több né­met újság meg nem nevezett közel-keleti forrásokra hivat­kozva arról számolt be, hogy az elrabolt izraeli katonát rö­vid időn belül orvosi vizsgá­latra Németországba szállít­ják, a hivatalos átadásra ezt követően kerül sor. Az idézett források további részleteket nem közöltek. A korábbi érte­sülések arról szóltak, hogy az elrabolt katonát a palesztinok a jövő héten Egyiptomban ad­ják át Izraelnek, sőt állítólag már Egyiptomba is csempész­ték őt. Hivatalos forrásból a hírt nem erősítették meg. Iz­rael és a radikális palesztin szervezet között a hét elején jött létre megállapodás arról, hogy Sálit szabadon bocsátá­sának fejében az izraeli ható­ságok több mint ezer palesztin foglyot engednek ki a börtön­ből. A német szövetségi hír­szerzés, a BND közremű­ködött a fogolycseréről szóló megállapodásban - erősítette meg a korábbi értesüléseket a DerTagesspiegel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents