Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-13 / 237. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 13r Kultúra 11 Mától a hazai mozikban az új amerikia romantikus filmdráma, amely nem siratós sablondarab Jövőre veled ugyanazon a napon Itt már több éve együtt: Dexter (Jim Sturgess) és Emma (Anne Hathaway) (Fotó: Forum Film Slovakia) A tévénézők a Lyukasórából ismerhették Elhunyt Mészöly Dezső AATl-HÍR Egy ideig úgy tűnik, a semmiről kommunikál­nak ennek a filmnek a dia­lógusai. Valahogy nem akar bemozdulni. Elin­dulni. Megkezdődni olyan filmes helyzettel, amelyre rá lehet kapcsolódni. Úgy tűnik, ez a film közömbös locsogás. De nem! Összes­ségében elgondolkodtató, sokfelé elvisz, sok min­dent érint: sok kimondott vagy még ki nem mondott igazságot, sok megélt vagy vászonról már ismert érzelmet. TALLÓSl BÉLA Ez az a film, amelyik később hat. Amelyik sokáig idegesít, hogy miért nem izzik már be, miért nem úgy alakul, ahogy a romantikus érzelmekre ráhan­golt néző szeremé, de aztán egyszer csak, észre se lehet venni, melyik ponton, átfordul, s onnantól kezdve lassan-las- san belopja magát az érzelme­inkbe. Nem nyálasán, hanem tartózkodón. Olvasni lenne jó a történetet. Mert a sztori több évtizeden át alakul; az évekkel úgy halad előre, hogy mindig elmond egy-egy napot, ugyanannak a hónapnak ugyanazt a „le­gendás” napját (hadd derüljön ki a filmből, hogy mi ez a „legenda”). S ezt filmen, még hollywoodi eszközökkel és csúcsmaszkírozással is nehéz teljességgel, minden fontos részletet érintőn elbeszélni. Ám a filmnek (ennek is) van más lehetősége - az írott szóval szemben. Amivel él is az Egy nap: már az elején elhúzza a mézesmadzagot, ad valamit, amit ismerünk valahonnan. Egy líraian szép, lágyan folyó melódiát. Gyönyörű a dallam: a legtisztább szerelem megfo­galmazása a legtisztább han­gok révén. Filmzenék közül az egyik legszebb melódia. Nehéz lesz rájönni, mert messziről, távoli forrásból jön, de több­ször felcsendül. A Zeffirelli névvel sokat sejtetek e zenéről, de többet nem árulok el (ami­kor azonban bejön a zenei em­lékezetből, akkor rádöbbenhet a néző, hogy nem véleüenül van ott a dallam, azoknál a bi­zonyos képkockáknál, ahol fel­csendül. S hogy e zenei motí­vummal nem véletlenül idézi ez a film Zeffirellit). Nem bevett és jól bevált fil­mes helyzetekkel manipulál az Egy nap (még a mólos éjszakai fürdőzés is másképpen sül el, mint várnánk a sablon szerint). Nem nagyromantikus nagyepi­zódokkal akar hatni, csak olyan kicsikkel, hétköznapiakkal, az életből vettekkel. Még csak nem is humorosra-poénosra kihegyezve zárulnak az egyes epizódok. Mondhatni, közö­nyösen csordogál egészen ad­dig, amíg el nem csattan az első jó poén. Azt majd tessék megfi­gyelni, mert egy kicsit eldugva, nem vártan csúsztatják be. Azt mondja a főszereplő fiú, Dexter a főszereplő lánynak, Emmá­nak, hogy az ő nevére, a Dex- terre nem lehet rímet találni. Mire a lány azt mondja, dehogy nem: „f..z”. S erre még jön egy mondat, csattanóként. Es az se semmi. Szóval álmatagon csordogál ez a film, de vannak benne taposóaknák, amelyek egyszer csak felrobbannak, és nagyot durranva izgalmasakat, érdekeseket árulnak el Dexter és Emma kapcsolatáról, külö­nös viszonyáról. Nem hótromantikusoknak szóló érzelmes klisékkel teli szerelmi történet az Egy nap. Egészen más a stílusa. Újszerű. Valahol látszik, hogy Lone Scherfig rendezőnő dán, svéd színekben is forgatott már; ko­rábban olyan alkotásokkal volt ott a vásznon, mint az Olasz nyelv kezdőknek vagy a Wilbur öngyilkos akar lenni, ám egyik se durrant akkorát, mint majd most ez, hollywoodi hátszéllel megsegítve. Ott vannak benne az álomgyári megoldások - az idilli hátterekkel -, ám a kap­csolatrendszer ábrázolásába, azért látszik az északi filmes véna. Azon, ahogy Dexter és Emma az iskola befejezése után a bankettet követően egy ágyba kerülnek, aztán valami olyan életet élnek, mint az Egy előre bejelentett gyikosság krónikája filmes változatában Bayardo San Roman (Rupert Everett) és Angela Vicario (Or- nella Muti): azzal a különbség­gel, hogy Dexter és Emma nem aggkorukban vallanak egymás­nak újra szerelmet. Olyan ez az Egy nap, ame­lyet meg-meg lehet nézegetni. Amely majd DVD-kiadásban el­lesz a polcon, s olykor-olykor be lehet rakni a lejátszóba. A zene miatt is: a kínálatban még Robbie Wüliams Angels című siratósa is felhangzik egy érde­kes változatban. A romantikus­látványos naplementés, eső áz­tatta, virágfürtös háttértablók miatt is. És a két főhőst alakító színész miatt ugyanúgy. Anne Hathaway