Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-14 / 238. szám, péntek
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 14. Az együttműködés, kiegyezés bármilyen módja megnyugtathatja a magyar választót r Es most? Nincs okunk arra, hogy kételkedjünk: a köztársasági elnök kiírja az SDKÚ-Smer egyezség alapján március 10-én esedékes választásokat. A kampány tegnapelőtt elindult. A hivatalban levő közjogi méltóságokat kivéve feltehetően senkinek sem érdeke az átmeneti állapot. Ha lesz költség- vetés, lesz. Ha nem, akkor majd provizóriumban élünk, nem a Kánaánt kell emiatt feladni. LOVÁSZ ATTILA E lap hasábjain alapvetésként kell megfogalmazni a kérdést, vajon mi legyen a továbbiakban a magyar képviselettel. A tavalyi események megmutatták, hogy mindkét politikai reprezentáció csak csoda folytán juthat parlamenti mandátumokhoz, ha pedig bármelyik a másik ellen kezd kampányolni, ne adj isten mindkettő fölvenné ezt a kesztyűt, úgy kiütik egymást, hogy a koppanás hangját négy évig hallgathatjuk. A szlovákiai magyarság érdekképviseletéről időről időre komoly viták zajlanak a közélet egy részében, de aki jár az országban, aki figyel a templom, a kocsma vagy a főutca hangjára, bizony észrevehette, hogy az alapkérdés nem a képviselet minősége, hanem a képviselet maga. A szlovákiai magyar választó megszokta a politikai képviselet jelenlétét, szidja- szapulja egyik-másik adlátusát, de valószínűleg sose bocsátaná meg a felhozatali oldalnak, ha a képviselet parlamenti formája megszűnne. A képviselet maga tehát tét lesz - akár tetszik, akár nem. A képviselet megtorpedózása bármely formájának a gyanúja is elég lesz, hogy a magyar választó fütyüljön rá, s azt mondja, no jó, ez a történet nem rólam szól. Az MKP a kimaradás keserű piluláját megízlelte már, a néhai (nagy) MKP néhány képviselője pedig emlékezhet az 1992-es kiesésre. De ez legyen a politikusok dolga. Ha nem akaiják megízlelni ezt a pi- lulát ismételten is, akkor nem marad más hátra, mint a megegyezés valamely formája. Lehet büszkének, rátartinak, sőt számítónak és gyanakvónak is lenni, de egy valószínűleg Fico vezette kormányzás idején a képviselet maximalizálása a cél. Az együttműködés, kiegyezés bármilyen módja megnyugtathatja a magyar választót. Lehet az koalíciós indulás, lehet egy jól kommunikált és világosan olvasható választás utáni összehangolt, együttműködő munka nemzetiségi alapkérdésekben, s - teoretikusan - lehetne a fúzió is, de annak valószínűsége akkora, mint egy leendő Sulík-kabinet ellenzékének lenni. S jöhet most a sok nagyokos az elvi politizálással. Itt és most éppen az elvi politizálás levét isszuk. Ne higgyük, hogy Suli- kot vagy Radičovát alantas szándékok vezették az elmúlt napokban. Mindketten pontosan azt csinálták, amit elméletben kívánatos politikai magatartásnak neveznek: nem han- dabandáztak, elmondták (ezúttal őszintén, ez látszott) az érveiket, és kitartottak az elveik mellett. Eredmény? Látjuk. Szép dolog az elvhűség, morális imperatívum is lehet, csakhogy a politika a kiegyezés, az érdek- képviselet révén történő kiegyezés műfaja, nem a széplel- keknek való. A kormányzás pedig annak esszenciája, minden előnyével és keserűségével együtt. Ha ezt a magyar politikai érdekképviselet kínálati oldalán állók nem veszik számításba, akkor március 11-én a Két kicsi kecske című magyar népmesét politikai kommentárként közölhetjük ugyanitt. Szöveg nélkül (Gyenes Gábor karikatúrája) Egy ideje érhetett az elgondolás, hogy a történetet jobb idő előtt befejezni, mert sehová sem vezet Egy hosszú nyögés vége MÓZES SZABOLCS Értelmetlen bukás - többnyire ilyen véleményeket olvashatunk a Radičová-kormány bukásáról. Pontosabban: szinte csak ilyen vélemények jelennek meg. A bukás valóban értelmetlennek tűnik, több okból is, ám ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt - és értelmezzük az utóbbi napok eseményeit -, akkor már nem tűnik ennyire váratlannak és értelmetlennek a helyzet. Legfeljebb az, hogy miért pont ez az ügy szakította meg a történetet - ám mindig kell lennie egy konkrét akadálynak, amely pontot tesz a sztori végére. Szögezzük le nyomban, e sorok írója nem az interneten nem kis számban fellelhető - és pár napja az SaS által is masszívan propagált - összeesküvés-elméletre gondol, mely szerint Iveta Radičovát a sajátjai - az SDKÚ vezetése, illetve a két kisebb koalíciós partner - csalta volna tőrbe. Radičová és a maga köré gyűjtött szakértői csoport is ugyanarra a nézetre jutott, mint a koalíciós politikusok egy része korábban: ha bukik a mentőöv, bukik a kormány is. Ne nézzük a kormányfőt annyira ostobának, hogy elhiggyük, egy heteken keresztül gondosan előkészített hátba döfési hadművelet naiv áldozata lenne. A kabinet bukása azért nem volt teljesen „értelmetlen” és váratlan, mert már hónapok óta lehetett látni, a koalíció rendkívül nyögvenyelősen működik. S ami a legfontosabb: a partnerek egy sor kulcsfontosságú kérdésben nem tudtak közös álláspontot kialakítani. Ha egy-egy ügyben kimerítő egyeztetések után megszületett is egy kompromisszumos, a kiindulóponthoz képest alaposan lecsupaszított tervezet, még mindig meg kellett győzni a mindenbe belekötő Mato- vičot, vagy az OKS-t, vagy pedig néhány különcködő egyént (pl. Marcinčint vagy Procház- kát a KDH-ból), vagy mind az összesét a tervezet támogatásáról. Mondani sem kell, ez a kelleténél is több energiát emésztett fel, s akkor még nem beszéltünk arról a kötegnyi ügyről - köztük sokszor egy- egy konkrét kormánypárt prioritásáról -, amelyet maga előtt görgetett a koalíció, mert so- kadszori nekifutásra sem tudott benne megegyezni. A kormánypártok mindegyikét frusztrálta az a tény, hogy egymás blokkolásai miatt fő témáikból szinte semmit sem fognak tudni már megvalósítani a megbízatási időszak hátralevő részében. Az, hogy a kedd esti bukás után a koalíciós pártok szerdán rendkívül rövid idő alatt képesek voltak az ellenzék vezérével megegyezni a hogyan to- vábbról, az ismert előzmények után azt mutatja, a koalícióban már egy ideje érhetett az az elgondolás, hogy ezt a történetet jobb idő előtt befejezni, mert sehová sem vezet. Hogy ez mennyire volt így, azt alighanem csak a széteső koalíció politikusainak memoárjaiból fogjuk megtudni, ám az előzmények nem mondanak ellent ennek az interpretációnak. KOMMENTAR Slota magyarkodna MOLNÁR IVÁN Ki számít ma igazi magyarnak? A hivatalos magyar kormánypropaganda által teremtett virtuális térben csak az vallhatja magát büszkén a nemzet fiának, aki teljes mellszélességgel kiáll az Orbán-kormány pénzintézetek, energiaszolgáltatók, multik és egyéb „kártevők” ellen meghirdetett nagy nemzeti szabadságharca mellett. Aki véresre tapsolja a tenyerét, ha a második nyugdíjpillér államosításáról, az állam magánszférába történő beavatkozásáról, a bankok és telefontársaságok különadójáról vagy a Matolcsy-féle gazdaságpolitika újabbnál újabb „sikereiről” hall. Aki ujjongva fogadja az egészségtelen és az igazi magyarok által gyűlölt „nyugati” élelmiszerekre, a kólára és a burgonyapehelyre kivetett csipszadót, miközben degeszre tömi magát jóféle magyar császárszalonnával, és a szabad pálinkafőzést alapvető emberi jognak tartja. „Ha a nemzettől bizalmat kapnánk, egyedül is kormányoznánk. Higgyék el, hogy szereznénk pénzt, az országot szétlopó multik nyeresége nem áramolna külföldre... Megfontolnánk a villamos művek államosítását... Nem riadnánk vissza attól sem, hogy a bankokra, a mobiltársaságokra és a monopolhelyzetben levő cégekre kemény adókat vessünk ki... A hazai élelmiszereket alacsonyabb áfával terhelnénk” - nyilatkozta... Nem, az elhangzott mondatoknem Orbán Viktor tavalyi fülkeforradalmát megelőző választási beszédéből származnak. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt magyarfaló elnökének e heti sajtótájékoztatóján hangzottakéi. Lehetséges, hogy Slota, aki a magyarokat eddig csak pónilovakon száguldozó mongol hordának tartotta és legszívesebben a földdel tette volna egyenlővé Budapestet, hirtelen megtért? Elképzelhető, hogy ha rajta múlna, Orbán szabadságharcosainak a nyomdokaiba lépve, a magyar útra terelné Szlovákiát? Igen is, meg nem is. Nincs ugyanis semmilyen speciális magyar út. Az út, amire Magyarország több mint egy éve rátért, és amelyen Slota és a tőle, valamint Orbántól nem sokban különböző Robert Fico, a Smer elnöke Szlovákiát is szívesen látná, a mélynemzeti, populista zsebdiktátorok útja. Ha a tavalyi választások után úgy tűnt, hogy egy időre legalább Szlovákiában letérünk erről az útról, a kormány e heti bukását követően egyre nagyobb az esélye annak, hogy hamarosan mi is az Orbán által kitaposott ösvényen fogunk bukdácsolni, hiszen ha Slotának nincs is esélye labdába rúgni, Fico a korábbiaknál is nagyobb sikert arathat a jövő tavaszi választásokon. Egy előnye persze, legalábbis Magyarország számára, ennek is lesz: ezt követően ugyanis már nem csak a magyarokon röhög majd fél Európa. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ 2011-ben sem tartja meg ötödik együttes ülését a román és a magyar kormány - írta az Új Magyar Szó. A Bukarestben megjelenő újság emlékeztet arra, hogy Teodor Baconschi román külügyminiszter májusi budapesti látogatásakor azt javasolta magyar kollégájának, Martonyi Jánosnak: a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére még idén ősszel kerüljön sor a román fővárosban a közös kormányülésre. Gáti István, az eddigi közös kormányülések bukaresti megszervezésével megbízott román kormányfőtitkárság helyettes vezetője a lapnak elmondta: idén sem lesz közös kormányülés, ha 2011-ben lenne együttes ülés, már tudnának róla, ugyanis sok szervezést igényel az előkészítése. Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke úgy nyilatkozott a lapnak, tudomása szerint házigazdaként Románia már megtette a szükséges lépéseket, ugyanis nemcsak a román külügyminiszter, hanem az RMDSZ is jelezte a magyar félnek, hogy időszerű lenne a közös kormányülés. Borbély szerint Budapestről egyelőre azt a választ kapták, hogy még elemzik ennek lehetőségét. Az újság szerint a közös kormányülés időpontjáról a budapesti külügyminisztériumban sem tudnak. Egy neve elhallgatását kérő illetékes a lap értésére adta, hogy a kérdésben a végső szó a Miniszterelnöki Hivatalé. Szerinte Orbán Viktor miniszterelnök szakított elődje gyakorlatával, nem híve a közös kormányüléseknek. Egy másik, szintén névtelenül nyilatkozó budapesti illetékes szerint Orbán nem az együttes kormányülés intézményének ellensége, szerinte szűkíteni kellene a formátumot és a kérdések körét, mert túl grandiózusak voltak az eddigi közös kormányülések, és kevés gyakorlati eredményük volt - írja a lap. A román és a magyar kormány 2005-ben tartotta meg Bukarestben első együttes ülését, a legutóbbit, a negyediket 2008 októberében Szegeden. 2009-ben a román fél kérésére halasztották el az ülést, 2010 őszén pedig közös megállapodás nyomán újból elmaradt. (MTI)