játssza Emmát. Őt nem kell bemutatni, varázsla­tos lényével sugárzik a vász­non. Van olyan jelenete, amelyben már-már Audrey Hepburn átható aurájához ha­sonlatosat érezni körülötte. Dextert pedig egy aránylag (vagy majdnem) ismeretlen if­jú színész, Jim Sturgess alakít­ja. Visszafogottan, de jól elta­lálva az előkelő gazdag család elkényeztetett gyermekét, aki le akarja szakítani a lepusztult albérletekben lakó Hamupipő­két, de évekig csak szaggatja. Szóval van ebben a filmben spiritusz, még ha nem is azon­nal hat. Budapest. Életének 94. évé­ben rövid betegség után ked­den elhunyt Mészöly Dezső Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító. A Magyar írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia tagjának temetéséről később intézkednek. Mészöly Dezső 1918. au­gusztus 27-én született Buda­pesten. Édesapja a híres nyel­vészprofesszor, műfordító és vígjátékszerző Mészöly Gede­on volt, akitől sokat tanult a verstan, a stilisztika és az iroda­lomtörténet terén. 1936-ban beiratkozott a Re­formátus Teológiai Akadémiá­ra Budapesten, 1940-től három évig a Képzőművészeti Főisko­la festőnövendéke is volt, köz­ben Párizsban irodalmi és szín­házi tanulmányokat folytatott. 1942-ben Kolozsvárott avatták bölcsészdoktorrá, disszertáció­ját Villonból írta. Élete első szerződését 25 évesen a Nemzeti Színház igazgatójától az Antonius és Kleopátra című Shakespeare- darab fordítására kapta, ezer pengős előlege akkoriban te­kintélyes összegnek számított. 1946-48 között a Nemzeti Színházban segédszínészként, segédrendezőként és drama­turgként is dolgozott, ez utóbbi munkakört töltötte be 1958-ig a Madách Színházban is, köz­ben 1951-től 1954-ig a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia tanára volt. 1963-tól tizenöt éven ke­resztül dolgozott elsősorban fordítóként és dramaturgként a Magyar Televízióban, nevéhez fűződik több film - a Lüiomfi, a Bánk bán vagy a Czillei és a Hunyadiak - forgatókönyve is. 1992 óta a Lyukasóra című te­levíziós irodalmi műsor szer­kesztő-műsorvezetője volt. Műfordítói munkásságának gerincét Villon műveinek tol­mácsolása és a róla készült ta­nulmányok sora adta. Lefordí­totta szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulaj­donítottak és azt is, amit írtak róla. De az ő fordításában játsszák ma Magyarországon a legtöbb Shakespeare darabot, és átültette magyarra Moliére, Agatha Christie, Heine műveit is. 1987 óta a Magyar Shakes­peare Bizottság, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát szá­mos kitüntetéssel ismerték el, 1953-ban József Attila-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott. 2008-ban Magyar Örökség-díj­jal tüntették ki. A legtöbb Shakespare-darabot ő fordította magyarra (Fotó:MTI KULTURMIX Zene. Nem aratott osztatlan si­kert Mick Jagger új projektje, a SuperHeavy, amelynek a Rol­ling Stones-vezér mellett Dave Stewart, Joss Stone, a jamaicai Damian Marley és az indiai Ar Rahman is tagja. A több kultú­rából érkező zenészek lemeze a kritikusok szerint meglehető­sen eklektikus. O'uk) Film. A mostanában Johnny Englishként hódító Rowan At­kinson szeretne sokkal többet játszani színházban. Nemrég az Oliver! című musical egyik szerepét vállalta el egy londoni teátrumban, és olyan jól érezte magát a világot jelentő deszká­kon, hogy váija az újabb felké­réseket. (juk) Könyv. „Magyarokról magya­roknak magyarul. Hogy meg ne ártson, lehet rajta nevetni, sír­ni, vagy a kettőt egyszerre. Kis- híján száz mese felnőtteknek.” A nagy sikerű Boltosmesék és Szekrénymesék után megjelent Mosonyi Aliz új kötete, a Ma­gyarmesék, a Magvető Kiadó gondozásában, (juk) Zene. Kilencven éve, 1921. ok­tóber 13-án született a Firenz­éhez közeli Monsummato Al­tóban Yves Montand, a francia film és sanzon egyik nagy csil­laga. Montand kellemes, simo­gató hangján számos sanzont vitt diadalra, köztük Kozma József híres Hulló levelek című dalát. (MTI) Film. Steven Spielberg mosta­nában szorgalmasan tanulmá­nyozza az Ószövetséget, ugyanis Mózesről készül filmet forgatni. A nagyjátékfilm mun­kacíme Istenek és királyok. Legutóbb 1956-ban született mozifilm a Mózes-történetből, amely 65 miillió dolláros hasz­not hozott. (TASR) TV. Az amerikai Fox televízió külön digitális csatorna indítá­sát tervezi, amely napi 24 órá­ban vetítené a Simpsons című kultikus rajzfilmsorozat epizód­jait. A csatorna kezdetben csak az USA területén lenne fogható, kellő siker esetén azonban Eu­rópára is kiterjesztenék a sugár­zást. (MTI) (FotólcKéparchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents